2.évad :D



 És íme, elértünk a második évadhoz :) Remélem ezen túl is követni fogjátok a történetünket, és előszeretettel olvassátok, és híresztelitek. :DD Puszi: Dóri, Viki <3


118.rész

Holnap irány Magyarba..(Mia szemszöge)


Mielőtt csatlakoztam volna gyűlésünkhöz azelőtt egy fontos hívást kaptam.. még pedig Sebastiántól.. a rajongók reklamáltak a nem saját dalok miatt ezért halasztódik a dolog és majd jelentkezik.. Kicsit szomorú vagyok.. de örülök is mert akkor holnap indulhatunk Magyarországra és még lesz két napunk arra hogy felkészüljünk Liam meglepi bulijára. Ahogyan leraktam a telefont már rohantam is elújságolni a hírt.
-           Héj mindenki.. mielőtt a nagy bejelentés lenne.. az előtt mondanom kell valamit.. Sebastian lefújta a koncertet, mert nem saját számokkal mennénk meg a rajongók reklamáltak meg minden.. és hogy majd jelentkezik és addig is intézkedik.. – mondtam.
-           Te jó ég… hát sajnálom, de akkor legalább már holnap Magyarország felé vehetjük az irányt.. – mondta Niall.
-           Igen, igen.. de akkor most jöjjön a nagy bejelentés…… - vágott közbe Louis.
*****
-           Mi az nem is örültök? Olyan csend van.. – ijedezett Becky.
-           Gratulálunk.. – nyögték végül ki a többiek is.
-           Ez nem volt túl meggyőző.. – mondta Louis.
-           Figyelj.. nem akarunk hazudni.. de egy gyerek nagyon nagy felelősség.. biztos, hogy átgondoltátok? – kérdezett rá Liam.
-           Naa.. most gondolj bele egy kicsi móka mester Liam.. és ha nektek is lesz Daniellával gyereketek, akkor lehetnének legjobb barátok. – mondta Becky nevetve.
-           Na jóó.. gyertek ide és most tényleg gratulálunk. – mondta mindenki egyszerre majd nagy ölelést csináltunk.
-           Figyeljetek.. holnap indulunk Magyarországra!!! Mindenki pakoljon össze még ma.. öhhöm Mia… Bocs szőrcsomó.. – mondta Louis majd rám mosolygott.
-           Jól van.. Jól van.. igyekszem. – mondtam majd oldalba böktem Louist.
-           Na de most gyere Kicsim.. –mondta Harry majd beráncigált a szobánkba.
-           Szerelmem.. héj.. mi ütött beléd… - nevettem, majd amikor a szobába értünk felkapott és megcsókolt.
-           Szeretlek.. és sajnálom, hogy megzavartak.. – mondta Harry.
-           Én is téged.. és ne izgulj.. egyszer úgy is apa leszel szerelmem.. – mondtam majd újra megcsókoltam. – Na de most már megyek csomagolni.. gyere te is segíts.. – mondtam.
-           Rendben.. de előbb.. vettem neked valamit.. – mondta majd elővett a fiókból egy lila dobozkát.
-           Ezt meg mire véljem? – kérdeztem mosolyogva.
-           Csak nyisd ki! – mondta Harry.
Kinyitottam és megláttam benne egy nyakláncot, amin egy nagy szíves medál volt.. az pedig tele volt apró kis gyémántokkal. Egyszeriben könnycseppek hullottak ki a szememből..
-           Fordítsd meg.. – mondta Harry.
Kivettem e dobozból és megfordítottam.. a hátuljára meg ez volt belegravíroztatva: Sose félj, én mindig itt leszek neked...
-           Oh.. Harry.. – mondtam majd a nyakába ugrottam és szorosan átöleltem. – Szeretlek és köszönöm.. – mondtam a könnyeimet törölgetve.
-           Feladhatom rád? – kérdezte Harry.
Majd a kezébe adtam a nyakláncom. Megfordultam és megcsókoltuk egymást.
Aztán elkezdtünk csomagolni.. mire készen lettünk már csak annyit hallottunk kintről hogy: Jó éjt mindenkinek!..
*****
Másnap reggel..
-           8:00. Jó reggelt kelés van Kicsim! – szólongatott Harry.
-           Mi? Mi? Indulunk Magyarországra?? Ezaz!! – mondtam majd kipattantam az ágyból és rohantam át Beckyékhez.
-           Becky! Becky! Becky! – mondtam majd csípkedni kezdtem finoman az oldalát, de ez a hétalvó még akkor sem akart felkelni,hát hagytam.
Átmentem Zaynhez aki ugyan csak aludt.. Ez nem igaz.. és még rám kell mindig várni mi?
*1 órával később*
- Mia! Igyekezz már mert itt van a limuzin mennünk kell a reptérre nehogy le késsük a gépet!! – ordibált Becky.
- Jól van jól van.. megyek már.. megyek.. –mondtam majd nagy nehezen elindultam én is..
Fogalmam sincs hogy hogyan csinálom.. még az ilyen hét alvók is mint pl. Becky és Zayn, ők is előbb elkészülnek mint én.. Mindenki beszállt a limuzinba..
-           Mia?? Honnan van az a nyakláncod?? Mert egyszerűen nem bírom levenni a szemem róla. – mondta Angela.
-           Harrytől kaptam.. tegnap este.. és nézzétek, a hátuljára még gravíroztatott is. – mondtam.
-           Megnézhetem? – kérdezte Becky.
-           Igen utána én is.. – mondták a többiek.
-           Sose félj, én mindig itt leszek neked… - olvasta fel hangosan Danielle. – Ez nagyon édes. – mosolygott.
-           Megjöttünk a reptérre! – kiáltott hátra a sofőr majd már le is parkolt.
Pikk pakk alatt már fenn is voltunk a külön bejáratú repülőgépen, egy 2 óra elteltével meg Magyarországon….





119.rész.

Magyarországon (Becky szemszöge)

Leszálltunk a gépről, a fiúk osztottak pár autó grammot, csináltak pár képet, aztán elmentünk a hotelbe, amiben lakni fogunk. Fent, a szobánk akkora volt, hogy egy nagy tömeg is elfért volna benne. Olyan 20 személyes volt, de hát addig jó, amíg megtehetjük.
- Louiiiiis. - ordítottam, és a nyakába ugrottam.
- Úr isten. Mi van veled? - nevettek a többiek.
- Elmegyünk valamerre nézelődni? - kérdeztem.
- Menjünk, de akkor mindannyian. - mondta, és ránézett a többiekre.
Mindegyikük bólogatott, aztán már vettük is a cipőnket, és mentünk kalandozni egyet.
**********
Este 11kor értünk haza, teljesen fáradtan, azért amint beléptünk a lakásba, mindenki kiválasztott egy ágyat, és kidőlt.
- Mia, kijönnél a konyhába? Beszélnünk kéne. - mondtam, és keltegettem Miát.
- Öööö, oké. - mondta, és nagy nehezen felkelt.
Kisétáltunk a konyhába, ami a lakás másik felében volt.
- Szóval Mia. Holnap van Liam szülinapja. Meg kéne szervezni egy bulit.
- Igaz, de ezt reggel nem lehetne megbeszélni?  - mondta, és elindult vissza az ágyak felé.
- Oké . -mondtam halkan, aztán kivettem egy kólát a hűtőből, és leültem a konyha sarkába. Hátradőltem a székkel, és gondolkozni kezdtem, hogy mit lehetne kitalálni.
Mindenféle  dolog megfordult a fejemben, aztán már egy fél óra múlva kész tervet dolgoztam ki.
- Liam-et a srácok elviszik Gera Zoltánhoz, Liam kedvenc focistájához, mi csajok pedig addig feldíszítjük a szobát, elmegyünk estére bevásárolni, veszünk egy tortát, és összekészítünk mindent. - gondoltam magamban.
Gondolat menetem közben, végül sikerült ott helyben elaludnom...
********
Másnap reggel arra ébredek, hogy valaki kicsoszog a konyhába.
- Jóreggelt édes. - mondtam, amikor megláttam hogy Louis áll a konyha ajtajában
- Neked is. Hát te itt éjszakáztál? - kérdezte meglepve.
- Igen. Na figyi, van egy ötletem. Majd csoport megbeszélést kell tartanunk, mikor Liam lelép futni. - mondtam, és megpusziltam az arcát.
- Rendben van. Értem mire gondolsz. - mondta, és kacsintott egyet.
Abban a pillanatban megjelent a háta mögött Liam edző cuccban, és fül hallgatóval a fülében.
- Srácok, mivel csak ti vagytok ébren, szólok, leléptem futni, egy óra, fél óra és jövök. - mondta, aztán már be is csukta maga után az ajtót.
Louisval vártunk fél percet, aztán elővettük a lábasokat, és csörömpölni kezdtünk.
- Mindenki! Ébresztő. Csoport megbeszélés! - ordítottuk felváltva.
Szépen lassan előkerült mindenki, még Zayn is.
- Na szóval, srácok. Tudjátok, ma van Liam szülinapja, és arra gondoltam, meg lephetnénk őt egy kis bulival. Az ötlet pedig a következő. Ti fiúk elviszitek Liam-et Körbenézni, szórakoztatni, majd végül bemutatjátok Gera Zoltánnak. Mi ez alatt lányok, kidíszítjük a lakást, és bevásárolunk party kellékeket. - kezdtem el regélni. - Benne vagytok?
Mindenki egyet értően bólogatott, aztán mikor kijelentettem hogy a gyűlésnek vége, visszamásztak az ágyukba.
*********
Egy óra múlva, megjelent Liam, és ahogy terveztük, a srácok, már ki is rángatták a lakásból, és elvitték szórakozni. Mi lányok, fogtuk a táskákat, és indultunk le a legközelebb boltba.
Vettünk minden féle rágcsálni valót, díszítő elemet, és egy rakás piát. Mert hát azt nem lehet kihagyni az ünneplésből.
*****
Estére a lakás teljesen ki volt díszítve, és minden elő volt készítve. Liam Batman-es tortája az asztal közepén volt, körülötte pedig poharak és piás üvegek hegye. A rágcsák össze vissza legvoltak rakosgatva a lakásban.
- Egész jó lett. - mondtam, mikor végeztünk.
- Igen, már csak a fiúk kellenek. - kacsintott Danielle.
Abban a pillanatban nyílt az ajtó, és a fiúk léptek be rajta.
- Meglepetés. - ordítottuk.
Liam meglepődött arccal nézett minket, aztán végül megszólalt.
- Úristen. Köszönöm. - mondta.
Mindenki elvett egy pohár pezsgőt az asztalról, kivétel én, aztán felvágtuk a tortát. Mia és Niall jól belakmároztak, aztán kezdetét vette a buli. Két nagy hangfalon beraktunk zenét, és táncolgatni kezdtünk. Poénkodtunk, hülyéskedtünk, meg minden.
Egy órával később már mindenki annyit ivott, hogy lerészegedett, kivétel én. Én egy kortyot sem. Megígértem, hogy nem iszom.
- Liam, tetszik a buli? - kérdeztem tőle.
- Igen, nagyon, és hallottam hogy a te ötleted volt, azért szeretném teljes szívemből megköszönni ezt az estét. - mondta, és megölelt.
- Ennyit megérdemelsz. - mondtam. - Na de Liam, figyi. Ha kérdezik, én leszaladok sétálok egyet. Kiszellőztetem a fejemet. - mondtam.
- Rendben. - mondta, és már ment is a többiekhez.
Én fogtam magamat, felvettem a pulóvert, és már lenn is voltam az utcán....







120.rész

Az 5 lány együtt…(Mia szemszöge)

Becky lelépett.. fogalmam sincs, hogy hová, de remélem, vigyáz magára mivel most állapotos.
-          Na akkor jöhet az én ajándékom?? – ordított Danielle.
-          Mi?? Neked még külön ajándékod is van édesem?? – kérdezte Liam.
-          Igen, igen.. nah de akkor hozom is.. – mondta majd elindult a szobája felé.
Mindenkinek leesett az álla.. mert Danielle egy hatalmas dobozt hozott ki…
-          Te jó ég.. mi van ebben?? – nevetett Niall.
-          Nyisd ki Liam!! Gyorsan! – kiabálta Harry.
-          Édesem igazán nem kellett volna.. – áradozott Liam majd elkezdte bontogatni az óriási dobozt. – Hisz ez egy elektromos gitár!! Honnan tudtad… Danielle gyere ide.. – odahúzta magához Liam, Daniellet majd megcsókolta.. én mintha ha könnycseppeket láttam volna a szemében.. de inkább nem szóltam semmit..
Még 1 óráig buliztunk majd már a végére Becky is visszakeveredett és Ő is nagyot nézett az ajándék láttán.
-          Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de én már hulla vagyok.. megyek aludni. – mondta Becky.
-          Egyet értek.. – nevetett Liam..
Majd lassan mindenki elvonult a maga saját kis szobájába. Mire én már teljesen átvettem a pizsamámat addigra Harry már az ágyban várt rám.
-          Jó éjt Kicsim.. holnap tudod lesz egy kis koncertünk, de igazából mi a fiúkkal azt szeretnénk, hogy egy kis kikapcsolódás végett menjetek le Magyarország egyik legszebb helyére, Balatonra. Szeretnénk, ha egy fél napot ott töltenétek, hogy este mi is csatlakozni tudjunk, hozzátok majd indulhatunk is Hawaiira. – mondta Harry  aztán szép lassan megcsókolt és szorosan átölelt.
-          Szeretlek.. és köszönök mindent.. – mondtam majd álomba merültem.
*****
Másnap reggel Lizzy keltett fel.. még pedig azzal a hírrel, hogy már lassan mindenki készen áll az indulásra Balatonra.
-          Jól van.. adjatok fél órát és készen leszek mindennel! – mondtam.
-          Én is ezt mondtam.. – lépett be Becky majd utána Danielle és Angela.
-          Na jó lányok ha máshogy nem megy akkor gyerünk a „B” tervet! – kiáltotta Danielle majd a mind az 5 csaj az ágyra ugrottak és gyötörni kezdtek..
-          Oké, elég!! Megyek! – mondtam nevetés közepette majd kipattantam az ágyból.
Kb fél óra alatt mindennel elkészültem.. sőt büszke is voltam magamra, mert még Harry cuccait is összepakoltam. De mint kiderült a végén megint rám kellett várni.
-          Mia!!!! – ordítottak az ajtóból.
-          Jól van, na.. megyek már! – mondtam majd már kinn is voltunk a hotelből.
Lent szokás szerint egy limuzin várt minket beszálltunk és egy 3 óra alatt már Füreden is voltunk. Gyorsan lehúztunk a partra. Mind az öten le is táboroztunk egy jó kis helyre és bementünk fürdeni. Fürdés után megrohamoztuk a legközelebbi kajáldát. Aztán jól beebédeltünk, és visszamentünk a partra, ott Becky meg én kicsit arrébb vonultunk a napra. Leraktuk a törölközőnket majd egy olyan 5 perc után két árnyék állt meg előttünk.
-          Sziasztok! – köszönt nekünk két mély hang.
-          Helló.. – köszöntünk vissza kissé meglepetten.
-          Baj, ha leülünk?? – kérdezte a két idegen srác.
-          Őőő nem.. – mondtuk még mindig meglepetten.
-          Szóval bocsánat, hogy csak így rátok törtünk, én vagyok Arnold ő pedig itt a haverom Milan.
-          Semmi.. és én vagyok Mia ő pedig itt a nővérem Becky.. – mondtam..
-          Ez most komoly?? Becky és Mia.. Louis Tomlinson és Harry Styles barátnői?? – kérdezték a fiúk.
-          Igen.. és már nem csak a barátnőik vagyunk, ha nem a menyasszonyaik is.. – mondta Becky.
-          Igaz ez?? – kérdeztek vissza fiúk.
-          Igen.. nem hallottátok a hírt.. pedig már több ideje nyilvánosságra van hozva. – mondtuk kissé nevetve.
-          Nem, nem hallottuk. – mondták a fiúk.
-          Pedig ez így van.. úgy hogy kérlek, elhúznátok?! – mondta két ismerős hang a hátunk mögül.
Beckyvel megfordultunk és Harry meg Louis álltak a hátunk mögött fürdő gatyában.
-          Uhh.. bocsánat már itt sem vagyunk. – mondta a két srác majd már ott sem voltak.
-          Szeretünk titeket! – mondtuk egyszerre Beckyvel majd a fiúk nyakába ugrottunk…





121.rész.

Pancsolás, aztán indulás Hawaii.. (Becky szemszöge)

-          Mehet a fürdés? – kérdezte Louis, és már futott is be a vízbe.
 Persze kár hol voltunk, rajongók hegye fogadott minket, és ez most sem volt máshogy.
*********
Két óra pancsolás után, összepakoltunk, átöltöztünk, és felszálltunk a turné buszra.
- Na most egyenesen Hawaii. – mondta a sofőr, és beindította  a motort.
**********
Út közben, egyszer megálltunk Mia és Niall kedvéért egy McDonalds-ban, és jól bezabáltunk, aztán folytattuk is a fél világot beutazó buszozást.
- Srácok! 6 órája itt ülünk, és alig csinálunk valamit. – panaszkodtam. – pörgessük már fel az életünket.
- De mivel? – kérdezett vissza Lizzy.
- Játszunk valamit. – siránkoztam. – 16 éven felül vagyunk, nem igaz, hogy nincs semmi kiskori játék, amivel el tudnánk lenni.
- Twisterezzünk. – nyomta a kezembe Niall a társasjáték dobozát.
- Végre egy jó ötlet. Szóval, ki száll be?
Kiterítettük a ’lepedőt’, elővettük a pörgetőt, és 5-en, azaz Niall, Louis, Angela, Danielle és én, elkezdünk játszani.
- Bal kéz a kékre. – mondtam Daniellenek.
A játék végére 5-en egymásba voltunk csavarodva, majd az utolsó lépésnél, mindannyian egymásra estünk.
- Na jó,én azt hiszem lelépek, és alszok egyet. – ásítottam,
- Jó ötlet, asszem veled tartok. – mondta Zayn.
- Köhöm Zayn. – szólalt fel egyszerre Lizy és Louis.
- Na nyugodjatok meg, csak alszunk. – nevettem, aztán ’átkaroltam’ Zaynt és elfoglaltuk az egyetlen francia ágyat a buszon.
Negyed óra alatt be is aludtunk…
********
Később, én Louis keltegetésére ébredtem.
- Becky, kelj fel. Pár perc, és ott vagyunk a helyszínen.
- Tessék? Ja menni kéne? – ébredtem fel.
- Igen, fontos lenne. – mondta Louis, aztán kiráncigált az ágyból.
Kicsoszogtam Louis segítségével, majd leültem Mia mellé a kanapéra.
- Szerinted aludhatok még? – kérdeztem.
- Áhh Becky. Ne aludj máár. A fiúk valami meglepetéssel készültek nekünk elvileg.
- Tényleg? Meglepetés? Milyen meglepetés? – nevettem.
- Majd meglátjátok. – kiáltott Louis a busz másik feléből.
- Ohh. – sóhajtottam.
*********
10 perc múlva Liam, és Zayn elénk álltak.
- Lányok. Szeretnénk, ha ezeket felvennétek. Fontos itt a jó megjelenés. – mondta Liam.
- Ne kérdezzetek semmit. – folytatta Zayn.
Mi szót fogadva, bementünk az egyik szobába, és felvettük a ruhát. Én egy fekete térdig érő, testhez simuló ruhát kaptam, Mia pedig egy ugyan ilyet fehérben.
Megcsináltuk a hajunkat, sminket, mindent, aztán nagyjából készen álltunk a busz ’nappaliában’. Mindenki felszívódott, aztán megszólalt a busz vezetője.
- Lementek körbenézni, azt ajánlom menjetek utánuk. – mondta,  mi meg egyből nyitottuk az ajtót, és a látványtól elámultunk.
Egy hosszú vörös szőnyeg, végén Harry és Louis, öltönyben. Mellettük Danielle, Liam, Niall, Angela, Zayn Lizyy kiöltözve. Mögöttük a naplemente, és a naptól csillogó mélykék  tenger. Egyszerűen gyönyörű volt.
Mikor kezdtük felfogni, hogy mi is van igazából, akkor megjelent mellettünk Paul, szintén öltönyben. A kezünkbe adott egy egy rózsa csokrot, aztán megfogta a kezünket, és óvatosan húzott minket a fiúk felé. Ez alatt elindult az a szokásos esküvői zene, és megjelent a fiúk között egy pap.
Miával egymásra néztünk, és könnycseppekkel küszködve, elindultunk Paullal…..




122.rész

Az Esküvő..(Mia szemszöge)

Egyszerűen.. olyan volt, mint egy álomban.. lépkedünk előre és csak előre, egyre közelebb a leendő férjeinkhez. Láttuk az összes rokont, barátot még Seb a menedzserünk is ott volt a sorok között. Amikor már egészen közel voltunk a kis oltár szerűséghez akkor láttuk meg anyáékat, Harry családját és Louis családjának minden tagját az első sorokban. Majd odaértünk.. Danielle és Liam egy – egy hawaii virágfüzért raktak mind a négyünk nyakára. Én belekaroltam Harrybe, Becky pedig Louisba. Eközben a mi kis családunk összes tagja széles mosollyal nézett minket.
-          Gyönyörű vagy.. – suttogta a fülembe Harry.
Majd elkezdődött a szertartás.
-          Kedves egybegyűltek… Azért gyűltünk ma itt össze, hogy tanúik legyünk e négy fiatal egybekelésének. E két pár igen fiatal, de már messziről látni lehet a szerelmüket. Szóval.. először Becky tőled kérdezném.. Elfogadod az itt jelen lévő Louis William Tomlinsont hites férjedül..? – mondta a pap.
-          Igen elfogadom! – mondta Becky.
-          Kitartasz-e mellette betegségben, egészségben, tűzben, vízben, amíg a halál el nem választ? – tette fel a nagy kérdést a pap.
-          Igen és igen! – mondta Becky.
-          Rendben van.. akkor most Miától kérdeznék. – mondta a pap majd odalépett hozzánk. – Mia.. elfogadod az itt jelen lévő Harry Edward Stylest hites férjedül? – kérdezte.
-          Igen! – mondtam.
-          Kitartasz-e mellette betegségben, egészségben, amíg a halál el nem választ? – kérdezte a pap.
-          Igen, igen, igen! – mondtam.
-          Akkor most Louishoz lenn pár szavam.. Louis.. Szereted az itt jelenlevő Becky Blacksmithet? Mindent megtennél az érdekében, hogy boldognak lásd az élete minden pillanatában? – kérdezte a pap.
-          Igen tiszta szívből szeretem és egész életemben azon leszek, hogy Őt boldoggá tegyem. – mondta Louis.
-          Akkor most.. Harry jön!.. Itt áll melletted Ő.. életed szerelme, akiért mindent megtennél igaz? Szeretnéd Őt boldognak látni az élete minden egyes szakaszában.. és a legfontosabb, hogy leélnéd –e vele együtt az egész életed? – kérdezte a pap.
-          Igen számomra ő jelent mindent és igen megtennék mindent.. és készen állok vele együtt leélni az egész életem. – mondta Harry.
-          Akkor kérném a gyűrűket.. – szolt a pap majd Niall, Angela, Zayn és Lizzy odasétált hozzánk a gyűrűkkel.
-          Louis, Harry kérlek, mondjátok utánam.. Én.. téged most itt, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek. – mondta a pap.
-          Én.. téged , most itt, ezzel a gyűrűvel feleségül veszlek. – mondta egyszerre Harry és Louis miközben felhúzták az ujjunkra a gyűrűket.
-          Akkor most Becky és Mia ti jöttök. Én.. téged most itt ezzel a gyűrűvel férjemül veszlek. – mondta ismét a pap.
-          Én.. téged most itt, ezzel a gyűrűvel férjemül veszlek. – mondtuk egyszerre Beckyvel miközben felhúztuk a gyűrűket a fiúk ujjára.
-          Hát akkor most hivatalosan is házastársaknak nyilvánítalak titeket! – mondta a pap majd megfordultunk.. – És akkor most van szerencsém bemutatni Mr. És Mrs. Tomlinson.. és Mr. És Mrs. Stylest! – fejezte be a szertartást a pap.
Ezzel a lendülettel pedig mindenki felpattant a helyéről és tapsolni kezdtek. Láttam, hogy az anyáknak meg csak úgy potyognak a könnyeik. Aztán pedig Harry kézen ragadott Beckyt pedig Louis fogta meg és elfutottunk a naplementében és leültünk négyen a partra.
-          Nagyon szeretlek Mrs. Styles. – nevetett Harry majd csókolgatni kezdett.
-          Mrs. Tomlinson! – szólalt fel Louis.
-          Tessék szerelmem. – mondta Becky.
-          Áhh.. hallgat a nevére.. – humorizált Louis.
Becky azon nyomban felpattant és belökte Louist szmokingostól-mindenestől a vízbe.
-          Na gyere ide! – mondta Harry majd felkapott és beszaladt velem a vízbe.
-          Harry!! Állj elég!! Szerelmem! – kiabáltam miközben fuldokoltam a nevetéstől.
Aztán egy kis idő után mindenki ott tartott, hogy csöpög belőle a víz…



123.rész.

A nászéjszaka.. (Becky szemszöge)

Harry és Mia bementek egy kicsike fa házba, ami a parton állt. Mi Louval ültünk a tengerparton, teljesen vizesen, és néztük, ahogy a nap, lebújik, a tenger alá. Mikor a nap már teljesen eltűnt, a maradék sugarak a vörös ezernyi árnyalatára színezték be az eget, és az ott lévő bárány felhőket. 
- Mia már alig várta azt a bizonyos estét. – törtem meg a csöndet.
- Elhiszem, és tudom, hogy te is. Ahogy mindenki, aki házasodik. – töprengett Louis.
- Figyelj, tudom, ez most nehéz, de ki kell bírni. Én is sajnálom, hogy nem történhet meg a dolog, de igy utólag nem is bánom. Majd ha megszületik a gyerek, akkor bepótoljuk. – mondtam, és a vállára hajtottam a fejem.
- Becky. Figyelj. Én is akarom a kisgyereket, és tiszteletben tartom. Értem a dolgot, és nem szeretném, hogyha bűntudatod lenne e miatt. – Mondta, aztán adott egy puszit a homlokomra.
- Szeretlek. – mondtam, aztán megcsókoltam.
Később, mikor már teljesen besötétedett, Louval kidőltünk a puha homokra, és néztük a csillagokat. Eszméletlen, hogy mennyi fénylő kis pontocska volt az égen. Még a tejút is teljesen kirajzolódott.
- Azt hiszem, ez a nap emlékezetes marad. – suttogta Lou.
- Egyet értek. – mondtam halkan.
Pár perc néma csönd után, felszólaltam.
- Bemegyünk? Fáradt vagyok, és kezd hideg lenni.
- Menjünk. – mondta, aztán felhúzott, és átkarolt.
Bementünk a nekünk ’ kijelölt’ kis házikóba, ami Miáék mellett volt.
Átöltöztünk, aztán én egyből beugrottam az ágyba, és betakaróztam. Louis mosolygott egyet, és végül mellém feküd. Átölelt, és úgy szépen lassan elaludtunk…
********
Másnap reggel finom illatok keltettek.
- Jó reggelt. – nyújtózkodtam az ágyban.
- Neked is. – jött oda Louis, és adott egy puszit a számra.
- Mik ezek a jó illatok? – kérdeztem.
- Csináltam neked egy kis reggelit.
Felültem az ágyon, nyújtózkodtam még egyet, aztán kicsoszogtam a konyhának kijelölt szobába.
- Uhh, a kedvencem. – ültem le a székre.
- Igen, csak a te kedvedért, madártejes palacsinta.
- Imádlak. – mondtam, aztán bele is kezdtem az evésbe.
*****
Reggeli után átöltöztünk fürdőruhába, és egyből beszaladtunk a tengerbe.
Pár percet pancsoltunk Louval, aztán arra figyeltünk fel, hogy Harry ordítani kezd.
- Támadás. – futott ki Mia és Harry a házikóból.
- Futás. – mondtam,  szaladni kezdtünk Louval.
A röhögő görcs miatt, mind a ketten pár lépés után pofára estünk, és a térdig érő vízben fetrengeni kezdtünk.
- Nem vagytok igazi ellenfelek. – nyújtott nyelvet Mia.
- Na majd legközelebb. – folytatta a nevetést Louis.
Harry és Mia beúsztak a mély vízbe, mi Louissal pedig ott  maradtunk a kis vízben. Pár percet fröcskölgettük egymást, aztán láttam, hogy két kutya fut felénk. Amikor kicsit közelebb értek, kirajzolódott, hogy Mazsola és Stella az, mögöttük pedig 5 kisebb kutyuska.
- Úrsiteeeen. – ordítottam, és megdögönyöztem a két nagyot. – De hiányoztatok.
Kirohantam a partra, ahol az 5 kiskutya ácsorgott.
- Hogy megnőttek. És milyen aranyosak. És itt az én drága kicsi huskym – örvendtem, és felkaptam őt.
- Juj. – hallottam, hogy Mia ordít. – Édeseim. – rontott neki Mazsolának, és Stellának.
Harry és Louis csak röhögtek rajtunk, aztán ők is csatlakoztak hozzánk…..


124.rész

Augusztus 31.. egy napja hogy házasok vagyunk...(Mia szemszöge)

Miután jól megdögönyöztük a kiskutyáinkat láttuk, hogy épp anyunk és apunk ballagott oda hozzánk.
-          Jaaj kicsikéim.. még nem is gratulálhattunk nektek!.. – sietett oda hozzánk anya.
-          Köszi anyu… nagyon örülünk ennek az egésznek.. – mondtuk Beckyvel.
-          Itt van az én két gyönyörű kislányom! – jött oda hozzánk apa is.
-          Apa!!! Ordítottunk Beckyvel majd mind a ketten a nyakába ugrottunk.
-          Hello! – jöttek oda a fiúk is.
-          Jaj hát mit is mondhatnék.. üdv a családban! – mondta apa majd megölelte a fiúkat.
-          Na de akkor most az lenne a legjobb, ha felmennénk a hotelba és hagynátok, hogy a fiúk családja is gratulálhasson. –javasolta az ötletet anya.
-          Akkor irány arra! – mondtam majd füttyentettem egyet Mazsoláéknak aztán pedig kézen fogtam Harryt.
Felértünk a hotelhoz és felmentünk a 4. emeletre majd bekopogtunk a 21 – es ajtón és megláttuk a sok embert ott volt Harry és Louis egész családja plussz.. Danielle, Liam, Lizzy, Zayn, Angela és Niall. Majd bementünk és mindenki nagy éljenezésbe fogott. Aztán végül elvegyültünk és beszélgetni kezdtünk a rokonokkal. Mindenki egy folytában gratulált és üdvözölt minket a családban.
*****
Egy kis idő elteltével Sebastian nyitott be az ajtón..
-          Itt a sajtó!! – üvöltött.
-          Hogy mii?? – kérdeztem vissza.
-          Igen jól hallottad csapatostul jönnek.. sőt szerintem ezek már le is adták a forró drótot, hogy itt vagytok és egy csomó rajongó is itt van. De ha kinéztek az ablakokon, akkor innen mindent látni lehet. – mondta Seb majd mindenki az ablakhoz sietett.
Nem akarok túlozni.. de őszintén ott állt vagy kapásból 100 ember.. sajtó+rajongó..
-          Francba.. honnan tudhatták meg? – idegeskedett Louis.
-          Nyugodjunk meg.. menjünk le és intézzünk el mindent és mindenkit.. mert addig úgy sem nyugszanak. – mondtam.
-          Hát.. végül is van benne valami.. – mondta Zayn.
-          Akkor gyerünk, essünk túl rajta. – mondta Harry.
Minden lány belekarolt a saját párjába aztán leviharoztunk egy első emeleti nagy erkélyre és a fiúk onnan köszöntötték a rajongóikat. A tömegből majd egy - egy ember beszólása nem igen tetszett.
-          Héj.. Harry.. miért pont ezt a kurvát szedted össze.. miért nem velem kezdtél el kavarni.. pedig én is ott voltam azon a koncerten, amikor először mutatkoztatok együtt mármint felhúztad ezt a csajt a színpadra. – szólt ki egy igen durva rajongó a tömegből.
-          Tessék?? – kérdezett vissza mindenki egyszerre kivéve engem.
-          Jól hallottátok… - szólt megint ugyan az a csaj.
-          Hogy lehetsz te a mi rajongónk ha ilyet mondasz? – kérdezte Liam.
-          Kussolj már el.. nem lehetsz ilyen .. A rajongóknak együtt kéne örülni a fiúkkal nem pedig szidni a barátnőiket. – szólalt fel egy másik rajongó.
-          Most már a felesége vagyok! – bukott ki belőlem.
-          Mia… - mondta Harry majd bementünk a szoba folyosójára.
-          Mi az?? – kérdeztem.
-          Ezt igazán nem kellett volna elmondanod.. – mondta Harry.
-          Miért akkor tartsuk titokban örökre? – kérdeztem.
-          Nem.. de nem most kellett volna… - mondta Harry.
-          És te egyáltalán nem akadtál ki azon, hogy a feleségedet lekurvázták.. – mondtam majd sírni kezdtem..
-          De.. én ezen teljesen fel vagyok háborodva… mondta Harry majd odajött hozzám és megölelt.
-          Hagyjál békén.. nem érdekel.. egy napja vagyunk házasok, de…
-          Akkor sem hagylak békén, mert szeretlek… és semmi de.. szeretlek. – mondta Harry.
-           De miért nem érzem ezt őszintének?? – kérdeztem dadogva a sírástól.
-          De most ezt miért mondod??.. Mia.. Kicsim.. – mondta Harry és erre a többiek is odajöttek hozzánk….







125.rész.

Veszekedések hegye ( Becky szemszöge)

- Srácok mi a baj? – kérdeztem.
- Mind egy. – makacskodott Mia.
- Mia, nem mind egy. Az a baj, hogy megsértődött, hogy lecsesztem, hogy elmondta, hogy házasok vagyunk. Nem kellene ilyen hamar a sajtó tudtára adni.
- Figyi haver, mi Beckyvel elmondtuk hogy most házasodtunk. És egész jól  fogadták. – mondta Louis.
- Megőrültetek? Ez lesz most a téma heteken keresztül. Nem akarom még a csapból is ezt hallgatni. – panaszkodott Harry. – Mindig a saját fejetek után mentek. Persze az én szavam sosem ér semmit. – mondta, aztán elszaladt.
Mia egyből utána ment, mi pedig tágra nyílt szemmel néztünk egymásra.
- Ennek most mi baja van? – kérdezte Louis.
- Mindenkinek lehetnek rossz napjai. – mondtam. – Na de utánuk megyek, mielőtt széttépik egymást. – mondtam, és én is elindultam.
Felmentem az emeletre, és bementem a hotel szobába. Bent, már Harry és Mia hangjától zengett a szoba. Megpróbáltam kinyitni az ajtójukat, de be volt zárva, ezért leültem elé, és hallgattam, hogy min veszekednek.
- Állandóan nektek van igazatok,sosem hallgatjátok meg az ötletemet, esetleg véleményemet. – ordította Harry.
- Harry, légyszíves nyugodj meg. Nem kell ennyire túl dramatizálni. – próbálta Mia nyugtatni. 
- Nem dramatizálom túl. Kiadom azt, ami már 2 hónapja idegesít. – válaszolt újra idegesen.
- Harry…- próbált beszélni Mia, de Harry félbeszakította.
- Nem tudsz semmit mondani ami megnyugtatna.
- Igen? Akkor tudod mit? Nem is próbálom tovább. Ki vagyok azzal, hogy mindig a jót akarom, és lehurrogsz. Sosem Állsz ki mellettem. Nem is érdekel téged, hogy ki mit mondd a feleségedre. – akadt ki Mia.
- Látod? Megint én vagyok a hibás. – szólt Harry.
- Igen, és tudod miért?
- Már alig várom az indokod. – mondta fenn hangon Harry.
- Áh nem is áltatom magamat. Úgyse ér egy szavam sem. – mondta halkan, aztán egy csörömpölést hallottam.
Megállt bennem az ütő. Mit csinálhatnak ezek odabenn?
- Srácok??!! Mi történik odabenn?? – ordítottam be az ajtón.
Abban a pillanatban Mia kinyitotta az ajtót, és elsuhant mellettem, egyenesen ki a bejárati ajtón.
Ismerem a húgomat, ezért nem is mentem utána. Tudom, hogy vissza fog jönni. Inkább bementem a szobába, és számon kértem Harryt.
- Harry, mi volt ez?
- Hagyjál, nem érdekel az oktatásod. – duzzogott, aztán beült az ágyon a falhoz.
- Már pedig meg fogod hallgatni. – válaszoltam. – Tudom, hogy kiborultál, de attól még nem a húgomon kell letöltened a dühöd. Ő is hús vér ember, ahogy te is. Ezek után ne nagyon várd, hogy pozitívan álljon a dolgokhoz. Hallottam az egész veszekedést, és igen, mind a ketten jogosan borultatok ki, de ez nem azt jelenti, hogy ki kell egymást kiabálni a világból. Ha Mia visszajön, ugyanezt a fejmosást meg fogja kapni, ne érezd azt, hogy csak téged baszlak le.
- Azt hiszed, hogy ha lecseszel minket, akkor minden megoldódik?
- Egy napos házasok vagytok, könyörgöm. – ordítottam.
- És?! – kérdezett vissza.
- Na jó Harry. Látom rajtad semmi sem segít. Akkor ülj itt, és várd a csodát, ami nem fog megtörténni. Magadnak ásod a gödröt vele.
- Úr isten, hagyjál már. Nem is tudom Louis mit szeret benned annyira. – forgatta a szemeit.
Ez a mondata szíven szúrt. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ott telt meg az a bizonyos pohár. Könnyekkel a szememben, elindultam ki, de az ajtónál visszafordultam.
- Nem hittem volna, hogy ilyen mélyre süllyedsz. – mondtam halkan, aztán berohantam a szobámba, bedőltem az ágyba, és sírni kezdtem.
Elhiszem, hogy ki van borulva, de ez nagyon megbántott. Fájt a szívem, és minél tovább gondolkodtam rajta, annál inkább úgy éreztem, hogy igaza van.
- Becky, drágám, mi a baj? – futott be az ajtón Louis.
- Semmi… - nyögtem ki, aztán a fal felé fordultam.
- Harry igaz? Mit mondott neked?  – kérdezte ijedten.
- Nem lényeg. – mondtam, és egyre jobban sírni kezdtem.
- Akkor kérdezem tőle. – mondta Louis idegesen, majd csak annyit hallottam, hogy ordibálni kezd Harrynek.
Megijedtem, és kirohantam utána.
- Harry, mit mondtál te Beckynek, hogy ennyire kiborult? – rontott be a szobába Louis.
- Áh, ment árulkodni? – bunkóskodott Harry.
- Harry, ha kell tüzes vassal, de, kiszedem belőled, hogy mit mondtál. – kezelte nyugodtan a helyzetet Louis.
- Oké, figyi, elkezdett kioktatni, én pedig elszóltam magamat. – mondta.
- És mégis mit mondtál neki? Nyögd már ki.
- Csak feltettem a kérdést, hogy vajon mit szerethetsz benne annyira. – válaszolta Harry flegmán.
Louis vágott egy mérges fejet, és odasétált Harryhez.
- Na idefigyelj. Becky egy csodás nő, és nagyon szeretem. Ha még egyszer ilyet mersz mondani, velem gyűlik meg a bajod. – mondta, aztán kisétált a szobából, becsapta maga után az ajtót, és magához szorított…..


126.rész

Elmegyek…(Mia szemszöge)

Egyszerűen ez a veszekedés borzasztó volt.. inkább úgy döntöttem elmegyek innen.. és mindenkitől. Kiviharoztam a szobánkból majd fogtam a cuccaimat és rohanni kezdtem. A folyosó végén viszont Gemma elkapott.
- Héékaa drágaságom.. hová sietsz? – értetlenkedett.
- Mindegy csak el innen.. – válaszoltam.
- Micsoda?? Mi történt?? És még is miért sírsz? – ijedezett Gemma majd megölelt.
- Kérlek.. hagyj.. nagyon szeretlek.. ég veled!.. – mondtam majd kiszabadultam a karjai közül és újra futásnak eredtem..
Érdekes volt mert nem jött utánam.. persze ennek örülök.. mert nem akarom, hogy még jobban fájdítsa a szívem. A hotel előtt gyorsan fogtam egy taxit és a repülőtér felé vettem az irányt…
*****
Fél óra múlva már ott is voltam..
- Elnézést.. mi a legközelebb induló gép és hová fog menni? – kérdeztem a recepciót.
- Szia! Ez eléggé érdekes kérdés, de rendben megmondom.. – mondta a recepciós csaj.
- Köszönöm. – mondtam
- A legközelebb gépünk.. Hollywoodba megy és egy 10 perc és indul. – mondta a csaj.
- Ohm az tökéletes akkor egy jegyet szeretnék. Köszönöm. – válaszoltam.
- Rendben.. – mondta majd átnyújtotta a jegyet.
Én gyorsan kifizettem aztán már el is húztam a csíkot…
Fenn a gépen…
- Ezt nem hiszem el.. Te vagy Mia!! – szólt oda egy idegen szőke hajú srác.
- Hello.. és igen én vagyok az. – mondtam majd megpróbáltam egy mosolyt csalni az arcomra.
- Nem baj ha ide ülök melléd..? Ne izgulj nem foglak bántani.. és nem fogok rád hajtani.. nem vagyok hírnév vágyó csak elgitározgatok magamnak. – mondta miközben mosolygott egyet.
- Gitározol?? – kaptam fel a fejem.
- Igen.. de te miért sírsz? – kérdezett vissza.
- Hát.. ez igen hosszú történet lenne elmesélni.. tudod.. összevesztem Harry Stylessel a barátommal, vőlegényemmel és egy napja már a férjemnek is mondhatom. – mondtam majd újra hullani kezdtek a könnyim.
- Azta.. egy napja vagytok egy pár és már ez történt… ez durva.. mit szúrt el a csávó? – mondta az idegen srác.
- Honnan tudtad, hogy Ő szúrt el valamit? És ne haragudj, de hogy hívnak? – kérdeztem.
- Figy.. megérzés.. és bocsi, hogy nem mutatkoztam be.. én Kevin vagyok.. és Hollywoodban élek és ott van egy kis pizzériám.. – kezdett el mesélni magáról..
Aztán én is elmeséltem neki mindent…
*****
- És akkor most te hova fogsz menni ahogyan leszálltunk Hollywoodban? – kérdezte Kevin.
- Fogalmam sincs.. – mondtam.
- Akkor gyere hozzám.. egyedül lakok ott és eléggé nagy kis ház.. ha nem gáz akkor van egy kutyám.. egy nagy Dán Dog.. Egér a neve. – mondta mosolyogva Kevin.
- Háát.. nem tudom.. mert ez rettentő nagy dolog lenne és még alig ismersz.. – mondtam.
- Ez a kis idő is elég volt arra, hogy megismerjelek hidd el.. – mondta majd rám kacsintott.
- Háát jól van.. köszönöm... – mondtam majd megöleltem.
Leszálltunk a gépről és beszálltunk egy taxiba.
*****.
- Íme itt ez az én kis hajlékom. – nyitott nekem ajtót Kevin.
- Hűűhaa.. Ez csodálatos. – mondtam.
Majd bevezetett..
- Ohh várj.. először is hol van a konyha?? Mert éhes vagyok. Ja és azt elfelejtettem említeni, hogy nagyon sokat eszem. – mondtam.
- Akkor te vagy az én emberem. – nevetett Kevin. Majd megállított. – Várj csak.. Hééjj.. Egér.. merre bujkálsz?? – kiáltott egyet Kevin.
Aztán egy hatalmas foltos kutya robogott le az emeletről egyenesen felém.
- Jaj de aranyos… na gyere csak.. – mondtam majd játszani kezdtem vele.
- Látom te nem félsz még az ilyen nagy kutyáktól sem. – nevetett Kevin.
- Ohm dehogy is… nekem is van kutyám.. úgy hívják, hogy Mazsola.. Ő egy vizsla.. és nem rég lett anyuka. – mondtam majd mosolyogni kezdtem.
- Egér biztos imádná.. – mondta Kevin.
- Na de akkor hol is van a konyha? – tettem fel a számomra fontos kérdést.
- Gyere utánam. – mondta Kevin.
Aztán amikor beértünk a konyhába ismételten elállt a lélegzetem.. hatalmas volt..
- Tessék.. érezd otthon magad.. de ha már itt vagyunk akkor én is eszem valamit. – mondta majd elkezdett kotorászni a hűtőben. – Amúgy a nővéred vagy Harry nem is kerestek? – kérdezte Kevin.
- De már rengetegszer.. de egyszer sem vettem fel a telefont.. egyszerűen nem tudom.. rettentően hiányzik mindenki.. de jelenleg össze vagyok törve.. – kezdtem el mesélni az elmúlt napomat….
*****
- Ez tényleg nagyon fájhatott neked.. Harry meg elég nagy hibát követett el ezzel.. – mondta Kevin.
- Huhhh… na mindegy ezt a beszélgetést egy kicsit később folytassuk.. most fel akarom fedezni a házadat. – mondtam majd nyelvet nyújtottam neki.
- De kis pimasz tudsz lenni, Egér kapd el!!! – mondta Kevin majd Egér hirtelen a hátamra ugrott..
Egy ideig elszórakoztunk.. aztán elindultam a lépcsőn felfelé..
- Ez az én szobám.. – mondta Kevin majd kinyitotta szoba ajtaját.
- Tyűűűhaaa…. Mennyi gitár.. és mikrofon?! Te énekelsz?? – kérdeztem majd odaszaladtam a mikrofon mögé.
- Hát.. amint láthatod.. bár most nem azért van itt.. ha nem mert meghallgatást szervezek.. még pedig egy olyan személyt keresek aki eltudná azt vállalni, hogy esténként énekelve szórakoztatja a vendégeimet. – mondta Kevin.
- Áh értem.. –mondtam majd ledobtam magamat az ágyára.
- De akkor megmutatom a te szobádat.. – mondta Kevin aztán bevezetett a mellette lévő szobába.
- Úr isten nagyon tetszik!! – ordítottam majd leszaladtam a cuccaimért és felhoztam..
- Ja és még egy dolog ennek a szobának az az előnye, hogy ott van egy külön kis fürdőszobája.. – mondta Kevin.
- Ez nagyon jó… köszönöm… de akkor ha nem haragszol én most lefürdök és utána majd még beszélhetnénk… - mondtam.




127.rész

Mia?!( Becky szemszöge)

-          Menj aludj egyet. – puszilt meg Louis.
-          De csak ha te is jössz. – mondtam, még mindig könnyezve.
-          Rendben. – mondta, és átkarolt, aztán bementünk a szobába, én befeküdtem az ágyba.
Louis leült mellém az ágyra, és végig nézte, hogy elalszok....
*******
2 órával később felkeltem, kisétáltam, és láttam, hogy Lou és Hazza még mindig nem szólnak egymáshoz. Egyikük a ház egyik felébe, a másikuk meg a másikban. Láttam, mindegyik sarokban ott volt plusz egy fiú, mint békítő osztag, de semmit nem ért. Aztán úgy döntöttem, hogy nem bírom tovább, odamentem Harryhez, és elküldtem onnan mindenkit.
-          Harry, beszélnünk kell. Figyelj..- kezdtem bele mire Harry félbe szakított.
-          Sajnálom. Igazad volt. Nem kellett volna olyat mondanom. Tudom, hogy csak jót akartál. – mondta, majd egy két könnycsepp folyt végig az arcán.
-          Harry, az az igazság, hogy azért jöttem, hogy bocsánatot kérjek, hogy kioktattalak. Nem akartalak megbántani. – mondtam, aztán nekem is összegyűltek a könnyek a szememben.
-          Ne haragudj. – mondta, és megölelt.
Egymás vállán sírtunk, aztán odamentem Louishoz, és megpróbáltam hatni rá.
-          Louis, mikor akarsz kibékülni Harryvel? – kérdeztem
-           Semmikor. – makacskodott, mire odajött Harry.
-          Louis, nagyon sajnálom, amit Beckynek mondtam. Teljesen igazad van, neked is, és neki is. Most per pillanat, utálom magam, azért amiket mondtam nektek, és Miának. – mondta, aztán vágott egy boci szemet.
-          Rendben van, elnézem neked, de azért amit mondtam, az még mindig áll. – mondta Lou, és megölelte Harryt.
-          Ezennel megígérem, hogy nem fogok semmi rosszat mondani Beckynek! . – mondta, és a szívére rakta a kezét.
-          Na és merre van Mia? Tőle is szeretnék bocsánatot kérni. – kérdezte Harry.
-          Én azt hittem, hogy te tudod. – mondtam.
-          Én meg azt, hogy te tudod. – mondta, mire kicsit kitágult mindkettőnk szeme.
-          Srácok! Mondanom kell valamit. – nyitott be Gemma. – Mia elment. Azt mondta, minél messzebbre akar innen menni.
-          Tessék??!! – kérdeztem vissza.
-          Igen, jól hallottad. – mondta Germma, én pedig egyből előkaptam a mobilom, és hívni kezdtem Miát.
-          Ki van kapcsolva. – néztem a többiekre.
Mindenki ijedt fejet vágott, aztán Danielle megszólalt.
-          Egyesével el kéne menni körbenézni. Hátha megtaláljuk. Ennyi idő alatt nem mehetett messzire.
Így is lett. Mindenki elindult egy irányba, és megbeszéltük, hogy 2 órán belül senki ne érjen haza...
********
Később, mind a 9-en eredmény nélkül tértünk vissza.
-          Felhívom a rendőrséget. – mondta Harry  a könnyeivel küszködve.
-          Harry, hagyd, majd én. – modntam, és már tárcsáztam is a számot.
-          Jó napot. – szóltam bele. – Egy eltűnést szeretnék bejelenteni.
-          Adatokat kérnék, mennyi ideje tűnt el, hány éves, hogy néz ki, és a többi . – mondta
-          4 órája, 16 éves, sötétbarna haj,  rövid farmer sort, és egy csíkos topp volt rajta utoljára.  Hawaii északi részén, a tengerpartról tűnt el. – mondtam.
-          Rendben, amit tudunk megteszünk, hamarosan hívjuk önt. – mondta a rendőr, és lerakta a telefont....




128.rész

Munka a pizzériában…(Mia szemszöge)

Felirat hozzáadása
Gyorsan lefürödtem, átvettem a pizsamámat és kipakoltam. Amikor már kissé „Miásabbá” tettem a szobát akkor hallottam, hogy Kevin zuhanyozik.. gondoltam nem haragszik, ha egy kicsit kipróbálom a mikrofonját meg azt az egész berendezését. Kikerestem egy számot a telómon.. Még pedig a Jessie J – től a Who You Are – t. Felvettem a fejhallgatót és benyomtam a gépet. Énekeltem.. közben pedig becsuktam a szemem.. és valahogyan egész végig csak Harryn járt az eszem meg az egész családomon.. Persze eközben fogalmam sem volt, hogy hogyan szól a hangom, majd amikor véget ért a szám.. kinyitottam szemem és megláttam Kevint.. 
- Mia.. ezt eddig miért nem említetted.. ? – kérdezte Kevin.
- Még is micsodát? – kérdeztem vissza nevetve.
- Azt, hogy ilyen hangod van.. – válaszolta Kevin.
- Hát..őő.. – dadogtam.
- Várj csak… ha szerencsénk van akkor a gép felvette a hangodat.. – mondta Kevin majd nyomkodott valamit a gépen. – Áh igen.. na ezt tuti megtartom.. – mondta.
- Szerintem nem akkora szám.. és amúgy is ha hallanád a nővéremet.. csodálatos a hangja.. – mondtam.
- Az lehet, de neked is. – mondta Kevin mosolyogva.
- Köszönöm.. – mondtam.
- Figyelj.. támadt egy remek ötletem.. neked most úgy sincs munka helyed.. mi lenne ha te kapnád meg azt az állást amiről meséltem.. tudod, hogy szórakoztatni a pizzériában az embereket.. jelen esetben a hangod segítségével.. – mondta Kevin lelkesen.
- És tudok zongorázni.. – mondtam.
- Szuper.. holnap már kezdhetsz is.. este fellépés.. na de most menjünk aludni holnap sok dolgunk lesz. – mondta Kevin.
- Köszönöm!! Ezerszer is köszönöm! – mondtam majd megöleltem és már mentem is a szobámba.
Befeküdtem az ágyamba.. és beraktam a fülembe a fül hallgatót aztán beindítottam elalváshoz a zenét.
*****
Reggel.. valami nyalogatásra keltem fel..
- Te jó ég Egér!! Hagyd, abba tudod, hogy csikis vagyok áh neee Egér!! – kiáltoztam.
- Szerintem ő nem tudja, hogy csikis vagy. – jött be Kevin nevetve. - Jó reggelt Mia!.. akkor jobb lesz ha minél előbb elintézed a reggeli teendőidet aztán indulunk a pizzériámba. – utasított Kevin.
- Rendben van, de valamit tudnod kell.. Nem tudok egy hamar elkészülni. – mondtam.
***
Egy órába telt nekem minden..
- Ahha.. most már értelek.. tényleg lassú vagy. – nevetett Kevin majd már indultunk is.
Kocsival kb. 10 perc lehetett oda az út.. 
- Kevin.. ez már kívülről is gyönyörű.. és milyen nagy.. – kezdtem el kétségbe esni.. az esti fellépés miatt miután megláttam belülről is a méreteket.
- Ne izgulj!.. mondta Kevin.
Ennél a mondatnál megtorpantak a lábaim.. és eszembe jutottak Harry jó tanácsai az izgulással kapcsolatban..
- Mia! Valami baj van? – kérdezte Kevin.
- Jaaj semmi.. csak elbambultam. – válaszoltam aztán rohantam is Kevin után.
*****
Az idő hamar elment.. rögvest este lett mi meg még az előadás előtt hazamentünk átöltözni.. én ismételten lezuhanyoztam, addig meg Kevin is készülődött. Zuhanyozás után egy szál törölközőben kiléptem a fürdőből és megláttam Kevint.
- Ohh ne haragudj.. nem volt szándékos.. csak egy kicsit kutakodtam a cuccaid között és kiválasztottam neked az esti ruhádat, ha nem baj. – mondta Kevin miközben kirobogott a szobából.
Az ágyra ki volt készítve egy lila estélyi ruha.. 
- Mi az valami baj van?? Nem Jó?? Akkor válassz nyugodtan mást.. – mondta Kevin az ajtó túloldalából.
- Nem ez tökéletes.. – mondtam halkan.
- Biztos csak mert fura a hangod.. – mondta Kevin ijedezve. 
- Ezt a ruhát kaptam Harrytől.. – mondtam majd eleredtek a könnyeim.
Aztán gyorsan felvettem sminkeltem és már el is indultunk..
*****
Este.. teltház volt..
- Helló mindenki!! Én Kevin vagyok.. és ma biztosan gondoskodtam, hogy jól érezzétek magatokat.. mert ma egy különleges új embert hoztam nektek.. – konferált be engem Kevin.
Nah Harry.. szerintem most büszke lennél rám.. – gondoltam magamban miközben megfogtam azt a szíves medált a nyakamban.
- Sziasztok.. Mia vagyok!! Mia Blacksmith.. – bemutatkoztam erre nagy fütyülések és taps vihar keveredett. – Na igen.. akkor kezdeném az egyik kedvenc dalommal.. Adeletől a Someone like you.. – mondtam majd leültem a zongora mögé és énekelni kezdtem..
Éneklés közben.. megint elkapott egy érzés.. és kicsordult egy könnycseppem.. majd a szám, ahogyan lement a közönségre néztem.. Akik felállva fátyolos szemmel tapsoltak..
**********
*1 hónappal később..*








129.rész.

Egy hónappal, és pár nappal később....( Becky szemszöge)


Eljött a szülinapom, és Mia még mindig nem került elő. Az életünk már egy hónapja siralmas. Rossz dolgok után, jönnek a még rosszabb dolgok. Louissal ez idő alatt vettünk egy kertes házat, London eldugott negyedében.
-          Jó reggelt. – nyújtózkodtam az ágyban.
-          Boldog Szülinapot édesem. – mondta Louis, és egyből megcsókolt.
-          Köszönöm. – mondtam, aztán kinyitottam a szekrényem, és átöltöztem. – El sem hiszem, hogy még mindig nincs meg Mia. Így nem igazi a szülinapom. – kezdtem könnyezni.
-          Becky, nyugi, ezt a napot semmi, és senki nem ronthatja el neked.
-          Gondolj bele. Nekem ez nagyon rossz. – mondtam, és közben a tükörben nézegetni kezdtem, a hasamat, ami idő alatt meg nőtt egy kicsit.
-          Héj, figyi, még te mondtad nekem, hogy Mia biztos jól van, biztos kezdett egy új életet. Nem történhetett vele semmi. Gondold meg ezt akárhányszor eszedbe jut, és jobb lesz. – mondta, aztán átölelt hátulról.
A tükörben néztem, ahogy Louis mosolyog, és elkezdi puszilgatni a nyakamat.
-          Imádlak. Mindig tudod, hogyan kell megvigasztalni.  – kezdtem el mosolyogni.
-          És, itt van az ajándékod. Boldog születés napot. – mondta, és a kezembe nyomott egy ajándék tasakot.
-         Istenem, köszönöm. – mondtam, és kinyitottam a zacskót.
Egy „ Szeretlek” feliratos arany karkötő, és egy nagy zacskó rágógumi volt benne.
-          Úristen??!! Ez gyönyörű. – vettem ki a zacskóból a karkötőt.
-          Legszebbnek, a legszebbet. – mondta és megcsókolt.
-          Köszönöm. – mondtam, mire Louis csak mosolygott egyet.
-          Na de, most menjünk együnk valamit. – mondta, és kihúzott a szobából, a konyhába.
-          Csinálj valami reggelit, addig én kimegyek, megnézem a postát. – mondtam, és ki is mentem.
Kinyitottam a postaládát, és volt benne pár levél. A szemem viszont, egy zöld, szívekkel, és ’Happy Birthday’ feliratokkal díszített borítékon akadt meg. Kivettem, a többi levéllel együtt, majd berohantam a szobába, levágtam a számlákat az asztalra, és ledobtam magam a kanapéra.
„ Címzett: Becky Blacksmith. Feladó: Mia Blacksmith.”
Amint ezt elolvastam, elakadt a lélegzetem, és könnyek gyűltek a szemembe.
-          Louiiiiiis!!!??? – ordítottam. – Levelet kaptam Miától.
Louis odaszaladt hozzám, ledobta magát mellém, és várta, hogy olvassam. Kinyitottam a borítékot, és hangosan olvasni kezdtem.
„ Kedves Becky.
Tudom, úgy érzed, hogy cserben hagytalak azzal, hogy eltűntem a semmibe.  Tulajdon képpen igazad is van, de tudod, már nem bírtam a feszültséget. Tudd meg, hogy nagyon nehéz döntés volt, és nem szívesen váltam meg tőled, és a családomtól. Mindennap úgy kelek fel az ágyból, hogy a bűn tudtad, és a hiány megemészt, és ez az érzés, általában egész nap magával kísér. Egyre jobban kezdem megszokni az új éltemet, és már nagyjából túl tettem magamat Harryn. Találtam, egy jóképű, kedves srácot, aki mindenben támogat engem, állást, és szállást adott nekem. Egyenlőre örülök, hogy így történt. Szeretném, hogyha meglátogatnál engem, de csak te. A többieknek ha lehet, ne áruld el, hogy írtam levelet, és hogy meghívlak ide, ahol vagyok, Hollywoodba. A címemet, a borítékban, egy külön cetlin találod, telefon szám kíséretében, ha esetleg hívni szeretnél. Puszi, Mia. „
-          Louis, pakoljunk, utazunk Hollywoodba. – mondtam egyértelműen, aztán leraktam a papírt az asztalra.
-          Rendben van, de még előtte a srácokkal egyeztetni kéne. – mondta.
-          Oké. Mondd meg nekik, hogy Hollywoodba utazunk, de csak mi ketten. Találj ki valami indokot, hogy miért, el ne áruld, hogy Mia miatt. – figyelmeztettem.
-          Öhm..oké. – mondta, és kivette a zsebéből a telefont. – Addig pakolj össze pár fontos dolgot, de ha lehet, ne az egész szekrényt. – nevetett, és már hívott is valakit.
Én beszaladtam a szobába, becsomagoltam 3 napra való ruhát mindkettőnknek, és 2 táskával a vállamon kiszaladtam a nappaliba. Ott még Louis telefonált, ezért mutogatni kezdtem, hogy tegye le. Kicsit röhejesen nézhettem ki, de nem érdekelt.
-          Na de le kell tegyem, hamarosan indul a gépünk. Szia. – mondta, és lerakta a telefont.
-          Na milyen indokot mondtál? – kérdeztem, és a kezébe nyomtam egy táskát.
-          Azt mondtam, hogy egy romantikus hétvégére megyünk Hollywoodba, egy 5 csillagos hotelba. -  mondta.
-          Ohm, remek. Azt majd meg is csinálhatnánk . –kacsintottam rá. – De most induljunk.
-          Rendben. – mondta, és adott még egy csókot.
Hívtunk egy taxit, ami elvitt a reptérre, majd ott a recepciót letámadtuk.
-          Mikor megy leghamarabb gép Hollywoodba? – kérdeztem.
-          Jókor jönnek. Körülbelül negyed óra múlva megy egy. – mondta.
-          Akkor oda szeretnénk 2 jegyet.
A recepciós a kezünkbe nyomta, majd mi kifizettük, és pár perc keresgélés után, fel is szálltunk a repülőre, ami 10 percen belül el is indult.
***********
2 óra múlva leszálltunk, hívtunk ott is egy taxit, megadtuk a címet, és már közeledtünk is Miához.
Pár perc múlva a taxis lefékezett, én pedig egyből kiugrottam, és bekopogtam a legközelebbi házba. Egy szőke, helyes csávó nyitott ajtót.
-          Szia, Mia Blacksmithet keresem. – mondtam.
-          Hello. Te vagy Becky? Rólad is sokat hallottam. Gyere beljebb. – mondta, és odébb állt az ajtóból, és befelé mutatott.
-          Máris, csak várj, itt van a barátom is, ha nem gond. – mondtam.
-          Rendben. – mondta, és abban a pillanatban megjelent Louis mellettem, és kezdett fogott a sráccal.
-          Amúgy gondolom, te vagy Kevin. – néztem rá.
-          Jaj igen, bocsánat, hogy nem mutatkoztam be.
-          Semmi gond. És merre van Mia? - léptem be az ajtón.
-          Mia éppen vásárolni van. Egy 10 perc és jön ő is. – mondta, aztán leültetett minket a kanapéra. – Valami italt kértek? Pezsgő, vagy valami?
-          Én pezsgőt kérnék, ha nem gond. – mondta Louis.
-          Én sajnos nem ihatok, mert állapotos vagyok, és szív bajaim is vannak, szóval, inkább maradnék a víznél,vagy gyümölcs lénél. – mondtam, mire kinyílt az ajtó, és Mia boldog, és egyben meglepődött arcát láttuk meg....

130.rész.
Becky szülinap!!..(Mia szemszöge)
- Te jó ég!! Becky!! – kiabáltam majd ledobtam a szatyraim és odafutottam hozzá és megöleltem.
- Mia!! Annyira hiányoztál.. nagyon szeretlek.. otthon mindenki azóta is teljesen depiben van.. mindenkinek hiányzol.. – mondta Becky öröm könnyek közepette.
- Elhiszem.. és ti is nagyon hiányoztatok nekem… - mondtam aztán visszarohantam az ajtóba a szatyraimért. – Becky boldog szülinapot!!! – mondtam majd agyon puszilgattam.
- Jaaaj nem kellett volna köszönöm, már is kibontom.. – mondta aztán leült a kanapéra és bontogatni kezdett.
Egy gyönyörű hosszú türkizkék testhez simuló ruha volt benne, ami valamiért külön leges volt..
- Istenkém!! Ez egy ruha.. és.. te jóéég.. sok kis kép van rajta.. ezek itt mi vagyunk rajta.. a családunk összes tagja.. és az esküvői képek.. ááhhh nagyon tetszik!! – mondta Becky majd ölelgetni kezdett.
- És Mia.. remélem nem haragszol, hogy Louis is jött… - kérdezte Becky.
- Louiiiiii!! – ordítottam majd a nyakába ugrottam.
- Hugikaa.. Tudod te, hogy mennyire hiányzol nekünk.. – mondta Louis miközben összegyűltek a szemeiben a könnyek.
- Sajnálom… És drága nővérkém.. milyen cuki kis pocid kezd növekedni. – kacsintottam rá.
- Ja és Mia nézd milyen szépet kapott tőlem Becky.. – mondta Louis majd felemelte Becky karját.
- Huuu… ez milyen gyönyörű.. – mondtam mosolyogva.
- Na de akkor gyertek fel és adok nektek egy szobát. – mondta Kevin.
- Nem kell köszönjük most Miával szeretnénk aludni.. – válaszolta Becky.
- Rendben van.. és remélem nem fog zavarni a kutyám.. Egér.. – mondta Kevin mosollyal az arcán.
- Várj idehívom.. Egér.. – kiabáltam majd füttyentettem egyet.
Kb. 5 másodperc múlva ott is termet.. Louis és Becky meg csak nevetni tudott..
- Egér.. – mondta Becky.
- Hát igen.. na de akkor most felviszem a cuccaitokat.. – mondta Kevin.
- Hagyd csak fel tudom vinni én is.. –mondta Louis kissé mogorván majd kivette a kezéből a csomagokat és felmentünk a szobámba.
- Aztaaaa… ez igazán csodás szoba.. – mondta Becky majd lehuppant az ágyra.
- Mia.. igazán ne haragudj, de nekem nem szimpi Kevin.. – mondta Louis. – És akkor most már Harryt el is felejtetted? Csak mert.. azóta.. egyszer sem lépett színpadra.. – mondta Louis.
- Nem.. Harry életem értelme.. egy örök szerelmem.. de már nem tudom, hogy mit akarok.. mert itt van Kevin.. aki egyszerűen elvarázsol.. – mondtam.
- Jaj Mia.. – sóhajtott Becky.
- De most tehetek róla… csak nézz szét.. ez a ház és a környék gyönyörű.. – pattantam fel a földről és odamentem az ablakokhoz, aztán széthúztam a függönyöket.
Aztán egy pillanatra megállt velem az idő..
- Mia.. jól vagy?? – kérdezte Louis.
- Igen persze.. miért? – kérdeztem vissza.
- Mert egyszeriben teljesen elsápadtál.. – mondta Becky.
- Nem,.. inkább zöld.. – mosolyodott el Louis.
- Szerelmem.. ez nem vicces… - mondta Becky majd oldalba bökte Louist.
Abban a pillanatban berohantam a fürdőbe.. és hányni kezdtem…
- Istenem.. Mia.. mi az.. valami rosszat ehettél?? – ijedezett Becky.
- Nem semmi gond.. – mondtam majd valahogy kiszédelegtem a fürdőből..
- Túl sokat ettél? Ha bár a te gyomrod feneketlen… - humorizált Louis.
- Haha.. – mondtam majd nyelvet öltöttem neki.. de ettől csak megint hányingerem lett és mehettem is vissza a fürdőbe…
- Na jó.. ennyi megyünk az orvoshoz.. – mondta Becky majd lement Kevinhez és szólt neki.
Egy 5 perc múlva meg már a kocsiban tartottunk a korház felé.. gyorsan bementünk a dokihoz és Becky elmondott mindent majd a doki vizsgálatokhoz kezdett.
- Kedves Mia.. sajnos a vizsgálatok eredményét csak holnap tudjuk elmondani.. – mondta a doki majd hazatanácsolt minket.
*****
Otthon az egész estét a mosdóba illetve az ágyamba töltöttem. A ma esti pizzériai melót meg rá kellett sózni Louisra.. gondolhattam mennyire örült neki..
*Reggel*…
- Jó reggelt Mia!.. – keltett fel Louis halkan mert Becky még mindig aludt.
- Hali.. – mondtam.
- Tegnap este tudod, hol aludtál el?? – mondta Louis majd kitört belőle a nevetés.
Erre persze Becky is felriad.
- Naaa Louis.. mi van már.. – szólalt fel a kis álom szuszék.
- Semmi csak most akartam elmesélni Miának, hogy tegnap a WC mellett találtuk meg alva.. – mondta Louis.
- Jaaaj menj már.. ne humorizálj vele… hisz beteg.. – szólta le Becky Louist.
Majd egy olyan 2 óra múlva mindenki már lenn reggelizett.. még én is.. amikor megszólalt a telefonom… idegen szám volt.. hát felvettem.
- Jó reggelt.. Mia Blacksmithtal beszélek?? Én az orvosa vagyok akinél tegnap járt. – szólt bele a doki.
- Igen én vagyok doktor úr.. hát megvannak az eredményeim..? – kérdeztem.
- Igen.. de remélem ülni tetszik.. mert ez elég nagy hír.. – mondta a doki.
- Igen ülök.. és kérem mondja el.. az igazat.. – mondtam a dokinak.
- Gratulálok ön anyuka lesz!... – mondta a doki.
Ennél a mondatnál kiesett a kezemből a telefon.. és mind ha egy pillanatra megállt volna a szívem..
- Mi az?? Mi történt.. valami komoly baj van? – kérdezte Louis.
- Kisbabát várok…. – nyögtem ki, mire mindenkinek elkerekedtek a szemei.
- Tessék?? – kérdezett vissza Kevin.
- Igen.. és az apa Harry Styles.. – mondtam majd öröm könnyek kezdtek hullani a szememből.
- Hugiii nagyon örülök!!! Te is anyuka leszel, én pedig nagynéni. – mondta lelkesen Becky.
- Mia!! Ezt nem hiszem el!! Én nagyon örülök! Áhh duplán lehet majd babázni! – nevetett Louis majd megölelt.
- Gratulálok.. – mondta Kevin halkan…
- Akkor szerintem itt az ideje valaminek.. hívd fel végre Harryt!!! – utasított Becky….


131.rész

Megint gond van...(Becky szemszöge)



Amíg Mia felhívta Harryt, én felszaladtam a szobánkba a telefonomért. Ránéztem a kijelzőre.  20 nem fogadott hívás. Visszanéztem, anya hívott. Bepötyögtem a számot, és felhívtam. Anya ordítva szólt a telefonba.

-          Becky Blacksmith. Olvastál te mostanság újságot?

-          Öhm, szia anya.

-          Mi az, hogy egy tini újságból kell megtudnunk apáddal, hogy terhes vagy?!  -ordított.

-          Anya, én el akartam mondani, de nem akartam, hogy így reagálj rá. Ezért tartottam magamban. – mondtam halkan.

-          Nem érdekel az indokod. Azonnal ideutaztok, mind a ketten Louval. Csak ti ketten. Nem többen. – mondta.

-          Dehogy is. Minek menjünk oda?  - vontam kérdőre.

-          Mert én azt mondtam. – ordította, és lecsapta a telefont.

Leszaladtam a lépcsőn, és pisszegtem Louisnak. Ő azonnal odajött hozzám.

-          Louis, anyum ki van akadva, hogy terhes vagyok. – suttogtam neki.

-          Honnan tudta meg?! – nézett rám kerek szemekkel.

-          Ezt megbeszélhetnénk odafenn? – kérdeztem.

Bementünk a szobánkba, majd becsuktam az ajtót, és ecsetelni kezdtem.

-          Anya, véletlenül egy tini újságot olvasott, amiben benne van, hogy én terhes vagyok. Most teljesen ki van akadva, és azt mondja, hogy mind a ketten menjünk oda hozzájuk Írországba.

-          Öhm, szerintem azt kéne. Miának pedig ne mondjuk, hogy miért megyünk oda. Nem kéne, hogy ő is végig hallgassa azt, amit majd ő is kapni fog anyutoktól, ha mind ez kiderül. – mondta louis.

-          Rendben. Akkor, most mit mondjunk? – kérdeztem.

-          Azt bízd rám. – mondta, és már húzott is maga után.

Leszaladtunk a lépcsőn, ahol Mia fogadott minket.

-          Mia figyi, el kell menjünk. Egy interjút kérdtek tőlünk, Írországból. – mondta Lou.

-          Értem, akkor, pakolok, megyek veletek.

-          Mia, nem kell, te pihenj. Bármikor rosszul lehetsz. – mondtam.
-          Rendbe, akkor maradok. De ti hamar jöjjetek vissza. – mondta.
-          Oké. – kacsintottam- és már indultunk is ki az ajtón.
Hívtunk egy taxit, ami elvitt a repülő térre, aztán megvettük a jegyet, és felültünk a repülőre.
**********
Érkezéskor, a rajongók, csináltak pár képet Louisval, meg fura módon velem is, aztán már mentünk is anyáék felé. 10 perc sétával ott is voltunk, aztán mikor bekopogtunk, anya lángoló szemeivel találkoztunk össze.  Betessékelt minket a szobába, aztán már ordítani is kezdett.
-          Hogy lehettek ilyen felelőtlenek. Becky, 17 éves vagy.  Nem igaz, hogy ilyen hamar bekaptad a horgot.
-          Anya, tudhatnád, hogy tegnap lettem 18. Csak hogy felvilágosítsalak. És figyelj. 18 évesen, már én döntök az életemről, és ha gyereket szeretnék, akkor gyerekem lesz. Azt nem te szabod meg. Akárhogy ordítasz, ő már ott marad ahol van, és pár hónapon belül, egy aranyos kis unokád lesz. Tudtommal, minden anyuka azt várja, hogy végre nagyszülő is lehessen. Miért nem tudsz te is velünk örülni, és nem elrontani a kedvünket? – mondtam, normális hang erővel.
-          Kislányom, azt hiszed, ezt ilyen könnyen el lehet intézni? Ja és Louis. Nem értem, hogy nem beszélted le őt erről. Tudod mekkora felelősség egy gyerek. És e mellett turné, koncertek, rajongók. Azt hiszem nem fogjátok bírni a kettő egyszerre. Hidd el! – ordította anyám.
-          Mrs. Blacksmith, tudja, hogy mi mindenre gondoltunk. Menni fog az apaság, elhiheti. – mondta Louis.
-          Anya, nem érdekel mit gondolsz , ez a mi életünk, és mivel házasok vagyunk, ezért elvárnám, hogy nem szólsz bele a kettőnk életébe. – ordítottam, aztán mikor anyám vissza akart szólni, éreztem, hogy nincs minden rendben, és ezt anyum is észrevette.
-          Becky, jól vagy? – kérdezte.
-          Persze, teljesen, csak megszédültem. – mondtam,aztán leültem a kanapéra, és fogni kezdtem a fejem.
-          Becky, tényleg minden rendben?  - kérdezte Louis.
-          Igen. – mondta rekedten, aztán abban a pillanatban belém nyílalt, az a bizonyos érzés. – Mégsem. Szúr a szívem. – kaptam a mellkasomhoz.
-          Beviszlek a kórházba. – mondta, mire felkapott, és kivitt az ajtón.
Szerencsénkre, a kórház anyámék szomszédjában van, azért nem keltett sokáig menni.
Mindvégig észnél voltam, és fogtam a szívemet, mert annyira fájt, hogy még levegőt is alig kaptam.
-          Becky, bírd ki, már csak egy fél perc. Ne ájulj el. – mondogatta végig Louis.
-          Nem, nem megy. – mondtam, és már alig kezdtem erőt érezni a testemben.
 A nyakam elgyengült, a fejem pedig hátra esett. Csak úgy lógott, de még a szemeimet megpróbáltam nyitva tartani.
-          Becky, menni fog, csak bízz magadban. – mondta Louis. – Nem szabad elájulnod. Megmondta az orvos is. Gyerünk. Ki fogod bírni.  mondta, mire becsukódtak a szemeim.
-          Nem...sajnálom. – dadogtam el, és már le is hunytam a szememet.
A hangok halkan halladszódtak, aztán pár pillanat után, minden elhallgatott....
***********-
Később, kinyitottam a szememet, és éreztem, hogy még mindig fáj a mellkasom. Alig bírtam mozgatni a nyakamat, de nagy nehezen átfordítottam, az ablak felé a fejemet. Egyből Louis aggódó arcát láttam meg.
-          Becky. – könnyezett.  – Szeretlek.
-          Mi történt? – kérdeztem. - Alig emlékeztem valamire. Utolsó emlékem, hogy Repülőn ülünk, és Írországba megyünk .
-          Az orvos azt mondta, hogy ha még egyszer előfordul, akkor halál eset is előfordulhat. Nagyon legyengült a szíved. Csak egy lehetőség van arra, hogy ez az egész megszűnjön.
-          És mi az? – kérdeztem.
-          Meg kell műteni a szíved. Viszont, az a helyzet, hogy ez nem olyan egyszerű. 50-50%, hogy túlélnéd a műtétet, főképp így terhesen, még kevesebb. – mondta, és kitörtek belőle a könnyek.....

132.rész

Újra itt van, újra itt van a nagy…(Mia szemszöge)

Becky utasított, hogy hívjam fel Harryt majd a kezembe is nyomta a telefonomat és felment az emeletre Louissal. Én a tükör elé állva vizslattam magam.. nézegette, hogy milyen is lesz ha majd nagy lesz a pocim.. és, próbálgattam, hogy hogyan is fogom közölni Harryvel a nagy hírt.. Kikerestem a telefonkönyvben Harry számát.. de a hívás gombot nem tudtam megnyomni.. egyszerűen nem ment.. csak ott néztem Harry hívóképét és tanakodtam.. valószínűleg sokáig eltarthatott, mert Louis és Becky visszajöttek, hogy megnézzenek..
- Mia! Nekünk el kell mennünk Írországba mert interjút akarnak velünk készíteni. – jött oda hozzám Louis.
- Akkor én is megyek veletek. – mondtam.
- Ne, ne.. te most inkább pihenj.. hisz te is állapotos vagy. – mondta majd megsimogatta a fejemet.
- Rendben van.. de siessetek vissza.. – mondtam.
- Ne aggódj hugocskám! – mondta Becky majd adott egy puszit a homlokomra.
Aztán Beckyék egy fél óra múlva már el is mentek.. aztán Kevin odajött hozzám.
- Mia!.. valamit el kell mondanom.. szeretlek.. és nem érdekel, hogy gyereket vársz attól a férfitól aki a férjed.. én is az lehetnék.. hisz mindenünk meglenne.. csak nézz körbe. – mondta Kevin miközben egyre közelebb jött és a két kezét az arcomra tette.
- Kevin.. erre nem is tudom, hogy mit mondjak.. én is kedvellek.. de nem tudom, hogy mit akarok.. értsd meg kérlek.. – mondtam majd abban a pillanatban Kevin megcsókolt.
A csók után én felrohantam a szobámba és sírni kezdtem… Majd erőt vettem magamon és felhívtam Gemmát.
- Haló.. Gemma.. – szóltam bele a telefonba miközben a sírás fojtogatott.
- Te jó ég Mia!! Hisz te jól vagy?? Minden rendben?? Valami baj van drágám?? – lelkesedett Gemma.
- Kérlek gyere és látogass meg!! De egyre nagyon megkérlek.. ne szólj Harrynek..!! Próbáld meg eltitkolni.. ez nekem nagyon fontos.. – mondtam aztán elmondtam a címemet is.
- Rendben azon nyomban indulok.. – mondta Gemma majd lerakta a telefont.
Én ezek után nem is tudtam hogy mit is tudnék mondani Kevinnek..
- Mia!!? Odabent vagy?? – kopogott be az „emlegetett szamár”.
- Igen.. gyere csak. – mondtam.
- Kérlek ne haragudj a csók miatt.. – mondta Kevin aztán elővette a háta mögött lévő gitárt és játszani kezdett rajta és énekelt…
Nem tudom, hogy ki tudja.. de Becky az biztos.. nekem a gyengém a gitár.. illetve akinek jó hangja van.. és az én „balszerencsémre” neki mind a két adottsága megvan. Majd ahogyan hallgattam a dalt amit nekem írt csak úgy folytak a könnyek le az arcomról..
- Ez gyönyörű volt.. köszönöm.. – mondtam majd megöleltem Kevint. – De erre enni kell!! – mondtam és lerohantam a konyhába.
- Készítsek neked valamit?? – kérdezősködött Kevin.
- Nem kell köszi.. – mondtam aztán mosolyogtam egyet és kinyitottam a hűtőt.
*****
*Kb. 2 órával később..*
Kopogtattak az ajtón.. Kevin kinyitotta és ott állt Gemma..
- Gemma!!! – kiáltottam majd odarohantam és megöleltem!
- Ti ismeritek egymást!? – értetlenkedett Kevin.
- Persze! Ő itt az öcsém felesége. – válaszolta Gemma. – és te ki vagy?? – vonta kérdőre Gemma Kevint.
- Na akkor most gyere csak fel megmutatom a szobám és majd fenn elmesélek mindent.. – mondtam majd felkaptam a bőröndjét és elindultam felfelé.
- Na szóval ki ez a fiú?? És vele élsz már több mint egy hónapja? – kérdezte Gemma.
- Ne legyél kiakadva kérlek… most mindent szépen elmesélek.. – mondtam majd már mesélni is kezdtem..
*****
- Értem.. de akkor Harryvel mindennek vége?? – kérdezte Gemma.
- Dehogy is.. Harry az életem.. a férjem.. és nemsokára.. – nem sikerült befejeznem a mondatot, mert Gemmának megszólalt a telefonja.
- Halo?? – szólt bele Gemma.
- Szia Nővérke.. az a helyzet, hogy te nem tudom, hogy hol vagy, de mi az egész csapattal elmentünk Miáért mert Louis azonnal mindenkit Írországba parancsolt.. – mondta Harry.
- Ebben csak az a vicces, hogy én is itt vagyok Miánál… csak azért nem szóltam.. de mindegy ez nem lényeg.. de ti most hol vagytok?? – kérdezte Gemma.
- Mindjárt itt az ajtóban. – válaszolta Harry majd Gemma lecsapta a telefont engem meg gyorsan lefelé kezdett húzni.. persze nekem semmi fogalmam nem volt semmiről..
Lenn megláttam mindenkit.. azaz: Niallt, Angelat, Zaynt, Lizzyt, Liamet, Daniellet és Harryt.
- Te jó ég Mia!! Ordítottak egyszerre majd mindannyian megöleltek..
- Ti meg hogy kerültök ide?? És miért jöttetek.. – értetlenkedtem.
- Louis küldött.. mert mennünk kell valami miatt nagyon gyorsan Írországba.. – válaszolta Zayn.
- De úgy örülünk neked!! Eddig olyan unalmasak voltak a kajálások.. nem tudtam versenyt enni senkivel.. – mondta Niall majd egy puszit nyomott az arcomra..
- Én is szeretlek! És mindanyótokat!! Szeretlek!! – mondtam.
- Még engem is?… - szólt oda Harry..
- Te gyere velem.. – mondtam majd felhívtam a szobámba.
- Először is sajnálok mindent.. Mia tudod mennyit szenvedtem.. depis vagyok mióta otthagytál.. – mondta Harry majd sírni kezdett. És még itt van az a srác is.. – mondta Harry.
- Szerelmem.. én is sajnálok mindent.. és ha szeretsz akkor bízol bennem és elhiszed, hogy Kevinnel csak egy csók történt több nem.. – mondtam majd az ölébe ültem és csókolgatni kezdtem.
- El sem tudom mondani, hogy mennyire hiányoztál.. és ígérd meg, hogy soha többet nem hagysz így magamra.. – dadogta Harry a csókunk közben.
- Ígérem.. – mondtam majd nekem is könnycseppek kezdtek hullani a szememből..
- Na de akkor induljunk is tovább Írországba.. – mondta Harry majd felkapott.
- Várj be kell csomagolnom azt már indulhatunk is. – mondtam aztán kinyitottam a szekrényem.
*****
Egy óra múlva el is indultunk.. de én ragaszkodtam Kevin társaságához is.. mert azért még sem hagyhatom itt csak így.. te hát ő is velünk jött nagy győzködések után…



133.rész.

Mi legyen?! ( Becky szemszöge)


-          Becky, nem szeretnélek elveszíteni. Te vagy az életem. Nem tudom mit csinálnék nélküled. – szorította meg a kezem Louis.
-          Louis. 2 lehetőségem van. Vagy veszekszem valakivel, és én meghalok. Vagy megműtenek, és akkor 50% az esélye, hogy élni fogok.
-          De Becky, megóvunk a veszekedéstől. Ez a műtét túl kockázatos. Megérné?
-          A múltkor is így volt, hogy nem veszekszem, mert ti megvédetek, aztán mi lett a vége? Újra itt vagyok. – mondtam.
-          De Becky. – vágott egy szomorú fejet.
-          Igen, tudom, de figyelj. Nem szeretném, hogyha esetleg, megszületik a gyerekem, aztán anya nélkül kelljen felnőnie. – mondtam. – Jobb, hogyha túl esünk ezen a műtéten.
-          Hát figyelj. TE tudod.
-          Hidd el, erős vagyok. Túlélem. Nem kell aggódni. – mondtam, aztán felültem, és adtam egy puszit Louisnak.
-          Úgy legyen. – mondta, aztán megcsókolt.
-          Szólnál az orvosnak? Szeretnék vele beszélni. – kérdeztem
-          Persze. – mondta, aztán kisétált a szobából
*******************
1 órával később, miután aláírtam a bele egyezési nyilatkozatot, az altató orvos beadta az altatót.
-          Fél óra, és már aludni fogsz. – mondta Louis.
-          Louis. Szeretlek. – mondtam.
-          Én is, és nagyon féltelek.
Egy mosolyt csaltam az arcomra, aztán hátradöntöttem a fejem, és gondolkozni kezdtem.
-          Nagyon félek. – mondtam és könnyezni kezdtem.
-          Ne félj, jó orvosok vannak itt. Jól fog sikerülni  a műtét, nyugodj meg. – mondogatta, és megpuszilta a homlokom.
-          Sajnos ez nem győzött meg. – mondtam, aztán lecsuktam a szemem, és szépen lassan elaludtam...
**********************
Egy ideig csendesen, léteztem a sötétben, aztán felvillant egy fény, a sötétségben.
-          Az a fény lesz az én megváltásom. – gondoltam magamban
Elindultam, hát a fény felé, ami egyre nagyobb, és nagyobb lett. Mikor már egy kéz nyújtásnyira voltam tőle, egyszer csak a lábamat mozdítani se tudtam. Igyekeztem egyre jobban, és jobban kinyújtani felé a kezemet, de nem mentem vele túl sokra. Aztán egyszer csak, a fény egyre jobban összement, majd végül újra teljes volt a sötétség. Aztán egyszerre zuhanni kezdtem, és egy teljesen ismeretlen helyre érkeztem. Ott hangok kezdtek hallatszódni. Ez olyan érzés volt, mintha újjá születtem volna. Mintha most estem volna le a felhők közül. Le a földre.
-          Becky. Felj fel. Szükségünk van rád. Nem lehet itt vége. Szeretlek. Ébredj fel. - mondogatta egy hang.
Mivel a sötétség, még mindig körülvett, ezért nem tudtam megnézni, hogy ki az a személy, aki hozzám beszél. Az biztos, hogy egy fiú. Egy kellemes, vékony hangú fiú. Jó lenne tudni, hogy még is ki az.
-          Doktor úr, van valami hír? – kérdezte ugyan az a hang.
-          Hát, ami azt illeti. Van. Tudja, a műtét során, Becky szíve leállt, és nem juttatott elég vért az agyába, ami súlyos következményekkel  járhat. – mondta.
-          Tessék?! Például?
-          Hát, jobb esetben amnézia, de rosszabb esetben akár egy tumor is keletkezhetett. – kezdte mondani az orvos.. – El kéne vinnünk egy CT-re Becky-t, hogy biztosra menjünk.
-          Akkor gyerünk. – háborodott fel a srác.
-          Amíg nincs ébren, sajnos ez lehetetlen. – mondta a doki. – Ne haragudjon, de most viszont mennem kell a következő beteghez. Még később benézek. – mondta, és már le is lépett.
A srácból, ahogy hallottam, kitört a zokogás. Hallottam, hogy szipog, és sírdogál.
-          Becky, nem teheted ezt velem. Ébredj fel. Ez sajnos már csak a te akarat erődön múlik. Gondolj Miára, és rám, és az egész csapatunkra. Egyikünk se bírná ki nélküled. – siránkozott, aztán egyszer csak nyílt az ajtó.
-          Becky, édes drága nővérkém, hogy van? – kérdezte egy női hang.
-          Hát, azt inkább ne részletezzük. – mondta a srác.
-          Mit mondott az orvos? – kérdezte a nő
-          Semmi jót. – válaszolta a fiú.
-          Louis, nyögd már ki. – szólt rá a lány.
Áhh, szóval a fiút Louisnak hívják. Ez remek. – gondoltam magamban.
-          Hát, azt mondta, hogy lehet, hogy elvesztette az emlékeit, vagy elképzelhető, hogy tumor alakult ki az agyában. – dadogta el sírás közben Louis.
-          Tessék?! – kiáltott fel a lány.
-          Igen, jól hallottad. – mondta Louis.
-          Te jó ég?! – mondta. – ne haragudj, ki kell menjek. Muszáj beszélnem Harryvel. – mondta a lány, aztán ajtó csukódást hallottam.
Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy visszatért az erőm egy adagja, és kinyitottam a szememet. Bámultam a fehér plafont, aztán nehezen, oldalra fordítottam a fejemet, és megláttam azt a fiút. Louist. Nagyon szimpatikusan nézett ki.
-          Becky?! – ordított fel. – Úristen. Felébredtél. – nézett rám tágra nyílt szemekkel.
Én csak néztem őt, és elmerengtem a szemeiben. Végig gondolkoztam azon, hogy miért izgul miattam ennyire, és, hogy miért vagyok neki ilyen fontos. Hisz nem is ismerem. Azt se tudom, hogy ki ő.
Visszafordítottam a fejemet, a plafon felé, aztán felrajzolódott, a fehér ’vászonra’ egy két dolog a fejemben. Hallottam, hogy valamit beszélnek mellettem, viszont, nem figyeltem. Nem érdekelt. Csak néztem, az előttem lévő képet, és gondolkoztam, az előbb látott fiún. Sehogy sem ugrott be, hogy honnan ismerem. Semmi. Aztán egyszer csak, megmozdult az ágy, amin feküdtem, és láttam, hogy ott van, egy doki, aki tol engem. Mellette ment az a Louis, és egy lány is. Mindkettőjük sírt, én pedig teljesen nyugodtan néztem őket. Aztán egyszer csak, beértünk egy másik szobába, ahol egy gép alá toltak be.....

134.rész

Most csak Becky a fontos…(Mia szemszöge)

Egy kis ideig benn voltunk Louissal Beckynél.. de én már nem bírtam tovább.. ki kellett mennem..
- Kicsim! Hogy vagy? – jött oda hozzám Harry.
- Ne haragudj, de most nincs kedvem beszélgetni.. nem érzem magam valami jól.. – mondtam majd leviharoztam a kórház kávézójába.
Ott összefutottam anyával és apával..
- Mia!! Drágaságom!! – futottak oda hozzám sírva.
- Szeretlek titeket.. – mondtam majd megöleltem őket és én is sírni kezdtem. – Haragszotok rám?? – kérdeztem.
- Igen.. de már semmi nem számít.. csak az a lényeg hogy itt vagy velünk.. – mondta apa.
- Csak kérlek soha többet ne csinálj ilyet.. – kérlelt anya.
Majd abban a pillanatban olyan rosszul lettem.. hogy kénytelen voltam berohanni a női mosdóba.. nagyon szuper volt.. mert nem hogy ideges vagyok.. ha nem még terhes is..
- Mia!!! - jött be utánam anya.
- Semmi baj… csak rosszul vagyok.. – mondtam.
- De te nem szoktál beteg lenni… azonnal elmegyünk egy orvoshoz.. – mondta anya.
- Kérlek hagyjatok már békén.. – mondtam majd kiszaladtam sírva.
Ahogy csak vaktában rohantam egyszer csak neki ütköztem valakinek.. a szédülés miatt alig láttam, hogy ki volt az…. Majd egy pillanat múlva minden tisztább lett..
- Kevin!! – öleltem meg.
- Még is mi történt veled.. megint szökni készültél??.. – ijedezett Kevin.
- Nem.. ne félj.. – mondtam majd újra átöleltem.
- Na de most gyorsan segíts megkeresni Becky orvosát.. – mondtam majd húzni kezdtem.
Gyorsan felmentünk Becky kórterme elé.. ahol persze Harry és Gemma ült a földön.
- Jaj ne… - szólalt fel Kevin.
Harry csak rám pillantott és akkor ott megláttam azokat a könnyekkel teli gyönyörű zöld szemeit.. és egyszeriben megállt a szívem..
- Szerelmem… - nyögtem ki hangosan.
- Hát még így hívsz..?? azt hittem, hogy már rég lecseréltél..
Erre a mondatra nem tudtam válaszolni mert megláttam Becky orvosát ahogyan a nővérkémet tolja ki a kórterméből mellettük pedig Louis kullogott lehajtott fejjel…
- Doki!! Még is mit csinálnak a nővéremmel?? – kérdeztem.
- Áh.. szóval te vagy Mia… gyere velem majd mindent elmondok.. – mondta a doki.
Bementünk egy eléggé ijesztő terembe.. ahol rögtön tudtam, hogy milyen vizsgálaton fog átesni Becky.
- Szóval.. most Beckyit most alávetjük ennek a CT vizsgálatnak amivel eldöntjük, hogy milyen kárt okoztunk a műtéttel.. lehet, hogy nincs semmi.. de lehetséges egy tumor létrejötte.. Mindenféle képen szerintünk van emlékezet kiesése.. és igen tudom, hogy ez neki nem az első.. ezért kétséges hogy valaha is visszajönnek az emlékek.. viszont, ha van tumor akkor az biztos, hogy az az oka az emlékezet kieséseknek.. – mondta a doki.
- Akkor mi fog történni?? – kérdeztem vissza.
- Ha most ez tumor lesz.. akkor Becky át fog esni még egy műtéten.. és akkor minden rendben lesz és újra egészséges lesz.. és akkor persze visszatérnek az emlékek is.. – mondta az orvos..
- Az remek lenne.. – mondtam.
- Na de akkor elkezdeném.. most nagyon sok múlik ezen.. – mondta a doki.
*****
Engem kiküldtek a vizsgálatról.. mert hogy ott csak szakemberek lehetnek.. és hogy majd értesítenek.. Hát nem kellett több tényleg minden így történt..
- Mia!... Tumor.. és pont úgy ahogyan gondoltam volna.. ha ezt sikeresen el tudjuk távolítani akkor.. minden rendben lesz, de ha nem akkor….. – mondta a doki.
- Akkor intézkedjenek.. kérem mentsék meg a nővéremet.. és doki kérem ugye van lehetőségem még egy pár szót szólni hozzá… - kérdeztem a dokit.
- Nagyon gyorsan jöjjön velem.. mert már készen áll az altatásra.
Azzal utána mentem és ott a műtő szoba előtt megláttam Becky félkómás arcát aztán beszélni kezdtem hozzá….



135.rész.


Minden megváltozott ( Becky szemszöge)


-          Becky, nővérkém. Tudom, hogy nem tudod ki vagyok. A nevem Mia, és a húgod vagyok. Csak annyit szeretnék elmondani, hogy mivel műtéten estél át, ezért nem emlékszel semmire. Tudd meg, hogy most újra meg fognak műteni, és minden rendbe jön. – mondta az a lány, aki végig kísérte a mozdulataimat.
-          Nem akarok még egy műtétet. Mia, kérlek. – mondtam félkómásan.
-          De Becky, ezen fognak múlni az emlékeid.
-          Nem tudom, mi történt velem, és hogy ki vagy a való életben, de tudom, már most, hogy bízhatok benned, és az életemet is a kezedbe tudnám adni. Csak annyit szeretnék, hogy a műtét, ne most legyen. – fogtam meg a kezét.
-          Becky.
-           Légyszíves. Könyörgöm. Kérd meg az orvost. – mondtam.
-          Rendben, ha nagyon szeretnéd. – mondta, és már el is ment.
Egy fél percet feküdtem a hordágyon, majd felültem, lelógattam a lábam, majd egy kis bátorodás után, felálltam, és elindultam egyenesen. Hajtott a kíváncsiság, hogy ki lehet az a fiú. Muszáj volt megtudnom. Lehet, hogy a pasim? Nem tudom. Minden esetre, nagyon szimpatikus.
Sétáltam szépen lassan, mikor egyik kanyarnál, megláttam őt, és egy csapat fiút. Megettük volt 3 lány, gondolom ők a ’barátnők’.
Éreztem, ahogy egyre gyengébben sétálgatok, és a lábaim minden lépésnél megremegtek. Gondolom hatott az altató.
A fiú, azaz Louis felé vettem a irányt, és amikor egyszer felemelte a fejét, és meglátott, hirtelen odaszaladt hozzám.
-          Becky, mit csinálsz itt?
-          Kíváncsi voltam rád. – mondtam, és egyre nagyobbakat pislogtam.
-          De neked most műtéted lenne, nem? – kérdezte tőlem.
-          Nemtudom. Elvileg igen, de megkértem Miát, hogy mondja meg az orvosnak, hogy nem szeretném a műtétet. Még. – mondtam álmosan.
-          És, Becky, te be vagy altatózva?! – kérdezte, és megsimogatta az arcom.
-          Igen. – mondtam, és egy hatalmasat ásítottam.
-          És miért sétálgatsz erre fele? Nem kéne az orvosnál lenned? – kérdezte.
-          De, gondolom. – mondtam, mire már a fáradságtól lecsukódtak a szemeim, és a karjaiba estem.
Még érezte, ahogy az ölébe emel, és valamerre elindul velem, aztán végül elaludtam.
*****************-
Később arra keltem, hogy kint ordibálnak. Kimentem a szoba ajtajába, és láttam, hogy 2 fiú állnak ott, és veszekednek.
-          Persze, te vagy az, aki vigasztal, és mindenben támogatja igaz? – ordított a az egyik.
-          Hát figyelj, az biztos, hogy rám sokkal többet számíthatott mint rád. Tudod, hogy miattad menekült hozzám. – válaszolt a másik.
-          Ohh, hogy oda ne rohanjak, én vagyok a csúnya Harry, aki mindig csak a rosszat csinálja igaz? – ordított , minden bizonnyal Harry.
-          Igen. Tudod, abban egyszer biztos vagyok, hogy Mia már korán sem szeret annyira, mint amikor megismert. Azóta sokszor megbántottad, és ne reméld, hogy az a régi láng visszatér. – mondta a másik, mire Harry letámadta őt.
Nem bírtam nézni, oda mentem hozzájuk, és megpróbáltam szétválasztani őket.
-          Srácok, figyi, nem kéne. Nyugodjatok meg, és beszéljétek meg ember módjára. – próbáltam széthúzni őket egymástól, mire csak odébb löktek, én pedig a padlón kötöttem ki.
Abban a pillanatban Mia, és Louis megjelentek a folyosó végén, és mikor meglátták mi folyik itt, rohanni kezdtek felénk. Mia, egyből a srácokhoz, Louis pedig hozzám rohant....
 
136.rész

Félek…(Mia szemszöge)


Láttam ahogyan a két fiú rajtam veszekszik… és azt is láttam hogy a beteg nővérem a földön van. Mi Louissal azonnal rohanásba fogtunk.. én a fiúkhoz mielőtt vér folyna Louis meg Beckyhez rohant.
- Még is mi ütött belétek?? – ordítottam.
- Mia! Kicsim! – ölelt meg Harry.
- Tudjátok mit szerintem egyik ötöket sem érdeklem... elegem volt.. – mondtam majd abban a pillanatban megint a mosdó irányán gondolkodtam.. megint elfogott a rosszullét.. – Uristen!.. – mondtam majd rohanásba kezdtem..
Berohantam a legközelebb mellék helységbe és leültem a WC mellé és megint hánytam. Persze Harry és Kevin jöttek utánam.
- Mia!!.. hisz te rosszul vagy.. – nézett rám elkerekedett szemekkel Harry.
- Persze, hogy az hiszen… - mondta majd szerencsére abbahagyta a mondatot Kevin.
- Hiszen?? Mi a baja?? Szerelmem mi a bajod?? – ijedezett Harry.
- Nem akarok erről beszélni… és most egyik ötökre se vagyok kíváncsi.. – mondtam majd abban a pillanatban megjelent Louis.
- Mia!! Beckyt betolták a műtőbe.. rosszul van.. és az egyetlen esélye az életre az ha megműtik.. a szüleitek már alá írtak minden papírt.. én úgy félek.. – jött oda Louis majd szorosan átölelt.
- Én is félek.. – kezdtem el sírni..
- De te miért ülsz itt a WC mellett? – kérdezte Louis.
- Rosszul van.. – válaszolta Harry.
- És mi történt? – kérdezte Louis.
- Azt én is szeretném tudni.. – válaszolta ismét Harry.
- Nem mondok senkinek semmit.. és Harry, Kevin.. ha a nővérem meghal.. az a ti lelketeken is fog száradni mivel ellöktétek.. - mondtam sírva majd Louissal kimentünk apáékhoz.
- Szerintem nem kéne ezért Harryt és Kevint hibáztatnunk.. tudtuk, hogy milyen rossz az állapota.. – mondta Louis.
- Igazad van.. de most akkor is rettentően félek, dühös vagyok és legszívesebben kiugranék az ablakon. – mondtam majd megláttam apát a folyosó végén.
- Kicsikém!! Kérlek gyere ide!.. Nem akarom Beckyt elveszteni.. – ölelt meg apa.
- Szeretlek.. – mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára.
Majd egy ismerős női hangot hallottam a hátam mögül.. Megfordultam.. és ott állt Annie Harry anyuja…
- Csillagom.. el sem hiszem, hogy újra látlak!.. ugye már minden rendben van közetetek Harryvel..? – kérdezte Annie miközben a könnyei potyogni kezdtek..
- Hát.. nem mondhatnám.. de.. az lesz.. mert még mindig ugyanúgy szeretem mint akkor amikor megismerkedtünk a koncerten.. talán még jobban.. ez a másfél hónap.. megtanított arra, hogy van köztünk valamilyen láthatatlan kötelék.. ami soha sem fog elengedni.. főleg most.. – mondtam.
- Szeretlek kis drágaság.. és köszönöm, hogy végtelenül boldoggá teszitek egymást a fiammal. – mondta Annie majd megölelt.
- Véletlenül hallottuk, amit mondtál anyának.. – mondta Harry miközben Kevinnel együtt előléptek egy nyitott ajtó mögül.
- Mia.. ezt miért csak most tudtad így kimondani..? – kérdezte Kevin.
- Mert eddig féltem.. és még most is nagyon.. – mondtam.
- De, még is mitől.. hisz teljesen bele vagy esve a férjedbe. – mondta Kevin.. – És Harry sajnálok mindent.. nem akartam beleszeretni a feleségedbe.. – mondta Kevin Harryhez fordulva.
- Rendben.. bocsánat kérés elfogadva.. – mondta Harry majd egy baráti ölelést lejtettek Kevinnel.
- Akkor szerintem én megmaradok egy jó barátnak.. és megvárom amíg Beckyvel minden rendben lesz és akkor vissza vonulok.. – mondta Kevin.
- Figyelj.. itt van Beckyvel a menedzserünk száma.. – mondtam majd átnyújtottam egy névjegyet.. – Hívd fel! – kacsintottam Kevinre.
- Hát jól van.. köszönöm Mia! Úgy lesz! – mondta Kevin majd egy puszit nyomott az arcomra.
Én pedig azzal elindultam fény sebességgel Louis felé.
- Louis.. van valami hír Beckyről..? – kérdeztem.
- Még csak annyi, hogy a műtét még legalább 1 óra.. – mondta Louis.
- Te jó ég.. Louis kérlek azonnal szólj ha van valami híred.. – mondtam majd tovább álltam.
Lementem a kórház kávézójához.. ahol megtaláltam Liamet, Zaynt és Niallt.
- Szia Mia! – köszöntek egyszerre a fiúk.
- Hello.. fiúk.. nagyon aggódom.. – mondtam majd megöleltem őket.
- Minden rendben lesz.. – mondta Liam.
- Ne izgulj.. ez ilyenkor természetes.. de hallottad az orvost.. ha ezeknek a műtéteknek vége akkor Beckynek elmúlik minden szív problémája. – nyugtatgatott Zayn majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Gyere meghívlak egy szendvicsre.. addig sem gondolsz Beckyre.. – mondta Niall majd belém karolt és húzni kezdett.
*****
*1 órával később*
- Doki!! Mi a végleges „ítélet”?? – kérdeztem miközben odagyűlt körénk mindenki.
- A műtét közben előjött egy komplikáció.. 2x újra kellett éleszteni Beckyt.. és az biztos, hogy az emlékei visszajönnek.. csak épp ez a pár nap amit itt a kórházban töltött ez lesz neki homályos.. de úgy néz ki meg fog gyógyulni.. de még 1 napig csak üveg ablakon keresztül nézhetik ahogyan az intenzíven kezelik…    







137.rész.

Újra, minden rendben. ( Becky szemszöge)



-          Mi történt? – keltem fel az ágyon.
-          Becky?! – mosolyodott el Louis  mellettem.
-          Mi történt velem? Miért vagyok már megint itt? Mit szúrtam el újra? – nevettem.
-          Ohh, hát, az úgy történt, hogy bekerültél ide, megműtöttek, amin komplikáció lépett fel, ezért amnéziád lett, majd újra meg akartak műteni, de te nem akartad, ezért elhalasztották, majd Harrynek és Kevinnek köszönhetően beverted a fejedet, és ezért a tumor, ami az agyadban volt, egyre jobban kezdte a memóriádat ellepni, ezért megműtöttek, és most itt vagy. – hadarta el Louis.
-          Na várjál. Lemaradtam. Tehát, akkor most minden rendben van velem? – kérdeztem.
-          Igen, és most már a szíveddel sincs semmi gond. – mondta boldogan.
-          Ahham, értem. – néztem le a földre. – És mi van a babámmal? – kaptam fel a fejemet.
-          Tehát, akkor az emlékeid megvannak. A babánk, nyugodj meg, teljesen épségben megúszta. Direkt megkértem a dokit, hogy nézzen utána. Viszont, volt ez a fennakadás a műtéted során. – halkult el...
-          Igen?! – mondtam idegesen.
-          Mivel a szíved leállt, és nem juttatott elég vért a testedbe, ezért lehet, hogy a babának, majd valami sérülése, vagy maradandó károsodása lehet. – mondta és egy könnycsepp folyt végig az arcán. – De ennek az esélye 1 a millióhoz. 
-          Tessék?! És mi van, ha én vagyok az az egy abból a millióból? Mi van hogyha a gyerekünk egy életre szóló betegséget kapott? Nem lehet normális élete. – kezdtem el sírni, mire Louis leguggolt mellém, és csak átölelt.
-          Minden rendben lesz. Én érzem. – mondta, majd megcsókolt. – Már hiányzott. – mondta, és újra megcsókolt.
Abban a pillanatban benyitottak a többiek is. Mindenki letámadott, és agyon ölelgetett. Már alig kaptam a végén levegőt. Végig nevettem, és csak mondogattam, hogy ’ mennyire hiányoztatok’. Mikor már mindenki megölelt, és egy kicsit lenyugodott, megjelent a háttérben Mia, mögötte pedig Kevin.
-          Srácok, beszélhetnék Beckyvel négy szem közt? – kérdezte Kevin.
-          Minek? Hogy vele is végig csináld, azt, ami Miával? – bunkósodott Louis.
-          Louis! – szóltam rá.
-          Miért, nincs igazam? Majdnem szakítottak, bocsi, elváltak Harryék, ja és a feleségem pedig majdnem meghalt, csak is miattad. – állt fel,, és ment oda hozzá.
-          Figyelj, tudom, hogy meg van a véleményetek. Csak tisztázni szeretném a dolgaimat Beckyvel is. – mondta, és előre tartotta a kezeit, béke jeléül.
-          Engem ezzel nem etetsz be. – mondta Louis, és már ki is ment az ajtón.
A többiek sorra követték, majd végül csak Kevin maradt benn.
-          Figyelj, csak bocsánatot szeretnék kérni. – kezdett bele, mire félbeszakítottam.
-          Mi az, hogy majdnem elváltak Miáék, és hogy majdnem miattad haltam meg? – néztem rá tükröződő szemekkel.
-          Tudod, Miának bevallottam, hogy szeretem, és ő pedig lepattintott, de ezen Harryvel nagyon összevesztek. Majd később kibékültek. – mondta.
-          És a másik?
-          Hát, az pedig úgy történt, hogy egy kicsit összebalhéztunk itt a kórházban Harryvel, és te szét akartál minket választani, majd mi, már azt se tudom, hogy, de ellöktünk téged. Szóval ez nem csak az én művem volt. – mondta, végig lehajtott fejjel.
-          Na jó, figyelj, mivel ezek nem az én ügyeim voltak, ezért elnézem neked mindet. Tudd meg, hogy eddig nagyon bírtalak, mint barát, és ez nem nagyon változott, de ha Mia, és Harry kapcsolatát tönkre mered tenni, akkor én állok eléd. Nem akarom, hogy bármelyikük boldogtalan legyen. Hidd el, átéltem mind a kettőt, és nem szeretném ezt még egyszer. Csak annyit mondok, hogy nem haragszom rád, de amit az előbb elmondtam, azt jól vésd az eszedbe. – mondtam, majd az ajtóra mutattam. – most viszont, kérlek távozz.
-          Becky, figyelj. Tudom, teljesen igazad van, és csodálom, hogy nem kaptam agy mosást, de kérlek, ez legyen olyan, mintha meg se történt volna. Nem szeretném, ha ez befolyásolná a tetteidet. Kezelj úgy, mint egy jó barátot. – mondta, aztán megölelt, és ki is ment.
Hátradőltem az ágyon, és az előbb elhangzottakon kezdtem el gondolkodni, aztán benyitott Angela.
-          Szia. – ült le mellém.
-          Szia, mi újság van? – kérdeztem, és mosolyogtam egyet.
-          Áh, nem sok, csak kíváncsi voltam, hogy tényleg jól vagy –e ?
-          Háát, mondjuk úgy. Érzem még a sebeket, de már kezdem megszokni. – mondtam, aztán a mellkasomra raktam a kezemet. – De még mindig nem tudom elhinni, hogy szív műtétem volt.
-          hát, elhiszem. Megrázó élmény lehetett. – mondta, aztán már fel is állt. – Ne haragudj, de most mennem kell, mert megígértem, hogy elkísérem Niallt kajáldába. – nevetett.
-          Niall akkor a régi maradt. – nevettem én is vele.
-          Hát igen, ő semmit sem változott. – mondta, majd már ki is ment.
Mivel nem sokáig bírtam egy helyben, egyedül, ezért felálltam, és kisétáltam a folyosóra. Láttam, hogy éppen pakolnak, és készülődnek.
-          Hova mentek? – sétáltam oda Louishoz.
-          Koncertünk lesz. Már több mint egy hónapja, egy hangot sem énekeltünk rajongók előtt. Ideje visszatérni. És most itt, Írországban, nem messze innen, lesz egy koncertünk. – mondta, és átölelt.
-          Rendben. Akkor menjetek. És jól nyomjátok! Hosszú legyen ám. És üdvözlöm a rajongókat. – nevettem, mire Louis megpuszilt, és felkapott egy táskát a vállára, majd elindult le a lépcsőn, a többiek után......







138.rész


Nem tudtam elmondani…(Mia szemszöge)

Miután Kevin megkért mindenkit, hogy had beszélhessen Beckyvel négy szem közt mindenki kivonult a kórteremből. És mondjak valamit.. nem éreztem volna azt, hogy már minden rendben lett volna köztünk Harryvel, és az volt még a nagyon fura, hogy ahogyan kiléptünk Beckytől ő hirtelen futva rohant lefelé a lépcsőn.. engem pedig nagyon érdekelt, hogy hová is siet.. hát követni kezdtem.. Majd csak mentünk lefelé és lefelé és aztán az utolsó kanyarban kisbaba sírások hangjára lettem figyelmes.. majd egy kicsit elnéztem jobbra és megláttam egy hatalmas feliratot: Csecsemő osztály. Ahogy elolvastam azt a bizonyos szót odakaptam a hasamhoz és simogatni kezdtem.. majd elindultam szép lassan és csöndben Harry felé gondolván, hogy itt az idő a kitálalásra..
- Harry.. mit csinálsz itt?.. – szóltam neki halkan miközben ő az üveg ablak mögötti inkubátorokat bámulta.
- Ohh semmit.. – fordult oda felém és törölgetni kezdte a szemeit.
- Hisz.. te.. sírsz.. – mondtam elkerekedett szemekkel.
- Háát.. amint látod.. de ezek a könnyek azért vannak.. mert néha csak úgy belegondolok, hogy Louis és Becky nem sokára babázhat.. és, hogy nekünk is lehetne ilyen gyönyörűségeink.. de .. – mondta Harry majd elakadt a szava.
- De?? – néztem rá fátyolos szemekkel mire Harry megfogta a hasamat, na ekkor szállt
- Szeretlek.. és sajnálom az elmúlt másfél hónapot.. szerintem tudod, hogy te vagy nekem a legtöbb.. és ha meg tudsz nekem valaha is bocsátani.. – mondta Harry majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nem akarom azt hallani, hogy valaha.. én most ebben a percben mindent megbocsátok neked.. és én is sajnálok mindent.. a kavarásokat Kevinnel.. és mindent.. szeretlek. – mondtam majd a nyakába ugrottam.
Ő felemelt és újra és újra megcsókolt..
- Ma este viszont lesz egy koncertünk.. de holnap reggelre érkezünk ide vissza hozzátok.. ugyanis most az 5 lány itt marad.. nem akarunk több balhét és ezt már megbeszéltük a fiúkkal is. – mondta Harry majd megfogta a kezemet és már mentünk is felfelé ahol Louis és Becky búcsú csókját szakítottuk félbe.
- Na akkor sziasztok holnap reggel találkozunk!! – köszöntek el a fiúk.
***
- Becky akkor feküdj most le egy kicsit.. – mondtam a nővéremnek.
- Rendben.. de gyertek be velem mindannyian.. és közben beszélgessünk. – mondta Becky.
Azzal mindannyian bementünk és elhelyezkedtünk.
- Mia!.. látom, hogy valami nincs rendben.. ismerlek.. hugi, ismerlek.. – támadott le Becky.
- Hát… Akkor most mondjam azt, hogy lebuktam... de ezt ne mondjátok el a fiúknak.. főleg Harrynek ne.. – mondtam.
- Persze.. csak mondd már… - nyaggatott Danielle.
- Állapotos vagyok… - nyögtem ki.
- Te jó ég!! Mia te még csak most leszel 17.. – ijedt meg Lizzy.
- Tudja.. de szerintem ez egy csodálatos dolog.. figyeljetek én is csak egy röpke évvel vagyok idősebb.. és én is terhes vagyok.. én is nagyon aggódom Mia miatt.. de hiszem, hogy idővel mindenki elfogadja a tényt.. igen lehet, hogy nem kellett volna belevágnunk, de szeretjük egymást a férjeinkkel.. – mondta Becky.
- Igaza van.. Gratulálunk mind kettőtöknek.. és csak, hogy tudjátok, ránk mindenben számíthattok.. hisz mi olyanok vagyunk egymásnak, mint a testvérek.. – mondta Danielle.
- Szeretlek titeket!! – mondta ki a végszót Angela.
Aztán egy nagy ölelés után..
- És Harry, hogy fogatta a hírt?? – tette fel a nagy kérdést Becky.
- Tényleg azt még nem is mesélted, akkor ezért békültetek ki olyan gyorsan?? – kérdezősködtek a többiek.
- Huhh hát az úgy volt… hogy Mielőtt a koncertre indultak volna a fiúk.. Harry lement az alak sorba.. ahol a Csecsemő osztály van.. és csak úgy potyogtak a könnyei.. irigyelte Louist.. és végülis körül írta nekem azt, hogy ő is nagyon szeretne gyereket… De.. nem tudtam mondani semmit.. egyszerűen.. nem ment.. Nem bírtam elmondani.. És a fiúk közül is csak Louis na meg Gemma tudja, hogy terhes vagyok.. és őket is megkértem,. Hogy ne mondjanak senkinek semmit.. ezt nekem kell majd megtennem.. – mondtam.
- Jaaaj.. kicsi, kicsi.. buta Mia.. hogy bírod ki?? – mosolygott Angela.
- Nem tudom.. én csak még mindig nem hiszem el.. – mondtam.
- Én nem bírnám eltitkolni Niall elől.. Mondjuk, szerintem neki fel sem tűnne, hogy ha növekedne a pocakom.. mert egy jó kiadós ebéd után mind a ketten úgy nézünk ki mint két terhes kismama. – nevetett Angela.
- Az már igaz.. de akkor már Mia se kutya.. szerintem Niallt csak az érdekelné, hogy le tudja enni Miát verseny evésben.. de most, hogy terhes már két gyomrot kell teleennie.. szóval lássuk be Niallnek most esélye sem lesz. – nevetett Becky.
- Naaa.. ne becsüld alá a kicsikém pocakját. – védte meg Angela Niallt.
- Nah jó szerintem most Niall jó sokat csukladozhat mert már annyit emlegettük. – mondtam.
*****
Aztán ahogyan teltek múltak az órák.. az orvos még egyszer bejött ellenőrizni Beckyt majd mindannyian bealudtunk.. úgy szó szerint egymás hegyén hátán.. Reggel pedig egy gitár szólóra riadtunk föl….





139.rész.

Bajok lesznek...(Becky szemszöge)


-          Jaj bocsi a telefonom. – kapta fel a fejét Angela.
-          Niall gitározása a csengő hangod? –nevettünk.
-          Igen. – mondta, és közben egy rendkívül aranyos fejet vágott.
-          Imádom ahogy gitározik. – mondta Mia.
-          Na na. – nevetett Anglea, majd kiviharzott az ajtón, a telefonnal együtt.
Kicsit még fetrengtek a többiek, majd összeszedelődzködtek, és leléptek, kivétel Lizzy.
Egy ideig beszélgettünk, majd kitaláltam, hogy menjünk le a büfébe inni egy kávét. Így is történt. Szépen lassan lebaktattunk a lépcsőn, majd olyat láttunk amit nem akartunk. Zayn, és egy platina szőke lány, csókolóztak. Lizzy arca hirtelen a kedves, aranyos, cukiról, a dühös, féltékeny, és ideges képre váltott.
-          Lizzy. Ne. – mondtam, mire Lizzy nagyon nagy lendülettel elindult feléjük.
Én cska követtem, őt és mikor odaértünk, Lizzy ellökte a lányt, és Zayn szemébe nézett.
-          Ezt mégis mire véljem? Látom ennyit érek neked. Tudtam, hogy nincs mostanában minden rendben veled. – ordította, mindvégig Zayn szemébe.
-          Lizzy. Had magyarázzam meg. – könyörgött Zayn.
-          Ohh miszter. Ezt már nem magyarázod ki. Látni sem akarlak többé. – ordított, majd kirohant a kórház ajtaján, Zayn pedig utána.
Én és a lány végig csak néztük a történteket, majd mikor már nem láttuk őket, leszólítottam.
-          Ne haragudj, de mi a neved? – kérdeztem.
-          Perrie Edwards. – mondta.
-          Ohh, szóval Perry. Te erről, hogy Zaynnek van barátnője, te erről tudtál? –vontam kérdőre.
-          Hát, ami azt illeti. Igen tudtam. – mondta lehajtott fejjel.
-          És ennek ellenére ezt tetted? Azért gondolkozz már el. – mondtam neki dühösen.
-          Na idefigyelj. Én nem akartam ezt. Zayn csókolt meg. Már amúgy is szakítani akart azzal a csajjal. Nem értem miért nagy dolog ez. – mondta nagy arccal.
-          Hát figyelj. Ezzel elástad magad előttem. – mondtam, majd felszaladtam a lépcsőn.
Beszaladtam a kórterembe, majd ledőltem az ágyra. Pár perc gondolkozás után, felhívtam Lizzyt.
-          Lizzy, mi történt? Mit mdonott Zayn? – kérdeztem aggódva.
-          Hát, figyelj. Szakított velem. És még ő neki állt feljebb.
-          Tessék?! Na azért én elbeszélgetek vele. – mondtam. – Ja és képzeld, beszéltem azzal a csajjal. Örökre elásta magát előttem.
-          Hát, bocsi, nem vagyok rá kíváncsi, és szeretném ha ti is, és ő is örökre elfelejtenétek. Örökké elmegyek. Ne keressetek. Lehet, hogy most bunkó leszek, de ezek után, nem akarom keresni a társaságotokat, mert csak rá emlékeztetnétek. – mondta, aztán lecsapta a telefont.
Nagyon megrémültem. Lizzy és Zayn nagyon összeillettek, és most ez lett. Nem akartam, de ez történt. És most itt van ez a Perrie. Sosem fogom megkedvelni, az szent. Itt és most megígérem. – gondoltam magamban, mire benyitott Zayn.
-          Te barom, hogy lehetsz ennyire idióta?! – tálaltam neki a véleményem.
-          Figyelj Becky, tudom, hogy ez msot mind sok, de én szeretem Perriet. Nagyon. És Lizzy és köztem már nem volt meg az a szikra, ami most Perrienél megvan. – mondta, miközben egy két könnycsepp folyt végig az arcán.
-          Akkor is, nem ártott volna egy kicsit finomabban közölni neki. Nem pont így. – panaszkodtam.
-          Igen, tudom, és most utálom magam ezért. De légyszíves, légy megértő, és fogadd el Perriet. – mondta, majd megölelt.
-          Hát, azt tőlem ne kérd. Nekem az első benyomás sajnos nagyon fontos, és ő már azt a kis esélyt is elvesztette tőlem, amit kapott volna ezek után. – mondtam, majd felálltam, és kiszáguldottam az ajtón.
Leszaladtam, és összefutottam Liammel. Az arcán Könnycseppek folytak végig.
-          Úr isten Liam mi történt? – kérdeztem
-          Megbeszélhetnénk ezt egy csöndesebb helyen? – kérdezte.
-          Persze, menjünk be a kórtermembe. – mondtam, majd húzni kezdtem fel a lépcsőn.
Mikor beértünk Liamből kitört a sírás.
-          Danielle szakított velem. – mondta, és egyre jobban sírt.
-          Tessék?! – néztem rá elkerekedett szemekkel. – Miért?
-          Utálta, hogy a rajongók állandóan kritizálják. Nem bírta már tovább. – dadogta el. – végül is, ezt mondta indoknak.
-          Te jó ég?! Ezt nem hiszem el. Úristen. Ma Lizzy és Zayn is szakítottak. – mondtam halkan.
-          Mi? Miért?
-          Zayn megcsalta Lizzyt valami Perrievel.
-          Perrie Edwards? – kérdezte Liam.
-          Igen. Vele régen is kavart Zayn. – mondta könnyekkel küszködve.
-          Ohh Liam. Nem tudom nézni ahogy szenvedsz. – mondtam, majd magamhoz szorítottam. – Meg kell nyugodnod.
-          Becky, köszönöm. – mondta, majd adott egy puszit. – köszönöm, hogy kiállsz mellettem, és nem hagysz cserben. – mondta.
-          Ez természetes. – mondtam, majd még egyszer megöleltem. – Rám mindenben számíthatsz.
Abban a pillanatban belépett Louis.
-          Hát itt emg mi történik? – nevetett.
-          Louis! Ez most nem vicces. Liam és Danielle, előtt pedig Zayn és Lizzy is szakítottak. – mondtam.
Louis meglepett fejet vágott, majd odajött hozzánk és megölelte Liamet...




140.rész

Semmi sincs rendben…(Mia szemszöge)




Reggel mivel Angela csengő hangja felébresztett, mindenki feltápászkodott és lassan kivonultunk és persze hagytuk, hogy Becky édes álmát továbbra is élvezhesse.. ergo.. hagytuk továbbaludni. Amikor kimentem Angela rögtön letámadott.
- Mia.. menjünk shoppingolniiiii.. úgy is tudom, hogy te imádod ezt csinálni.. és most nagy kedvem lenne hozzá amíg haza nem érnek a srácok. – lelkesedett Angela.
- Okéé én benne vagyok.. induljunk. – mondtam majd belekaroltam Angelába és már útnak is eredtünk..
*****
Elmentünk az egyik kedvenc plázámba..
- Képzeld Angela.. nem is meséltem, hogy itt van egy pár bolt vezető ismerősöm.. mivel amikor még Beckyvel anyuékkal laktunk elég sokat szerettem a boltokat látogatni.. Sőt.. anyu legjobb barátnője.. aki mellesleg Beckyvel a közös kereszt anyunk.. övé ez az egész épület.. itt minden.. és ha nem gond, akkor meglátogatnánk.. - mondtam mosolyogva.
- Te jó ég.. nektek mennyi kapcsolataitok vannak.. –ámult el Angela.
Én csak nevettem egyet majd egyenesen kereszt anyum irodája felé vettük az irányt. Majd ahogy odaértünk bekopogtam..
- Ki az?? – kérdezte egy női hang.
- Na ki vagyok?? – játszadoztam vele.
- Ki vagy? – értetlenkedett kersztanyum az ajtó másik feléből.
- Mia!!! A kereszt lányod. – nyögtem ki.
Erre hatalmas sikítás.. aztán kirohan egy gyönyörű középkorú nő.. hosszú szőke haja pedig még mindig olyan szép és hosszú volt mind amire kislány koromból emlékszem..
- Drágaságom!! Mit keresel itt?? És Becky?? – kérdezősködött kersztanyum.
- Mielőtt hosszú mesélésbe kezdenék.. had mutassam be neked az egyik legjobb barátnőmet Angelát… - mondtam majd kezet fogtak. – Angela.. ő itt a kersztanyum Debby. Keresztanyu.. ő itt Angela.. – mutattam be őket egymásnak.
- Na.. de most, hogy megismerkedtünk.. mesélj.. mert tudod én ott voltam az esküvőn.. de tudtommal azóta sok dolog történt veletek.. – érdeklődött keresztanyu.
- Hát.. az úgy volt hogy… - mondtam majd mesélni kezdtem..
*****
Amikor vagy már fél órája jártattam a számat.. akkor végre a végéhez értem.. persze azt az apró részletet, hogy terhes vagyok.. azt kihagytam.. viszont Becky terhességét megemlítettem.
- Hát ez elég durva.. de a lényeg, hogy most jól van mindenki.. – mondta ki a végszót kersztanyu.
- Tulajdonképpen igen.. most úgy látszik minden sínen van.. – mondtam egy hatalmas mosollyal az arcomon.
- Nagyon ne haragudjatok drágaságaim, de most mennem kell.. mert holnap üzleti útra megyek.. de majd csörgök és még akarok Beckyvel is találkozni.. persze majd ha szül akkor biztosan összefutunk. – mondta keresztanyu.
- Még mindig nem dolgoztad fel azt a hírt, hogy Becky terhes.. igaz?? – kérdeztem.
- Őszintén.. nem igazán.. de mindegy.. úgyis megkell békélnem vele.. – mondta keresztanyu majd három puszit nyomott az arcunkra és továbbállt.
- Nah akkor merre kezdjük?? – nevetett Angela.
- Mondjuk Danielle irányába.. nézd, ott ül a padon és sír.. – mondtam miközben balra mutattam.
Azzal felpattantunk és odamentünk hozzá.
- Mia! Angela!.. – kiáltott fel Danielle.
- Még is mi történt?? – kérdezte Angela.
- Szakítottam Liammel.. – nyögte ki Danielle majd újra kitört belőle a sírás..
- Mi??? Még is miért?? Mi történt?? Hisz.. kb egy órával ezelőtt még minden rendben volt.. – értetlenkedtünk.
- Hát.. ennek több oka is van.. de a legfőbb az.. hogy a rajongók állandóan csak bántottak, engem valamiért különösen mindig is megtaláltak..és Liam.. hát igen.. ő az életem szerelme.. de ezt már így nem bírom.. ennyi, nekem is van tűrő képességem.. és ennek itt vége.. de persze maradunk barátok.. – mondta Danielle.
- Neem.. tudom, hogy ez nem komoly.. figyi.. a ti szerelmetek nagyon erős és sokkal nagyobb akadályokat is képes áttörni.. hidd el.. – magyaráztam Daniellenek.
- Nem Mia.. nem.. itt a vége.. és csak, hogy tudjátok.. én mindig is a testvéretek leszek.. szeretlek!.. – mondta Danielle majd megölelt minket. – Jah és Mia!!.. El ne felejts szólni Becky és majd a te szülésednél!! Csajszi ott nekem is helyem van. – mondta majd rám kacsintott.
- Szeretlek!! – mondtam majd adtam egy puszit a homlokára.
- De az a helyzet.. hogy most továbbállok.. ugyanis.. felvettek Lady Gaga, Pink, Jessie J., és David Guetta.. klipp táncosának. Úgy, hogy.. ég veletek!! – mondta Danielle majd kiszaladt a plázából és beült egy limuzinba.
- Menjünk vissza Beckyhez.. – mondta Angela.
Azzal mind a ketten kisírt szemekkel a kórház felé tartottunk..
*****
Ott egyből Harry szaladt oda hozzám.. Angela meg ment megkeresni Niallt.
- Kicsim!! Ezek szerint hallottad a hírt.. – mondta Harry majd megölelt.
- Igen tudom.. Liam és Danielle szakítottak.. – mondtam.
- Tessék?? Én csak Lizzy és Zayn szakításáról tudok.. – értetlenkedett Harry.
- Hogy mi?? Lizzy és Zayn is szakítottak?? – kérdeztem.
- Liam és Danielle is szakítottak? – kérdezett vissza Harry.
- Na jó akkor most itt az ideje megkeresni a többieket és kideríteni mindent. – mondtam.
- Rendben.. tudom hol vannak, gyerünk! – mondta Harry majd kézen fogott és futni kezdtünk.
Nem hinném, hogy nekem olyan nagyon jó ötlet volt a nagy rohanás.. mert ugyanis.. megtaláltuk Beckyéket de sikeresen én az ajtóban összerogytam…




141.rész.

Hosszú percek...(Becky szemszöge)

Pár percig még beszélgettünk Liammel, meg Louisval, aztán egyszer csak nyílt az ajtó.
-          Becky. – aggodalmaskodott Harry.
-          Mi történt, ültem fel az ágyon, mikor megláttam, hogy Mia a földön fekszik.
-          Nem tudom. Összeesett. – mondta Harry a fejét fogva.
Láttuk rajta, hogy azt se tudja hol van, a nagy izgalomban, ezért Liam fogta Miát, és elindult vele ki a szobából, mi pedig követtük. Az első orvost megcéloztuk, aztán egyből faggatni kezdtük.
-          Doktor úr, segítsen! A húgom egyszer cska összeesett. Félünk , hogy vlamai baja lett. – kezdtem bele a mondandóba, mire a doki intett egyet, és elindult egy vizsgáló felé.
Odabent, felfektettük Miát az asztalra, aztán az orvos mindenkit kiparancsolt.
*************-
Fél órával később, mikor már mindenkit megevett az ideg, kilépett az orvos.
-          Mi van Miával? – léptünk egyből oda Harryvel.
-          Hát, az a helyzet, hogy először azt hittük, hogy elvetélt, de mint kiderült, ez hamis állítás volt. A kisbabával minden rendben. Ez csak egy laza rosszullét, ami ájulást vonzott maga után. Nem kell izgulni, ilyenek előfordulhatnak. Ilyenkor csak fektessük le a legközelebbi helyre, és borogassuk be hideg borogatással a homlokát. Maximum egy óra, és jobban lesz. Ha mégsem, akkor orvoshoz forduljanak. Na de ne haragudjanak, én most ha nem gond, megyek a dolgomra. – mondta, majd kezet rázott Harryvel, és ’elszaladt’
-          Elvetélt? Kisbaba? – nézett rám kérdően Harry.
-          Öhm, az a helyzet, hogy.....igen. – mondtam, aztán lehajtottam  fejemet.
-          Tessék?! És Mia ezt mért nem mondta? – értetlenkedett Harry.
-          Akarta, csak nem volt meg az a pillanat. – próbáltam kimagyarázni...
-          Hát, ezt még számon kérem. – mondta idegesen.
Megöleltem Harryt, kicsit megpróbáltam megnyugtatni, aztán kihoztukMiát a szobából, és bevittük az én kórtermembe. Rá pár perccel, már ki is nyitotta a szemét, és elborzongva gondolt bele a történtekbe.
Megnyugodtunk egy kicsit, aztán újra kezdődött az ökörködés. Mintha még mindig 14 évesek lennénk.
**************-
Pár óra múlva, mindenki lelépett, már csak Louis maradt ott. Én befeküdtem az ágyba, nyakig betakaróztam. Nagyon hideg volt a szobában. Ez a leghidegebb szoba az egész kórházban.
-          Nem akarsz haza menni? Már elég késő van. – mondta, majd adtam egy puszit Louisnak.
-          Nem, megvárom, hogy elaludj. – mondta, és elhelyezkedett.
-          Tudod, hogy arra nem kell sokat várnod. – nevettem,aztán hátra hajtottam a fejem, és már próbáltam is aludni, de nem ment.
Végig Liam, és Danielle kapcsolatán gondolkoztam, aztán odajött a képbe Zayn Lizzy és Perry is, ami teljesen belekavart a gondolataimba. Majd egyszer csak, azt hallottam, hogy valaki horkol mellettem. Kinyitottam a szeme, és megláttam, hogy Louis, ott ülve, elaludt. Nem volt szívem felkelteni, ezért hagytam. Fogtam egy plédet, és ráterítettem. Mikor felemeltem a kezem, hirtelen elfogott a rosszullét. Kiszaladtam a szobából, egyenesen a folyosó végében lévő mosdóba. Már éreztem, hogy enm bírom tovább, és amint beértem, kiengedtem azt, aminek ki keltt jönnie.
Később, mikor már jobban lettem, elindultam vissza a szobába, mikor újra éreztem, hogy rosszul vagyok. Elindultam vissza, és halottam Louis kiabálását. Aztán berontottam a mosdóba, és újra eljátszottam azt, amit az előbb.
-          Becky, jól vagy? – dübörgött be Louis.
-          Hát, fogjuk rá, csak hányingerem van. – mondtam, aztán lerogytam a Wc mellé.
Louis benyitott, és leguggolt mellém. Megsimogatta az arcomat, aztán ö is odaült mellém.
-          Megvárom míg jobban leszel. – mondta, és mosolygott egy szépet.
-          Köszönöm. – mondtam, és még egyszer a wc fölé hajoltam.
*****************-
Fél óra ücsörgés után, úgy éreztem, hogy már minden oké, ezért felálltam, és elszenvedtem magam a kórteremhez, betakaróztam, és Louis felügyelete mellett, 10 perc alatt elaludtam....
************-
Másnap reggel, úgy ébredtem, hogy Louis szintén ott ül, ahol eddig. Meredten bámul a távolba.
-          Jóreggelt. – mondtam, mire megrázta a fejét, és felém fordult.
-          Neked is. – mondta és megcsókolt.
Abban a pillanatban belépett Liam, és Mia.
-          Sziasztook! – ordítottam, mire csak nevettek egyet, és visszaintegettek.
-          Hogy vagy? – kérdezte Mia.
-          Jobban, hogy tegnap este megtudtam, hogy ma haza mehetek. – mondtam boldogan.
-          Tényleg? – kérdezte Liam.
-          Igen. – mondtam, és már fel is ültem az ágyon.
-          Ez remek. – folytatta Mia.
Én aztán egyből pakolni kezdtem, majd fél óra múlva, már készen álltam az ajtóban.
Lementünk a kórház elé, ahol egy limó várt minket. Beszálltunk, és egy negyed óra múlva, már ot voltunk a hotelnél, ahol eddig szálltak a fiúk. Bent ledobáltuk a cuccokat, majd mindenki leült a tv elé, és megegyezés szerint, megnéztünk egy filmet....







142.rész

Vannak dolgaink…(Mia szemszöge)
Amikor az orvos végre hazaengedett, én nem haboztam azonnal mindenemet összeszedtem és Harryvel, Liammel, Zaynnel, Perryvel, Niallel és Angelával mentünk indultunk a hotel felé. Ahogyan megérkeztünk én levetettem magam a kanapéra.. és kérdően néztem Zaynre..
- Még is mi történt? – tettem fel az engem már rég óta idegesítő kérdést miközben nagyokat pislogtam Zaynre.
- Szerelmes vagyok.. most igazán.. Lizzyvel már régen nem volt köztünk semmi.. és hát itt Írországban összefutottam Perryvel.. és szóval.. randiztunk.. – mondta Zayn.
- Akkor most ez hivatalos?? Együtt vagytok..? – kérdeztem.
- Mondhatjuk így is.. és én nagyon szeretnélek megismerni Mia.. ha már egyszer Becky a nővéred teljesen elítélt engem. – mondta Perry.
- Becky?.. igen az én drága nővérem megérzései.. megpróbálok nem törődni ezzel az infóval.. bár.. az Becky megérzései nagyon ritkán csalnak.. sajnálom.. – mondtam.
- Mia.. legalább te adj neki egy esély.. hisz.. egy esélyt mindenki megérdemel.. – mondta Zayn miközben kutyaszemekkel nézett rám.
- Rendben van.. – mondtam miközben egy jó nagyot sóhajtottam.
- Na de akkor most beszéljünk arról, hogy még is miért nem szóltál nekem arról, hogy állapotos vagy?? – nézett rám Harry fátyolos szemekkel.
- Szerelmem.. én csak egyszerűen.. Szóval nagyon nehéz ez nekem.. és vártam a megfelelő pillanatot.. sajnálom.. de azért egyszer gondolj már bele.. lassan 17 éves vagyok.. és nem sokára anyuka.. a szüleim már Becky terhességén is kiakadtak.. hát még az enyémen.. és kérlek ne érts félre mert egyszerűen repesek amióta megtudtam, hogy lesz egy gyönyörű csoda az életben ami minket egy örök életre összeköt.. – mondtam.
- Harry ne szórakozz már.. hisz apa leszel.. nem mindegy mikor tudtad meg?? Hisz mindig is erre vágytál! – mosolyodott el Liam.
- Igazad van.. Kicsim.. most már még jobban oda fogok rád figyelni.. és csak, hogy tudd.. te Mrs. Styles vagy és büszke vagyok rád.. – nevetett Harry miközben örömkönnyek csordultak ki a szemeiből és egy jó nagy puszit nyomott a homlokomra. – Jaaa.. és hogy tudd .. ezen túl meg ne lássam, hogy versenyt esztek Niallel.. mert abból nem fog jó kisülni. – figyelmeztetett Harry.
- De naaa… és Harry.. nézzük a jó oldalát legalább a baba is edzett lenne mire előbújik.. – nevetett Niall.
- Ha ha.. – csipkelődött vele Harry.
*****
*Másnap reggel*
Mindenki hamar kivánszorgott az ágyából.. és csaptunk egy jó nagy reggelit.. aztán ahogyan teltek az órák egyszer csak Louis és Becky is beállított.
- Sziasztok!!!! – köszöntek egyszerre.
- Becky!!!!!! – ugrottam a nyakába.
- Harry gyere ide.. hisz nemsokára apa leszel te is.. igazán grat.. – mosolygott Louis.
- Jaaj fiúk.. viszont van egy kis probléma.. ezt meg hogy a fenébe közöljük anyáékkal.. ? – néztem a többiekre kérdően.
- Az most mindegy.. hazafelé beugrottunk Becky vel a Video Tk.-ba és hoztunk egy vígjátékot. Gyertek és nézzük meg!! – kiáltott egyet Louis.
Arra persze naná.. hogy mindenki egyből a kanapékat kezdte összetolni és berendezni mindent a filmezéshez és Niallel már készítettük is a mozis kukoricát. Úgy ültünk, hogy Becky ült a szélére.. mivel ő még véletlenül sem akart egymás mellé kerülni Perryvel.. Tehát.. Becky mellé Louis, aztán én, mellém Harry, mellé Niall, Angela, Liam, Zayn és végül Perry. Egy percen belül meg már el is kezdődött a film.
*****
Mielőtt a főszereplő kimondta volna a végszót hallom, hogy csörög a telefonom.. beszaladtam a szobámba és látom ki hív?.. Anya..
- Szia Anyu!! – szóltam bele a telefonba.
- Hali kis drágaságom!.. Apáddal szeretnénk ha ma délután (mielőtt még továbbindulnátok) meglátogatnátok.. szeretnénk látni, hogy minden rendben van már.. – mondta Anya.
- Ahha, ahha.. okéé akkor megyünk 15:00-ra puszi szia!! – mondtam majd lecsaptam a telefont és kirohantam a többiekhez..
- Délután anyáékhoz kell mennünk.. – mondtam..
- Nemááárrr… muszáj?? – kérdezett vissza Becky.
- Igen.. – mondtam..
- Hát rendben van.. És Mia.. én fogom közölni a nagy hírt anyutokkal.. ez így van rendjén.. – mondta Harry.
- Okéé.. Harry milyen koporsót szeretnél?? Hagyományosat.. vagy valamilyen különleges kérés?? – humorizált Louis.
- Louis!! – vágta oldalba Becky.
- Most mi van?? Szerinted épp bőrrel megfogja úszni a dolgot.. csoda, hogy engem futni hagytak.. bár Becky te már 18 vagy.. Mia pedig még csak 16.. tuti véged van.. – bíztatta Louis Harryt.
- Nagyon vicces .. – mosolygott Harry.
- Akkor mi legyen?? – kérdeztem…



143.rész.

Anyáéknál ( Becky szemszöge)


-          Tudjátok mit? Majd én lebeszélem anyáékkal. Én most úgyis a rossz kislány vagyok, kimentelek titeket belőle, és magamra vállalom azt amit kapnátok. Mert nekem már teljesen mindegy. – mondtam ’hősiesen’
-          Becky, ezt nem teheted. Mi csináltuk, mi kapjuk érte a fejmosást is. – mondta Harry.
-          Dehogynem. Hidd el. Élni akarsz, vagy meghalni? – nevettem.
-          Vicces. De akkor is. Tényleg. – mondogatta.
-          Én adom be a dolgokat, és punk tum. Ti addig leléptek otthonról. Megegyeztünk? – mondtam szigorúan.
-          Rendben. – mondta Mia és Harry egyszerre.
Elégedetten néztem rájuk, aztán megérkezett a Limó. Összedobáltuk a bőrőndbe a cuccainkat, és leszaladtunk. Egy óra múlva, már ott is voltunk anyáéknál. Ők egyből boldogan fogadtak minket, majd mikor megláttak engem, és Louist, kicsit lejjebb görbült a szájuk.
-          Sziasztoook. – köszöntünk Miával egyszerre, és megöleltük őket.
-          Jónapot. – mondta Louis és Harry.
-          Sziasztok. – válaszoltak végül anyáék is, majd beljebb rángattak.
-          Miújság van veletek? – kérdeztem.
-          Meséljetek ti. Minden rendben van veletek? Becky meggyógyultál? – kérdezte apa.
-          Persze minden rendben, viszont valamit mondanom kell. – mondtam.
-          Mégis mit? – kérdezték egyszerre.
-          Hát, az a helyzet, hogy ez nem az én problémám, de van egy valami, amiről még nem tudtok. – mondtam. – De légyszíves, mielőtt elmondanám, Harry és Mia, ti menjetek fel a szobába. – mondtam, mire ők szót fogadva elindultak.
-          Miről kéne tudnunk? – kérdezte apa.
-          Hát, tudjátok, múltkor lecsesztetek, hogy kisbabát várok. Na, most még dühösebbek lesztek, mivel...- mondtam, és húzni kezdtem az  időt. – Mia is terhes. – nyögtem ki halkan.
-          TESÉÉK??!!- kiáltott fel anya.
-          Igen, és megkérlek, hogy ne idegeskedj. Inkább mondd meg nekem a véleményed. – mondtam, és elé álltam.
-          Kislányaim, ti teljesen megőrültetek? Hogy lehettek ilyen felelőtlenek. Mia még csak 16! Nagyon korai ez még! – ordítozott.
-          tudom, anya! tudom. De értsd meg, ha Mia ezt szeretné, nem állhatunk az útjába. Minden álma egy kisbaba volt. – mondtam nyugodtan.
-          Azonnal hívd ide. Ezt vele kell megbeszélnem. – mondta idegesen. – Azonnal elvetetjük a kisbabát.
-          Anya! Nem. Elmondod nekem. nem fogom hagyni, hogy Miában bűntudatot keltsél. Mia tudod milyen. Ha rosszul érzi magát, mindent túl komolyan gondol, és rosszul dönt. – fogtam meg anya kezét.
-          Nem érdekel! Elvetetjük a gyereket. – ordította.
-          Képes lennél elvenni tőle ?? – ordítottam.
-          Igen. Képes lennék. Tönkreteszi az életét ezzel. Ne tudd meg, mivel jár ez. – mondta.
-          Mrs.blacksmith, tudjuk, de képesek vagyunk ezt végi csinálni. Harry és Mia nagy álma volt eddig ez a kisgyerek. És egyikük sem szeretné, hogyha ennek vége lenne. – mondta Louis.
-          Te csak ne szólj bele. Azt hiszed, hogy most te jófiú lettél? Ne reménykedj. ordított anyám.
-          Anya! Hagyd őt békén. Most velem beszélsz. Velem ordíts, megérdemlem, de Louist hagyd ki ebből. – mondtam.
-          Miért hagynám? ő is ugyanúgy részese a dolognak. – folytatta.
-          Nem! Most Miáról és Harryről volt szó. – ordítottam vissza.
-          Becky! Értsd már meg, hogy az életeteknek ezennel annyi. Nem lesz hosszú, és boldog egyikőtök házassága sem, főképp így. Eddig se szavaztam rá fél évnél többet, de most. – mondta anya, aztán végül leült a kanapéra.
-          Anya. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet mondasz. – mondtam tágra nyílt szemekkel . – Utálom, hogy mindig elrontod a kedvemet. utálom, hogy állandóan mindenről le akartál, és akarsz beszélni. utálom, hogy sosem lehetett egyéni véleményünk, mert te midig bele szóltál. Utálom, utálom utálom. – ordítottam, mire felpattant a kanapéról, és egy hatalmas pofont lekevert nekem.
Tudtam, hogy el kell viseljem. Tudtam, hogy nem üthetek vissza, és tudtam, hogy teljes mértékben megérdemlem.
Végig folyt egy könnycsepp az arcomon, aztán kirohantam az ajtón. egyenesen, a házunknak szemben lévő, vastag törzsű, kétágú fához, amire leültem, és sírdogálni kezdtem. Louis utánam jött, majd szorosan magához ölelt, és nyugtatni kezdett.
-          de mi van ha igaza van? – kérdeztem.
-          Nincs igaza. Egy boldog családi életet fogunk élni, csak mi és a mi kisgyerekünk. – mondta, és puszilgatta a homlokom.
-          Remélem úgy lesz. – mondtam, aztán magamhoz szorítottam. – De most, menjünk. Vissza a többiekhez. Vissza a szállodához, aztán irány London. – modntam, és megcsókoltam.
Visszasétáltunk a limóhoz, ahol már Mia, és Harry vártak minket. Beszálltunk, majd elmeséltünk nekik mindent......
*****************-
Pár órával később, már a Londoni reptéren voltunk, aztán Louis-ék hívtak nekünk egy taxit, ami elvitt minket a régi jó kis Faházunkba. ’Otthon’ kipakoltunk, és elhelyezkedtünk, mind a ketten, aztán megjelentek a többiek. Anglea, Niall, Zayn, Perry, Liam, Harry és Louis.  Teljes volt a csapat. Majd Louis kiment, és egyszer csak, Stella, Mazsola és a sok kis kölyök rohantak le minket. Fél óra játék után, elhatároztuk, hogy leülünk és megvacsorázunk. Így is volt. Megterítettünk, előkészítettünk mindent, majd mindenki leült, kivétel én. Én még elszaladtam mosdóba, és mire visszaértem, megláttam, hogy egy hely maradt az asztalnál, az is Perryvel szemben.
-          Jó étvágyat, ha nem haragszotok, én most nem vacsorázok. – mondtam, és leültem vissza a kanapéra.
-          Becky! gyere! -  ordított Louis. – Nem maradhatsz ki.
Nagy nehezen rávettem magamat, és odaültem. Egész végig azon szenvedtem, hogy ne emeljem fel a fejemet. Vacsora végén, viszont már az ideg baj kerülgetett. Végig hallgathattam, hogy Zayn milyen hízelgő dolgokat mondd Perryre. Majd Perry mű nevetése. Egyszerűen irritált.
-          Ne haragudjatok. Elment az étvágyam. – mondtam, és felszaladtam a szobába... 


144.rész

Végre itthon!.. (Mia szemszöge)

Becky felküldött az emeletre minket Harryvel amíg ő úgymond elsimítja anyáékkal azt, hogy az ők még csak 16 éves lányuk is terhes.. De Harryvel nem bírtunk egy helyben maradni.. hát hallgatóztunk.. hallottuk a kiabálást.. majd egy nagy csattanást.. Erre lementünk Harryvel.. és láttuk, hogy anya ott ül a kanapén és csak úgy folynak a könnyei..
- Anya.. sajnálom.. – mondtam majd megöleltem és megpusziltam..
Ő nem mondott erre semmit.. kb. egy 5 perccel később pedig már limuzinban tartottunk a repülőtér felé, eközben persze Louis és Becky elmesélték, hogy mi is történt valójában…
******
- Ezt nem hiszem el.. nem vetetheti el a kisbabám.. – mondtam majd sírni kezdtem.
- Nem fogja hugocskám.. nem fogja..
- De most nyugodjunk meg.. mert hazamegyünk!!! – mondta Louis és közben pedig egy olyan fejet vágott amitől kitört belőlem a nevetés..
Persze az én nagyon értelmes nevetésemnek köszönhetően már Becky is ott tartott, hogy sír… a nevetéstől.
- Hát azt hiszem most jól megoldottam a hangulatot. – mosolygott Louis.
- Ügyes vagy drágaságom!! – nevetett Becky majd jól megcsípkette Louis arcát.
Mi meg Harryvel csak nevetni tudtunk a két kis bohócon.
- Szeretlek.. – fordult felém Harry majd megcsókolt.
- Tudom.. – nyújtottam neki nyelvet.
Aztán már meg is érkeztünk a reptérre.. felszálltunk a gépre és 1 óra alatt landoltunk is.
*****
Végre itthon!!!
- A mi kis régi fa házunk!! – sóhajtottunk fel egyszerre.
Majd mindenki elfoglalta a saját szobáját és végre össze állt újra a mondhatni egy kissé másféle csapat.. beleértve a kis dögöket is.. Mazsola, Stella és a kicsik.
- Vacsiiiittt!!!! – kiáltottam.
- Okééé….. – válaszolt vissza Niall.
Megterítettünk és leültünk mindenki egytől – egyig kivéve Beckyt.. Amikor meglátta, hogy csak Perry közelében van hely.. győzködnünk kellett, hogy egyen.. végül belement.. de alig evett valamit.. és már is kijelentette, hogy „elment az étvágya” és felment a szobájába.
- Utána kéne mennem igaz??.. – kérdeztem a többiektől.
- Szerintem igen.. – válaszolta Liam.
- De, de, de hát nem hagyhatom itt a vacsimat.. Harry a kedvenc szendvicsemet készítette.. – válaszoltam.
- Mia!.. – szólt rám Louis nevetve.
- Igen is! – mondtam majd elindultam felfelé.
Bekopogtam.. és láttam, hogy Becky ott gubbaszt az ágyán.
- Becky… szeretlek! – mondtam majd odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
- Tudom.. mivel ott hagytad miattam a vacsorádat is.. – mosolygott Becky.
- Hát.. mit ne mondjak.. nem volt könnyű.. – dünnyögtem.
- Tessék?! – kérdezett vissza Becky.
- Semmi!.. – reagáltam rá gyorsan.
- Szeretlek te kis beles! – humorizált Becky majd adott egy barackot a fejemre.
- Naaaaa!! Látom tanulsz Louistól.. – nevettem.
Becky persze erre csak egy szimpla nyelvet nyújtással reagált.
- Szerintem hívjuk fel Lizzyt.. – mondtam.
- Ez egy remek ötlet!!! – mondta Becky majd már tárcsázta is Lizzy számát.
- Hangosítsd ki! – mondtam.
*****
- Szijja Becky! – szólt bele a telefonba egy vékony hang.
- Sziaaaa!! – szóltunk egyszerre Beckyvel.
- OMG.. hányan vagytok?? – nevetett Lizzy.
- Csak Mia meg én. – válaszolt Becky.
- Akkor okéé… am miért hívtatok? – kérdezte Lizzy.
- Hát csak tudni szeretnénk, hogy hogy vagy.. – válaszoltam.
- Őszintén..? – kérdezte Lizzy.
- Igen.. – vágta rá Becky.
- Nem jól.. fáj amit Zayn tett velem.. az igazság az, hogy még mindig nagyon,de nagyon szeretem.. De próbálok új életet kezdeni.. – mondta Lizzy mire berontott Zayn és kikapta a kezünkből a telefont…..



145.rész.

Balhék közepette.....(Becky szemszöge)


Benyitott Zayn, és kikapta a kezünkből a telefont.
-          Lizzy, könyörgöm, ne tedd le. Beszélnem kell veled. – siránkozott a telefonba, és már ki is ment az ajtón.
-          Na ez fura volt. – mondtam a nagy csöndet megtörve.
-          Eléggé, de, mi lenne hogyha lemennénk? – kérdezte Mia.
-          Hát...nincs túl nagy kedvem, de legyen. – mondtam, és feltápászkodtunk az ágyról.
Lesétáltunk a földszintre, majd leültünk ott a kanapéra. 2 perccel később, Zayn sírva jött le onnan, majd kirohant az ajtón. Mia láttam már indult volna, de megállítottam.
-          Majd én. – mondtam, és Zayn után rohantam.
Pár percig bolyogntam az erdőben, mire megtaláltam őt. Az én kedvenc fámnál ült. Én is ott ülök, mikor bajaim vannak.
-          Zayn mi a baj? – kérdeztem, és leültem mellé.
-          Hogy mi a baj? Az, hogy egy bunkó szemétláda vagyok. – mondta, és egyre jobban kezdett sírni.
-          Miért lennél az? – kérdeztem.
-          Hát, most gondolj bele. Mit tettem Lizzyvel. És most teljesen utál engem. De nem tehetek róla. Én Perryt szeretem, mindennél jobban. –mondta, és mélyen a szemembe nézett.
Amint meghallottam ezt a mondatot, persze, elmúlt az együttérzésem.
-          Zany, te egy csodálatos ember vagy. Hidd el, Lizzy megértette, fájt neki, de már megbékélt a dologgal. Még midnig szeret téged, igaz, de amilyen vonzó, hamar megtalálja a szerelmet. Az igazit. Hidd el. Nyugodj meg, és éld az életet. Próbáld meg elfelejteni. Tudod, hogy Perryt én anynira nem szeretem, de ha te őt szereted, akkor támogatom a kapcsolatotokat, és szeretném, hogyha boldogat lennétek. – mondtam, majd megöleltem.
-           Becky, köszönöm. – mondta, és adott egy puszit az arcomra.
Abban a pillanatban megjelent Perry.
-          Zayn, picikém! Mi történt veled? – kérdezte, majd meglátta, hogy Zayn puszit ad, és sértődött fejet vágott.
-          Perry! – ordított Zayn, mire Perry elszaladt.
-          Zayn, nyugi, majd én beszélek vele. – mondtam, és elkezdtem szaladni Perry után.
Keresgélni kezdtem, de sehol nem talltam meg.
-          Perry!? Perry?! – ordítoztam, és közben jártam oda vissza a fák között.
Egy idő után, már teljesen eltévedtem, ezért elindultam visszafelé. Végül, egy fél óra múlva megtaláltam a kijutat, és megláttam a házat, ahonnan épp jött ki Louis és Perry. Láttam, hogy fontos beszélgetésbe kezdenek, ezért úgy döntöttem, hogy hallgatózok egy kicsit. Elbújtam egy fa mögé, és mivel nem hallottam semmit, ezért csak néztem az eseményeket. Csak ültek ott, és beszélgettek, aztán mivel meguntam a bújócskát, ezért nekiindultam, és abban a pillanatban, olyat láttam amit nem akartam. Perry rávetette magát Louisra. Megcsókolta.
Louis egy ideig hagyta, aztán ellökte magától. Meglátott, és bocsánatkérő szemekkel nézett engem. Perry elégedett feje viszont bezavart teljesen. Megráztam a fejemet, aztán könnyekkel teli szemekkel visszafutottam az erdőbe.
-          Becky! Becky! – hallottam Louis hangját a hátam mögött, de nem érdekelt.
Tudtam, hogy Perry ezt szándékosan, bosszúból csinálta, de akkor is rosszul esett. Louis eleinte nem is próbált ellen állni, csak mikor meglátott.
Csak mentnem és mentem előre, aztán láttam, hogy kezdenek elfogyni a fák. Még 5 perc futkosás után, sikeresen kiértem az erdőből. Ott egy országútra tévedtem. Az út szélén sétálgattam, mikor egyszer csak, megállt mellettem egy autó.
-          Szia drága. Merre mész? – kérdezte egy középkorú pasi.
-          Ami azt illeti sehova. – mondtam,és egyre gyorsabbra vettem a tempót.
-          Tényleg? És nincs kedved velem jönni? – kérdezte, aztán kiszállt a kocsiból.
-          Nincs. – mondtam egyértelműen, mire megragadta a vállamat, és maga felé fordított.
-          Na gyere csak. – mondta, majd befogta a számat, és  kocsi felé vonszolt.
-          Engedj  el, segítséég! Valaki. Segítség. – ordítottam, de mindhiába.
’Bedobott’ a kocsi hátsó ülésére, és lekötözte a kezeim. Sikítozni kezdtem, aztán a pasi bekötötte a számat is majd beült a kormány mögé. Beindította a motort, én pedig kétségbeesetten próbáltam sikítozni. Aztán megláttam Louist, az erdőből kifele jövet. Könyökömmel verni kezdtem az üveget, de hiába. Aztán elindult a kocsi, amire Louis pedig odafigyelt.. Louis ordítani kezdett, és futott a kocsi után, de semmit nem ért, mert egyre jobban távolodott. Aztán már csak arra figyeltem fel, hogy a pasi lefékez, és valaki beszállt mellém a hátsó ülésre. Egy olyan tipikus biztonsági őr kinézetű emberke volt. Elkezdtem kapálózni, mire a sófőr intett egyet, a pasi pedig valamivel fejbevágott, majd se kép, se hang....




146.rész
Mi történt?..(Mia szemszöge)



Becky Zayn után rohant.. én meg addig odamentem Harryhez a kanapéra és az ölébe ültem majd Ő szorosan átölelt és csókolgatni kezdett.
- Szeretlek kicsim! – mondogatta nekem Harry.
De ezt a kis meghitt pillanatot Louis szakította félbe.
- Becky elment!!! – ordibálta.
- Mi csoda?? Akkor gyerünk gyorsan.. hozom a két kutyát és gyerünk az erdőbe! – kiáltottam majd mindenki nekirontott az erdőnek.
Kerestük egy ideig.. majd ismételten Louis jött kiabálva.
- Elrabolták!!! De megjegyeztem a kocsi rendszámot gyorsan menjünk a rendőrkapitányságra!! – kiáltozta majd már rohantunk is.
Viszont Harry engem nem engedett beülni a kocsiba.. mert a sok izgalomtól és futkosástól rosszul lettem...
- Szerelmem értsd meg.. a nővérem!! – kiabáltam vele miközben sírógörcsökbe fulladtam.
- De a kisbabánk!!! – ordította vissza Harry majd szorosan magához szorított.
- Szerelmem.. sajnálom.. de menjünk utánuk kérlek hisz már mindenki elment.. – győzködtem újra.
- Rendben.. de akkor gyere gyorsan! – mondta Harry majd hamar bezártam az ajtót és már mentünk is a rendőrség felé.
*****
Ott egyből megtaláltuk a többieket..
- Louis.. van valami hír?? – rohantam oda hozzá.
- Ami azt illeti igen van.. viszont borzalmas.. – mondta majd összerogyott és sírni kezdett.
- Mi az?? Mi történt?? – ijedeztem.
- Beckyt elrabolta egy többszörösen kőrözött bűnöző.. aki egy beteg ember.. ugyanis nem tudja kontrolálni önmagát, egyszerűen nem tudja hogy mit csinál.. és a rendőrség kommandós osztaga épp most törnek rá.. mert le sikerült nyomozni őt.. – válaszolta Liam.
- Ohh.. istenem.. – mondtam majd én is sírni kezdtem.. – De még is mi történhetett amiért Becky csak úgy elment?? – kérdeztem mindenkitől.
- Ez teljes mértékben az én hibám.. – vágta rá Perry.
- Igen?? És még is mit csináltál…?? 
- Az úgy történt… - kezdte el mesélni sírás közepette.
*****
- Ezt nem akarom elhinni… - mondtam majd erre egy rendőr jött oda hozzánk.
- Megtaláltuk őket.. és Beckyt is.. Ki a fiatal lány legközelebbi rokona? – kérdezte a rendőr.
- Én vagyok.. Becky a nővérem.. – mondtam majd félrehívott engem a rendőr.
- Becky teljesen rendben van.. viszont.. azt kell mondanom, hogy sajnos.. sokkot kapott… és emiatt nem tudunk semmit.. nem tudjuk, hogy bántalmazta – e őt a férfi.. meg ilyesmi.. de egy orvos megvizsgált őt és semmi baja sincs.. a kisbabájának sem.. – válaszolta a rendőr
- De biztos úr.. ez mit is takar??.. – kérdeztem.
- Hát.. nézze meg inkább ön.. – mondta majd behívott az egyik szobába.
Ott megláttam Beckyt és megöleltem és megpuszilgattam.
- Mia!.. hugocskám!.. – mondta majd visszaölelt.
- Mi történt?.. Figyi.. szerintem ne törődj Perryvel.. Louis mindennél jobban szeret téged.. – mondtam.
- Tudom.. – ennyit mondott és bámult ki a fejéből.
- Várj behívom a többieket.. rendben?? – kérdeztem.
De a kérdésemre nem jött válasz.. Becky továbbra is csak a falat bámulta..
- Louis!! Mindenki!! Gyertek be itt van Becky.. egészségesen.. – kiáltottam a többieknek.
Erre persze Louissal az élen mindenki rohant be a szobába.
- Szerelmem..?! Annyira sajnálom.. szeretlek.. az életemet is odaadnám érted.. komolyan nem az én hibám volt ez az egész.. – magyarázkodott Louis miközben puszilgatta Beckyt.
- Igaza van.. ez egyedül az én hibám!.. – mondta Perry.
- Nem.. drágaságom.. ez nem csak a te hibád.. én is benne voltam.. és mindennek az lett a vége, hogy Beckyt elrabolták.. Louis sajnáljuk.. – mondta Zayn.
- Nincs semmi baj.. szeretlek titeket.. és most fő, hogy az én kicsikém és a babánk… uristen a babánk?!! – ijedt meg Louis.
- Nyugodj meg Loui.. a kicsinek sincs semmi baja.. – nyugtattam meg Louist.
- De akkor még is miért nem szólal meg.. és nem szól hozzánk?? Ennyire rosszul van vagy mi történt? – kérdezte Louis.
- Louis.. én szerintem tudom mi a baja… sokkot kapott.. – mondta Harry.
- Micsoda???? Ez igaz?? – kérdezte Louis.
- Igen… de ebből ki lehet gyógyítani.. – mondtam. – Igaz nővérkém?.. meg fogsz gyógyulni ugye..? – kérdeztem Beckytől miközben leguggoltam elé.
A szája nem mozdult.. de a szemével láttam, hogy érti, hogy mit beszélek.. és egy pillanat múlva kitágultak a pupillái és megölelt engem….

147.rész ( Becky szemszöge)


Történet mesélés...

-          Mia. – mondtam, és szinte a nyakába estem.
Mia nevetett egyet, majd visszatolt a székre, amin ültem. Körbenéztem, és láttam, hogy mindenki aggódva néz engem. Lou szeméből folytak a könnyek, aztán megláttam Perryt. Egyből eltűnt a jó kedvem.
-          Légyszíves, beszélhetnék 4 szem közt Beckyvel? – kérdezte Louis, majd mindenkit kilökdösött az ajtón.
-          Louis figyelj. – kezdtem mondani, de félbeszakított.
-          Becky, tudod, hogy én téged szeretlek mindennél jobban. Nem szeretném, hogyha Perry miatt szétmennénk. – mondta, és újra győltek a könnyek a szemében.
-          Louis, én már megbocsájtottam neked, még akkor, mikor abban a kocsiban ültem. tudom, hogy Perry csak bosszút akart állni, ezért mozdult rád. Megértem a helyzeted. – mondtam.
-          Hát, Becky..el kell mondjam az igazságot. A beszélgetésünk arról szólt Perryvel, hogy elmesélte nekem, hogy neki én tetszem, és tudja, hogy én házas vagyok, és persze nem szeretné cserben hagyni Zaynt, de már nem bírta tovább, és el kellet mondania. Én persze elutasítottam, mire mondta, hogy ő megért engem, és csak annyit kér, hogy adjak neki egy csókot, és békén hagy egy életre, ezzel a témával. Én pedig...- mondta, és abbahagyta a mondatot.
-          Te pedig?! – szólaltam fel sírva.
-          Hát..megcsókoltam. – mondta, és újra sírni kezdett.
-          Lou, én azt hittem. – mondtam, és nekem is elakadt a hangom.
-          Becky, tudom, hogy hibáztam, de megígérem, hogy soha többé nem követek el ilyet. Én szeretlek téged. És nem szeretném, hogy e miatt, te megharagudj rám.
Én némán ültem ott, és néztem, ahogy Louis arcán folynak le a könnycseppek.
-          Becky, mondd hogy megbocsájtassz. Mondd hogy szeretsz. – mondta nekem, és elém hajolt.
-          Szeretlek. – mondtam, egy kis tanakodás után.
Louis amint meghallotta, egyből megcsókolt. Aztán beléptek a rendőrök.
-          Kérem menjen ki. Szeretnénk kikérdezni, hogy mi történt. – fordult Louis felé, majd felém.
-          Rendben. – mondtam, és elhelyezkedtem.
-          Tehát, elmesélné, hogy mi történt magával? – kérdezte a rendőr.
-          A történet eléggé hosszú. Tudja, úgy kezdődött, hogy kirohantam az autópálya szélére, ott megállt egy autó mellettem, majd a pasi hívogatni kezdett magával, és mikor sokadszorra is elutasítottam, akkor elkapott, és bedobott a kocsijába. Ott egy ideig még ébren voltam, majd mikor elkezdtem sikoltozni akkor leütöttek. Később egy sötét szobában ébredtem fel. Egy falon lévő csőhöz láncolva. Teljesen meg voltam ijedve, hogy mit fognak velem csinálni. Aztán belépett az ajtón a pasi, aki elkapott. Leguggolt elém, és ’csábító’ szöveget kezdett mondani. Persze nekem a reakcióm az az volt, hogy kapálózni, és rugdosni kezdtem. Ő egyből fogta magát, és lefogta a lábaimat, majd mondta, hogy ő a helyemben ezt nem csinálná. Aztán abbahagytam mindent, ő pedig egy elégedett mosolyt vágott. Kérdezte tőlem, hogy szerintem, mit akar velem csinálni, én pedig egyből rákérdeztem. Meg akar erőszakolni? Persze erre is mosolygott egyet, és bólogatni kezdett. Ott teljesen bepánikoltam, és teljes erőből kapálózni kezdtem, próbáltam kihúzni a bilincsből a kezemet, de nem igazán sikerült. Majd mikor a pasi, megpróbálta beteljesíteni a tervét, hirtelen valaki berohant az ajtón, és mondani kezdte, hogy hé itt vannak a rendőrök. Erre a pasi teljesen beijedt, és kiszaladt a szobából, én pedig totálisan meg voltam ijedve. Aztán bejöttek a rendőrök, és kivittek. Én egész végig csak magam elé néztem. Megszólalni is alig tudtam. Aztán beraktak a kocsiba, és ide hoztak a rendőrségre. Aztán gondolom tudja mi történt. – meséltem el röviden a történetet.
-          Köszönöm, hogy elmesélted, akkor, most haza engedünk, és reméljük, hogy hamar kihevered. – mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót.
Kisétáltam a többiekhez, majd megöleltem őket.
-           
-          Köszönöm hogy mellettem álltok. Igyekszem ezen túl, nem bajba esni, és nem kórházban kikötni-nevettem.
-          Azt el is várjuk . – mondta Louis, és megcsókolt.....






148.rész

Halloweeni rejtély…(Mia szemszöge)

Amíg Beckyt kihallgatták én visszamentem a többiekhez.
- Kicsim!.. – mondta Harry majd a pocakomra rakta a kezét és csókolgatni kezdett.
De ezt a pillanatot a telefonom csörgése szakította félbe..
- Harry.. anyud hív.. – mondtam miközben felvettem
- Drágaságom!!! Ne máár!! Most hallottam a rádióban, hogy a One Direction gyereket vár.. pontosabban, hogy Te meg Becky… ezt nem hiszem el.. nagymama leszek!!! Jaaj nem igaz már könnyezek is.. na csak azt akartam mondani.. hogy gratulálok és vigyázzatok a kicsikéitekre Beckyvel.. és rettentően boldog vagyok. – lelkesedett Anne.
- Köszönöm.. és nagyon örülök, hogy legalább te így fogadod.. te legalább nem vagy olyan mint a szüleim.. anyám el akarja vetetni a kicsit.. – mondtam majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
- Tessék???? Szó sem lehet róla!! Akkor most azonnal fogom magam és felülök egy gépre és elrepülök anyátokhoz.. jah és felhívom Louis anyukáját is.. és őt is magammal viszem.. ideje, hogy valamit tegyünk mi is a leendő unokánkért. – mondta Anne.
- Te jó ég!! Nagyon, nagyon szeretlek és köszönjük!! Akkor majd még beszélünk!! – mondtam.
- Én is titeket! Puszi, puszi szia drágaságom! És üdvözlöm az én kicsi fiamat. – mondta Anne majd lerakta a telefont.
Harry persze az egész hívás ideje alatt mellettem állt..
- Szerelmem!! Hallottad!!!?? – kérdeztem.
- Igen!!! Anyu üdvözöl. – nevetett.
- Nem az te buta.. – mosolyogtam majd a nyakába ugrottam.
- Ugye megmondtam anyám egy angyal. – mondta Harry majd nyelvet nyújtott.
Végre.. Becky is végzett és rögvest odajött hozzánk, hogy mi ez a nagy öröm.
- Gyertek!! Menjünk haza mert ma van Október 30. holnaptól elkezdődik a Halloween őrület!! 1 napunk van kipofozni a fa házat! Jah és Becky majd hazafelé mindent elmesélek.. ugyanis van egy jó hírem!!
Mondtam majd a kocsiban már el is kezdtem mesélni a hírt…
*****
- Ez hihetetlen!!! – sóhajtott fel Louis.
- Nagyon örülök!! – mondta Becky majd megcsókolta Louist.
Pár perccel később otthon voltunk.. és nekikezdtünk a ház rémisztővé tevéséhez. Én felszaladtam Niallel a padlásra hátha találunk valami érdekeset amit felhasználhatnánk a díszítéshez, eközben Becky Louis és Zayn a szobákat alakította míg Angela, Perry, Harry és Liam a földszintet túrta át… Elindultunk hát Niallel a lépcsőn felfelé.. amikor csak meg kellett állnunk mert a feljáró 5 lakattal le volt zárva, nem tehettünk mást Niall leszaladt a garázsba egy baltáért és betörtük a csapóajtót, majd felmásztunk mind a ketten.
- Niall én félek.. – mondtam majd belekaroltam ugyanis a padlás rettentő ijesztő volt..
- Ne félj.. mert az a helyzet, hogy én is félek.. – mondta Niall majd egyszerre egymásra néztünk és nyeltünk egy jó nagyot majd elkezdtünk a villany kapcsolót keresgélni és tapogatózni. Majd amikor meglett…
Körbenéztünk.. és egy hatalmas éjfekete szekrénnyel találtuk szembe magunkat.. Most én voltam a bátor.. léptem egyet.. majd lassan még egyet.. nyúltam a szekrény kis gombfogója felé.. megfogtam és lassan kinyitottam.. Niallel kissé el ált a lélegzetünk.. ugyanis a szekrény tele volt régi félig elégetett képekkel.. és diafilmekkel..
- Ez meg mi..?? Niall.. kérdezhetek valamit?? Kié volt ez a ház mielőtt a bandáé lett?? – kérdeztem.
- Liam dédszüleié volt.. úgy tudom.. – válaszolta Niall.
- Akkor mire várunk..? Hívjuk fel Liamet és a többieket.. – mondtam majd kiáltottam egyet..
Azzal a lendülettel pedig.. mindenki gyorsan feljött hozzánk..
- Liam.. azt hiszem, hogy ez a háza dédszüleidé volt.. és nézd találtunk valami érdekeset.. – mondta Niall.
- Uristen… hisz.. ez nem lehet… - mondta Liam.
- Mi?? Mi az?? – kérdezte Zayn.
- Igaz amit mondtál Niall.. tényleg a déd szüleimé volt ez a ház.. és ez itt.. pedig.. a dédszüleim régi gardróbja volt.. sohasem mutatták meg, hogy mi van benne még a nagymamámnak sem.. sőt még az anyukámnak sem.. azt hittem, hogy ez már egy rég elveszett hagyaték.. – mondta Liam.. majd könnyezni kezdett.
- De vajon mit jelenthet az, hogy a képeket valaki félig elégette.. és a régi diafilmek?? – kérdezte Angela.
- Nem tudom.. de ez fura.. elégették a képeket.. hisz azt a családi titkot amire én gondolok.. azt csak anyukám.. a mamám.. és a dédi mamám tudták.. és nem régen mondta el nekem az anyum…
- De még is mit?? – kérdeztem.
- Nem szabadna elmondanom.. de ez most nekem is fura.. szóval….. – mondta Liam és mesélni kezdett.






149.rész.

Meglepetééés ( Becky szemszöge)


-          Nem egy nagy dolog, de mégis, olyan fura. Szóval, a családi titok, de máshogy mondva inkább szokás, hogy aki a családunkban meghal, annak emlékét el kell égetni. És, anya mesélte, hogy sem ők, sem a nagyszüleim nem találták meg a régi képeket, diafilmeket. Ezért is volt fura. De ezek szerint, mégis minden rendben van. – kezdett el magyarázni Liam.
-          Hát, én nem szeretném, hogy most ebből probléma legyen. Csináljunk úgy, mintha meg sem történt volna. – mondtam és kisétáltam a padlás ajtaján, majd le a földszintre.
egy 5 perc múlva a többiek is követtek, majd ledobták magukat a kanapéra.
-          Szóval, akkor ez az otthoni party elmarad. Mi lenne, ha elmennénk egy buliba? – kérdezte Harry.
Mindenki beleegyezett, majd elszaladtunk átöltözni, és elkészülni. egy óra alatt kész is lettünk, aztán beültünk egy kocsiba, és már ott is voltunk a helyszínen...
A buli végén,a fél csapat, köztük én is és Louis is totál részeg, a másik fele pedig totál józan volt. Elhatároztuk, hogy haza megyünk. Így is lett, otthon pedig egyből bedőltünk az ágyba....
*körülbelül 2 hónappal később*
Reggel Mia keltett fel.
-          Ébresztő. – lökdösött.
-          Hagyjál, mi van? – kérdeztem vissza.
-          Fel kéne kelned. Louinak szülinapja van. – nevetett majd kihúzott az ágyból Louis mellől.
-          Öhm, jó  igaz. – mondtam, aztán félkómásan lesétáltam a földszintre, ahol már mindenki ébren volt.
-          Jó reggelt. Hát te is fel tudtál kelni? – nevetett Niall.
-          Niall! Pofa be. – nevettem. – utálom ha felkeltenek.
Mindenki nevetett egyet, aztán hallottuk, hogy fent nyílik az ajtó. Mindenki elbújt a kanapé mögött, majd mikor Louis nagy nehezen lekászálódott a lépcsőn, mindannyian előugrottunk.
-          Boldog Szülinapot. – ordítottuk .
Louis félkómásan nézett minket majd elindult a konyha felé, mintha mi sem történt volna.
-          Áh csak viccelek. Nagyon köszönöm. – fordult vissza, és elkezdett nevetni.
-          Na azért. – nevettünk.
Mindannyian megölelgettük őt, aztán leültünk reggelizni. Niall és Angela be is vetették magukat, elkezdtek versenyt enni.
-          Ez nem ér. Én miért nem játszhatok? – kérdezte nevetve Mia.
-          Terhes vagy. Legyőznél minket. – nevetett Niall, és tovább zabálta a palacsintát.
Mia vágott egy sértődött fejet, aztán megbékélt a gondolttal.
Reggeli után, mindenki bearaszolt a szobájába. Louis lefeküdt az ágyra, és bámulta a plafont. Én  ez alatt, elmentem, és megmosakodtam, majd mire visszaértem, még mindig gúy feküdt ott. Leültem mellé az ágyra, mire felült, és a szemembe nézett.
-          Köszönöm a reggeli meglepetést. – mondta és megölelt.
-          Ez csak természetes.
Egy fél órán keresztül ücsörögtünk ott az ágyon, aztán eszembe jutott, hogy meg kéne beszélni ezt a szülinapos dolgot a többiekkel. Leszaladtam a földszintre, ahol már javában folyt az élet.
-          Srácok. Mikor ajándékozzuk meg Louit? – kérdeztem.
-          Miután elmentünk, és megvettük a karácsonyfát. – nevetett Angela.
-          Rendben. – mosolyogtam, majd felvettem egy kabátot, és előkerestem a kocsi kulcsot. – Na jöttök?
Mindenki nevetett egyet, aztán a fél csapat beszaladt a szobába felöltözni, a többiek pedig jöttek. Szerencsére azóta vettünk egy nagyobb kocsit, ahova mindannyian beférünk, ugyanis 10 személyes. Szépen lassan szállingózóak befele, aztán mikor itt volt mindenki elindultunk be a városba, megvenni a fát....
Otthon beraktuk a nappaliba, és díszíteni kezdtük. A végére, már minden létező díszt rádobáltunk, aztán láttuk, hogy elkezd esni a hó. Nagyon megörültünk. Talán fehér karácsonyunk lesz?
Miután végeztünk a fával, mindenki bement a szobájába, és előkotorta Louis szülinapi ajándékát. Én ez alatt lefoglaltam őt, és behívtam a szobába.
-          olyan szép karácsonyunk lesz. – ábrándoztam.
-          Hát, igen. Tökéletes. – mondta, és átölelt, mire benyitott Perry.
-          Le kéne jönnötök. Szeretnénk beszélni veletek. – mondta, és már el is száguldott.
-          Megbékéltél már vele? – kérdezte Louis, és elindult a szoba ajtó felé.
-          Nem. Megmondtam, nálam már nem lesz esélye annak hogy kimagyarázza a dolgokat. – mondtam, aztán leültem az ágyra.
-          Nem jössz le? – kérdezte.
-          De máris. Menj előre. – mondtam, mire Louis el is indult.
Amint kilépett, felpattantam, kivettem a ruháim közül az ajándékát, és leszaladtam a földszintre. Lent Louis a kanapén csücsült, és várta, hogy történjen valami. Persze, mindenki el volt rejtőzve, majd mikor leértem én is, előugrottak.
-          Meglepetés. – nevettek.
-          Úr isten. Köszönöm. Nem kellett volna. – nevetett ő is.
-          De, most viszont készülj, megkapod az ajándékokat. – mondtam, és leültem mellé, majd átadtam elsőként az enyémet.....



150.rész

Ajándékok…(Mia szemszöge)
- Becky, várj!!! Csináltam mindenkinek egy bögre forró csokit. – mondtam majd bevittem 
a nappaliba egy nagy tálcán őket.

- Mia!! Imádlak! – mondta Becky majd 
egy puszit nyomott az arcomra és el is vett gyorsan egy bögrét.

- Mondtam már, hogy nagyon, nagyon szeretem a telet?? .. csak nézzetek ki.. a hó 
hatalmas pelyhekben esik mi meg itt benn forró csokit iszogatunk Louis szülinapján.. olyan 
kis meghitt. – mondtam.

- Tényleg.. most érzem, hogy minden rendben van. – mondta Harry majd adott egy puszit a számra.

- Na de odaadhatom végre az ajándékom?? – nevetett Becky.

- Na gyerünk kicsim! – mondta Louis majd hátulról az ölébe húzta Beckyt.

- Boldogat drágám!!! – mondta Becky majd megcsókolta Louist.

- Köszönöm. Nah de mi lehet ez..??! – bontogatta Louis az ajándékát.

Lassan de biztosan.. Louis végre kicsomagolta és amikor meglátta.. egy könnycsepp hullott ki a szeméből..

- Hisz Ő gyönyörű.. – szólalt meg Louis.

- Mutasd!! Mi az?? – érdeklődtünk a többiekkel.

- Egy kép.. pontosabban az első kép a kisbabánkról.. – mondta Louis miközben felénk 
fordította a képkeretet.

- Jaaj de aranyos.. – áradozta mindenki.

- Mia!! Kicsim?? Nekünk ilyen miért nincs?? – vont kérdőre Harry
.
- Majd most lesz.. elviszem Miát ma a dokinkhoz és csinálunk nektek is egyet.. csak mert Mia is 4 hónapos terhes. – mondta Becky.

- Ohh.. köszi Becky! – mondta Harry majd egy puszit nyomott az arcára.

- Nah de most mi jövünk!!! – mondta Angela és Niall. 

- Okéé.. – mondta Louis mosolyogva.

- Tőlünk egy közös ajándékot kapsz. – mondta Angela és átnyújtották Louisnak az 
ajándékcsomagjukat.
Louis most turbóra váltott.. 1 perc alatt kicsomagolta az ajándékot.. ami nem volt más 
mint egy bébiétel receptkönyv. 

- Ez most komoly?? – nevetett Becky.

- Figyelj.. egyszer az a baba már nem csak anyatejet fog enni.. – mondta Niall.

- Védelmemre mondjam Niall ötlete volt. – mondta Angela.

- Naaaaa.. – mondta Niall majd oldalba bökte.

- Szeretlek.. – mondta Angela.

- Én is.. – mondta Naill majd megcsókolta.

- Ha befejeztétek akkor azt hiszem most én jövök.. – mosolygott Liam majd átadta az 
ajándékát.

Louis ismételten tépkedni kezdte a csomagolópapírt majd elő is húzta az ajándékot.

- Hisz ez egy új csíkos póló.. meg egy kantár!! Ohh Liam szeretlek. – mondta Louis majd 
ráugrott Liamre.

- Nah jó Louis hagyd abba mert féltékeny leszek Liamre. – folytatta a humorizálást Becky.

- Nah de most már mi is átadhatjuk az ajándékunkat?!.. mert én már izgulok… - mondta 
Harry.

- Nah lássuk a medvét!! Köszi Mia és Harry. – mondta Louis majd adott egy puszit az 
arcunkra.

*Bontogatás*

- Hisz.. ez.. egy.. melegítő.. ráadásul focira.. itt a számom a 17-es és rajta hogy 
Tomlinson.. Jaaaj nagyon tetszik!! a következő meccsen ebbe leszek az tuti!! – mondta 
Louis majd megölelt minket Harryvel.

- Nah de már csak mi maradtunk Perryvel!! Reméljük tetszeni fog!! – mondta Zayn majd átadta végül ő is az ajándékukat.
*Bontogatás*

- Jaaaj nagyon köszönöm.. ,nézzétek!!.. ez egy párna amire a kedvenc képem rá van
nyomtatva.. itt épp 1 hónaposak voltunk Beckyvel!! 

- Jaaj srácok!! Mind nagyon tetzsik!! Köszönöm!! Szeretlek titeket!! – mondta Louis

- Nah de akkor most én elmegyek Miával a dokihoz! – mondta Becky.

Azzal már be is pattantunk a kocsiba.. és egy 5 perc alatt ott is voltunk.
*****
A korházban rögtön fogadott is dokink… végülis ki nem fogadott volna két terhes lányt.

- Mia! Becky!! Gyertek csak.. szóval akkor ma egy első fényképet szeretnél Mia?? Akkor 
gyere feküdj ide.. most megultrahangozlak.. de meg kell jegyeznem ahhoz képest, hogy 4 
hónapos vagy mint Becky nagyobb a hasad.. sőt sokkal nagyobb.. – mondta a doktor úr.

- Jaaj kérem doki ne idegesítsen csak tessék minél előbb azt mondani, hogy a kisbabám jól van..
- Hát mondanám én.. csak.. – mondta a doki majd megállt a mondata.

- Csak??? Mi az?? Mi történt?? – kérdeztem vissza idegesen.

- Csak hát nem egy kisbabája van ha nem kettő... – mondta a doki.

- Tessék???.... – kérdeztünk vissza egyszerre Beckyvel.

151.rész.

Egy kis meglepetés.. ( Becky szemszöge)


Egész úton haza felé, Mia csak szorongatta a keretben lévő képet. Nem tudta elhinni, hogy ikrei születnek majd.
Beléptünk az ajtón, és Harry egyből lerohanta Miát, aki csak üveges tekintettel nézett rá.
-          Mi a baj? - aggódott Harry, és megölelte Miát.
Mia egy ideig még gondolkozott, aztán mosolyra húzódott a szája.
-          Ikreim születnek majd. – kezdett el ugrálni, majd Harry karjai közt kötött ki. 
Mindig is ikreket szeretett volna. Nem csodálom, hogy ennyire örül. A nagy ricsajra leszaladtak a többiek is az emeletről. Mindenkinek elmesélte Mia a dolgokat, mire mindenki gratulálni kezdett. Én ez alatt bementem a konyhába, és elkezdtem csinálni forró csokit. Ekkora hidegben, muszáj inni valami meleget, és hát, nincs jobb a kakaónál. Szépen lassan összekészítettem 9 bögrét, beraktam a mikróba, aztán leültem az asztalhoz, és nyomkodni kezdtem a telómat. Vártam, hogy lepörögjön a 10 perc. Éppen etettem meg a virtuális kutyámat, mikor...
-          Ne ijedj meg! – lökött meg Louis.
-          Nee, most elejtettem a kutyám egyetlen csontját. Most vehetek másikat. – panaszkodtam, aztán csörrent a mikró.
-          Mit csináltál? – szagolt bele a levegőbe.
-          Forró kakaó. – vettem ki a tálcát, aztán leraktam az asztalra. Nyomtam mindegyik tetejére tejszín habot, és szórtam rá fahéjat, majd kisétáltam a nappaliba. – KAKAÓÓÓÓ. – ordítottam el magam, mire mindenki odarohant, és elvett egyet.
Miután mindenki lehajtotta, én visszamentem a konyhába, és elővettem egy zacskót kutyakaját, és kiöntöttem egy hatalmas tálba. Mind a 7 kutya odarohant, és zabálni kezdett. Mindezek után elégedetten mentem fel a szobába, ahol Louis éppen öltözött.
-          Hát te hova mész? – kérdeztem.
-          Gondoltam megyek egyet sétálni. Lenne kedved jönni? – mosolygott, aztán adott egy puszit az arcomra.
-          Ezek után? Egyértelmű. – nevettem, aztán kutattam én is valami meleg ruhát a szekrényben.
Öltözködés után leszaladtunk, és persze, kivittük a kutyákat is. Séta közben, Louis egy kicsit leállt, hogy bekösse a bakancsát, közben én meg tovább sétáltam. Egyszer csak, egy puffanást éreztem a fejemen. Persze, mögöttem Louis gonoszan mosolygott rám.
-          Na megállj csak. – nevettem, aztán gyúrtam éne gy hógolyót, és megdobtam vele őt.
-          Nem talált. – nyújtotta ki a nyelvét.
-          Igazán? – néztem rá , mire elkezdett rohanni, én pedig utána.
Kiértünk a tisztásra, ahol a csillagokat szoktuk nézni, aztán mikor odaértem, Louis megállt, és közeledni kezdett.
-          Mit akarsz? – nevettem. – Lou ne! – próbáltam visszatartani, mire lelökött a hóba, és telenyomta a ruhámat is vele.
-          Na most már. – nevettem, és lelöktem magamról, és belenyomtam a fejét a maradék még nem letaposott hóba.
-          Nyertél, nyertél, csak engedj el. – nevetett, aztán felült.
Egy ideig csak nézett engem, aztán hirtelen újra hátralökött. Lenyomta a két kezem, és megcsókolt.
-          Én nyertem. – jelentette ki, aztán felállt, és leporolta magát.
-          Na majd legközelebb. – nevettem, aztán felhúzott.
Visszahívogattuk a kutyákat mivel már egy kicsit elkezdett sötétedni, és elindultunk vissza fele. Már fél úton megfagytunk, mivel teljesen átázott a ruhánk, de megérte. Otthon, egyből megcéloztuk a szobát, én egy takaróért nyúltam, ő pedig beszaladt a fürdőbe. Én kiszedtem egy rövid gatyát, egy rövid ujjút, és egy hosszú zoknit a szekrényből, aztán bebugyoláltam magamat a takaróba.
-          Kop, kop. – jött be Perrie. – Bejöhetek?
-          Hagyj békén. – szólam vissza.
-          Csak beszélni szeretnék veled. – mondta, aztán leült mellém az ágyra.
-          Mégis miről?
-          Szeretném, hogyha jobb lenne a viszonyunk. – nézett le a földre.
-          Perrie figyelj, én nem tudok rád barátként sem tekinteni. Eltűrlek téged, csakis Zayn és Louis kedvéért, de ne gyere ide nekem, hogy béküljünk ki. Értsd meg, ez nem ilyen egyszerű. – mondtam halál nyugodtan.
-          De Becky, én...nagyon sajnálom amit tettem. Tudom, és megértem hogy még mindig amiatt haragszol rám, de..a múltat nem lehet megváltoztatni. Próbálj meg megismerni, és elfogadni.Megváltoztam. – nézett rám kiskutya szemekkel.
-          Rendben, tudod mit? Egyetlen egy esélyt adok neked. De, ha nem állod a szavad, akkor...ne várj tőlem megbocsájtást. – mondtam, és felé nyújtottam a kezem, mire ellökte, és megölelt.
Abban a pillanatban belépett Louis egy szál törölközőben. Kicsit kínosan érintette Perriet a dolog, mivel elpirult. Felállt, és kiment az ajtón. Mikor az becsukódott, Louis ledobta a törülközőt, és beállt a szekrény elé.
-          Mit vegyek fel? – nézett rám.
-          Nem tudom, de gyorsan kéne. – nevettem, aztán kutatni kezdtem neki  a szekrényben.
Kivettem neki egy rövidnadrágot, hozzá egy kantár, és egy fehér inget. Gyorsan felkapkodta magára, aztán együtt elindultunk le. Mikor a lépcső aljánál voltunk Miát és Harryt láttuk meg, amint éppen ’szórakoznak’ a kanapén.
-          Azért ne ennyire nyíltan! – szólt rájuk Louis, és leugrott a kanapéra melléjük.
Ők egyből szétugrottak. Louis benyomta a TV-t mikor egy igen érdekes hírt láttunk meg benne......
152.rész

Télen a legjobb egy bögre kakaó…(Mia szemszöge)

Mikor már mindenki gratulált az ikreimnek akkor hamar felszaladtam a faház tetőteraszára.. Kisétáltam a korlátig megérintettem és végighúztam rajta a kezemet miközben a havas tájat csodáltam és a hóesést.
- Kicsim!.. hát te? – ölelt meg hátulról Harry, a kezeit pedig a pocakomra tette.
- Belegondoltál már abba, hogy nekünk duplán nehéz dolgunk lesz?.. és Harry én félek.. jó anya leszek?? Hisz két kicsinek is életet adok.. ráadásul nézz rám.. egyre kövérebb leszek.. ami persze vicces és aranyos és egyszerűen imádom.. de már nem férek bele a kedvenc nadrágomba sem. – mondtam ijedten.
- Engem nem érdekel, hogy ha xxl-es nadrág kell majd rád.. nekem így vagy tökéletes.. szeretlek.. és hányszor mondjam már el, hogy jó anya leszel.. el sem tudom mondani, hogy mennyire boldog vagyok.. hogy ikreink lesznek!!.. – mondta Harry miközben mélyen a szemembe nézett aztán az a gyönyörű mosoly hagyta el az arcát majd végül szorosan magához ölelt és megcsókolt.
- Szeretlek.. – dadogtam a csók közben.
Akkor éreztem azt, hogy igen Ő tényleg szeret engem és a kicsiket a pocakomban.. és egyszerűen imádtam ahogyan ott a tetőteraszon kettesben a hóesésben csókolózunk.. Majd egyszer csak egy hatalmas ordítást hallottunk lentről.
• KAKAÓ!..* csak ennyi volt az egész aztán Harry megfogta a kezemet és fénysebességgel leszaladtunk a földszintre ahol Becky már javában osztogatta a bögréket.
- Szeretlek nővérkém!! – mondtam neki mosolyogva majd kortyoltam egyet a kakómból.
- Én is téged.. – mondta Becky aztán Ő is belekortyolt a forró kakaóba de olyan aranyos volt mert a tejszínhab ott maradt az orrán.
- Héjj… szerelmem nem kell ilyen mohón nem veszi el előled senki. – nevetett Louis majd lenyalta az orráról a tejszínhabot.
- Nah ez tényleg édes volt. – mosolyogtunk mindannyian.
Amikor már vége volt a kis kakaó partynak akkor Louis és Becky elmentek sétálni és kivitték mind a 7 kutyát. Én meg utána rögtön felmentem a szobánkba. Ott megálltam a tükör előtt felhúztam a pulcsimat és a pocakomat nézegettem.
- Szépen növekszik. – nyitott be Liam.
- Köszönöm.. hát akinek kettő van. – nevettem.
- Büszke vagyok rád.. és Beckyre is. – mondta Liam.
- Miért? – kérdeztem.
- Mert ilyen fiatalon csodálatos anyukák lesztek.. és mert nagyon szeretem a hugicáimat. – mondta Liam majd adott egy puszit a homlokomra és kiment.
Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ennyi bátyám és nővérem lesz.. mint ahogyan most..
- Kop-kop.. – mondta Zayn majd bejött ő is hozzám.
- Mi folyik itt?? Ne izguljatok jól vagyok.. – mondtam.
- Miről beszélsz? Jah.. igen láttam, hogy Liam jött ki az előbb.. gondoltam én is bejövök hozzád.. te.. kis.. haspók. – nyújtott nyelvet Zayn majd adott egy barackot a fejemre.
- Zaayn hagyd abba.. eléég.. – nevettem erre persze Harry is feljött.
- Itt meg mi folyik?? – vonta kérdőre Harry Zaynt.
- Csak egy kicsit hülyülök a hugival. – mosolygott Zayn majd a következő pillanatban megragadta Harryt és az ágyra dobta aztán agyon csikizte.
- Zayn te gazember!! Megállj csak!! – ordított fel Harry majd erre Zayn ki is futott a szobából.
- Na mi van kicsim? – kérdezte Harry miközben a szokásos módon belőtte a haját.
- Semmi az előbb épp a pocakomat nézegettem a tükörben.. – mondtam majd megint odaálltam a tükör elé.
Harry is odajött mellém és megfogta a hasam majd adott rá 2 puszit.
- 2 puszi mivel ketten vannak. – mosolygott Harry.
Én csak nevettem egyet majd Harryvel lementünk a nappaliba ahol lehuppantunk a kanapéra és láttuk ahogyan a kutyák berohannak az ajtón utánuk pedig Louisék jöttek.
- Imádom a nagy hasadat! – mosolygott Harry majd csókolgatni kezdte a nyakamat majd a számat.
- Nah de Harry ne itt!. – nevetett valaki és egyszer csak egy nagy huppanás és mi meg Harryvel kétfelé dőltünk.
Louis és Becky.. ki más.. Louis, hogy terelje a szétugrasztást benyomta a tv-ét.. erre mindannyian odagyűltünk elé.. de valami egészen fura hírt hallottunk.:
Heló mindenkinek!! Ez itt a bulvársajtó legfrissebb hírei. Ma megkeresett minket egy bizonyos Kevin George aki azt állította, hogy Mia Blacksmith pocakjában növekvő kisgyermek az övé nem pedig Harry Stylessé a One Direction egyik énekesé…..




153.rész.


Egyre jobban gyűlnek a bajok....( Becky szemszöge)


-Mia...ez...igaz? – nézett rá kikerekedett szemekkel Harry, és pár könnycsepp gyűlt össze a szemében.
- Nem igaz! Harry, én cska téged szeretlek, és sosem feküdtem le Kevinnel. – próbálta nyugtatni Harryt Mia.
Harry csak fogta a fejét, és egyre jobban, és jobban gyűltek a könnyek a szemében. Látszott rajta, hogy nem hiszi el amit Mia mondott. Nem tudta mit tegyen. Leült a kanapéra, beletúrt a hajába és csak nézett ki a fejéből. Szinte hallottam, ahogy kattognak a fogas kerekek az agyában.
-          Harry, hiszel nekem? – áltt elé fájó arccal Mia, miközben patakokban folytak a könnyei.
Harry ránézett, aztán vissza. Mia ebben a pillanatban érte el azt a pontot, amit sosem szeretünk. Amikor ideges, és semmi nem állíthatja meg, hogy kiderítse az igazságot. Néha jó, de általában csak a bajt hozza maga után.
Mia hirtelen felkapott egy cipőt, és egy kabátot, aztán kiszáguldott az ajtón. Louis és én ezt az egész jelenetet megdermedve bámultuk. Hihetetlen, hogy Harry ilyen. Nem hisz a feleségének. Élete szerelmének. Mindig is hiszékeny volt. Megfogta őt a pletyka, a hazugság.
-          Harry, hogy lehetsz ennyire hülye?! – ripakodott rá Lou.
-          Nem tudom. Egyszerűen, nem hiszem el. Nem tudom mi az igazság. – dörzsölte meg az arcát, és közben letörölte a könnyeit.
Louival megráztuk a fejünket, és hagytuk őt. Felmentünk a szobába, ahol egyből a telefonom után nyúltam. Megpróbáltam felhívni Miát, de kinyomta. Többször is ismételtem, de mindig ugyanaz. Végül írtam neki egy SMS-t.
„ Mia! Merre vagy? Ne csinálj hülyeséget!”
Leültem az ágyra, hátradőltem, és néztem a plafont. Louis mellém feküdt.
-          Szerinted..hova ment? – kérdeztem egy fél perc csönd után.
-          Fogalmam nincs,de azt hiszem, nem kell félteni. Mia tud vigyázni magára. – mosolygott.
Nekem is elterült egy mosoly a számon, aztán ráfeküdtem Louis mellkasára, és átöleltem. Imádok így lenni, mert ilyenkor általában 10 perc alatt el tudok aludni. Louis még magyarázott nekem valamit, de arra már nem tudtam figyelni, mert a jóslatom beteljesedett. Elaludtam.
Később szokásomhoz híven átaludtam a fejleményeket. Mikor felkeltem Louis mellettem ült idegesen.
-          Mi történt? – nyújtózkodtam.
-          Légyszíves, menj, és beszélj Miával. Azt hiszem, baj van. – mondta, és lehajtotta a fejét. – Nagy baj van.
Én egyből felpattantam, és kirohantam a szobából. Átkutattam az  egész lakást, aztán végül a szobájában találtam rá.
-          Mia, mi történt? Louis azt mondta, hogy nagy baj van. – nyitottam ki az ajtót.
-          Becky! Bajban vagyok. Zárd be légyszíves az ajtót.
Becsuktam magam mögött, aztán megforgattam a kulcsot a zárban, majd odasiettem hozzá, mire ő megint sírni kezdett.
-          Mia, meséld, mi történt?
-          Harrynek elmondtam, hogy Kevintől vannak a gyerekek. – mondta, és a nyakamba borult, és folytak a könnyek a szeméből.
-          De, mi van? Ugye nem? – értetlenkedtem.
-          Nem, harrytől vannak, de elmentem Kevinhez, és megfenyegetett. – szipogott, és dadogva szépen lassan elmesélte mi történt. – Ugye, elmentem Kevinhez, hogy beszéljek vele. – fújt orrot. – És mikor odaértem, ő berántott az ajtaján, és csókolgatni kezdett, és mondogatta hogy jaj de hiányoztam, és mennyire szeret.- Itt éreztem, hogy nem bírja sokáig – Aztán ellöktem, és felpofoztam. Ő persze felháborodott. Én leordítottam a fejét, hogy mit képzel magáról, és mikor le akartam lépni, ő visszarántott. Leültetett a kanapéra és elkezdte hogy „ Ha bárkinek is azt mered mondani, hogy Harrytől van a gyerek, akkor nem állok jót magamon. Szeretném ha azt hinné az egész világ, hogy Tőlem van. Akár igaz, akár nem. Különben, nem sokáig lesz ott a hasadban”. Ebben a pillanatban kirohantam, és fogtam egy taxit ami haza hozott. Itthon Harry egyből lerohant, hogy megkérdezze, hogy akkor igaz-e amit a Tvben hallott, és kénytelen voltam azt mondani, hogy igen. Aztán sírva felrohantam a szobába, és msot itt vagyunk. – mondta dadogva, szipogva, egy egy szó elhadarva.
-          Mia, ezt..én nem hiszem el. Hogy lehet valaki...ilyen.... Harrynek miért nem mondtad meg az igazat? – kérdeztem, és közben szorosan magamhoz öleltem.
-          Becky, megfenyegetett, hogyha köpök, akkor megöli a kisbabáimat. – nézett rá lángoló szemekkel.
Nem tudtam mit mondani. Elakadt a szavam. Csak magamhoz öleltem szorosan.
-          Minden reednben lesz. Ígérem. Erről magam gondoskodom.....






154.rész
Könnyek…(Mia szemszöge)
- De Becky.. mi van ha nem.. és minden tönkremegy..? – néztem kérdően a nővéremre.
Ezt a beszélgetést Niall szakította félbe.
- Mia.. beszélnem kell veled.. – mondta.
- Akkor én már megyek is. – mondta Becky és kiment az ajtón.
- Drága Miám.. akkor most mi van?? Kevin a gyerekek apja? – ült le mellém Niall.
Én nem tudtam kinyögni a számon egy szót sem.. mivel csak úgy jöttek azok a bizonyos sírógörcsök.. majd a végére már Niall karjaiba borultam.
- Jaaj Mia.. szeretlek.. és ha már őszintén beszélünk.. akkor el kell mondanom, hogy én nem hiszem el, hogy a kicsik Kevintől vannak. – mondta Niall.
- Én is szeretlek kis ikertesóm.. és jók a megérzéseid.. a picik tényleg nem Kevintől vannak.. ez biztos.. – nyögtem ki.. majd úgy éreztem, hogy egy hatalmas kő esett le a szívemről.
- De akkor meg miért mondtad mindenkinek, hogy Kevin az apa? – kérdezte Niall.
- Mert Kevin megfenyegetetett.. azt mondta, hogy szeretné ha azt mondanám, hogy Ő az apa.. és ha bárkinek is elmondom az igazat akkor megöli a kicsiket.. – mondtam.
- Te jó ég… ezt nem hagyjuk annyiban.. és szerintem mondd el mindenkinek az igazat. – mondta Niall majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Erre nem adhattam választ mivel egyszer csak kivágódott az ajtó és a többiek pedig berontottak rajta.. az élen Harryvel.
- Ez igaz??.. őszintén.. – állt elém Harry kisírt szemekkel.
- Igen, szerelmem.. amit a hallgatózás alatt hallottál az mind igaz... és.. Sajnálom, hogy hazudtam.. de fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.. mert rettenetesen rettegek.. – mondtam miközben egy könnycsepp hullott ki a szememből.
- Szeretlek Kicsim!! Akármi is történjen te mindig az enyém leszel.. – mondta Harry majd magához ölelt és sírni kezdett.
- De szerelmem.. akkor ne sírj.. hisz te vagy az apa!.. – nyugtatgattam Harryt.
- Ezek öröm könnyek.. és a dühöm könnyei.. – mondta Harry.
- Mi a baj Harry? – kérdezték a többiek akik persze végig nézték a jelenetet.
- Félre!! Most móresre tanítom azt a Kevint! – kiáltotta Harry majd már száguldott is lefelé.
- Harry kérlek ne tedd!!! Nem éri meg!!! Azonnal gyere vissza!! – kiáltoztam utána majd már én rohantam utána.
Mire leértem láttam, hogy Harry már ki is rohant az ajtón a szakadó hóesésbe, én is mentem volna utána, de a hasam begörcsölt..és ott azon nyomban összerogytam.
- Mia!! – jöttek oda a többiek.
- Semmi baj!! Fiúk kérlek menjetek Harry után mert félek, hogy hülyeséget fog csinálni és valami baja esik.. Addig Angela, Perry, és Becky itt maradnak velem.. – utasítottam a többieket.
- De.. – szólt vissza Zayn.
- Semmi de!! gyerünk.. kérlek.. – mondtam majd erre már rohantak is kifelé az ajtón.
- Mia.. hogy vagy??.. – kérdezte Perry.
- Nem jól.. még most is nagyon görcsöl a hasam... – lihegtem.
- Be kell vinnünk a korházba.. – mondta Becky.
- Nem!! Nem megyek sehova!! Itt fogom megvárni a férjemet!! – makacskodtam.
De akkorra már annyira ellepett a fájdalom, hogy kénytelen voltam belemenni a dologba.. szóval irány a korház.. Nagy nehezen Angela és Perry valahogyan „felnyaláboltak” a földről miközben Becky már szaladt is a kocsi kulcsért
*****
Amikor beértünk rögtön kaptam is egy kortermet.. Bementünk és Beckyék lefektettek az ágyra.. 
- Mi történt?? – jött oda a dokink.
- Nem tudom.. egyszeriben nagyon megijedtem.. és futottam egyszerre majd amikor megálltam akkor elkezdett görcsölni a hasam. – mondtam el dadogva meg teljesen leizzadva.
- Háát.. Kedvesem.. és Becky ez neked is szól.. amit tesztek és éreztek.. azt ugyanúgy a kicsi is érzi.. jelen esetedben Mia, a kicsik.. ezért semmi gond csak most már fokozottan vigyázz magadra.. mert a kicsik veszélybe is kerülhetnek.. – mondta a doki.
Én viszont már az utolsó mondatokat nem is hallottam mert elájultam….







155.rész.

Harry vs Kevin..( Becky szemszöge)


- Háát.. Kedvesem.. és Becky ez neked is szól.. amit tesztek és éreztek.. azt ugyanúgy a kicsi is érzi.. jelen esetedben Mia, a kicsik.. ezért semmi gond csak most már fokozottan vigyázz magadra.. mert a kicsik veszélybe is kerülhetnek.. Ha nem vigyáznak, a durva érzésekkel, akkor a baba életébe kerülhet. Idegesség, haláli bánat, mint olyan tényező, ami akár maradandó károsodást, vagy halált okozhat, a kisgyermekek számára. – mondta a doki,aztán észrevette, hogy Mia ájultan fekszik.
Gyorsan vizsgálgatni kezdte, aztán elmondta, hogy csak a hirtelen sokk miatt ájult el. Kifújtam a levegőt, aztán leültem mellé.
-          Mia, minden rendben lesz. A babáid egészségesen fognak világra jönni, és boldogan fogtok élni Harryvel.  Kevin el fog tűnni a képből, és végre minden gubanc nélkül élni fogjuk az életünket. Hidd el! . – mondogattam, neki.
Mikor végeztem a mondani valómmal, ő kinyitotta a szemét.
-          Nagyon remélem. -  mosolyodott el.
Még fél órán keresztül beszélgettünk az orvossal, aztán elindultunk haza. Otthon Perry és Angela izgatottan fogadtak. Persze, körbemértek minket, hogy minden oké-e, aztán Mia egyből feltette a kérdést.
-          Mi van Harryvel? Mi történt? hogy hogy nincsenek itthon még? – fogta a fejét, és idegességében könnyezni kezdett.
-          Nem tudjuk. A srácok még nem jelentkeztek. Nem tudunk róluk semmit. – mondta Perrie és abban a pillanatban berontottak a srácok.
-          Mia! Harryt sehol nem találjuk. Követni kezdtük, aztán nyomát vesztettük, majd mikor elértünk Kevinhez, akkor nem láttuk nála. – mesélte felváltva Niall és Liam.
Mia egyből kirontott az ajtón, és futni kezdett.
-          Srácok. Maradjatok itt! – mutattam mindegyikőjükre, aztán Mia után futottam.
-          Hugi, hova mész? – álltam elé.
-          Kevinhez. 100%-ig biztos vagyok benne, hogy Harry ott van.  
Megragadtam a kezét, és vissza rántottam.
-          Mia, emlékszel arra, amit a doki mondott?
-          Becky, ha most nem megyek oda, valószínüleg történni fog valami Harryvel. Érzem. – mondta.
Igaza van. Bólintottam egyet, mire elindult, én pedig utána.
-          Ha mész, akkor énis. – mondtam, mire elindultunk
Mikor odaértünk, egyből az ablakhoz siettünk. Kevin „elfelejtette” bezárni, ezért még mázlink is volt. Benéztünk az ablakon, és azt láttuk, hogy veszekednek.
-          Hogy merted megfenyegtni őt? Nem gondolod, hogy túl messzire mentél? – állt elé Harry.
-          Haha. Azt hiszem ennyit megérdemeltek mind a ketten. – mosolyodott el, mire Harry letámadta.
Kevin egy apró mozdulattal lefogta, majd dumálni kezdett hozzá.
-          Azt hiszed, hogy ezt ennyivel megúszod? Megmondtam Miának, hogy ne mondja el az igazat. Most bűnhődni fogtok. Mint a ketten. A drága feleséged, és testvére előtt foglak elintézni téged. – nevetett, majd felénk fordult, és kacsintott egyet.
-          Ne merészeld! Hagyd  őt békén! – ordította Mia.
Abban a pillanatban Kevin gyomorszájon vágta teljes erőből Harryt, mire ő a fölfön rogyott össze.
-          Ne csináld! Kevin. Itt vagyok én, ne őt bántsd. – mondta Mia, aztán dörömbölni kezdett az ajtón.
-          Mia, megőrültél? – ordította Harry, de ő csak folytatta.
-          Kevin, engedj be!! Ne rajta bűnhődj! – ordította.
-          Kevin, itt vagyok. Engem intézz el. – folytatta Harry, még mindig a földön fekve.
Én végig az ablakban ledermedve néztem az eseményeket. Tudtam, hogy ebbe nem kéne bele avatkoznom, de a szívem mégis húzott, hogy álljak ki Mia mellett, de nem tudtam mit mondjak, ezért csak néztem, hogy Kevin odasétál Harryhez. Valamit mondott neki, majd egy hatalmasat bele vágott a gyomrába megint. Harry keservesen felnyögött, és láttam, hogy nem bírta sokáig.. Kevin megragadta a fehér, vérrel teli ingjét, és felemelte.
-          Drága Harry, megértettük egymást? – nézett mélyen a szemébe, majd elengedte.
Harry nagy nehezet felállt, és rá nézett.
-          Soha. – mondta, és lekevert egy pofont Kevinnek, mire Kevin elmosolyodott, és izomból küldött Harrynek egy jobb egyenest.
Harry hangosan felnyögött, aztán a földön landolt. Ájultan. Abban a pillanatban Mia berontott az ajtón, és neki esett Kevinnek.





156.rész

Kavarodás…(Mia szemszöge)

Azon nyomban átugrottam az ablak párkányt és nekiugrottam Kevinnek.
- Te szívtelen.. idióta.. hogy tehetted ezt a szerelmemmel a gyerekeim apjával!!! – kiáltoztam miközben megragadtam a kezét és rugdosni kezdtem.
- Gyerekek?? Többen lesznek?? – kérdezett vissza Kevin.
- Mit érdekel ez téged… na megállj most megkapod a magadét.. – mondtam majd már karmolásokba kezdtem volna amikor betörték a többiek az ajtót.
- Hagyd őt békén!!! – kiáltotta Liam majd Zaynel és Niallel rárontottak Louis pedig Harryhez sietett oda.
Eközben Becky is bemászott az ablakon és félrehúzott a többiektől.
- Mia nem lesz semmi baj ne izgulj.. – mondogatta nekem Becky.
De én meg sem bírtam szólalni mert belül sikítottam a fájdalomtól.. de ez nem sima egyszerű fájdalom volt.. ez volt a félelem okozta fájdalom..
- El fogom veszíteni Harryt?? – kérdeztem miközben egy könnycsepp hullott ki a szememből.
- Nem fogsz!! Nem fogsz!! – jött oda hozzám Harry és ölelt át.
- Szeretlek!! És ígérd meg, hogy soha többet nem csinálsz ilyet!! – mondtam miközben csókolgatni kezdtem.
- Rendben.. de akkor te meg ígérd meg, hogy soha többet nem fogsz hazudni nekem!!
- Ígérem!! Most pedig irány a kórház!! – mondtam
- Mi?? Nem.. Kicsim.. semmi bajom.. – mondta Harry.
- Nem érdekel.. akkor is bejössz.. – erősködtem.
- Igen menjetek be.. addig pedig a többiek meg én és a két lány aki otthon maradt bemegyünk a rendőrséghez Kevinnel. – adta az ötletet Becky.
- Oké.. beleegyezem.. de akkor menjünk.. – mondta Harry majd kézen fogott.
*****
Bent a kórházban amíg Harryt vizsgálták én addig föl s alá mászkáltam az idegességtől.
- Mia!! Gyere be kérlek. – szólt ki a doki.
- Szerelmem!.. – könnyebbültem meg Harryt látván.
- Nincs semmi baja csak egy minimális belső zúzódást észleltem… erre kap 3 féle gyógyszert amit 1 hónapig szednie kell és minden rendbe jön.. és Harry.. nagyon remélem, hogy vigyázol erre a leányzóra.. mert nem szokványos kismama.. – mondta a doki majd kacsintott egyet rám.
- Tudom.. és ezentúl minden erőmmel azon leszek, hogy mindene meglegyen.. – mondta Harry.
- Helyes! De, akkor én el is köszönnék parancsolj itt vannak a gyógyszerek.. – mondta a doki és már el is viharzott.
- Látod kicsim.. semmi baj nincsen.. – mondta Harry majd megcsókolt.
- Szeretlek! – mondtam
- Én is.. – mondta Harry majd már mentünk is hazafelé.
*****
Otthon még nem volt senki.. ezért Harry gyorsan tárcsázta Liam számát.
- Hali.. na mi van?? Mi történt? – szólt bele a telefonba Harry.
(Én közben a háttérből suttogtam neki, hogy hangosítsa ki a telefont.)
- Sziaa.. semmi Kevint éppen kihallgatják.. és megmondom őszintén rossz előérzetem van.. – mondta Liam.
- Jaaj.. ne kérlek.. – szóltam bele én is a beszélgetésbe.
- Ohh Mia.. hát te is hallottad.. kérlek ne izgulj.. nem lesz semmi gáz.. nem kell adnod az én véleményemre.. – nyugtatgatott Liam.
- Léci siessetek haza!! – mondtam.
- Igyekszünk.. na de most le kell tennem mert kihozták Kevint a kihallgatásról. – mondta Liam majd lecsapta a telefont..
- Szerelmem.. most már egyre jobban félek.. vajon mi lesz ebből??.. - kérdeztem.
- Nem tudom.. de remélem minden jobb lesz.. mert már nyakunkon a karácsony hisz holnap már 26.a…..


157.rész.

Elérkezett Karácsony este ( Becky szemszöge)

Fél órát ültünk a rendőrségen, miközben kihallgatták Kevint. Én már megtettem a tanú vallomásomat. Mikor nyílt az ajtó, egyből felugrottunk. Bevittek engem és Louist újra a szobába, majd felolvasták Kevin vallomását.
-          Így történt? – kérdezett vissza a kapítány.
-          Igen, pontosan így. – mondtam.
-          Rendben. A bírósági tárgyalás 2 hét múlva lesz, a fejleményekről értesítem önöket. most kérem távozzanak. – mondta, aztán felállt, és elrakta a jegyzőkönyvet.
Louisval egymásra néztünk, aztán megölelt, és mentünk haza felé. Zayn és Liam egész végig veszekedtek valamin, Niall volt a csöndes áldozat kettőjük közt. Louis és én, pedig elől mentünk, szépen halkan. Egy szót sem szóltunk egymáshoz, csak kézen fogva mentünk a faház felé.
Otthon egyből levetettük magunkat a kanapéra, és vártuk, hogy Mia és Harry megérkezzen. Egy óra várakozás után betoppantak, majd elmeséltek mindent, utánuk pedig mi is.
Az este szépen lassan eltelt, majd mindneki fáradtan dőlt az ágyba, hogy aludjunk....
************-
Másnap reggel úgy keltem fel, hogy ezt a napot senki nem teheti tönkre. Elérkezett karácsony. A Szent ünnep, ami a szeretetről, és családról szól. Végre egy meghitt napot tölthetünk a többiekkel. Megbeszéltük, hogy senki nem ad senkinek ajándékot, már csak azért is, mert sokan vagyunk.
Elsétáltam a szekrényhez, és átvettem a pólómat és a nadrágomat. Aztán belenéztem a tükörbe, és az egyre inkább kerekedő hasamat néztem. 4 hónap utolsó napjaiban vagyunk Miával együtt. Olyan hihetetlennek éreztem, hogy egy lelket, egy érző lényt tarthatok a hasamban. A kisfiamat.
-          Alig várom már, hogy megszülessen. – kelt fel Louis.
-          Hát még én. – nevettem, aztán megcsókolt, majd ő is átöltözött.
Lementünk a többiekhez, ahol már feszült volt a hangulat.
-          Mi történt? – kérdeztük egyszerre Louisval.
-          Paultól kaptunk egy üzenetet. – válasozlt Liam.
-          És mit ír? – ugrott le mellé Louis.
-          Olvasom. – mondta, majd el is kezdte.
„ Srácok!
Régen hallottam felőletek, kaptatok egy hónap szabadságot, viszont mostmár vissza kell térnetek a szokásokhoz. A rajongók, már hiányolják a képeket, a videókat, és a koncerteket. Várják, hogy alkossatok, hogy dalokat írjatok, hogy tegyétek azt, amit egy évvel ezelőtt is tettetek. Jó lenne, ha most már nem csak a barátnőkkel törődnétek, hanem visszatérnétek a popsztár élethez, mivel nektek ez a jövő íródott. Kérlek titeket, minél hamarabb jelentkezzetek. 27.ére megszerveztem egy köszöntő koncertet Londonban. Írjatok választ, különben fújok mindent. Ezeken a dolgokon a banda sorsa múlik. Ha így folytatjátok, lehúzhatjátok a karriereteket! Gondoljátok át. 2 napon belül nem jön válasz, búcsúzzatok!”
A szobában megfagyott a levegő. Mindenkinek kattogott a fogaskerék.
-          Tehát, elvárja, hogy járjunk koncertekre, és írjunk dalokat? Hát rendben. Legyen ahogy akarja. Liam, írj neki választ, hogy benne vagytok, holnap megkap minket. – mondta Zayn, és megdörzsölte a tenyerét. – Még ma csinálunk egy Videó naplót, így karácsony alkalmából, és megmondjuk, hogy elnézést kérünk az elmaradott dolgoktól, de fontosnak tartottuk, hogy rendbe rakjuk az életünket. – mondta, aztán egy elégedett fejet vágott.
Miután Liam megírta a választ, és mindenki felfogta a lényeget, úgy döntöttünk, hogy nekiállunk sütni főzni, vacsorára. Liam Zayn Mia és én, bementünk a konyhába, és mindenből amit találtunk a hűtőben szekrényben, abból csináltunk valami kaját. Mikor készen voltunk, már délután 4 óra volt. Eléggé elhúztuk ezt a dolgot, de msotmár kezdődhetett az ünneplés!..







158.rész

Játék és szerelem…(Mia szemszöge)

Minden nagyon hangulatos volt.. Niall és én éppen a mézeskalács alapját csináltuk.. persze nincs sütés kóstolgatás nélkül. Jó.. mondjuk az igaz, hogy Niallel mi kicsit túlzásba estünk.. de hát most ez van..
- Na akkor most leellenőrzöm, hogy mit alkottatok. – mondta Becky.
- Niall mindent dobj el és meneküljünk!! – kiáltoztam.
- Nanemáár!! Alig maradt a tálban valami! Gyorsan Mazsola!! Stella!! Futás utánuk! – uszította ránk Becky a két kutyát.
Nagy pechünkre nem 2 kutya jött ha nem 7.. na persze gondolhattuk volna, hogy az anyjuk után mennek a kicsik is.
- Mia!! Csak lassan!! Gyere ide a szobámba! – mondta Niall majd megfogott és behúzott hozzá.
- Huhhh ez meleg helyzet volt! – nevettem.
- Az.. nah de várj hallgatózzunk csak.. azt hiszem nem találnak a kutyák… most lassan kinézek és meglátjuk mi lesz. – mondta Niall majd megfogta a kilincset.
Abban a pillanatban ahogyan nyitotta az ajtót leesett nekem valami..
- Niall neee!!! Csapdaa!!! – kiáltottam.. de már túl későn..
Ugyanis a többiek kint álltak és ahol érték össze mézeskalácsozták Niallt.
- Egy kicsit elkéstél az infóval nem?? – állt elém Niall majd körbenyalta a száját.. – Jaaj drága hugi gyeree had adjak egy nagy ölelést.. hisz tudod, hogy nagyon szeretlek!! – mosolyodott el Niall majd elkezdett tártkarokkal felém sétálni.
- Ne Niall!!! Ne merd megtenni!!! – sikítoztam.
De hiába.. egy olyan hatalmas és ragacsos ölelést kaptam, hogy a többiek már sírtak a nevetéstől.
- Niall.. csak, hogy most ne mondhasd, hogy nem szóltam előre.. adok kb. 5 másodpercet a kutyáknak.. – nevettem.
Ahogyan ezt kimondtam.. Niall mindjárt vette a lapot, de már nem igazán időben, mert én berohantam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Bentről meg végig hallgattam ahogyan Niall fulladásig nevet a maga fura módján. Aztán egy nagy puffanás..
- Csak gyere ki Mia!! Csak gyere ki!! – ezek voltak Niall utolsó szavai majd ellepték a őt a kutyák.
- Hupsz.. na mindegy ha már itt vagyok akkor lezuhanyozom. – gondoltam magamban.
*****
Miután lemostam magamról a ragacsot.. lementem a többiekhez.. akik már beraktak egy következő adag sütit.
- Szia Niall!!! – köszöntem neki.
- Haha!! Nagyon vicces.. nah de megállj.. most vagy sohaa!!! 1,2,3.. gyerünk!! – számolt Niall.
Persze én nem értettem semmit.. de a következő másodpercben már minden kitisztult.. ugyanis.. mindenki mögöttem volt.. a kezükben pedig egy-egy tejszínhabszóró. Engem pedig úgy ahogy voltam beterítettek vele.
- Édes a bosszú.. – nevetett Niall.
- Igen finom, tejszínhab ízű.. – mosolyodtam el majd megnyaltam a kezemet.
Amikor már mindannyian lenyugodtunk és én megint mehettem el lezuhanyozni akkor esett le valami…
- Héjj!! Hol van Harry!! Mert a tejszínhabozás után eltűnt.. – kérdeztem.
- Azt mondta valami sürgős dolga van.. – válaszolta Angela.
- Ez különös.. na mindegy– válaszoltam.
Aztán amikorra már mindennel végeztünk mindannyian elfáradtunk és feltettünk egy filmet.. persze ezen mindenki bealudt élen Zaynel és Beckyvel. Ők már az első 5 perc után durmoltak.
*****
Az álmomból felriadtam egy ajtónyitódásra.. persze ezzel egyedül voltam. Az ajtóban pedig megjelent Harry.
- Szerelmem!!! – suttogtam miközben odasettenkedtem hozzá és felhívtam az emeletre.
- Kicsim!! – mondta majd csókolgatni kezdett.
- Hol voltál? – vontam már is kérdőre.
- Vedd le az ingem! – utasított Harry.
- De Harry.. – csodálkoztam.
- Semmi de.. csak vedd le az ingem!.. – mondta majd adott egy szájra puszit és édesen mosolygott rám.
- Okéé.. – mondtam majd gombolgatni kezdtem az ingét.
Amikor már a 4. és 5. gombnál jártam megpillantottam 2 madarat a mellkasán..
- Harry.. hisz ez egy újabb tetoválás?? – kérdeztem.
- Igen… de ez a legkülönlegesebb és a kedvencem.. – mondta.
- Szerelmem.. most kérlek egy kicsit hagyja magamra.. – mondtam majd kimentem a szobából egyenesen fel a tetőre.
- Mia!!.. mi a baj?? – szólt utánam Harry.
Nem telt bele fél percbe és Harry ott állt mögöttem majd elkezdett lassan átölelni..
- Szeretlek.. – fordultam oda hozzá és megcsókoltam.
- De akkor meg mi a baj? – kérdezte.
- Megijedtem.. úgy éreztem, hogy ez már túl sok lesz.. és nem tetszik ez a tetkód.. sajnálom.. – mondtam majd könnycseppek gyűltek össze a szememben.
- De még nem is tudod mit jelképeznek ezek a madarak.. – mosolygott rám Harry.
- Hát nem.. – válaszoltam.
Harry lecipzárazta a kabátját és kigombolta az ingét, majd rámutatott a két madárra.
- Kicsim.. „Ők itt a mi kis ikreink..” akiket már lassan 5. hónapja hordozol a szíved alatt.. – mondta Harry.
- Uristeen!.. – kaptam oda a fejemhez.
- Na még így sem tetszik? – kérdezte Harry.
- De.. nagyon tetszik.. – mondtam majd a könnyeim patakokban kezdtek el folyni.
Aztán Harry szorosan magához ölelt és adott egy puszit a homlokomra….






159.rész

Karácsonyi meglepetések….(Becky szemszöge)


Mia berakott valami unalmas filmet, amit már alig bírtunk nem elaludni….
************-
Talán a film közepénél tarthattunk, mikor csöngetésre felébredtem. Nyújtóztam egyet, majd láttam, hogy Zaynt is felkeltette a csengő. Mikor már 3xra szólt, Liam felpattant, és elbotorkált a csengőig. Mikor kinyitotta, nem hittünk a szemünknek. Anya és Apa álltak ott. Ijedten felpattantam, majd odasétáltam én is az ajtóhoz.
- Sziasztok. – köszöntek egyszerre.
- Titeket is ide esz a fene? – kérdeztem idegesen. – Miért jöttetek?
- Boldog Karácsonyt kívánni. – mondta anya.
- Hát, köszönjük. Mindegy. Gyertek beljebb.
Leültek a kanapéra, majd felszaladtam az emeletre, hogy szóljak Miának a történtekről. Mikor kinyitottam a tetőterasz ajtaját, egyből megpillantottam őket. Ott feküdtek a tetőn, és nézték a csillagokat.
- Bocsi, hogy megzavarom a pillanatot, de fontos dolgot kell közöljek. Anyáék itt vannak. – nyögtem ki, aztán már indultam is vissza. Bent láttam, hogy megint feszült a helyzet.
- Szóóval, apu, anyu. Mit szóltok? – kérdeztem, majd a hasamra mutattam, utána pedig mellém állt Louis.
Anyáék egymásra néztek, és nyeltek egy nagyot.
- Hát, kislányom, ami azt illeti…ezért is jöttünk ide. – válaszolta apa, mire teljesen lefagytam.
- Szóval.. nem tetszik? – kérdezte Louis.
- Határozottan nem. – állt fel anya, mire megérkezett Mia is.
Szóval, még mindig nem békültek meg vele. Múltkor is mi lett a vége. Hihetetlen, hogy nem tudnak beletörődni.
- Hihetetlenek vagytok. Istenem. Ezért jöttetek ide? Akkor el is mehettek. – mondtam, majd könnyek gyűltek a szemembe. Mián láttam, hogy ideges, és már majdnem kiömlött belőle minden, amikor apa félbeszakította.
- Nem tetszik, nagyon nem tetszik, de azért jöttünk, hogy közöljük, megbékéltünk a gondolattal, hogy nagyszülők leszünk. Igaz, nehéz lesz megszokni, de igyekszünk. – mosolygott apa, majd Miával odarohantunk, és megöleltük.
Anya könnyes szemekkel mosolygott ránk, majd ő is odajött hozzánk, és magához ölelt minket. El sem hittük, hogy ezt mondták.
- Hát..akkor, szent a béke? – nevetett Mia,mire megérkezett Harry is.
- Teljesen.
Végre. Végre elérkezett ez a pillanat is.
A nap hátralevő részében beszélgettünk, és hülyéskedtünk a többiekkel, anyáék pedig aludni mentek, mert lefárasztotta őket a repülő út. Mi még egy ideig lenn elvoltunk, majd mindenki nyugovóra tért, kivétel én, és Louis.
- Elmegyünk sétálni? – kérdezte, majd egy ravasz mosoly terült el az arcán.
- Nem tudom mit tervezel, de legyen. – nevettem, majd már indultunk is kifele.
Egy ideig csak sétáltunk, majd mikor a kedvenc tisztásunkra értünk, Louis befogta a szememet.
- Akkor most gyere arra, amerre én vezetlek.
Egy kis tanakodás után beleegyeztem, majd körülbelül negyed óra séta után, megérkeztünk egy kis házikóhoz. Kinyitotta az ajtót előttem, majd beküldött. Egy eléggé otthonos kis hely volt. Egy fa ház, tele fa bútorokkal, és 2 szobával. Volt külön mosdó, és ebédlő.
- Hogy tetszik? – mosolygott rám.
- Elképesztő. Nagyon jól néz ki. – forogtam körbe.
- Akkor remélem örülsz neki. Boldog Karácsonyt. – mosolygott, majd átölelt és megcsókolt.
- Úgy érted… ez a miénk? – csodálkoztam.
- Csak is kettőnké. – vigyorgott, aztán a konyha felé fordított, ahol gyertyák fénylettek.
Beléptem az ebédlő ajtaján, és elállt a szavam. Megterített asztal, gyertyafény, rózsa szirmok. Mint amiről egy lány valaha is álmodott…..



160.rész

Betörők…(Mia szemszöge)

Az éjszaka közepén felriadtam.
- Kicsim mi az?? – kelt fel Harry is.
- Hallottam valamit lentről.. – mondtam majd felültem az ágyon.
- Biztos csak képzelődtél.. de aludj inkább, pihend ki magad.. – mondta Harry miközben megsimogatta az arcomat.
*Aztán egyszer csak egy csörömpölő hang*..
- Hoppá…. Valaki tényleg lehet lenn.. – pattant ki az ágyból Harry.
- Nézzük meg!!! – mondtam majd kerestem a szekrényben egy vállfát.
- Szó sem lehet róla.. te nem jöhetsz le még valami bajod lesz.. – mondta majd kivette a kezemből a vállfát.
Kinyitotta az ajtót Harry és láttuk, hogy a többiek is az ajtó előtt hallgatóztak valami nagy dologgal a kezükben.
- Szóval senki nem alszik.. igaz?? – kérdeztem suttogva.
- De.. Louis és Becky igen.. – mondta Perry.
- Jellemző.. Becky mindig átalussza az összes fejleményt.. – mosolygott Angela.
- Nah de akkor ha 7-en megyünk le akkor talán megijed.. de várjatok.. tudjátok mi a fura?? A kutyák fel sem riadtak?? – értetlenkedett Zayn.
- Igaz.. uristen, csak nem bántották őket.. na jó.. most telt be a pohár! – mondtam majd kikaptam a vállfát Harry kezéből és elindultam lefelé.
- Mia ne!!! – szólt utánam anya.
De én amit mit sem hallva leosontam.. Lent láttam két sötét alakot, gyorsan vettem 3 mély lélegzetet majd jó erősen megfogtam két kézzel a vállfát és minden félelmemet egy hatalmas ordításba fordítottam és nekik rontottam.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!! Nem tudom kik vagytok de hagyjatok békén!!! – üvöltöttem.
- Mia NEEEE!!!!! – kiáltott vissza a két sötét alak.
Abban a pillanatban egy erős kéz megállította a kezem lendületét. Aztán erre persze a kutyák és a többiek is ideszaladtak és felkapcsolták a villanyokat.
- Becky?? Louis?? Hát ti nem alszotok a szobátokban?? Mi a jó fenét csináltok az éjszaka közepén? – kérdezősködött apa.
- Kit érdekel.. Mia kis híján megölt minket egy darab vállfával!! - mondta Louis majd a végén felfelé görbült a szája és egy mosoly terült el rajta.
- Hallod.. én nem irigylem azokat a betörőket akik hozzád törnek be… - humorizált Becky.
- Na de még nem jött válasz a kérdésemre.. mit csináltatok ilyen későn?? – kérdezett újra apa.
- Megmutattam Beckynek a karácsonyi ajándékát.. vettem neki az innen nem messze levő kedvenc kis tisztásunkon egy faházat.. csak kettőnknek.. – mondta Louis.
- Hogy mii??? – kérdeztem vissza.
- Igen ez így igaz.. – erősítette meg Becky is.
- Kimegyek levegőzni.. – mondtam majd egy könnycsepp hullott ki a szememből.
Felkaptam a pizsimre valami melegebb cuccot és egy csizmát majd kimentem a kertbe.. hátra a hintánkhoz. Beleültem és a lábammal a hóba irkáltam.. majd egyszer csak megjelent anya.
- Anyu.. mióta nem békítettél ki minket.. nem gondolod, hogy kijöttél a gyakorlatból? – kérdeztem mosolyogva majd megöleltem.
- Ez egy anyai tulajdonság.. nem sokára te is megérted. – mondta anya.
- Na igen.. – mondtam majd a pocakomra néztem.
- Anya félek.. – mondtam.
- Ha ez megnyugtat.. én is. – mondta anya majd láttam, hogy fátyolos lesz a szeme.
- Becky elmegy.. ti visszamentek Írországba.. és most nem lesz aki tanácsokkal látna el.. vagy csak megértene.. – mondtam.
- Azt hiszed, hogy Perry, Angela és a fiúk na meg Harry nem tudnának mindenben segíteni?? Ahogyan megfigyeltem.. Harry minden lépésedet figyelemmel kíséri.. nagyon szeret téged és a kicsit a pocakodban.. – mondta anya.
- Na igen.. tényleg ti még nem is tudjátok.. nem egy babám lesz.. az a helyzet, hogy ikreket várok.. – mondtam.
- Mia!!?? Most komolyan beszélsz? – kérdezett vissza anya.
- Igen.. – mondtam.
- Na most már tényleg.. 16 éves vagy.. még Becky csak-csak.. de te.. Mia.. már csak egy dolog tehetek.. bíznom kell bennetek.. mert tudom, hogy kiket neveltem.. és őszintén.. már elfogadtam.. – mondta anya majd könnycseppek hullottak le a hóba.
- Szeretlek.. – mondtam.
- Én is.. és én azt vettem észre, hogy te félsz az anyaságtól.. de ez természetes.. és tudod miért haragszol a nővéredre?.. mert még sosem hagyott el.. alig voltatok külön annak ellenére, hogy majdnem 2 év van köztetek.. – mondta anya.
- Hogy csinálod?? Még mindig ugyanúgy és ugyanolyan könnyen megtudsz győzni dolgokról.. – mondtam majd megöleltem.
- Köszönöm.. és Mia.. van még valami.. meg kell ígérned, hogy jövőre visszamész a suliba.. – mondta anya
- Tessék??? – kérdeztem vissza…..





161.rész.

Hócsata.....(Becky szemszöge)


-          Mi a baja most Miának? – néztem rá Harryre.
-          Majd én elintézem. – mosolygott anya, majd felvette a kabátját, és már indult is ki.
Sejtettem hogy mi a baja. Louis vett egy házat, csak kettőnknek. Ezentúl nem fogunk velük annyit lenni. Tévedés. Én nem fogom őt lehagyni csak úgy. Sosem voltam tőle külön, és számít rám. Nem hagyom.
-          Minden rendben? – legyintett a szemem előtt Louis.
-          Persze, csak..beszélnem kell Miával. – mondtam, aztán már vettem is a kabátomat, és indultam ki utánuk.
Egy megható ölelést szakítottam félbe, majd láttam Mia ledöbbent arcát. Gyorsan odarohantam, Mia pedig egyből a nyakmba borult.
-          Nem akarok suliba menni. Segíts. – súgta a nyakamba, én pedig vettem az adást.
-          Mi történt anya? – kérdeztem mit sem sejtve.
-          Megmondtam Miának, hogy szeretnénk, ha jövőre újra neki vágna a sulinak.
-          Igaz...tanulnia kéne..de majd veszünk fel magántanárt. – mosolyogtam. – És akkor lesz bőven ideje itthon is.
-          Ezt még meglátjuk. Most van mit megbeszélnetek. – mondta, aztán elindult be a házba.
Mia lehajtott fejjel odavánszorgott a hintához, majd lassan lökni kezdte magát.
-          Becky, nem szeretném, hogyha elmennél. – mondta, és egy könnycsepp folyt végig arcán.
-          Mia, sosem hagylak csak úgy itt. Én mindig ott leszek neked, ha valamire vagy valakire szükséged van. Nem szeretnék sokat távol lenni. – mosolyogtam. – Úgysincs túl messze. 15 perc séta, és már ott is vagy.  Bármikor meglátogathatsz. Kivétel hja alszom. – mondtam, mire elnevette magát.
-          Szeretlek nővérkém. – ölelt meg.
-          Énis. – mondtam, aztán felajánlottam hogy menjünk vissza.
Még beszélgettünk egy kicsit, aztán visszamentünk a többiekhez, akik már szétszéledtek. Mindenki visszament aludni. Nem csodálom. Hajnali 3 óra volt. Amint beértünk, elválltak megint útjaink. Én bementem a szobánkba Louishoz, ő pedig Harryhez. Beléptem a szobába, fáradtam borultam vissza az ágyba, ahol Louis már aludta édes álmait...
Másnap reggel, olyan 12 óra körül keltem. Hihetetlen hogy meddig tudok aludni, hogyha fáradt vagyok.
Nagy nehezen kikeltem az ágyból, majd felvettem valami  ruhát, és lementem a földszintre. Mint egy élőhalott úgy húztam a földön a lábamat. Még mindig nem tudtam felébredni. Bementem a konyhába, és kivettem a hűtőből egy energia italt. Mindig vna itthon, vész helyzet esetére. Ezúttal az volt. Leültem az egyik Székre, és szinte csukott szemekkel, szürcsölgetni kezdtem az italt. Már megittam a felét, amikor egyszer csak nyílt a bejárati ajtó. Zayn és Perrie jöttek be rajta. Felemeltem a kezemet, majd intettem nekik. Ők nem igazán törődtek velem, siettek fel a szobájukba. Én vállat vontam, majd újra bele kortyoltam a poharamba. Mikor kivégeztem az egészet, fáradtan odacsoszogtam az ablakhoz, és láttam, hogy mindenki kinn van. Éppen hócsatáznak. Egymás fejét célozva röpültek oda vissza a golyók. Aztán láttam, hogy a kutyák is kinn vannak. Gyorsan bementem a konyhába, és kitöltöttem a táljukba egy kis kaját, aztán leültem a kanapéra. oldalra feküdtem, és a párnába nyomtam a fejemet. Egyszer csak két jéghideg kezet éreztem a derekamon. Hirtelen felsikítottam, majd megláttam Liamet.
-          Látom te is felkeltél. Nem jössz ki hozzánk? – nézett rám kölyökkutya szemekkel.
-          Legyen. De még fel se ébredtem. – pislogtam nagyokat.
-          Kinn leszünk, várunk. – mosolygott, aztán ki ment a többiekhez.
Felvettem egy farmert és egy pulcsit, majd rá a kabátot, és egy kesztyűt is összekapartam valahonnan, majd kiléptem az ajtón. Abban a pillanatban Angela elordította magát, hogy „támadás” majd hógolyók ezrei támadtak le. Idegesen álltam ott, majd hátat fordítottam, és hagytam hogy dobáljanak. Már teljesen át volt ázva a nadrágom, amikor kifogytak a golyókból.
-          Na mi történt? Meguntátok? – grimaszoltam, mire ők elnevették magukat.
-          Jó reggelt neked is. – mosolygott Louis, majd odajött, és adott egy ilyen „jó reggelt” puszit.
Elmosolyodtam, aztán éppen szólaltam volna meg, mikor valaki megint megdobott egy hósolyóval. Pontosan fejbe talált.
-          Na, most ez ki volt? Arra halál vár. – nevettem, aztán láttam, hogy Harry kicsit meghúzza magát. – Szóval te voltál. – mondtam, majd futni kezdtem utána.
Ő megiramodott én pedig utána. Már majdnem utol értem, amikor megláttam magam mellett Louist.
-          Nem kéne . – mondta, aztán elém állt.
Én lefékeztem, aztán lehajoltam és felvettem egy hógolyót, majd beraktam a zsebembe. Közelebb sétáltam Harryhez.
-          Jól van. Megbocsájtok. – mentem oda hozzá, és nyújtottma a kezem hogy megölelem.
Mikor átölelt, én kivettem a zsebemből a hógolyót, amjd a fülébe súgtam, hogy „ de nem olyan egyszerűen” és a hajára nyomtam a hógolyót. Ő felmordult, majd kapkodni kezdett, mert belecsúszott a hideg hó a pólójába. Én odarohantam Louis mögé, mint pajzs, majd Harry közeledni kezdett.
-          Hagyjál békén. – nevettem, aztán Louis kitárta a karjait.
-          Visszakaptad. Hagyd őt. – nevetett, aztán átkarolt, mi meg elindultunk vissza felé, mikor Louis kapott még egy hógolyót a fejére....








162.rész

Sokan lettünk!...(Mia szemszöge)

Mielőtt Becky és Louis visszamentek volna a házba gyúrtam egy hatalmas hógolyót és becéloztam vele Louist. Nem tudom hogyan, de most az egyszer rettentő pontossággal el is találtam őt.
- Na ez ki volt??!! – fordult meg Louis.
Mindenki nevetett én meg megpróbáltam pajzsként használni Harryt.
- Mia!!! – mosolygott Louis majd settenkedve közelebb jött.
- Ne merd!! – álltam elé, de, hiába mert Louis buszúja visszaütött rám.
Harryvel ketten felkaptak majd elvittek engem hátra medencéhez és azt játszották velem, hogy mindjárt bedobnak.
- Neeee!! Könyörgöm!! Nagyon félek!! Louis, Harry!! – kiáltoztam.
- Na hagyjuk.. mondta Louis majd elengedte a lábaim aztán már csak Harry kezei között landoltam.
- Tudod, hogy soha nem engedtelek volna el!.. – mondta Harry majd megpuszilta a homlokom.
- Persze, persze.. – gúnyolódtam.
- Naaaa.. kicsim.. – mondta majd bociszemeket meresztett.
- Nem akarom ezt az aranyos pillanatot félbeszakítani.. de Boldog Karácsonyt! – szólt oda egy női hang.
Majd mind a ketten odafordultunk és láttam, hogy Annie az.
- Anyu!! – örült Harry majd odament hozzá és megölelte.
- Szia kisfiam! – mondta Annie majd megpuszilta Harryt.
- Az igen milyen szép pocakot raktál!.. de Becky is.. vele már találkoztam bent vannak Louis anyujával és a 4 lánnyal plusz Liam családja Niallé és Zayné is.. egy kicsit összebeszéltem a szülőkkel.. és Angela meg Perry családja is már úton van… úgy hogy azt hiszem szép kis hétvégénk lesz.. – mosolygott Annie.
- Halii Mia!! És öcsikee!! – szaladt ide hozzánk Gemma.
- Uristen.. ez lesz életem legjobb ünnepe. – mondtam majd megöleltem Gemmát és Anniet.
- Megfoghatom a hasadat?? – kérdezte Gemma egy mosollyal az arcán.
- Persze.. add a kezed! – mondtam majd ráraktam a hasamra a kezét.
- Aztaa valamit tényleg érzek.. – mondta Gemma majd egy könnycsepp gördült le az arcán.
- Anyu.. nézd! – mondta Harry majd lehúzta a kabátját és megmutatta a két madarat a mellkasán.
- Jaaj.. ez meg mit jelentsen?? – förmedt rá Annie.
- Ez Mia karácsonyi ajándéka.. – mondta Harry majd rám mosolygott
- Egy tetkó?? – kérdezett vissza Gemma.
- Igen.. mert ennek komoly jelképe van.. ez a két madár a két picike jelképe akit Mia vár már lassan 5 hónapja.
- Milyen kettő??? – kérdeztek vissza egyszerre Annieék.
- Elfelejtettem volna mondani, hogy ikreket várok?.. – mosolyodtam el.
- Te jó ég.. el sem hiszem.. anyu.. hallod ezt? Akkor nem fogunk veszekedni, hogy mikor ki babázik. – nevetett Gemma majd megölelt.
- Őszintén szólva még fel sem fogtam.. de hihetetlenül boldog vagyok.. – mondta Annie majd megölelt Ő is.
- Na de akkor menjünk be. – mondta Harry majd kézen fogott.
Bent annyi ember volt, hogy nem győztem köszönni és mindenkinek üdvözlő puszikat adni. Mindenki megjegyzéseket tett a hasunkra Beckyvel na meg persze gratuláltak.
- Akkor most szerintem én begyújtom kint a grillsütőt.. hisz nincs jobb egy kis téli grillezésnél! – mondta Niall.
- Megyünk veled! – mondtuk egyszerre Beckyvel.
Majd kimentünk leghátra a kertünkben.
- Halljátok.. ha már itt tartunk akkor este csinálhatnánk egy nagy családi tábortüzet is.. – adta az ötletet Becky.
- Ez remek ötlet! – mondtam.
- Csajok.. tudjátok mi a gáz?.. – kérdezte Niall.
- Micsoda? – érdeklődtünk Beckyvel.
- Az, hogy itt vannak a családjaink, de nekünk nincs mit adjunk nekik, sőt.. nincs itthon semmi grillhús stb.. – mondta Niall.
- Igazad van.. akkor gyere Becky menjünk vásárolni! – mondtam.
- Oké.. akkor mi leléptünk.. – mondta Becky.
- Tessék vigyétek a közös kocsit! – mondta Niall majd odadobta nekünk a kocsi kulcsot.
Aztán már indultunk is.. de hirtelen..
- Hééhjj.! Becky! Aztán ne engedd Miát közel a boltokhoz!! – kacsintott Niall.
- Ha ha ha.. nagyon vicces.. – mondtam majd nyelvet nyújtottam neki…

163.rész.

Tábortűz „szűk” családi körben...( Becky szemszöge)

Miután visszaértünk a vásárlásból, hátrarohantunk a kertbe, és kipakoltuk az 5 szatyornyi kaját. Niall elámult, majd elkezdte sütögetni. Közben dudorászott. Miával elnevettük magunkat, majd bementünk a házba, ahol már eléggé sokan voltak. Harry felől Annie az anyukája és Gemma a nővére. Louis felől anyuja, Jay, és négy tesója, Lottie, Fizzy, Daisy és Phoebe. Liam felől csak a szülők jöttek, tehát Karen, az anyuja, és az apukája Geoff. Zayn felől kész familia jött. Anyuja Patricia, apuja Yaser, és 3 húga Saffa, Waliyha és Doniya. Niall anyuja Maura, nevelő apuja Chris és bátyja Greg jött. Akkor ott volt még Angelának a nevelő anyuja Irina, és Perrienek a szülei Debbie az anyukája és Alexander. És hát ugye a mi szüleink is. Eléggé nagy volt a társaság. Összesen 31 ember. Csodálkozom, hogy befért egy házba.
Mindenkit üdvözöltünk, puszi, ölelés meg minden, aztán végül eljutottunk odáig, hogy felvetjük az ötletet. Tábor tűz.  A nagy tömeg közepén, felordítottunk.
-          Lenne kedvetek, egy kis tábor tűz körüli vacsorához? – kérdeztem.
-          Ha igen, hátul a kertben, egy fél óra múlva találkozunk. – folytatta Mia, majd kimentünk az udvarra ahol Niall már a felével kész is volt.
Gyorsan összerakosgattuk a padokat, székeket, farönköket, aztán Niall felé fordultunk.
-          Amúgy, tudod, hogy itt vannak a szüleid és a bátyád? – kérdezte Mia.
-          Megérkeztek? – csodálkozott. – Akkor, én bemegyek, átveszitek a helyemet? – kérdezte, de a választ nem várta már be is rohant.
Én a helyére álltam, majd folytattam amit elkezdett. Mia ez alatt, összegyűjtött egy jó nagy adag fát, és formára pakolta. Olyan, sátor formájúra. Mikkor kész lett, ráöntött egy kis festék hígítót és begyújtotta. Abban a pillanatban kiszállingózott anya és apa, mellettük pedig Louis és Harry. Látszólag nagyon jól elvoltak. Úgy néz ki anyáék tényleg megbékéltek a dologgal. Isteni.
Louis odasétált hozzám, majd átölelt hátulról.
-          Mit csinálsz? – nézett  a grill sütőre.
-          Hát, éppen egy törpe invázió ellen harcolok.  Nem tűnt fel? – néztem rá, mire ő elnevette magát.
-          Várj, segítek. – folytatta, majd megfogta a grill mellett lévő üveget, és telibe öntötte a parazsat vele.
Abban a pillanatban a lángok fellobbantak. Akkor vettük észre, hogy sikeresen ráöntötte a fél üveg festék hígítót. Ő ijedten a slagért rohant, én pedig már a nevetéstől összerogytam. Mia és Harry is körülbelül úgy reagáltak rá mint én.  Louis mikor megnyitotta a slagot, egyőbl lelocsolta a tűzet, majd ő is nevetésben tört ki. Anyáék rosszallóan néztek ránk, de mi csak nevettünk. Azt hiszem, ez az egész merénylet fel dobta a napomat.
Még egy 10 percig hülyéskedtünk az előző dolgon, majd a még nem megégett kaját kiraktuk a tábor tűz mellé. Mia beszaladt, hogy szóljon a többieknek, én addig elfoglaltam a helyemet Louis meglett. eltelt még 10 perc, mire mindenki kijött, és leültek a tűz körül. Akkor eszembe jutott, hogy vettünk mást is a boltban. Felálltam, és beszaladtam, és megkerestem a 15 csomag mályva cukrot. Kivittem, majd  kosztogattam, végül visszaültem. Szorgalmasan csipegették a nassit, majd Annie felszólalt.
-          Szóval, most hogy így mindenki összegyűlt, szeretnék boldog karácsonyt kívánni. Remélem jól fog telni ez a hétvége. – nevetett.
-          Abban biztosak lehetünk. – szólalt meg Jay.
Az est maradék részét átbeszélgettük. Mindenki mesélt magáról, és sikeresen elértünk arra a pontra, hogy a szülők elkezdtek cikis dolgokat mesélni, amin mindenki jót nevetett.
-          Emlékszem, mikor Harry felvette a melltartómat, és úgy rohangált a házban még 8 évesen. – mesélte Annie.
-          Az még jobb volt, mikor Niall énekelt, és alsó gatyában üldözte őt a bátyja. – nevetett Maura.
-          Én azt is imádtam, mikor Louis kis korában mikor sétáltunk mindenkinek köszönt, és mondta, hogy „ legyen szép napotok” – nevetett Jay.
-          Zayn kis korában a játszótéren mindig ha indulni akartunk, elkezdett sírni, és ordítozott, hogy ő pedig itt fog maradni. – mosolygott Yaser.
-          Liam mindig odament a játszótéren az emberekhez, és kérdezgette, hogy énekeljen-e nekik. – nevetett Karen.
-          Na jó , azt hiszem ebből elég lesz. – vörösödött el Liam. – Most már fáradt vagyok. Én megyek aludni.
Elköszöntünk tőle, majd egy idő után, én is elfáradtam,ezért rávettem Louist hogy menjünk aludni. Ő kitalálta, hogy próbáljuk ki az új házunkat, nem tudtam nemet mondani. Elköszöntünk a többiektől, majd szóltam Miának a dologról, aztán felmentünk a szobába, összeraktunk pár cuccot, és elindultunk. Út közben, még meséltünk olyan cikis sztorikat egymásnak, majd mikor megérkeztünk, én elmentem zuhanyozni, ő pedig valamit babrált a nappaliban. Mikor végeztem, bementem a szobába, amjd átöltöztem, és befeküdtem az ágyba. Egy kis idő után Louis is bejött, majd befeküdt mellém, és így aludtunk el.
Másnap, mikor elkészültünk mindennel és visszamentünk a közös házikóba, mikor benyitottunk, mindenki aki a nappaliban volt, előtört a nevetés. Érdeklődve néztünk rájuk, majd felmentünk az emeletre, és ott szembe találkoztunk Miával és harryvel, akik ugyanúgy szakadni kezdtek a röhögéstől...


164.rész
Upsssz.. (Mia szemszöge)
Lassacskán a tábortűztől mindenki elment aludni.. már csak Harry, Annie, Jay, Niall és én maradtunk.
- Niall nem játszanál valamit a gitárodon lefekvés előtt?? – kérdeztem.
- Hát.. ha nagyon szeretnéd.. – mosolyodott el Niall.
- Igeen.. – mondtam.
- Rendben, de csak akkor ha énekelsz nekünk. – mondta Niall.
- Neeemm.. – mondtam majd eltakartam az arcom a pokróccal.
- Kérlek.. hallani szeretném a hangodat.. – könyörgött Jay is.
- És ha holnap Beckyvel együtt mutatnánk meg?? – próbáltam alkudozni.
- Nem most! – vágta rá Harry majd lehúzta rólam a takarómat.
- Naaaa… - mondtam majd visszahúztam magamra.
- Okéé akkor én elkezdem.. mondjuk az egyik nagy kedvencet a Gotta Be You-t .. – mondta Niall majd gitározásba fogott.
Nem tehettem mást énekeltem... majd amikor végre vége lett a számnak fellélegeztem.
- Nagyon ügyes voltál kicsim.! – mondta Harry majd megpuszilta a homlokom.
- Igen. Nagyon szép hangod van.. – mondta Annie.
- Én mondtam.. – büszkélkedett Niall.
- Na jóó.. fejezzük be.. mert még nem hallottátok Beckyt énekelni.. na neki aztán van hangja!! – mondtam.
- Akkor majd őt is rá kell venni, hogy énekeljen! Na de most megyek.. jó éjt mindenkinek.. – mondta Jay majd még odajött hozzám egy pillanat erejéig. – Ügyes voltál.. nagyon tetszik a hangszíned.. – mondta majd adott egy puszit.
- Jól van drágáim.. akkor én is itt hagylak titeket! – mondta Annie majd ő is lelépett.
- Szerintem most nekem is mennem kéne mert már Angela biztosan vár. Jó éjt srácok. – mondta Niall majd ő is bement aludni.
Most már csak ketten voltunk Harryvel.. vagy is hát.. négyen a kicsikkel a pocakomban.
- Tudod.. minden szerelmi történet gyönyörű.. de még is a miénk a kedvencem.. – törte meg a csöndet Harry aztán elmosolyodott majd csókolgatni kezdett.
- Szeretlek.. nagyon.. – mondtam majd az ölébe ültem.
- Harry.. a szüleim azt szeretnék, hogy ha jövőre visszamennék a suliba.. hisz még van legalább 1 évem hátra a suliból.. mivel tudod, hogy én nem vagyok év vesztes.. – mondtam majd elszomorodtam.
- Igazuk van kicsim.. le kell érettségizned.. addig meg majd mi vigyázunk itthon a gyerekekre és mindenben segítünk majd.. – mondta Harry.
- De nektek meg mennetek kell újra koncertezni.. hisz ti még is csak a One Directon nevű leghíresebb fiúbanda vagytok.. – mondtam majd megcsókoltam Harryt.
- Hidd el megfogjuk oldani.. csak ne aggódj már annyit.. minden rendben lesz.. – mondta Harry majd eltűrte a hajamat az arcomból és megpuszilta a számat.
Ezek után hirtelen valamit megláttam a sötét udvarban..
- Héjj Harry.. valami van ott a földön. – mondtam majd elindultam a dolog felé.
Ahogyan közelebb értem hozzá láttam, hogy ez egy könyvszerűség.. felvettem a földről és odavittem Harryhez és megmutattam neki.
- Add csak!.. – mondta Harry majd kivette a kezemből.
Egy darabig nézegette és lapozgatta, amikor csak nagy nevetésbe fogott.
- Mi az?? Mi van benne?? – értetlenkedtem.
Harry nem tudott megszólalni csak mutogatott egy oldalt.. Amikor megláttam a nagy főcímet és beleolvastam az első két mondatba rájöttem, hogy mire is bukkantam..
- Hisz ez Becky naplója.. nem is tudtam, hogy vezet egyáltalán naplót.. – mondtam.
- Hát én sem.. de most már tudom… - mondta Harry majd újra nevetésbe kezdett.
- Biztos akkor ejthette el amikor átmentek a külön kis faházukba.. – mondtam majd belőlem is kitört a nevetőgörcs.
- Nah jó hagyjuk abba.. mert már fáj az oldalam.. – mondta Harry.
- Okéé akkor menjünk aludni.. csak előbb oltsuk el a tüzet. – mondtam majd már mentünk is.
*****
Másnap reggel Harry keltett fel..
- Kicsim.. Este hova raktuk Becky naplóját?? – vont kérdőre Harry.
- Oh-oh.. neee.. – mondtam
- Arra gondolsz amire én?? – kérdezte Harry.
Erre a kérdésére meg már nem tudtam válaszolni mert egy hatalmas nevetésre lettünk figyelmesek ami a földszintről jöhetett, nem is tehettünk mást gyorsan le is rohantunk.
- Jó reggelt!! – mondtuk Harryvel.
- Sziasztok!! – köszönt vissza az a rengeteg ember..
Láttam, hogy a napló Perry kezében van.. odamentem és kivettem a kezéből majd felszaladtunk.. de persze a gyenge láncszem.. azaz Harry nem tudott uralkodni magán és megint nevetésben tört ki.. én meg már nem a naplón nevettem ha nem, ahogyan Harry nevet.. Aztán a következő pillanatban megjelentek velünk szemben Beckyék….





165.rész.



Kedves Naplóm...( Becky szemszöge)



Mikor szembetalálkoztunk velük, egyből elnevették magukat. Eléggé gyanús volt. Aztán kiszúrtam Mia rejteget valamit a háta mögött. Gyorsan odanyúltam, és kikaptam a kezéből, egy könyvet.

-          Ez mit keres nálatok?!- néztem rájuk ijedten.

-          Háát..öö...tegnap..izéé..megtaláltuk...a ..kertben..- dadogták felváltva.  

-          És bele olvastatok? – játszottam a sértődöttet.

Barna, vastag és kemény kötéső könyv volt. Minden lapot, amit írtam, úgy kezdtem, hogy „ Kedves Naplóm” . Persze, ez nem az igazi naplóm. Én azt, ha egyáltalán írok, azt a laptopomba írom, egy eldugott mappába. Ebbe a könyvbe csak ilyen kitalált történeteket szoktam írni, mikor úgy tartja kedvem, és ki kell adnom az érzéseket magamból. Általában viccessé teremtem az egészet, vagy depis.Mindig kicsit beleszőttem az életemet, de nem annyira, hogy igaz legyen rám. Egy oldalnál sosme írtam többet.

-          hát, ami azt illeti...igen. Kint találtuk a kertben tegnap este..és...kénytelenek voltunk. – modnta Harry elvörösödve.

Én ide oda kapkodtam a fejemet, láttam, hogy mind a ketten bocsánat kérően néznek rám. Megpróbáltam idegesnek, és szomorúnak tűnni.

-          Hogy képzeltétek, hogy bele olvassatok? – néztem rájuk, de már éreztem, hogy majdnem elnevetem magam.

-          Sajnáljuk. – mondta Mia, és éppen ölelt volna meg, mire én ellöktem, és berohantam a szobába.

Amint beértem kitört belőlem a röhögés. Most megtanulták, más naplójába NE olvassanak bele. Louis bejött, és értelmetlenül nézett rám. Én felvázoltam a helyzetet, aztán ő is nevetni kezdett. Egy ideig fetrengtem az ágyon és gondolkoztam, aztán Louis mellém feküdt. A hasamra tette a kezét, és megszólalt.

-          Még mindig nem hiszem el, hogy ez történt. Születni fog egy fiam. – mondta, és könnybe lábadt a szeme.

Egyet értek. Alig bírom még most is el hinni, hogy ez történt. Körülbelül 4 hónap, és már egy kisbabát tarthatok a kezemben.

-          Sosem gondoltam volna. – mosolyogtam, aztán könnyezni kezdtem.

Abban a pillanatban belépett Mia és Harry. 

-          Beszélhetnénk? – nézett rám Mia kisírt szemekkel.

Kétségbe estem. Ha miattam sírt, én lefejezem magam. Nem érte meg ez az egész.

-          Persze, de csak 4 szem közt. – mondta, mire a fiúk vették a lapot, és szépen lassan kivánszorogtak.

Mia újra könnyezni kezdett, én pedig tudtam, hogy most nehezen fog megbocsájtani.

-          Szóval, Becky, ne haragudj a Naplós dolog miatt. Én..vagyis Mi..nem akartuk,de..tudod hogy...kíváncsiság... – mondogatta.

-          Mia. Ne haragudj. Ezerszer bocsánatot fogok kérni, de elmondom az igazat. – mondtam, és már magyaráztam is.

Úgy 2 perc gondolkozás után rávágta.

-          Becky. Ez most komoly? És én ezért izgultam? – nevetett. Itt megkönnyebbültem, nem vette olyan komolyan. – Igazad van, megérdemeltük, de többször ne ijessz így meg légyszíves. – mondta, aztán megölelt.

-          Megígérem. – mosolyogtam.

Kis  beszélgetés után, úgy döntöttünk lemegyünk. Lent eléggé káosz volt. Ugye, voltunk 31en.

-          Fiók, lányok. Most hogy mindenki itt van. El kell mondanunk valamit. – ordította ki mindenkinek Liam.

-          Holnap, délelőtt. – folytatta Niall.

-          London belvárosában. – Louis

-          Rögtönzött koncertünk lesz. – fejezte be Zayn.

-          Szóval, holnap mindenkit várunk. – nevetett Harry.

Mindenki hangos beszélésbe kezdett, majd én úgy döntöttem vissza megyek.

A délután többi része nagyjából eltelt, aztán lefeküdtünk aludni....

*************--

Másnap reggel arra keltem, hogy Louis kutat a szekrényben. Szépen lassan felültem, aztán rám dobott pár ruhát.

-          Öltözz, fél óra múlva indulás van. – mondta komolyan,aztán felvette a nyakkendőjét.

-          Mivan? Ja..koncert. Oké, igyekszem. – mondtam, majd hátradőltem, vissza az ágyba.

Louis kirohant az ajtón, én pedig a nagy csöndben sikeresen visszaaludtam...

úgy negyed óra múlva újra Louis keltett. Mellém ült, és megfogta a kezem.

-          Becky, drágám, ébredj fel légyszíves. – mondogatta, mire én felkaptam a fejem.

-          Úr isten, mennyit aludtam?!

-          úgy..negyed órát. Szóval, most siess.

Én gyorsan felkaptam magamra a ruháimat amit odaadott, aztán elkészültem mindennel, majd elindultunk 2en a koncert helyszínére. A többiek már ott voltak....

Mikor odaértünk, Louis egyből már a színpad lépcsőjéhez futott, mivel a srácok már fenn voltak. Bocsánatot kért a késésért, aztán elmondta, hogy amiatt volt, mert elaludtam. Mindenki nevetni kezdett, még én is.

Mikor már elénekeltek 3 dalt, Harry felszólalt.

-          És akkor, most jön egy olyan dal, amit 5 csodálatos lánynak küldenénk. Mia Blacksmith. – mondta

-          Becky Blackshmith. – folytatta Louis.

-          Angela Rokht. – szólalt meg Niall

-          Perrie Edwards. – mondta Zayn is.

-          És végül, tudjuk, hogy nincs itt, de szeretném én küldeni most Danielle Peazernek. – mondta Liam.

Mindneki meglepődött, aztán megszólalt Bruno Marstól a Just The Way You are....







166.rész

Hoppá!!!.. (Mia szemszöge)

Ahogyan belekezdtek a dalba mind a négyünknek a szemében kezdtek gyűlni a könnyek.. Őszintén szólva.. gyönyörű volt. Majd mikor vége volt a számnak lejöttek a színpadról, és kézen fogtak minket és felhúztak a színpadra.
- Akik nekünk a legfontosabbak. – mondta Zayn és mutatott ránk.
- Remélem tetszett a szám 5 perc szünet és folytatjuk egy újdonsággal a Little Things- el. – mondta Liam majd lejöttünk a színpadról egyenesen az öltözőbe.
Bent a fiúk leültettek minket lányokat a kanapéra és körbeálltak.
- Nem tudom nem észrevenni.. de mit szeretnétek mondani? – tértem a lényegre.
- Mondjuk el nekik??.. – nevetett Niall.
- Kiérdemelték, szerintetek? – folytatta Harry
- Naaaa gyerünk már!! – türelmetlenkedtünk.
- Okéé.. szilveszterkor tudjátok hova kell mennünk??.. miközben egy koncertet is kell adnunk.. – kezdte el Louis.
- Az egyik legcsodálatosabb városban.. jah és ott még egyikünk sem járt.. – húzta tovább Zayn.
- A gyönyörű Rómába!!! – mondta ki a végszót Liam.
- Uram isten!!! Ez most komoly?? – pattantunk fel a kanapéról.
- De kimondta, hogy viszünk titeket is?? – humorizált Louis.
- Loui…… – nézett rá Becky a szép szemeivel, mire Louis nem bírta tovább és beadta a derekát.
- Naná, hogy jöttök!! – mondta majd megpuszilta Beckyt.
- Szeretlek!! És nagyon, de nagyon köszönöm.. – mondtam miközben Harry nyakába ugrottam.
- Én is téged.. – mondta Harry majd már éppen megcsókolt volna mikor Zayn megfogta és elhúzta.
- Elég volt „Rómeó” vissza kell mennünk a színpadra. – mondta nevetve.
***
Ma van december 27. szombat.. ha pedig lement ez a hétvége.. és vége a családlátogatásnak akkor hétfőn már mehetünk is Rómába.. Már alig várom.. – gondoltam magamban.
- Héj lányok.. szerintem menjünk haza.. a fiúknak úgy is kell még a koncert után dedikálni.. és én már elfáradtam.. – mondta Becky majd megfogta a derekát és a pocakját.
- Okéé.. szólok a limuzin sofőrnek.. – mondtam majd elindultam kifelé.
Egy kb. 5 perces keresés után ráleltem.. majd egy olyan félóra alatt otthon is voltunk.. Ahogyan beléptünk a lakásba megcsapott minket a mézeskalács illat.. aztán megláttunk egy nagy tálon egy hatalmas kupacot belőle és egy üzenetet amiben ez állt:

Kedves Gyerekek!

Az anyukák egy kicsit ügyeskedtek.. és amint látjátok készítettünk nektek egy kis sütemény, mivel tudjuk, hogy mire hazaértek hulla fáradtan éhesen.. legyen mit ennetek. Mi most nem vagyunk itthon.. elmentünk közösen megnézni, hogy milyen is télen a Big Ben Később találkozunk.. addig is jó étvágyat a sütikhez!! Puszil titeket az összes anyuka!

Utóirat: Miát és Niallt ne
hagyjátok egyedül a sütikkel!!!

- Hééj.. én is itt vagyok.. – nevettem.
- Szeretem anyáékat!! – mondta Angela majd beleharapott az első mézeskalácsba.
- Tudjátok még mi lenne a legjobb..?? ha csinálnék forró csokit hozzá.. – mosolygott Perry.
- Juuujj de okos ötlet!! – vágtuk rá egyből a többiekkel.
- Akkor megyek és megcsinálom gyorsan őket. – mondta Perry.
- Várj megyek én is segíteni! – mondtam és már mentünk is hátra a konyhába.
- Na akkor te csináld a kakaót én meg foglalkozok a díszítéssel. – mondtam.
- Oké! – lelkesedett Perry

Vagy 20 percen keresztül csináltuk a kakaót.. és még 10 percen keresztül kerestem a fahéjat mire teljesen készen lettünk. Kint már Becky és Angela nem fértek a bőrükbe.
- Okéé megyünk már!! – kiáltotta Perry aztán gyorsan egy nagy tálcára raktuk a 4 bögrét és elindultunk kifelé.
Majd amikor kiléptünk a konyhából eszembe jutott valami.
- Jaaj Perry!! A kanalak!! – mondtam.
- Akkor te menj vissza és hozz négy hosszú nyelű kiskanalat.. addig én végre kiviszem a bögréket.
Se perc alatt visszaszaladtam és megkerestem őket.
- Megyek már!! – kiabáltam.
- Azt hiszem nem lesz elég 4 bögre kakaó! – mondta Perry lefagyva és az ajtó felé nézve.
- Mi az..?? – kérdeztem és megnéztem ki van az ajtóban.
- Sziasztok!!! – köszöntek a fiúk..
Majd egy váratlan meglepetésre belépett az ajtón a fiúk mellett egy hatodik ember is, még pedig a gyönyörű Taylor Swift…




167.rész.



Taylor Swift....(Becky szemszöge)



-          Mia! Mia, Mia...jól vagy. – pofozgattam. – Kelj fel, Mia. Kérlek, Ébresztőőő. – rázogattam a kezét. – Angela, Perrie csináljatok valamit. Nem kel fel. – ordítottam.
-          Hozok vizet. A filmekben be szokott válni. – szólt Perrie, majd egy pohár vízzel arcon öntötte Miát, mire ő ijedten felugrott.
-          Mi történet? – kérdezte. – Hol van Taylor? És a többiek?
Mi értelmetlenül néztünk rá, majd elnevettük magunkat.
-          Mia, beszaladtál a konyhába kanalakért, és elestél. Mikor földet értél, bevertek a fejed, és elájultál . – váltottam komolyra a szót. – Fogalmam nincs milyen Taylorról van szó, de nincs itt senki olyan. – mosolyodtam el magam a végére.
Ő megrázta a fejét, aztán elnevette magát. Gondolom Taylor Swiftre gondolt. Ugyanis terjeng a pletya, még most is, hogy Harry és Taylor annyira közeli barátok, hogy talán több is van köztük. Ez persze mindketten tagadják, de Mia akárhányszor szóba kerül ez a téma, rettentően ideges lesz, és kitől belőle a féltékenység.
-          Ez is csak rám vallhat. – törte meg a gondolat menetemet.
-          Hát igen, de Mia, igyuk már meg azokat a kakaókat. – nevetett Angela, aztán kimentünk a nappaliba, és egyből letámadtuk a tálcát.
Éppen az elsőket szürcsöltük a kakaóból, mikor beléptek a fiúk. Louis egyből hozzám rohant, és kikapta a kezemből a bögrét. Belekortyolt aztán visszanyomta a kezembe.
-          Neked is szia. – néztem rá gonoszan.
Ő erre nem válaszolt, csak megölelt. Furcsálltam. Mia egyszer csak odajött hozzám, és oldalba bökött.
-          Ezekkel mi van? – nézett rám.
-          Fogadást tettek. – válaszolta Liam nevetve. – Az öltözőben azon veszekedtek, hogy ki bírja tovább nélkületek, ezért fogadtak. A lényege az, hogy nem beszélhetnek nektek, és nem érhetnek hozzátok, csak ölelés. Aki tovább bírja az nyer.
-          És mi a tét? – nevettem.
-          Ha Louis nyer, ő dönti el, hogy hogy fogják hívni Mia egyik babáját, ha pedig Harry akkor ugyanez, csak Beckynél.  – folytatta Zayn.
Miával ijedten egymásra néztünk. Ezek nem normálisak.
******************-
2 nappal később.  Már 1 napja Rómában vagyunk. mióta megérkeztünk, a srácok már 2 koncertet is tartottak. Louis és Harry pedig azóta sem szólaltak meg, cska a koncerten. Azóta szinte hozzánk sem értek, csak egész nap ölelgetnek. Már kezd minket idegesíteni ez. De nem gond, megéri.
A srácok most dedikáláson vannak, ezért mi lányok a szállodában vagyunk. eléggé unalmas. Én éppen a twitteremet néztem, amikor megszólalt a telefonom. Kaptam egy SMS-t.
„ Szia, készülj el.  Fél óra múlva legyél a szálloda bejáratánál. Meglepetésem van számodra. Puszi Louis”
Eléggé meglepődtem, de amint elolvastam lecsuktam a Laptopot, és a fürdőbe mentem. Fél óra múlva el készültem, majd lent a szálloda előtt leültem az egyik padra. Kicsit elidőztem, majd megjelent egy limo. Egyszer csak kinyílt az ajtaja, és Louis szállt ki belőle. Kicsit meglepődtem, majd odasétáltam, és megöleltem. Miután beszálltunk a limuzinba a sófőr beindította a motort és elindult. Egy 15 perc utazás után megálltunk, és amint kiléptem elámultam. „Spanyol lépcső”. Gyönyörű volt. Sétáltunk egy kicsit, majd leültünk a szökőkút mellé. Louis egyik pillanatban megfogta a kezemet, mire én meglepődtem.
-          És a fogadás? – kezdtem bele, mire megcsókolt.
-          Nem érdekel a fogadás. Nem bírtam tovább. – nézett a szemembe, majd megismételte az előző tettét. ...
Jó ideig még elvoltunk, aztán elindultunk haza. Otthon kézen fogva léptünk be a házba, mire Harry egyből letámadt minket....




168.rész
Üzenetek…(Mia szemszöge)
Amikor szállodába értünk én rögtön bementem a szobámba és elővettem a laptopom aztán felugrottam twitterre. Általánosságban mindent rendben találtam.. hoppá, de nézzük csak.. egy üzenet, még hozzá Danielletől.. :
Szia Miám!
Remélem minden rendben van veletek! Nagyon hiányoztok nekem.. és tegnap elgondolkoztam és arra jutottam, hogy meg foglak titeket látogatni mégpedig holnap.. Már nagyon kíváncsi vagyok a pocakotokra Beckyvel.. Úgy tervezem, hogy holnap a szállodába érkezem kb 18:00 körül.. ne haragudjatok, hogy csak így váratlanul.. de beszélnem kell veletek látnom kell titeket.. Rengeteg puszi: Danielle<3
U.írat: Ne szólj senkinek erről!!
Egy pillanatra megállt a lélegzetem.. és aztán hihetetlenül örültem.. Danielle.. végre megint láthatjuk. De ezt a gondolatmenetet Perry szakította félbe amikor ugyanis rám törte az ajtót.
- Mia!! Van 2 hírem., az egyik az az, hogy Becky elment.. és azt mondta, hogy Louis sms-ezett neki.a másik pedig.. a postás jött és téged keres. – mondta.
- Engem?? – mondtam majd kirobogtam az ajtóhoz.
- Hello.. bizonyára akkor te vagy Mia.. – mondta a fiatal srác és a kezembe nyomott egy hatalmas rózsacsokrot.
- Te jó ég!! – mondtam miközben alig tudtam megfogni.
- A feladó nem adta meg a személyazonosságát.. de el van rejtve valahol egy kis kártya. – mondta a postás majd elmosolyodott és lelépett.
Nagy nehezen befértettem magam a bejárati majd a szobaajtón is.. aztán keresgélni kezdtem azt a bizonyos levélkét.. majd rá is leltem…
Hy Mia!
Kérlek fogadd bocsánatkérésemképpen el ezt a kis „apróságot”. Bizonyára nem tudod, hogy ki küldte neked ezt az óriási rózsákból álló csokrot.. Hát most jól figyelj.. terveztem egy gyönyörű estét csak neked és nekem.. holnap este elviszlek a Colusseumba.. tudom, hogy mindig is megakartad nézni.. ezért megoldottam..
Szeretlek kicsim..
Csók: Harry.
Szerelmem.. – mondtam ki hangosan ezt a szót majd valaki hátulról hírtelen átölelt.
- Itt vagyok! – mondta egy mély hang majd csókolgatni kezdte a nyakam.
Megfordultam és láttam, hogy Harry az.
- Köszönöm.. – mondtam majd egy könnycsepp gördült le az arcomon.
Harry letörölte és megcsókolt..
- Mi nyertünk! – suttogta a fülembe miközben felkapott és lefektetett az ágyra.
- Mi az, hogy mi nyertünk? – kérdeztem.
- Louis Beckyvel van.. mi nevezhetjük el a kisbabájukat.. – mondta Harry majd újra és újra megcsókolt..
- Tényleg!! – mosolyodtam el majd ráfeküdtem a mellkasára és hallgattam ahogyan dobban a szíve..
Aztán Harry egyszer csak hirtelen felült és rárakta a fejét a hasamra.
- Mintha hallanék valamit. - mosolyodott el.
Majd egy 5 perc múlva olyan fáradtak voltunk, hogy bealudtunk.
*****
Az álmom legjobb részénél valami ajtócsapódás és hatalmas nevetés ébresztett fel. Felültem az ágyon és láttam, hogy Harry már nincs mellettem.. kisétáltam félkómásan a nappaliban ahol rápillantottam az órára.. és az 23:13 mutatott.
- Mia!!.. kérlek ne szívasd meg a kicsit.. azzal, hogy adsz neki egy hülye nevet.. – nevetett Louis.
- Sziaa Loui és Becky! Ti meg mikor jöttetek? – fogtam mag a fejemet majd Harry széttárt karjaiba borultam.
- Most kelt föl. – mosolygott Zayn.
- Te csak ne vigyorogj.. – mondtam majd nyelvet nyújtottam neki. – Tudom már, hogy mi legyen a kicsitek neve!!! – kiáltottam.
- Akkor mondd mert már nem bírom.. – idegeskedett Becky.
- Áhhh túl fáradt vagyok majd holnap.. puszi jóéjt!! . mondtam majd berohantam a szobámba.
De nem értem vele sokat mert az egész „nép” bevonult utánam és felkapcsolták a villanytés egy kicsit meglepődtek.
- Mi ez a hatalmas rózsacsokor?? – kérdezték….

169.rész.

Újra együtt..! ( Becky szemszöge)


Miután Mia elmesélte hogy Harrytől kapta a csokrot, mindenki annyira fáradt lett, hogy szépen lassan elaraszoltunk aludni.
Másnap reggel úgy keltem, hogy Louis eltűnt. Felkeltem majd csiga lassúsággal kitotyogtam a nappaliba, ahol már folyt az élet. Mia és Angela az utolsó megmaradt palacsintán veszekedtek, Perrie éppen a tükörben nézegette magát, a srácok sietve vették éppen a cipőjüket, és öltöztek. Én mit sem törődve a dolgokkal, benyögtem egy „Hello”-t majd visszafordultam a szobánkba, mikor valaki elkapott hátulról. Felemelt és megpörgetett, majd megláttam, hogy Louis az. Adott egy puszit, majd elköszönt, és a srácokkal kirohant az ajtón. Bementem a konyhába, ahol minden szana-szét volt dobálva. Minden kakós, lekváros volt, és a csoki szósz még a falra is felkerült. Azt hiszem megvan a mai programom.
**************-
Mikor végeztem a szálloda szoba teljes kitakarításával, megnéztem az órát, 16:00. Úrsiten. Jól elszaladt az idő. A többiek elmentek csendes pihenőre, a srácok pedig még mindig nem jöttek haza. Úgy tudom koncerten és dedikáláson vannak.
Leültem a kanapéra, majd hallottam, hogy csöngetnek. Meglepetten odasiettem, majd mikor kinyitottam nem hittem a szememnek.
-          Danielle!? – ugrottam a nyakába. – Hát te hogy hogy itt vagy?
-          Jöttem látogatóba. – mosolygott. – Kíváncsi voltam rátok. Hiányoztatok. Ja és hát..látni akartam Liamet is. Hallottam a Just The Way You Are ról. – mondta
-          Értem, hát az a helyzet, hogy a fiúk ... – kezdtem el mondani, mire berohantak az ajtón a srácok.
Mindegyikük megölelgette Daniellet, kivétel Liam. Ő leült a kanapéra, és meredt maga elé. Leültem mellé, és bíztatni kezdtem, hogy beszéljen Daniellel. Végül megfogadta amit mondtam, és besétáltak egyik szobába. A srácok pedig úgy döntöttek, mennek és felkeltik a lányokat. Mindenki felrohant, kivétel Louis. Leült mellém majd bökdösni kezdett.
-          Készen álltok, az eddigi legjobb szilveszteri bulitokra?!
-          Teljesen. Már alig várom. Csak, nehéz lesz táncolgatni. – mutattam a hasamra.
-          Az legyen a legkisebb gond. – mosolygott, majd felpattant, és behozott az előszobából 3 nagy szatyrot.
Kirakosgatta a tartalmát egy asztalra. Rengeteg pezsgő, mindenféle pia, sok sok rágcsálni való, és pár gyümölcs lé.
-          Ha bulizunk, akkor adjuk meg a módját. – mondta, majd a többiek után futott.
******************-
Másnap reggel Mia mellett ébredtem. Kicsit meglepődtem. Megdörzsöltem a szemem és megpróbáltam visszaemlékezni. Tegnap egy hatalmas bulit csaptunk. Új év van, ennyit megér. Mindenki bepiált, szégyenlem, de én is. Ünnep van, sosem tudtam ellenállni. Mia és Angela bírták még a legjobban, ők szinte semmit nem ittak, csak a koccintáskor. Az a helyzet, hogy az éjfélt ütő óra hangja után, már semmire sem emlékszem.
Felkeltem az ágyból, majd lesétáltam a földszintre. Reggel 9 óra. Senki sehol. Mindenki alszik.  Leültem a konyhában egy székre, és bevettem egy fejfájás csillapítót, aztán ledőltem a kanapéra. Egyszer csak, lejött Liam és Danielle kézen fogva. Ooops, erre emlékszem. Tegnap mikor beszélgettek a szobában, tisztáztak mindent, majd fél óra múlva egy párként mutatkoztak.
-          Hogy vagy Becky? – kérdezte Liam. – Tegnap eléggé ki voltál. – nevette el magát.
-          Háát, fogjuk rá hogy jól . – mosolyogtam.
Abban a pillanatban megjelent Louis és Harry is, a fejüket fogva.  Harry a Wc felé sétált, Louis pedig mellém ült. Adott egy puszit, aztán ijedten nézett rám.
-          Mennyire emlékszel? – kérdezte, a homlokát dörzsölve. – mert én konkrétan...semmire. – nevetett.
Hát, nem akartam mondani rá semmit, ezért csak rá döntöttem a fejemet, és megpróbáltam aludni. Nagyon fáradt voltam, de mégse tudtam volna tovább az ágyban fetrengeni.
Egyszer csak megjelent Mia és Anglea mellkasuk előtt keresztbe font kezekkel....



170.rész
Útvesztő..(Mia szemszöge)
Még a nagy szilveszterezés előtt rám várt egy romantikus este Harryvel. Felvettem egy új kismama ruhát., ami gyönyörű sötétkék volt és az esése pont úgy volt, hogy a pocakom remekül tündökölt. A felöltözés után kisminkeltem magam és lementem a földszintre.
- Héj Mia! Először is gyönyörű vagy, másodszor Harry azt mondta, hogy majd ott találkoztok előtte csak kövesd az utasításait.. – mondta sejtelmesen Danielle.
- Köszönöm.. és hát okéé csak, hogy mi az első utasítás? – kérdeztem mosolyogva.
- Menj ki a hotel elé.. – mondta Danielle majd adott egy puszit.
Én meg gyorsan megfordultam és elindultam az ajtó felé amikor Zayn kiabált utánam:
- De aztán éjfélig érjetek haza, mert akkor nélkületek kell koccintanunk!
- Igenis!! – mondtam majd ki is léptem az ajtón.
Lent egy lélegzetelállító lovas kocsi várt 2 db hófehér lóval. Harry igazán telibe trafált.
- Ön Mia?? Igaz? – kérdezte a lovas kocsi „vezető”.
- Igen én vagyok. – válaszoltam.
Majd az úr nyújtotta a kezét és segített fellépdelni a kocsiba és már indultunk is. Róma fényei egyszerűen elkápráztattak.. Aztán egyszer csak megláttam a Colusseumot és a lovas kocsi megállt. Gyorsan lejöttem róla és megláttam egy cetlit a Colusseum bejárata előtt.


,,Kicsim!!
Remélem tetszett az utazás.. de most jól figyeld a következő utasításomat! Gyere lépj csak beljebb.. majd amikor bejöttél látsz három ajtót és három jelet rajtuk.. Hallgass a szívedre és gyere be azon az ajtón amit helyesnek véltél.."
Harry.. Harry.. Harry.. Nagyon akarod, hogy bizonyítsak.. – gondoltam magamban majd elindultam az ajtók felé és megnéztem a jeleket rajtuk.
1. ajtón: egy kép volt amin egy gördeszkás pálcikaember volt rajzolva.
2. ajtón: volt egy, egy irányba mutató nyilakból álló rajz
3. ajtón: két rajzolt madarat láttam.
Szerintem erre még a vak is rájönne.. 3. ajtó.. az Harry tetoválása..
Bementem.. ott egy vörös szőnyeg vezetett egészen kifelé a Colusseum közepére.. ahol megláttam 5 kanapét közöttük pedig egy kerek asztalt megterítve vörös asztalterítővel, és gyertyákkal meg hófehér rózsaszirmokkal.. A szemem könnybe lábadt, de még volt egy feladatom mert láttam még egy cetlit az asztalon nekem címezve..
,,Ügyes voltál!! Tudtad az utat.. de ugye nem is volt olyan nehéz igaz?.. és most következik az utolsó utasítás.. kérlek énekeld el a kedvenc dalunkat.. Tudom most egy kicsit megijedtél, de ne izgulj, mert egy kicsit segítek.. a bandánk számaiból válogass.. Ja.. és még egy dolog.. remélem látod azt a mikrofont az asztalon.. Csak hajrá!.."
Ezt nem hiszem el.. – gondoltam magamban majd nevettem egyet és megfogtam a mikrofont.
Elkezdtem bele énekelni a Little Things – et… Majd amikor elhagyta a számat Louis versszaka akkor hirtelen egy gyönyörű mély és rekedtes hang szólalt meg egy gitár kíséretében. Kerestem, hogy honnan szólhat, de nem láttam senkit.. majd egy másik pillanatban valaki megfogta a vállamat. Megfordultam.. és megláttam Harryt.. Nem hittem a szememnek hiszen nekem gitározott és énekelt.. majd ahogy lement a szám a nyakába borultam és csókolgatni kezdtem.
Leültünk az egyik kanapéra, hanyatt dőltünk és a csillagokat néztük.
- Egyszerűen gyönyörű kismama vagy! – mondta Harry majd újra megcsókolt.
- Nagyon szeretlek.. és még is mikor tanultál meg így gitározni?? – vontam már is kérdőre.
- Tudtad, hogy tudok egy kicsit játszani.. –mondta Harry majd kidugta a nyelvét.
- Igen, igen.. de nem ennyire.. – mondtam.
- Jól vannaa Niall megtanította.. – mosolygott Harry.
- Imádlak szerelmem.. és imádom amit megszerveztél nekem és most úgy érzem minden csodás.. – mondtam majd újra megcsókoltuk egymást.
Egy kis pihenés után már igazán éhes lettem..
- Szerelmem.. akkor eszünk???? – kérdeztem.
- Nah gyere te kis gigapocii.. – nevetett Harry.
- Na, de naaaaa. – mondtam majd játékból megütöttem Harryt.
*****
Kb. éjfél előtt 5 perccel értünk haza Harryvel.. de végülis minden jól alakult tudtunk koccintani és boldog új évet kívánni egymásnak. Én ittam a legkevesebbet.. és, hogy kik ittak a legtöbbet?? Hát a mezőny elején mindenkit megelőzve legalább 3 sörrel Niall vezet.. utána pedig Louis, Zayn, Liam és amin még nagyon meglepődtem, hogy Becky is valahol a fiúkhoz nagyon közeli mennyiséget döntött magába.. Hát nem tudom.. talán még idő előtt meg akarja edzeni a babát?.. Nem kéne.. de mindegy.. most már késő rászólni.. Reggelre pedig mindenki másnaposan ki ahol aludt felkelt. Az ilyen reggelek sosem mennek zökkenőmentesen….


19 megjegyzés:

  1. Pocak'2012. szeptember 14. 13:58

    Folytasd! Minél hamarabb,..és..:D Ha lehet :'D máskor ne ilyen fontos dolgoknál hagyd abba! Mert bele bolondulok!!!! :DD♥

    VálaszTörlés
  2. Dórii, Vikii2012. szeptember 15. 1:07

    Köszi :) És nyugi, rakom is a következő részt :)

    VálaszTörlés
  3. Adry2012. szeptember 15. 2:29

    Jééé lehet írni komit!Yee! XD már ezerszer elakartam mondani, hogy rohadt jó a blogotok!Imádom!! ááá és a 2. is XD
    Imádom!!És titeket is, mert ilyen jól írtok! :D XD

    VálaszTörlés
  4. Dórii, Vikii2012. szeptember 15. 11:38

    Köszönjük szépen, mindkettőnk nevében :) Igyekszünk jókat írni, és jó ötleteket kitalálni, és reméljük, hogy ugyanígy fogtok hozzáállni az új részekhez is :DD Köszi még egyszer mindkettőtöknek :D

    VálaszTörlés
  5. Unknown2012. szeptember 26. 10:32

    Nagyon nagyon nagyon imádom a blogot, annyira szupik vagytoook !!! :))) ♥♥♥

    VálaszTörlés
  6. Dórii, Vikii2012. szeptember 27. 6:32

    Köszönjük :") Jól esik <3 igyekszünk :)

    VálaszTörlés
  7. .2012. október 4. 11:21

    aaa mikor lesz kövi??

    VálaszTörlés
  8. Dórii, Vikii2012. október 5. 8:21

    Hamarosan :)

    VálaszTörlés
  9. Adry2012. október 28. 0:44

    Áh!Istenem neeee.Kitettétek a blogom?Ez komoly?Te jó ég!Nagyon köszönöm!Tényleg sokat jelent :D
    Ja és részek is rohadt jók!Nekem nagyon tetszenek!És aki nem kommentel az normáltalan... XD Belehaltok már szóba? -.-"
    Imádom a blogotok! :D ♥

    VálaszTörlés
  10. Dórii, Vikii2012. október 28. 4:27

    Igen..:DD Az az igazság, hogy csak én, Viki olvasom mert Dóri keveset van gépnél, és nem tud elidőzni sokat, de nekem megtetszett, ezért kiraktam, hogy többen is tudjanak róla:)
    És köszönjük amit írtál, jól esett tényleg <3:)

    VálaszTörlés
  11. Unknown2012. november 13. 8:22

    mikor lesz következőő??? *-* komolyan szinte sírtam, amikor láttam ,h nincs több! XD nagyon jó, nagyon tehetségesek vagytok! :) :D

    VálaszTörlés
  12. Unknown2012. november 13. 11:18

    istenem, siesseteeek!! :D

    VálaszTörlés
  13. Unknown2012. november 14. 8:22

    fúúúúú.. nagyon izgi! :) várom a folytatást, csak így tovább!!

    VálaszTörlés
  14. Unknown2012. november 14. 10:00

    am én is telek brigi vagyok, csak a nevem másképp írja ki XD

    VálaszTörlés
  15. Unknown2012. november 21. 5:28

    köviit! :)

    VálaszTörlés
  16. Dórii, Vikii2012. november 21. 8:31

    Köszönjük a véleményed :3 nagyon jól esik :) Hamarosan rakjuk fel a következő részt:) Pénteken..(23-án) új dizájnt is kap az oldal :)

    VálaszTörlés
  17. Unknown2012. november 22. 2:28

    szupííííí!!! :D

    VálaszTörlés
  18. d2013. június 23. 9:36

    Ez nagyon de nagyon jó!!!!!!!!!!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  19. Naomimo2015. augusztus 14. 6:58

    Állat ez az oldal

    VálaszTörlés

Feliratkozás: Bejegyzések (Atom)