Történet :)) 1. évad

1.rész. 

Ismerkedés (Becky szemszöge)


 Hello mindenki! Becky Blacksmit vagyok. Angliában élek a hugommal. Anyukám és apukám Írországban laknak, munka miatt, és mivel mi nem szerettünk volna költözni, belátták, hogy elég nagyok vagyunk. 
17 éves vagyok, húgom pedig 16. Van 2 kutyánk, Stella, és Mazsola. Kedvenc bandánk a One Direction. És ha már itt tartunk, ma a drága hugommal elmegyünk egy koncertjükre. Már alig várjuk. Elterveztünk szinte mindent rá. Hogy mit veszünk fel, hogy hogy fogunk kinézni. A koncert 20:00-kor kezdődik. 
Hoppá most mennünk kell. Ennyit a bevezetőről. 
*****
Felöltöztünk, elkészültünk, és csili vilin elindultunk taxival a helyszínre. Kisidőn belül meg is érkeztünk. Egy hatalmas stadion fogadott minket, amire a One Dircetion portréja volt kiplakátolva. Bementünk és az első sorban lévő 2 széket elfoglaltunk. Fél óra múlva el is kezdődött a koncert. Egy kör alakú színpad közepén egyszercsak felemelkedett az 5 srác és énekelni kezdtek. Szokásukhoz híven kiszemelnek egy-egy lányt, akik nekik szimpatikus , és a következő szám elején felhúzzák őket a színpadra.
Louist figyeltem, és láttam hogy az első sorban nézelődött, majd láttam, hogy elindul a lépcső felé, és felém sétál. E- közben a hugomat is kiszemelte egyikük. Méghozzá Harry. Louis csuklón ragadott, Harry pedig a hugomat, és felhúztak a színpadra minket.....







2. rész

Életünk legjobb koncertje.. ( Mia szemszöge)


Nahh igen.. kétségtelen, hogy ez életünk legjobb koncertje gondoltam magamban miközben Harry felrántott a színpadra. Szóval itt állunk fenn a színpadon miközben a fiúk énekelnek.. Becky Louis mellett én pedig Harry mellett. Beckyvel egymásra néztünk, elmosolyodtunk aztán mi is énekelni, kezdtünk. Mikor a fiúk látták, hogy mi is éneklünk, és jól érezzük magunkat átkaroltak minket és utána már egy mikrofonba énekeltünk velük. Vége lett a számnak, visszamentünk az első sorba. Az egész koncert alatt Louis Beckyt nézte, Harry pedig engem. Egy hamar vége is lett a koncertnek. Amikor már majdnem kint voltunk a stadionból Harry és Louis elcsíptek minket. 
  Sziasztok! - mondta Louis
Hali! - csatlakozott Harry
Nagyon ügyesen lepleztétek a lámpalázatokat! – folytatta Louis
Becky persze rögtön közbe vágott.
 Nekünk nem volt semmilyen lámpalázunk, mi nagyon jól éreztük magunkat a színpadon veletek. – mondta Becky
 Mi is nagyon jól éreztük magunkat veletek. – mondta Harry
 Örülünk, hogy pont minket választottatok a tömegből. – mondta Mia
Mi is örülünk.. – mondta Harry
 Szerintem ne álljunk itt az ajtóban.. Gyertek velünk a színpad mögé, ott van a mi kis magánszféránk, ott folytassuk a megismerkedést. – mondta Louis
Becky persze nem is mondott nekem semmit rögtön indult is Louissal.
Annyira boldog voltam, de szerintem a nővérem is.. aztán Harryvel mi is elindultunk, de mi teljesen más irányban, nem tudtam mi fog ezek után történni….







3.rész.


Koncert utáni szieszta.  (Becky szemszöge)




Csak mentem Louis után és néztem hogy hova lyukadunk ki. Közben Mia és Harry eltűntek a hátunk mögül. Mentünk és sorra hagytuk el az ajtókat. Egyiken be másikon ki. Aztán Lou egyszer csak megállt. Belépett egy utolsó ajtón és ott leült az első székre. Én félénken besétáltam utána. 
- Miért is jöttünk ide? - kérdeztem. 
- Gondoltam nem akarod hallgatni a rajongók sikítozását. - nevetett. 
- Hát, igaz. De várjunk csak. Merre van Mia? - kezdtem el aggodni. 
- Nyugodj meg. Harry mellett biztosnágban van. - mosolygott. 
Pár pillanatig még aggódó szemekkel néztem Louisra aztán kezdtem ellazulni. Végül is Harry nem egy pedofil. 
- Na és, mit szeretnél csinálni? - kérdezte Louis. 
- Tőlem kérdezed? te rángattál ide. Inkább mennyünk a húgomék után. - tért vissza az idegességem.
- Nyugii. - jött oda mellém és ölelt meg. - Nincs semmi baja. Hidd el! 
- Jól van. - mosolyogtam. 
- Na akkor ismerkedjünk meg. Mesélj magadról. - kezdett faggatózni. 
Elmeséltem az egész életemet neki, amit ő ki egészített poénokkal. Majdnem mindig mondatomba beleszólt. Én meg folyamatosan nevettem rajta. 
22:00 körül ránéztem az órára, és felpattantam a székről. 
- Louis. Mennem kell. És, Miát is meg kéne keresnem. - kezdtem el pattogni.
- Várj. Hazakísérlek! 
- És Mia? Vele mi lesz? Ha nélküle megyek haza, a szüleim lefejeznek. 
- Jól van. Elmegyünk megkeressük őket. Aztán hazakísérünk titeket. - kezdett el mosolyogni. 
Arcomon egy elégedett mosoly terült el, és megragadtam Louis csuklóját.
- DE akkor induljunk! - mondtam, és kiléptünk az ajtón.





4. rész


Ez gyönyörű.. (Mia szemszöge)


Uristen.. ott vagyunk valahol a stadion közepén és haladunk felfelé, mert csak annyit tudok jelenleg felfogni, hogy már egy ideje lépcsőzünk Harryvel. De hogy hova megyünk arról fogalmam sem volt. Na, végre fenn! Harry kinyitotta nekem az ajtót és egyszeriben leesett az állam. Ott találtam magam egy hatalmas teraszon pontosabban az óriási, de tényleg óriási stadion tetején. És csak bámultam az eget azt a sok csillagot az égen. Harry megfogta a derekam és odahúzott egy kanapéhoz. Leültünk és én még mindig el voltam ámulva. Harry elmosolyodott.. valószínűleg látta rajtam, hogy még mindig ”sokkban vagyok.” Egyszer csak Harry megtörte a csöndet.
Ugye milyen gyönyörű? – kérdezte Harry mosolyogva
Igen valóban az.. – mondtam
Szeretünk ide feljönni a srácokkal koncertek előtt erőt gyűjteni. – folytatta Harry
Visszanéztem az égre és csak azt vettem észre hogy Harry átkarol és ketten bámuljuk a csillagokat, miközben Harry elkezdett kérdezgetni az életemről. Hát igen elmondtam a mi kis életünket, és hogy mennyire szeretem a nővérem, hogy ő szinte a második anyukám. Nem tudom, hogy megbolondultam-e de ahogy Harrynek meséltem ő végighallgatott és csillogó szemekkel figyelt. Aztán hirtelen benyitottak az ajtón én annyira megijedtem, hogy kis híján Harry nyakába ugrottam. A nővérem Becky és Louis voltak azok.
Már úgy aggódtam Mia..elég későre jár ideje mennünk Louis hazakísér minket. – mondta Becky megnyugodva tudván, hogy megtalált
Én is megyek veletek hazakísérlek titeket aztán mi visszajövünk Louissal. – mondta Harry
Köszönjük, hogy hazakísértek, de akkor menjünk. – mondta Becky kissé hevesen.
Hát elindultunk hazafelé.. én nem mondtam semmit Harrynek csak megpusziltam ezzel kifejeztem, hogy mindent köszönök. Harry csak mosolygott és hirtelen átkarolt. Kis időn belül a házunk elé értünk és akkor…..




5.rész.

Nekünk végünk, vagy mégsem? ( Becky szemszöge)

Észrevettük, hogy égnek a villanyok odabent. Beléptünk a házba, és anyáék mérges arca fogadott minket. 

- Ti hol voltatok ilyen sokáig? És ők kik? - kezdett el apukánk aggodalmaskodni. 

- Koncerten voltunk. És, ő - húztam oda Louist. - Ős itt Louis Tomlinson, és ő pedig- húztam oda Harryt is - Harry Styles.  - mosolyogtam. 

- Lányok. Beszélhetnénk?? A fiúk nélkül. Addig apátok is összeismerkedhet a fiúkkal. 

Bementünk a konyhába, és leültünk az ebédlő asztalhoz. 

- Lányok. - kezdett bele a mondandójába anya. 

- Ne várj. először én. -szólt közbe Mia. - Bocsánat hogy későn jöttünk, de ezt a koncertet nem szabadott volna kihagynunk, és egész jól alakult a koncert utáni egy óra is, ezért jöttünk ekkor. De légyszíves. Nagyok vagyunk már. 

- Ki mondta hogy bármi baj van? - mosolyodott el anya. - nincs semmi probléma. Éljétek az életeteket nyugodtan. De még nem is kaptam ölelést. 

Felálltunk, és egy nagy csoportos ölelés után visszamentünk  apáékhoz. Látszott hogy jól össze haverkodtak. Apám nevetett, ami jó jel. 

- Na de most már mennünk kell. - lépett egyet az ajtó felé Louis.

- Megyünk kikísérjük őket. 

Kimentünk a ház elé, és ott folytattuk a beszélgetést. 

- Bocsi hogy, el kellett viselnetek a szüleinket. - nevettem. 

- Hát, apád jófej. - folytatta Harry. 

Kínos csend következett, aztán Louis  megtörte a csendet. 
- De most már mennünk kell, mert a többiek aggódhatnak értünk. 
- Rendben sziasztok. - mondtuk egyszerre Mia-val, és elindultunk vissza az ajtóhoz. 

- Se puszi se pá? - nevetett Louis 

Visszafordultam, és odamentem mellé. Megöleltem, és megpusziltam az arcát. 

- Na azért. - nevetett. 

Közben Mia és Harry között is forrt a levegő. 

- Na majd még beszélünk- köszöntem el tőle, és adtam még egy puszit az arcára....

6. rész


Meglepetés..(Mia szemszöge)

Elment a két fiú utána mind a ketten felmentünk a szobánkba és lefeküdtünk aludni.. vagy is csak próbáltunk. De nem ment.. Az egész éjszakát átbeszélgettük Beckyvel.

Nem tudom te hogy vagy vele de én holnap is szeretném látni Harryt. – mondtam Beckynek reménykedve

Én Louist szeretném nagyon nagyon látni. – mondta Becky lelkesedve

Ez a nap volt eddigi életünk legjobb napja. – mondtam boldogan

Szerintem is. – értett egyet velem Becky

Én egészen meglepődtem anyáékon, hogy ilyen jól fogadták, azt hogy későn ráadásul számukra idegen fiúkkal jöttünk haza. – mondtam mosolyogva

Nah látod ez engem is meglepett. – ismét egyet értett velem Becky

De most már aludjunk mert én már fáradt vagyok. – mondtam miután egy jó nagyot ááásítottam.

Rendben hugi, aludj jól álmodj Harryvel. – mondta Becky

Te is, csak te Louissal. – mondtam félálomban..

Reggel van.. pontosabban reggel 7:00 óra, Becky felrázott az álmomból. Mit ne mondjak nem örültem neki sőt Becky boldog is lehet, hogy egyáltalán fel tudtam kelni. És már is kérdőre vontam a drága nővérem.

Miért keltettél fel?? Mire volt ez jó tudod milyen jó kis álmot szakítottál meg?? – mondtam kissé idegesen

Ez szerintem sokkal érdekesebb lesz mint az álmod. – mondta Becky kissé fura tekintettel

Mi történt?? – kérdeztem látván Becky nem túl meggyőző arcát

Úgy hallottam hogy Harry meg Louis lenn van a konyhában anyáékkal. – mondta Becky

Feküdj vissza szerintem beverhetted a fejed. – mondtam nevetve

És akkor hirtelen én is hallottam.. nem haboztunk elindultunk lefelé. Amikor leértünk a lépcsőn anyáék és Harry meg Louis reggelit csináltak nekünk. Amikor (persze Louis) meglátta hogy ott állunk a lépcsőnél valamit súgott anyáéknak és egyszerre megfordultak.. MEGLEPETÉS!

7.rész.

Pompás reggeli (Becky szemszöge)


Nevetni kezdtünk, és odasétáltunk a többiekhez. 
- Mit főztök? - kezdett el kérdezősködni Mia. 
- Az meglepi, msot szépen leültök a kanapára, és megvárjátok a kanén reggelit. - nevetett Louis. 
Mi szétfogadva, besétáltunk, a nappaliba, és leültünk a kanapéra. Betakaróztunk, és vártuk a fejleményeket. Egyik pillanatban aztán. Harry és Louis előlépett. Mindkettőjükön egy egy rózsaszín kötény, és egy egy tálca a kezükben. A tálcán egy fedő volt, hogy még véletlenül se jöjjünk rá mi van ott. 
- A reggeli tálalva. - emelték fel a fedőt. 
2-2 szelet vajas piritós, és egy egy kakóscsiga. Miával egymásra néztünk, majd nevetni kezdtünk. 
- Most addig nem megyünk el amíg morzsáról morzsára meg nem eszitek. - ült le Harry. 
- Aztán értékelést kérünk. - ült az ölébe Louis. 
Mi csak nevettünk folyamatosan, majd kicsit félve, beleharaptunk a pirítósba. 
Megreggeliztünk, és felmentünk a szobánkba. 
- Át kéne öltözni nem gondolod? - kérdeztem Miát. 
Ő csak bólintott és a szekrény elé állt. Előkotort magának egy farmert, meg egy pólót, és ledobta az ágyára. Én egy hasonló összeállítást szedtem elő, és úgy szint ledobtam az ágyamra. Mia Levette a pólóját, és eszébe jutott hogy kellene zokni, ezért egy szál melltartóban odasétált a szekrényhez. 
- Lányok, lenne egy programom számotokra. - jött be Harry, és a szava elakadt amikor meglátta Miát. Harry után egy pillanattal belépett Louis is, és a "mondani akarok valamit" arcot lecserélte a "bocsi nem szándékos volt" arcra.  
- Jó kilátás vagyok? nem gondoljátok hogy ki kéne mennetek? - ordított Mia. 
- Nyugii - fogtam be a száját. - ez még nem a világvége. - nevettem, majd a srácok szótlanul kimentek.






8. rész

Imádom a közös programokat.. (Mia szemszöge)

Kissé meglepődtem azon amikor Harryék beállítottak, de ez van reggel még kissé morcos vagyok.. Felöltöztünk és kimentünk a  fiúkhoz akik még az óta is csöndben voltak. Én odarohantam Harryhez és behívtam a szobánkba. 

- Harry.. Sajnálom, hogy úgy begurultam csak reggelente eléggé morcos vagyok. – mondtam miközben alig bírtam a szemébe nézni.

-Jaaajj.. semmi baj és tudod mi a helyzet én is pont ilyen vagyok, és amúgy is a mi hibánk kopogni kellett volna. – mondta Harry megkönnyebbült arccal.

Aztán szó nélkül megölelt. Aztán újra beszélgetni kezdtünk.

- Mia.. figyelj.. Louissal terveztünk egy kis programot így közösen négyen. Arra gondoltunk, hogy elősször is vigyük el ezt a két kis rosszaságot Mazsolát és Stellát sétálni aztán menjünk a mi tavaszi kis helyünkre.. hogy mi is ez a hely?.. hát ez egy kis faház.. Imádunk ott lenni majd meglátjátok milyen jó kis hely ráadásul van egy kis medencénk is. – mondta Harry lelkesen és nevetve.

Mielőtt belekezdtem volna a mondatatomba az előtt Becky ránk nyitott-

- Gyerünk mennyünk!

Kiderült, hogy neki Louis mondta el a tervet. Bepakoltunk mindent elindultunk a kutyákkal együtt. Mielőtt kiléptünk volna az ajtón apa odakiáltott nevetve a fiúknak:

- De aztán vigyázni a lányaimra! 

Harryék szintén nevettek. Harry vitte Mazsolát, Louis pedig Stellát. Mit ne mondjak vicces látvány volt mivel ezek a kutyák igazi energia bombák. Szóval egy ideig eléggé rángatták  őket meg ugráltak összevissza. Amikor elfáradtak akkor visszaadták nekünk a két kis szörnyet. Aztán Harryvel lemaradtunk és beszélgettünk..

- Harry mondanom kell valamit. – mondtam miközben mélyen Harry szemébe, néztem.

- Mi lenne az? – kérdezősködött Harry

- Szeretném ha tudnád, hogy én nem azért szeretlek amiért híresek vagytok a bandával.. nem mondom azt is szeretem benned, de én téged szeretlek személyszerit téged Harry Styles.. – mondtam könnybe lábadt szemekkel

- Huhh.. először is köszönöm.. és tudnod kell, hogy már nem tudom mióta várok egy lányra aki pont így érez irántam mint te.. és tudnod kell hogy én is szeretlek Mia Blacksmit..

Aztán már csak azt láttam, hogy egyre közelebb jött.. és megcsókolt.. Nagyon boldog vagyok, sőt hihetetlenül boldog. – gondoltam magamban..

Amikor vége volt a csóknak elindultunk és ekkor már kéz a kézben sétáltunk tovább, és egyszerre megálltunk mert Becky és Louis is csókoloztak…

9.rész. 

Az újabb meglepi (Becky szemszöge)


Megláttam hogy jönnek Miáék, és egyből ellöktem magamtól Louist. 
- Sziasztok. Kicsit lemaradtatok. - kezdtem el zavaromban. 
- Szerintem nem bántátok meg. - kezdett nevetni Harry. 
Egy kínos csend következett. 
- Na mehetünk? - kezdett bele Louis. 
Harry szó nélkül elindult, Miával kézen fogva, és mi pedig Louissal követtük őket. 
*****
Másfél óra séta után kikötöttünk, egy hegyszerűség tetején. Kifújtuk magunkat, és indultunk tovább amikor megláttunk egy faházat a távolban. 
- Készen álltok hogy megismerjétek a többieket? - kérdezte Louis. 
- Öööö. Eről nem volt szó. De én igen. - nevettem. 
Mazsola és Stella élvezte nagyon a hegymászást. Rohangáltak oda vissza, de persze a közelünkben.  
10 perc után már egész közel voltunk, ezért megfogtam a kutyákat, és úgy mentünk tovább. Az ajtó előtt, még megálltak a srácok. 
- Üdvözöllek titeket, a hegyvidéki kunyhónkban. - nyitot ajtót Harry. 

Niall, Liam és Zayn benn fetrengtek a kanapén, és nézték a tv-t. Amint meghallották hogy kinyílt az ajtó felkapták a fejüket, és felugrottak. 
- Sziasztook - üvöltötte Zayn. 
Odajöttek felváltva megölelgettek minket. 
- Sokat hallottunk felőletek. - nevetett Niall. 
Mindketten Harryre és Louisra néztünk, és röhögni kezdtünk. 
- Na és ők kik ? - guggolt le Liam a kutyákhoz. 

- Ő itt Mazsola, ő pedig Stella. - mutatta be őket Mia. 
- Na de mennyetek, rendezkedjetek be a szobátokba. - lökött meg Harry. 
Mi szó fogadva elindultunk fel a lépcsőn. Minden foka nyekergett egyet amikor ráléptünk.
Kinyitottuk az ajtót, és egy berendezett szobával találkoztunk szembe. A szoba közepén ott voltak a bőröndjeink. Mellettük a kutyák cuccai. 
- Mi ez a 'beköltözés' ?? 
- Hát, gondoltuk kibírtok velünk egy pár napot. - mosolygott Harry. 
Kipateroltuk a szobából a srácokat, és kipakoltunk a táskákból. A kutyák cuccait külön kipakoltuk, és egy egészen otthonos szobát rendeztünk, be röpke fél óra alatt. 
- Na már csak azt kéne megtudni, hogy mit akarnak ők csinálni. - kezdtem el agyalni. 
- Remélem nem valami perverz dolog jutott eszedbe. - nevetett Mia. 
- Áhh. Nekem nem, de úgy tűnik neked igen. 
Beszélgetésünket Zayn ajtónyitása zavarta meg.... 




10.rész.

Imádok itt lenni 1. nap..(Mia szemszöge)

Egy hatalmas nevetést szakított félbe Zayn.
Nah.. látom szépen berendezkedtetek. - mondta Zayn mosolyogva
De, most aztán fürdőruhára fel és irány a medence. szonyat meleg van odakinn. Mi lenn várunk titeket a medencénél. Jah.. és még egy dolog Louisék mondták, hogy beszéltek a szüleitekkel és 5 napig maradhattok. Mi felpattantunk Beckyvel és telkeztünk örömtáncot járni és visongani. Zayn már el is menekült nevetve, de még odakiáltott nekünk valamit:

 - 5 perc és gyertek le a medencéhez jah és remélem éhesek vagytok mert sütögetni fogunk. Mi BEckyvel egyhangúan kiabáltuk hogy: 
- Nanááá kajára fel! 
Gyorsan felkaptuk a fürdőruhánkat és már is rohantunk le a medencéhez, de már a lakásban lehetett érezni a finom grill illatát. Leértünk és már csak azt vettem észre, hogy Harry felém szalad. Abban a pillanatban Harry felkapott és elkezdett velem a medence felé futni és egyszerre beleugrottunk, persze én rettentően kapaszkodtam Harry fürtjeibe. amíg a víz alatt voltunk egy pár pillanat alatt Becky és Lou bellettünk landoltak. Harryvel a medence egyik végében voltunk és épp vizslattam a hasááát. Lou Beckyvel a másik végletben csöndben beszélgettek vagy pontosabban ismét csók csattant el köztük. Eközben Niall Liam és Zayn valamit tervelhettek mert csak a susmorgást hallottam. 
Egy pár perc mulva Harry kezdett felém közeledni már majdnem csók volt és akkor Liamék egyszerre egy hatalmas bombát ugrottak, "tökéletes az időzítés" mit ne mondjak. De, csak nevetni tudtunk rajta. Végülis Beckyéket a csók közben zavarták meg gondolom szándékos kis poénból. - gondoltam magamban. 
Kimáztunk nagy nehezen a medencéből. Jól beettünk a sokféle kajából. Aztán Harry és Lou lefeküdtek napozni, mi meg a srácokkal ezt nem hagyhattuk annyiban. Kiterveltük a tervet ami még pedig a következö képpen épült fel...

11.rész.

Terv meghiúsítva, vagy mégsem? (Becky szemszöge)

- A terv pedig a következő. -kezdtem el mondani. - Fogjuk azt a vödröt - mutattam oda - és telerakjuk, minden féle trutymókkal, és amikor nem figyelnek, telibe rájuk öntjük. Megbeszéltük? 
- Igen, - mondták egyszerre. 
- Akkor indul. 
Felemeltem a vödröt és berohantunk a lakásba. Mind az öten elindultunk, és összeszedtünk minden folyékony anyagot, minél gusztustalanabb dolgot, és beleöntöttük a vödörbe. Volt abban tusfürdő, szappan, borotva hab, nap tej, sör, víz, kóla, parfüm, puding, sőt, még két tubus fogkrémet is nyomtak bele. Előkotortam egy nagy fa kanalat, és összekevertem. Aztán elindultunk ki az udvarra, de mire kiértünk, a két srác sehol sem volt. 
- Srácok, azt hiszem a terv meghiúsult. -  mondtam és nevetni kezdtem. 
- Szerintem nem. - mutatott Zayn a nap ágyakhoz.  - visszajöttek. 
Lábujjhegyen elindultunk feléjük, és amikor odaértünk, ordítottam egyet. 
- Szeretettel, tőlünk. - és rájuk öntöttem a vödör tartalmát.
Felugrottak és ordítani kezdtek. Aztán egymásra néztek és közeledni kezdtek hozzánk. Mia meg én kétségbe esve rohanni kezdtünk amerre csak láttunk, ők pedig utánunk eredtek. Ketté váltunk én balra ő pedig jobbra szaladt. Utánam Louis Harry pedig hugom útán szaladt. 
Én kifutottam a ház előtt lévő erdőbe, és ott kezdtem 'bújócskázni'. Cikáztam a fák között, és egyik pillanatban hátranéztem, és nem figyeltem merre  futok. Egyszer csak nekirohantam egy fának, és nagy ügyesen hátraestem. Ott feküdtem a földön, és a fejemet fogtam, amikor megérkezett Louis. Először nevetni kezdett, és amikor látta, hogy én tök komolyan veszem, akkor ő is visszavett magából. Felkapott, és visszavitt a házhoz. Lerakott a kanapéra, és hozott jeget. Beborogattam a fejemet, amin eközben egy jó nagy dudor keletkezett. 
- Veled meg mi történt? - nevetett Mia amikor bejött, csuron trutyisan. 
- Hát...nekimentem egy fának. - nevettem magamon. - de látom téged meg utolért Harry.
- Szerencsétlen. - jött oda és ölelt meg. 
- Tecsak ne ölelgess ilyen trutyisan. - löktem el, és kezdtem el röhögni. 
A többiek csak néztek minket, és röhögtek rajtunk. 
- Kéne vacsorázni, már 6 óra van. - vetette fel Niall
Elindultunk a konyha felé és.....



12. rész

Tábotűznél..(Mia szemszöge)

Beléptünk a konyhába és mi Harryvel egymásra néztünk, és rögtön versenyezni keztünk  a fürdőszobáért. A lépcsőn majdnem fellőktük egymást eléggé vicces volt, de végül Harry magaelé engedett. Eközben Liam felkiálltott:

- Fél óra és kezdődik a tábortűz!

 Amikor már mindannyian lezuhanyoztunk én felvettem a kedvenc ruhámat, Becky pedig felvette  az ő kedvenc ruháját. Az én ruhám lila volt, Beckyé pedig kék. Lementünk és a házból láttuk a tábortűz lángjainak a fényét. Kimentünk és Harry meg Louis rögtön felálltak és felénk jöttek. Harry megölelt és a fülembe súgta:

-Gyönyörű..

Lou meg egy puszit nyomott Becky arcára és azt mondta neki vagy is inkább ordította, hogy:

-Szeretlek!

Harry megfogta a kezem és odahúzott az egyik farönkhöz és leültetett maga mellé. Becky és Lou meg épp velünk szemben foglaltak helyet. Aztán jött Niall és hozta a gitárját. Agyalogni kezdtem...háát igen itt valami éneklés is lesz. Aztán beállított Liam egy tál szalonnával.Utána Beckyvel egyszerre egyhangúan egymásra néztünk és sápadt arccal azt kiabáltuk, hogy: 

- Hol vannak a kutyák?!

Ahogy ezt kimondtuk hallottuk Mazsola és Stella ugatását és megláttuk, hogy Zayn egyik kezében egy csomag májva cukrot hoz a másik kezével pedig csalogatja a két kutyát. Egyszerre fellélegeztünk Beckyvel és ezt a megkönnyebbülést egy hatalmas röhögés váltotta fel.

- Nah, de kezdődjék a zene estje..- mondta Niall miközben elkezdett gitározni.

Aztán Liam rázendített, és őt követte Zayn miközben a kutyák az ölében feküdtek. Ezt  követően Harry felém fordult mélyen a szemembe nézett és és elkezdett egy nagyon lassú részt énekelni. Én már csak azt vettem észre, hogy könny csordult ki a szemeimből. Ahogy befejezte a szólóját megcsókolt.

Amíg mi csókolóztunk a többiek fütyülni kezdtek. Ezek után Louis szólója következett amit egy forró csókkal zárt le. Beckyék csókja közben mi torkunk szakadtából üvöltöttük hogy:

- Tökéletes pááár!

A zajongások után Niall egy fura dologra kért minket..

- Énekeljetek most ti.. - mondta felcsillanó szemekkel

Neeem, neeeemm.. - mondtuk egyhangúan Beckyvel

- De, Mia te szeretsz énekelni...énekelj.. - mondta Becky

Egy kis csönd és gondolkozás után a többiek rázendítettek, hogy: 

- Mia! Mia! Mia!

- Rendben van éneklek - mondtam 

 Aztán Niall elkezdte gitározni az egyik számukat...

13.rész.

Forever Young (Becky szemszöge) 


- Forever young,I wanna be, Forever young. Do you really want to live forever,Forever,Forever young.- kezdte Mia énekelni a refrént.

- Some are like water, some are like the heat,Some are a melody and some are the beat,But sooner or later they all will be gone. Why don't they stay young?- folytatta Niall. - Jó hangod van. - tette le a gitárt a kezéből. 
- Köszönöm, szerintem nem- kezdett szerénykedni Mia. 
- Mia, fogadd el. Akinek van tehetsége, annka van. És te közéjülk tartozol. - álltam fel, és nyújtózkodtam eggyet. - viszont én álmos vagyok. Szóval, bemegyek és alszok. 
- Oké, megyek én is. - ajánlotta fel Louis. 
Loui kézen fogott, és bementünk a lakásba. Felsétáltunk az emeletre, ahol a szobánk volt. Leültem az ágyamra, és elővettem a párnám alól a pizsamámat. 
- Kimennél? - nevettem - átöltöznék.
- Oooh...hagy maradjak. Elfordulok. - könyörgött.
- Rendben, de akkor állj oda a sarokba. 
Louis odasétált, és vigyáz állásban várt. Elfordultam tőle, és levettem a ruhámat. Felemeltem a pizsi cuccomat, és amikor vettem volna fel a pólómat, Louis átölelt hátulról. 
- Azt hitted ottmaradok? - nevetett. 
- Csak reméltem. De engedj el.. - ordítottam. 
- Nem. 
- Ha a szép szóból nem értesz. - mondtam és rátapostam a lábára. 
Loui felordítot, és elengedett. 
- Most pedig. - mutattam a sarokra. - mennyél vissza. - kezdtem el röhögni. 
Odasétált, és újra vigyázz állásban várt. Én átvettem a ruhámat, és odasétáltam Louishoz. 
- Nézhetsz.
Louis  hátra fordult, és végigmérte hogy miben vagyok. 
- Hmm. - mordult fel, majd magához húzott és megcsókolt. 
- De most már aludni szeretnék. - mondtam és belefeküdtem az ágyamba. Betakaróztam, és vártam hogy Louis mit reagál. Mosolygott egyet, aztán leült mellém az ágyra, és adott egy jóéjt puszit. 
- Szép álmokat. - mondta, majd felállt és kisétált. 
Sóhajtottam egyet majd álomra hajtottam a fejemet. Félálomban voltam, amikor Mia dühösen nyitott be a szobába....

14. rész

Ez igazán fáj..(Mia szemszöge)

Berontottam Beckyhez.. Nagyon ideges voltam.. Leültem az egyik sarokba és már az idegességtől sírva fakadtam.  Becky azonnal odarohant hozzám, sőt aztán Zayn, Louis, Niall, és Liam is beállított. A fiúk tudták mi a baj.. viszont Becky nem. Eszeveszettül kérdezősködött, hogy mi történt.. aztán elmondtam.

- Harryt felhívták telefonon és láttam, hogy azt írta ki a telója: Életem.. 

- Aztán elment telefonálni és hallottuk Zaynel, hogy azt mondogatja, hogy szeretlek szeretlek!..  

- Én is hallottam.. – mondta Niall lesütött szemekkel

- Ez borzasztó.. és Harry még mindig telefonál?? – kérdezősködött Becky

- Igen.. de látta, hogy Mia felrohant. – válaszolt ismét Niall

A többiek csak ott voltak körülöttem mint egy nagy család és vígasztalgattak.. A nővérem nyugtatgató karjaiban egy kicsit megnyugodtam, de még mindig éreztem belül azt a hasogató fájdalmat.. 

    - Mi örökké szeretni fogunk téged Mia.. – mondták nekem a többiek

    - Imádlak titeket.. – mondtam sírva.. és egy hatalmas csoportos ölelés következett.

Abban a pillanatban lépett be az ajtón Harry.. Könnyes lesütött fejjel..

A többiek egyszerre felálltak és kimentek a szobából egy szó nélkül.

Harry odajött hozzám a sarokba. És magyarázkodásba kezdett.

- Tudom, hogy láttad a telefonomon azt a nevet, hogy: Életem..  Meg azt is tudom, hogy a többiekkel azt is hallottátok, hogy azt mondogatom a telefonba, hogy: szeretlek, szeretlek – mondta mélyen a szemembe miközben láttam, hogy könnybe lábad a szeme.

- Igen ez így igaz ahogy elmondtad.. –  vágtam rögtön a szavába

- Jaaaj Mia szerelmem kérlek ne sírj nem akartalak megbántani csak hagyd, hogy végig mondjam kérlek. – kérlelt Harry

- De minek ha egyszer láttam amit láttam és hallottam amit hallottam.. – mondtam Harrynek. 

Közben valami éles fájdalmat éreztem a szívemnél.

- De Mia kérlek..

Én egy szó nélkül kirohantam a szobából a többiek ott álltak az ajtó előtt. Kérdezgettek, de én senkire sem figyeltem.. Alig, hogy leértem a lépcsőn Úgy éreztem végem, de még kiértem a lobogó tűzhöz. Még mindig láttam magam előtt az emlék képeket ahogy Harry mondja a telefonba: szeretlek szeretlek! Ereztem, hogy már sírni se tudok és akkor…

15.rész.

Kölcsön kenyér visszajár...(Becky szemszöge)

Lerohantam Mia után, és láttam, hogy leül a tábortűznél. Szegény a tenyerébe hajtotta a fejét, és szomorkodott, már könnycseppek sem folytak le az arcán. Csak ült, és bánkódó fejet vágott. Leültem mellé és megöleltem. 
- Nyugii. Tudom hogy könnyű mondani, de nem ér meg ennyit ez az egész. lehet hogy csak egy félreértés volt. - mondtam neki, és közben erősen szorítottam magamhoz. 
- Haggyál békén. menny innen. - lökött el. 

Meglepődtem, hogy Mia ilyet modnott, de megértem. Kiborult. Ingaza van, inkább magamra kéne hagynom. Felálltam, és elsétáltam. Idegesen berontottam a házba, és megkerestem Harryt. Bementem a szobájába, és láttam hogy nyomkodja a telefonját, és ül az ágyán. 
- Mégis mit képzelsz te magadról? Csak játsozl a hugom érzéseivel? Miért kellett neked ezt csinélnod vele? Egy nagy bunkó voltál, és az hogy bocsánatot kérsz, az nem fogja őt emgvígasztalni. Ajánlom hogy találj ki valami jó indokot, vagy  most menny oda hozzá, és mondd emg neki hogy mást szeretsz. - vágtam a fejéhez, és kirohantam a szobából. Lefeküdtem a kanapára, és idegességemben elaludtam. 
******
Fél óra múlva Louis keltett fel. 
- Te mégis mit mondtál Harrynek? Szegény gyerek totál kiborult, és egy fél órája folymatosan sír. Az egy dolog hogy átvágta a hugodat, de azért ez nem a te dolgod, nem kéne beleavatkoznod. - ordított velem Louis. 
- Hogy nem az én dolgom? Dehogy nem. Mia a húgom, és nem hagyhattam annyiban, mert tudom hogy ő nem fog beszélni Harry fejével. Ezért megmondtam Harrynek a véleményemet. - válaszoltam ordítva. 
- Tudod hogy Harry mennyire nem bírja a kritikákat. Minek kellett ezt most? 
- Tudom én azt. Visszakapta amit Miával tett. - kezdtem el idegesen össze vissza hadoválni. 
- De értsd már meg hogy ez az ő dolguk, maradjunk ki ebből. Inkább csak kerüld el őt. 
- Tudod mit? Ha ennyire akarod hogy elkerüljem őt, akkor tessék. - mondtam, és fogtam a kutyák pórázát, és a lakáskulcsomat, lehívtam Mazsolát és Stellát az emeletről, és idegesen kirohantam a házból. Becsaptam magam után az ajtót, és elindultam hazafelé. Közben könnycseppek csurogtak végig az arcomon. 
- Nem hiszem el hogy ezen vesztünk össze. Mégis mit várt tőlem? Hogy hagyom hogy Harry átverje a hugomat, és kikészítse? És még csak ne is kapjon érte semmit? - gondoltam magamban. 
Idegesen lépkedtem, és egy 10 perc séta után, kezdett ismeretlenné válni a hely.  Csak mentem előre, és nem találtam a haza vezető utat. Leültem egy fához, és sírni kezdtem. Stella és Mazsola odafeküdtek az ölembe, és úgy ahogy voltam egy idő után elaludtam.....

16. rész

Tisztázzunk mindent!..(Mia szemszöge)

Louis nagy hévvel rohant ki a házból és odajött hozzám.
- Mia.. Becky eltűnt.. – mondta Louis idegesen.. már majdnem sírva
- Mi csoda??? Becky neee még is miért mi történt?? – eszeveszettül kérdezősködtem
- Hát az az igazság, hogy mi is veszekedtünk.. mert nagyon leteremtette Harryt én meg jól megszidtam.. ez az egész az én hibám remélem megtudtok majd bocsátani, mert te nekem olyan vagy mint a húgom Becky pedig az életem..- mondta Lou lehajtott fejjel
- Jaaj ez borzaszó..  és egyáltalán nem haragszom.. Becky sem haragszik csak nagyon fél, hogy elveszít.. tisztáznunk kellett volna ezt az egészet Harryvel.. hagynom kellett volna, hogy végig mondja amit akart..- mondtam kétségbeesett arccal
- Lou.. most nagyon figyelj rám.. indulj Becky után mert ismerem a nővérem és valahol egyedül van és sír.. én meg addig is beszélek Harryvel.. jahh és szólj a többieknek, hogy menjenek veled és a kutyákkal..- utasítottam Louist
- De Becky elvitte a kutyákat is.. - mondta Lou
- Remek akkor azok nélkül de siessetek!!! Nem sokára mi is indulunk Harryvel – mondtam és már siettem is fel Harryhez a szobájába.
Kopogtam és beléptem az ajtón Harry pedig ott ült az ágyon. Leültem mellé és elmeséltem neki, hogy Beckyvel mi történt..
- Ez is az én hibám. – vágott a szavamba Harry
- Nem a te hibád Harry.. – mondtam 
- De hogy is nem.. azért az én hibám mert nem voltam nálad erőszakosabb és nem tudtam tisztázni az egészet.. – mondta Harry
- Akkor kérlek most tedd meg tudnom kell az igazat..
- Akivel telefonon beszéltem és a telefonom azt írta ki neki, hogy: Életem.. ő a legjobb lány barátom.. Samanta.. de esküszöm neked, hogy nem érzek iránta semmit komolyan mondom ő csak egy barát.. én téged szeretlek te vagy az életem te.. nem Samanta.. – mondta Harry mélyen a szemebe miközben még mindig könnyezett
- Hiszek neked.. de egyet akkor sem értek.. akkor miért volt a telefonodba úgy beírva, hogy: Életem..
- Azért mert neki én is így vagyok beírva és előtted őt tekintettem a lányok közül a legfontosabbnak..(persze anyukámon kívül).. de már kitöröltem és Samanta néven szerepel te pedig úgy, hogy: Aki a legfontosabb.. Szeretlek Mia.. és nem akarlak elveszíteni – mondta Harry sírva
Én meg nem mondtam neki semmit csak megcsókoltam.. megkönnyebbülés, boldogság, szerelem érzések kavarogtak bennem.. mert még soha senki nem mondott nekem ehhez foghatót.. Mind a ketten sírtunk és mosolyogtunk egyszerre..
- Szeretlek Harry.. – mondtam neki..
- Én is téged Mia.. – mondta nekem
De siessünk Beckyéket megkeresni. – kezdtem el pattogni
Gyorsan felpattantunk és kézen fogva elkezdtünk futni, amikor az erdő szélén szembetaláltuk magunkat a mi kis családunkkal. Louis és Becky kézenfogva csókolóztak a többiek meg megölelték őket a kutyák meg kintről ugráltak rájuk. Gyorsan odarohantunk hozzájuk és olyan nagy volt a boldogság, hogy úgy éreztük minden rendben van…


17.rész.

A 'happy end' (Becky szemszöge)

Ott feküdtem, és álmodoztam. A kutyák aludtak mellettem. Aztán egyik pillanatban mintha felpörögtek volna, ugatni kezdtek. Aztán elrohantak a semmibe. Én felpattantam és utánuk rohantam. Nem túl sok sikerrel. Újra eltévedtem, és Mazsola meg Stella sehol sem voltak. Térdre estem és sírni ekzdtem újra. 
- Nemigaz hogy összevesztek Louissal, erre még a kutyáimat is elvesztettem. Egy két lábon járó szerencsétlenség vagyok. 
- Ez nem igaz. - állt mögöttem Louis, a két kutyával. 
- Stella, Mazsola ! - ordítottam fel. - drágaságaim. - simogattam őket. 
- Becky. Beszélnünk kéne. - mondta Louis. 
Felálltam és a szemébe néztem. 
- Sajnálom. Tudom hogy nem kelett volna ordítanom veled, de tudod hogy mennyire szeretem Miát, és mindig kiállok melette. - öleltem meg. 
- Nem. Becky. Neked volt igazad. Sajnálom hogy kiabáltam veled.- modnta és közelebb hajolt majd megcsókolt. Louis háta mögött megláttam a csapat többi tagját. Mia és Harry kézenfogva álltak ott. Egyből odarohantam Miához és a nyakába ugrottam.
 - Sajnálom, sajnálom. 
- Mégis mit? - nevetett. 
Vállatvontam, és odaálltam Harry elé. 
- Harry. Beszélhetnénk négyszem közt? 
- Persze. 
Harry vezetésével kisétáltunk az erdőből, és a ház előtt leültünk. 
- Harry figyelj. Sajnálom hogy úgy összehordtam minden rosszat rólad, csak tudod kiborultam. Nem vagyok ilyen, de ha a hugommal történik valmi akkor ölni tudok. - nevettem. 
- Semmi gond. De Becky el kell neked is mondanom hogy mi volt ez az egész. Az a lány aki úgy volt beírva a telefonomba hogy Életem, őt úgy hívják hogy Samanta. És ő csak egy barát semmi több. Egyik legjobb barátnőm. De én Miát szeretem. 
- Elhiszem. 
- Szent a béke? - nyújtott kezett Harry.
- Igen- mondtam és ellöktem a kezét, és megöleltem. 
A megható pillanatra a többiek is megérkezdtek. Louis odajött, és meglökte Harryt. 
- Harry ő attól még az én csajom. - nevetett. 
- Nem terveztem lenyúlni. - válaszolt. 
A többiek csak röhögtek rajtuk, aztán bementünk a házba és leültünk a tv elé. Zayn, Liam és Niall elfoglalták a kanapét. 
- Kicsi a rakás. - ordítot Louis, és rájukugrott. Őt Harry is követte, és mi sem akartunk kimaradni, ezért rájuk ültünk mi is. Aztán valaki kopogott az ajtón. Leugrottam a 'dombról' és kinyitottam az ajtót. Egy nem várt vendég volt az......




18. rész

Ezt nem hiszem el...(Mia szemszöge)

Leugrottam Harry hátáról aztán Harry is lemászott a kupacról és megcsókolt. Eközben Becky nyitott ajtót valakinek. Egy lány állt az ajtóban..
- Harry!.. – üvöltötte az idegem lány aztán egy pillanatra elakadt a szava mert meglátott minket csók közben
Harry felkapta a fejét és a lányra nézett.
- Samanta..?! – mondta miközben szinte elfehéredett az arca
- Mit keres Ő itt??? – kérdeztem Harrytől miközben megint könnyezni kezdtem
- Mia.. szerelmem.. esküszöm neked, hogy fogalmam sem volt, hogy beaállít Samanta..
- Helló!..én is itt vagyok.. Haryy nem is mondtad, hogy van barátnőd?! – vágott közbe Samanta
- Igen van Ő itt Mia és mindennél jobban szeretem Őt.. – mondta Harry Samantának
Nem szóltam semmit csak felmentem a szobánkba.. Becky és a srácok rögtön utánam jöttek.
Ismételten a sarokba kötöttem ki ugyanabban a szituációban..
- Ezt nem hiszem el.. – mondtam miközben már alig volt hangom.
- Hát igen Ő Samanta Harry legjobb barátnője.. – mondta Niall
- Mia szerintem nyugodj meg.. Harry tényleg szeret téged.. tudom.. – mondta Louis
- Igaza van Louisnak.. Harry tényleg szeret – válaszoltak egyszerre a többiek
- De akkor meg.. nem értem.. szeretnék pihenni..meg egy kicsit egyedül lenni ne haragudjatok. – mondtam a többieknek akik ismételten mint egy nagy család körbeálltak.
- Rendben van kicsi Miánk, és de hogy haragszunk. – mondta Becky 
Én csak megpróbáltam egyet mosolyogni, majd a többiek kimentek én meg lefeküdtem az ágyamra és megpróbáltam aludni. Amikor felébredtem Harry ott ült az ágyam mellett és simogatott. 
- Mia csak, hogy felébrettél.. – mondta nekem Harry
Én csak nyújtózkodtam egyet és már is kérdőre vontam.. 
- Mi volt ez délelőtt?.. – tettem fel az első kérdésem
- Semmi.. vagy is inkább.. Samanta eljött meglátogatni mert most jött haza Hollandiából, és csak tudatni akarta velem, hogy jól van. – mondta Harry miközben még mindig simogatott
- Értem..- mondtam 
- Aztán elküldtem.. – folytatta Harry
- Hogy mit csináltál? – kérdeztem Harrytől csodálkozva
- Igen.. megmondtam neki, hogy a szívemben csak két nő létezik Te és az Anyukám.. és, hogy legjobb lánybarátomnak továbbra is megmarad, de semmi több.. Mert tudnod kell, hogy a hazatérésen kívüll azért jött mert Ő többet érez irántam mint barát.. de ezzel egyedül van. – mondta nekem miközben egy puszit nyomott a fejemre
- Szeretlek..- mondtam és közben a nyakába ugrottam
- Én is téged.. – mondta és utána rögtön megcsókolt..
Ekkor benyitottak a többiek és látták, hogy minden rendben van. Mindenki örült és mosolygott. 
- Ideje lemenni és vacsorázni. – mondta a kis éhenkórász Niall
- Okéééé – mondtuk egyhangúan és már rohantunk is le a konyhába.
Amikor beleharaptam az első falatba hallottam mind ha valaki kotoncolna kinn a a garázs környékén. A kutyák idetépve kaparták a hátsó ajtót. Harryt elhúztam az asztaltól és megsúgtam neki mit hallottam és, hogy megakarom nézni ki vagy mi van odakinn. Egy szó nélkül kézen fogva odamentünk a többiekhez és azt mondtam:
- Látom a kutyáknak szükségük van egy kis sétára kivisszük őket.. 
És már rohantunk is Harryvel és a kutyákkal kifelé. Amikor a garázshoz értünk nem találtunk semmit csak egy levelet amire az volt írva:  Louisnak és csak neki mert szeretem.. Harryvel egymásra néztünk és tátva maradt a szánk…






19.rész.


Indulás haza (Becky szemszöge)


Ültünk a konyhaasztalnál, és egyszer csak Mia kijelentette hogy elmennek megsétáltatják a kutyákat. 
Mi folytattuk a beszélgetést odabent. 
- Amúgy Harry és Samanta között volt valami komoly? - tettem fel a kérdést ami már órák óta kínzott. 
- Hát..Régen amikor megismerték egymást, akkor jártak. De nem tartott tovább 1 hétnél, aztán megbeszélték, hogy barátok maradnak. Nem szerették volna elveszíteni egymást. - mesélte Zayn. 
- Tudtam, egyszerűen éreztem. És Harry miért nem mondta el ezt Miának? 
- Nem akarta hogy félreértse, aztán összevesszenek ezen. - mondta tovább Liam. 

Lenéztem a földre, és éppen kezdtem volna bele a mondandómba amikor benyitott Mia. 
- Becky, Louis. Gyertek ide. - parancsolt. 
Néztünk egyet aztán felálltunk és odasétáltunk. 
- Mi a baj Mia?  - kérdezte Louis. 
- Kinn találtunk valamit Harryvel, és gondoltuk, nem ártana ha tudnátok róla. - Adta Louis kezébe a levelet. 
- Louisnak és csak neki mert szeretem..- olvasta fel hangosan. Arcán meglepődöttség látszott. 
- Add ide. - kaptam ki a kezéből. 
Kinyitottam , és olvasni kezdtem. 
" Tudod Louis. Én nagyon bírlak téged. És kezdek többet érezni irántad. Tudom hogy van már egy barátnőd, de remélem te is viszont érzel, és nem leszel olyan, mitn Harry. 
Üdv. Samanta."
Könnyezni kezdtem, és hozzávágtam Louishoz a levelet, aztán felrohantam a szobánkba. Bezártam az ajtót, és csendesen sírni kezdtem. Nem hiszem el hogy először Miát, aztán engem akar kicsinálni. 
- Becky enggedj be! - dübörgött Louis. 
Nem válaszoltam, csak hangja hallatán még jobban sírni kezdtem. 
- Becky, légyszíves. - folytatta.
- Nem. Egyedül szeretnék lenni. - válaszoltam rekedt hangon. 
- Akkor megvárom míg kijössz. - válaszolt, és hallottam hogy végig csúszik az ajtón, és leült előtte. 
Fél órán keresztül csak sírtam, aztán amikor már megnyugodtam egy kicsit kinyitottam az ajtót. Louis egyből rohant volna be, de én megállítottam. 
- Hívd ide Miát. - mondtam , aztán becsuktam az ajtót. 
1 perc múlva már kopogtatott az ajtómon. 
- Mit szeretnél? - jött ode és megölelt. 
- Menjünk haza. - böktem ki egyből  a választ. 
- Biztos? 
- Igen. 100%-ig biztos. 
Mia elindult a szekrényhez, és elővette a bőröndöket. 
- Akkor segíts. - mutatott a ruháskupacra. 
Fél óra alatt összepakoltunk, és indulásra készen álltunk a szobában. 
- Indulhatunk? - kérdeztem. 
- Igen, mindjárt. - mondta és leült az ágyra. 
Én fogtam magamat, és kirontottam az ajtón, és lefutottam a lépcsőn, bőröndddel együtt. Louis meglepődött fejjel futott utánam. 
- Becky! Becky. - ordított. 
- Mondjad. 
- Miért mész el? 
- Mert haza akarok menni. 
- Samanta miatt? Hidd el hogy én téged szeretlek, és nem foglak eldobni egy olyanért mint ő. Nekem te vagy a fontos. Ő csak egy lány aki bosszút akar állni Harry-n. - mondta és magához húzott, aztán megcsókolt. - Kérlek. Maradj itt. Nem akarlak elveszíteni.....




20. rész

Gyere ide.. mert mindannyian beszélni akarunk veled..(Mia szemszöge)

Boldog voltam látván, hogy Louis utánunk jött, örülök, hogy meg tudta fékezni a csókjával és az ölelésével Beckyt. 

- Úgy néz ki maradunk! – mondta Becky miután vége lett a csókjuknak Louissal

- Ez azz! – kiáltottunk fel egyszerre Louissal

Nagy volt az öröm és én már csak azt vettem észre, hogy Harry eszeveszettül rohan felénk. Amikor odaért egy szó nélkül megcsókolt.

- Mia nem mehettek el.. ne hagyj itt..tudom, hogy Samanta bosszúból tette ezt velem mert még annó jártunk.. de már régen volt és azóta te vagy nekem..

- Tényleg?.. Értem.. és az a helyzet, hogy nem haragszom.. mert nagyra tartom, hogy ezek után elmondtad nekem és ahányszor Samanta a téma elmondod mennyire szeretsz.. Szeretlek Harry.. – mondtam miközben mélyen a szemébe néztem

- Én is téged.. – válaszol és szorosan magához ölelet

Elindultunk visszafelé mind a négyen a párjukkal kézen fogva. Aztán láttuk , hogy a többiek rettentően rohantak és amikor odaértek akkor mindannyian rázendítettek persze ordítva: 

- Ne menjetek el! Ne! Ne! Ráadásul Mazsola és Stella imádják Zaynt - és ahogy meghallották üvölteni ők is rázendítettek.

Mi meg Beckyvel alig bírtuk elnyomni az ordítozást.

- Maradunk! Maradunk!

- Tényleg?? Igen! – örültek nekünk

Aztán egy hatalmas családi ölelés következett utána pedig hazamentünk. Otthon újra kipakoltunk aztán lementünk befejezni a vacsorát.

- Figyeljetek.. szerintem holnap hívjuk meg Samantát ide a házba és beszéljük meg vele, hogy örökre hagyjon minket békén.. – mondtam miközben felugrottam a kanapéra

- Én módosítanék rajta – vágott közbe Harry

- Na akkor halljuk.. – válaszolt neki Liam

- Szerintem, nem messze innen van egy nagy tisztás ahol van egy kis tó ahová kivihetnénk a kutyákat meg ott igazán megmutathatnánk Samantának, hogy mi összetartozunk. – mondta Harry

- Ez remek ötlet csináljuk ezt. – mondta Zayn

- De az ötlet Miáé volt. – mondta Harry

- Igaz igaz..- válaszolt Becky

- Már csak egy kérdés van.. – mondtam kissé lehajtott fejjel

- Mi az? – kérdezte Niall

- Ki fog szólni neki?.. – tettem fel a kérdést

- Majd én szólok neki -  mondta Harry

- Rendben van, de akkor most. – mondtam neki kissé idegesen

- Rendben.. de nyugi nem lesz semmi mert kihangosítom – nyugtatgatott Harry

Se szó se beszéd nélkül a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Aztán Harry felhívta, és kihangosította.. 

- Szia Harry – köszönt Samanta

- Szia.. arra szeretnélek kérni, hogy holnap találkozzunk a tónál tudod a nagy tisztáson. – tért rá a lényegre Harry

- Ohh rendben van.. nagyon örülök, hogy felhívtál akkor 10:00-kor megfelel? - kérdezősködött

- Igen megfelel akkor tali holnap – válaszolt Harry

- Oks szijjjaaa puszi – köszönt el Samanta

- Sziaa – válaszolt Harry és lerakta a telefont.

- Huhh holnap nehéz napunk lesz gyorsan vacsi és aludjunk..

Reggel Harry keltett engem és Louis pedig Beckyt. Ránéztünk az órára és láttam 9:34 volt felpattantam és szóltam a többieknek, hogy siessenek mert egy fél óra és találkozunk Samantával. De akkora már csak négyen voltunk otthon a többiek a kutyákkal már kinn vártak a tisztáson…

21.rész.

Viszlát Samanta (Becky szemszöge)

Harry és Mia, előre mentek, mert szerettek volna minnél előbb túlesni a dolgon, mi meg Louissal szenvedtünk még egy sort otthon. 
- Szerinted Samanta ez miért csinálja? Mit akar kihozni ebből? - kérdeztem, és nekiálltam beágyazni. 
- Hát, szerintem valahogy vissza akarja szerezni Harryt és gondlom ez volt a terve, hogy ha más sráccal látja őt, akkor Harry féltékeny lesz, és egyből hozzá szalad hogy szereti. És engem szemelt ki áldozatként. - kezdte el magyarázni.
- De akkor is. Ez azért szánalmas nem? 
- De. 
- Nem kéne indulnunk nekünk is? 
- Hát.. szerintem nem nagyon kellünk oda. Úgysem akarom látni azt a csajt. 
- Van egy ötletem. Mi lenne, ha csinálnánk szendvicseket, és vinnénk inni, emg egy lepedőt, és piknikeznénk? 
- Hmm. Egész jó ötlet. Niall biztos imádni fogja. - nevetett. 
Leszaladtam a lépcsőn, és be a konyhába. Kipakoltam a fél hűtőt, és egy egész kenyérből csináltam szendvicseket. Aztán beledobáltuk egy táskába, mellé 2 liter kólát, és Niallnek egy sört. Aztán Louis hozott egy takarót, meg a kutyáknak száraz kaját, és vizet, aztán elindultunk a többiek után. Fél óra hülyéskedés és játszadozás után, megérkeztünk a többiek meg kiáltozni kezdtek. 
- Hát ti hol voltatok eddig? - futott ode hozzánk Zayn a kutyákkal. 
- Hoztunk egy kis meglepit. - mutatta a táskát Louis. 
- Látom megkedveltek a drágákat. - simogattam meg Stellát. 
- Imádom az állatokat. Néha jobban mint Louist. - nevetett. 
- Naa - támadta emg Louis. 
Elkezdtek bírkózni, én pedig addig odaszaladtam a többiekhez. Mia odajött és megölelt. 
- Na miújság? Mi van Samantával. 
- Hát itt volt, és Harry  meg mondta neki, hogy hagyjon minket békén, ő pedig sértődötten elrohant. - Mesélte. - És veletek mizujs? Hogyhogy ilyen soká jöttetek? 
- Jaj Mia. Semmi perverség! Csak hoztunk egy kis meglepit. - mondtam majd megöleltem, és odamentem Niallhez, és Liamhez.. 
- Niall. Hoztunk egy kis kaját! - mondtam és leterítettem a lepedőt. Aztán kipakoltam a nagy adag szendvicset meg az üditőt, és persze Niall sörét. 
Mindenki odajött, és leültek. Én pedig felálltam, és előszedtem a kutykaját. Kiraktam egy tálba külön mindkettőnek, aztán vizet is kaptak, és kejelenthettük hogy a kutyák el vannak látva. 
Visszaültem a többiekhez és elloptam egy szendvicset. 
*****
fél óra lazulás után, én fogtam magamat, és leültem a patak szélére. Levettem a cipőmet, és belelógattam a lábamat a jéghideg vízbe. Hátradőltem és behúnytam a szememet. Aztán egyszer csak Valaki felemelt. 
- Louis. Tegyél le! Most!  - ötügettem a hátát. 
- Ne is álmodozz. - mondta és beleállt a patak mélyebb részébe. 
- Tegyél le. Tegyél le!!! 
- Három...
- Louis nee. 
- Kettő. 
- Nemerészeld, mert kinyírlak. 
- Egy. - mondta és elengedett. 
Belestem a jéghideg vízbe, és olyan érzésem volt, hogy a testem úgy ahogy van lebénult, és mozdulni sem tudtam.....



22. rész

Jég hideg víz után jöhetnek a szendvicskék..(Mia szemszöge)

Amikor láttam, hogy Louis beledobta

Beckyt a vízbe akkor lerohantam patakhoz. Láttam hogy Becky még a víz alatt van így hát én is beleugrottam a jeges vízbe. Louissal kihúztuk a fűre, én meg rögtön sírni keztem. A többiek rohanni kezdtek felénk Stellával és Mazsolával az élen. Louis megpróbálta újraéleszteni, de nem sok sikerrel járt. Aztán gyorsan visszarohantam a cuccokhoz és kikaptam a pokrócot a szendvicsek és a piák alól (persze minden borult).. És már ott is voltam gyorsan becsavartuk Beckyt.

- Becky! Becky! – kérlek mondj valamit ébredj fel kérlek.. – mondogattam neki miközben agyon ölelgettem.

Egyszerre mindannyiunk simogatni és ölelgetni kezdte. Jaa, és Mazsola meg Stella nyalogatták az arcát. Egyszer csak látjuk, hogy nyitogatni kezdte a szemeit Louis meg persze egyből megcsókolta. Végül felült és én ellöktem Louist.

- Naaaa adj teret nekem is. – nevettem

- De héé osztoznunk kell úgy beszéltük meg. – nevetve válaszolta

- Jaajj hagyatok már, mindkettőtöké vagyok. – vágott közbe Becky

- Jaaaj csak annyira örülök, hogy nincs semmi bajod.. – mondtam megkönnyebbülve

- Igen.. és sajnálom Becky..szeretlek tudod..- mondta Louis Beckynek

- Igen tudom és nem haragszom. – nevetett Becky

- Na de akkor egyezzünk meg a patakba csak bokáig! – mondtam mindenkinek nevetve

- Igenis! – válaszolt Harry

Abban a pillanatban Harry megfogta a kezem és elkezdett húzni a cuccokig. 

- Mia drágaságom ez így nem lesz jó. – nevetett

- Hát igen ez tényleg nem lesz így jó. – értettem egyet Harryvel

Elkezdtünk gyorsan mindent összepakolni aztán gyorsan hazarohantunk hozni másik kaját mert ezeket úgy összeborogattam amikor kirántottam alóluk a pokrócot. Harryvel mindent összedobáltunk ilyen szendvics olyan szendvics. Mi meg csak nevettünk egymáson..

- Nem baj úgy is van egy mindenevőnk: Niall – mondtam Harrynek miközben ő egy 4 emeletes szendvicset rakott épp össze.

Végeztünk irány vissza! Amikor mindent kipakoltunk a fűre a többiek csak néztek.

      - Mik ezek?? – kérdezte Liam

      - Hát szendvicsek! -  mondtam

Niall persze rögtön rávetette magát a Harry által készített 4 emeletes szendvicsre. 

****

Úgy ahogy volt eltisztult minden. Összepakoltunk és elindultunk hazafelé. Amikor beléptünk az ajtón láttuk a konyhát.. úgy őszintén romhaiban állt.. mindenki egyszerre Harryre és rám néztek mi meg csak édesen mosolyogtunk rájuk…

23.rész. 


Ha a hülyeség fájna...(Becky szemszöge) 


Mikor hazaértünk mindenki bevonult a szobájába, én pedig átmnetem Louishoz. 
- Unatkozook! - nyafogtam. 
- Mi lenne ha... - modnta aztán felállt és odajött. - Ha felesz vagy merszeznénk? 
- Csak azt ne. - vágtam rá egyből. 
Azóta utálom a felelsz vagy merszet, amióta kiskoromban rákészerítettek egy eléggé kínos dologra. 
- Miért? Csak nem félsz? - próbált meg felidegesíteni. 
- Renden van. Akkor játszok.
- Oh Yeah. - mondta Loui és leszaladt a konyhába. 
Fogott egy tányért, és egy fakanalat, és ütögetni kezdte. 
- Ébresztő mindenki aki alszik!!! Egy kis játék következik, gyertek a kanapéhoz. 
Negyed óra alatt mindenki levánszorgott, és elhelyezkedett. Aztán Loui felvet egy kalapot, és a kezébe fogta a fakanalat. 
- Tehát. A játékot mindenki ismeri. Felesz vagy mersz? - mutatott Zayn felé. 
- Merek. - nevetett Zayn. 
- Nem röhög. - ordított rá Louis. Vágott egy gondolkodó arcot aztán mondani kezdte.
- Táncolj nekünk egy kicsit. Tudod a lányok kedvéért, egy kis sztriptízt. - mondta.
Az egész csapat szakadni kezdett a röhögéstől. Zayn pedig kicsit zavarban, de felállt, és gondolkozott egy kicsit. Ezalatt Harry berakott egy zenét. 
- Hajráá- ordítottam oda.
Zayn elkezdett táncolni, aztán levette a pólóját. Azt megpörgette a levegőben egy párszor, majd eldobta. Mindannyian fetrengtünk a röhögéstől, főképp Niall. Zayn pedig csak folytatta. 
Elkezdte kikötni az övét, és egy kicsit forgatta a csípőjét. Louis elé igrott, és felkiáltott. 
- Köszönjük elég lesz. Most te jössz Zayn, te választasz. Csak előtte vedd vissza a pólódat. 
******
Egy óra játék után mindenki felment a szobájába, cska én maradtam lenn. Elkezdtem összepakolni, Harry és Mia után. Egy bő fél órába telt, aztán elindultam fel a lépcsőn. Kíváncsi voltam ki alszik és ki nem. Benéztem minden szobába. Először is Zaynébe, mert ő volt a legközelebb. Kinyitottam csendben az ajtót, és láttam hogy az ágyon fekszik, ölében a két kutya. Nagyon aranyos volt. Kimentem, és benyitottam Niall és Liam szobájába. Ők is aludtak. Egymást ölelve feküdtek az ágyban. Nevettem eggyet aztán becsuktam az ajtót. Nem volt már kedvem bemenni a többiekhez, ezért végre a saját szobánkba vettem az irányt. 
Felvettem a pizsomámat, betakaróztam, és próbáltam elaludni, több kevesebb sikerrel. Végül elnyomott az álom. 
Másnap reggel a kutyák ugatására ébredtem.... 

24.rész.

Ez aztán furcsa..(Mia szemszöge) 

Reggel Becky ébresztett, őt pedig a kutyák.

- Mi történt?..- kérdeztem csodálkozva

- Nem tudom. - mondta Becky és már rohantunk is kifelé a szobánkból.

Amikor benyitogattunk a a fiúk szobáiba senkit sem találtunk. Aztán lerohantunk az emeletről és ott is csak az üres konyhát és nappalit találtuk.

- Nah ez fura.. - mondtam 

Aztán Becky meglátott egy üzenetet a hűtőre tűzve. Ez állt a lapon:

"Jó reggelt! A fiúkkal el kellett szaladnunk reggeliért ugyanis egy darab kaja sem maradt otthon a tegnapi piknik után. Nem sokára otthon leszünk Puszil. Harry és Lou"

- Addig is menjünk sétáltassuk meg Mazsolát és Stellát. - mondtam

- Rendben, addigra talán hazaérnek a kajával. - válaszolta Becky

Már mentünk is és vittük a két kis szörnyecskét. Egy jó órát sétáltattuk őket, aztán gyorsan hazamentünk. Amikor hazaértünk akkor láttuk, hogy meg van terítve a konyhaasztal. De ismételten senki sehol nem volt. Elindultam a tv felé és láttam, hogy rá van ragasztva egy újabb üzenet amiben a következő állt: 

"Meghoztuk a kaját egyetek meg mindent amit kiraktunk neketek, ez parancs! Aztán üljetek le a tv elé és kapcsoljátok be a dvd lejátszót mert készítettünk nektek egy kis filmet."

Gyorsan bekajáltunk szinte majdnem mindent, utána pedig gyorsan leültünk a kutyákkal megnézni azt a kis filmet. Mind ketten elkezdtünk szakadni a röhögéstől mert a film az abból állt, hogy összevágtak mindenfél műsort ahol ők voltak a sztár vendégek. A film kb 1 órás volt. Amikor vége lett  akkor valami kotoncolás hangját hallottuk kinntről. Rögtön felugrottunk és kirohantunk a garázsajtóhoz ahol egy újabb levél várt minket. Amiben ezt olvastuk:

"Hellóó! reméljük tetszett a kis filmünk. Ugye nem lustultatok el túlságosan mert most egy kicsit utaznotok kell. Öltözzetek valami szép ruhába aztán 16:00-kor menjetek ki a a ház elé. Utóírat!: a kutyákat is hozzátok üdv. Zayn"

Beckyvel egymásra néztünk és már futottunk is öltözködni.

****

A pontos időben ott álltunk a ház előtt felöltözve. Aztán egy pár perc elteltével egy hatalmas fehér limuzin jelent meg előttünk ami oldalán a fiúk óriási portréja köszönt vissza ránk. Kiszállt a sofőr és betessékelt minket a limóba. Foggalmunk sem volt, hogy hová tartunk éppen. Egyszer csak megálltunk kinéztünk az ablakokon és a meglepődés érzése szinte ''ráfagyott'' az arcunkra...

25.rész.

Ez nem lehet igaz...(Becky szemszöge)

Egy rét közepén voltunk. Üde zöld fű, gyertyák, és egy hosszú asztal megterítve. Persze a fiúknak nyomát sem taáltuk, tehát leültünk egy egy székre, és vártuk mi fog történni. Aztán észrevettem egy cetlit, az egyik poháron. 
" Remélem tetszik a terítés. Gyönyörűek vagytok. Készen álltok? "
Miával egymásra néztünk és egy "mivanmsotakkor" fejet vágtunk. 
- Igen akárhol is vagytok, igen készenállunk. - ordítottam. 

Abban a pillanatban a srácok előugrottak az egyik bokorból, és eszeveszettül rohanni kezdtek felénk, kezükben egy egy vizipisztollyal. Miával felpattantunk, és futni kezdtünk teljes erőnkből.Egy ideig még tudtunk is rohanni, aztán láttam Mián hogy valami nincs rendben. Futottunk még pár métert, aztán azt vettem észre hogy Mia a füldön felkszik, és a lábát fogja. Visszarohantam hozzá, és leültem mellé. Addigra a fiúk is ideértek, és telibe spricceltek vízzel. Aztán észrevették hogy mi van. 
- Mia. - tört utat Harry. - Jól vagy? 
- Nem. Nagyon fáj. - modnta és a térdére hajtotta a fejét. 
Harry szó nélkül felkapta, és elindult a limuzin felé. berakta az ülésre Miárt, aztán beült ő is, és ráparancsolt a sóförre. Mi ezt az egészet csak végig néztük, és amikor elhajtottak a kocsival Liam felszólalt. 
- Na most mi hogy megyünk haza?
- Úgy ahogy jöttünk. - mondtam. 
- És ki tudja hogy az merre van? - folytatta Niall. 
- Én. - mondtam. - Én figyeltem is hogy merre jövünk. 
- Akkor mutatsd az utat. - mondta Zayn. 
Elindultam egy betonúton, a többiek meg libasorban követni kezdtek. Aztán Louis odajött mellém és kézen fogott. 
- Szerinted mi lesz Miával? - tette fel a kérdést. 
- Nemtudom, de msot az egyszer van az, hogy nem izgulok érte. Tudom hogy jó kezekben van, és ha kórház felé tartanak, akkor ott ellátják őt. - modntam majd megálltam. 
- És mi van ha eltörött a bokája? - kérdezte Loui.
- MAjd az orvosok megmondják- mondta Niall. 
-Hát, ha msot nem találjuk ki hogy merre kell menni, akkor nem fog kiderülni. - modntam, és néztem a kereszteződést. 
- Próba szerencse. Mennyünk arra - mutatta Louis. 
ELindultunk, és egy folyónál kötöttünk ki. Folytattuk utunkat a foyló mentén..és végül kikötönnük egy ismerős helyen. Az a rét volt, ahol piknikeztünk. Onnan egy fél óra alatt hazabotorkáltunk, majd otthon fáradtam leborulutunk a földre pihenni. 
- Szerintetek mikor érkeznek meg Harryék? - tette fel a kérdést Niall. 
- Remélem minnél hamarabb. -válaszoltam....

26. rész 

Ez azért jobb mint a gipsz..(Mia szemszöge)

Harryvel a korház felé tartottunk, szerintem ő idegesebb lehetett mint én. Amikor odaértünk Harry az ölében vitt be a korházba. Bementünk  a korterembe és ő végig mellettem volt.. Amíg vártunk a röntgenre Harry végig fogta a kezem, és nyugtatgatott mert tudta, hogy nem bírnám ki, hogy ne sportoljak.. Bejött az orvos mi idegesen hallgattuk, hogy mi a vizsgálatok eredménye.
- Kedves Mia.. tudok egy jó és egy rossz hírrel is szolgálni. – mondta a doki
- Hallgatjuk doktor úr. – válaszolt Harry
- Nem kell gipszbe tenni, viszont sínbe kell raknunk a lábát mivel eléggé rendesen meghúzódtak az ínszalagjai. – mondta a doktor úr
- Jaaj doktor úr és mennyi időről van szó? – kérdeztem
- Két hétről.. – válaszolta 
Akkor előkészítünk mindent és egy őt percen belül  sínbe rakjuk a lábát. Ahogy kiment a doktor úr rögtön Harryre néztem.
- Hogy megyünk így haza tudod már nem maradhatunk olyan sokáig!? Anyuék kinyírnak.. – kérdeztem kétségbe esetten
- Majd én megpróbálom ledumálni apuddal, hogy had maradjatok még egy ideig és addig kitaláljuk a többiekkel, hogy hogyan tovább.. – nyugtatgatott Harry

- Rendben van.. – válaszoltam 
- Akkor induljunk! – nyitott be a doktor úr
-  Gyerünk! – válaszolta Harry és már fel is kapott és átvitt egy másik korterembe
Amikor odaértünk akkor megijedtem mert vagy 3 doktor állt ott, készen arra, hogy sínbe rakják a lábam.
- Akkor most meg kell kérnem a kedves úrfit, hogy kint várakozzon. – mondta a doktor Harryre nézve
- Hát jó.. –válaszolt Harry és adott egy utolsó csókot mielőtt kiment volna.
- Kezdjük is! – szólott a doki 
Én meg nyeltem egy utolsót és vártam, hogy mit csinálnak velem. Egy fél óra múlva végeztünk is. Kaptam 2 mankót (persze lilát) és a doktor behívta Harryt. 
     -  Jaaj Mia.. életem.. hogy vagy? - jött oda és csókolt meg
     -  Megvagyok.. de szeretnék indulni –  válaszoltam
     -  Rendben van. – mosolygott rám Harry
     -  Köszönünk mindent, viszlát! – köszöntem el és lassan kibotorkáltam
A korház előtt várt a limuzin. Beszálltunk és a házunk előtt is voltunk egy fél órán belül. Valahogyan sikerült betotyognunk a házba és abban a pillanatban ahogy beléptünk a házba odarohant mindenki Beckyvel az élen.
    -  Még is mi történt Mia!.. hugocskám.. – ijedt meg Becky a sín láttán… 

27. rész.

Reggel..(Becky szemszöge)

- Hát.. tudod, elestem. – nevetett Mia.
- Nem mondod? – vágtam egy hülye fejet. – De most komolyan. Mi volt? 
- Hát… Meghúzódtak, az ínszalagok a lábamban, ezért az orvos azt mondta 2 hétig sínben lesz…és hogy kerüljem a futást, sportolást, sétát. Sőt, az lenne a legjobb ha inkább feküdnék egy ideig.- mondta majd elvánszorgott a kanapéig.
- Értem… Kiváncsi leszek, hogy hogyan bírod. – nevettem fel. 
- Most mért röhögsz. Nem is vicces. Egy hetet simán kibírok. 

- Az előbb még 2 hét volt. – szólt közbe Zayn.
- Shhh. Akkor két hét. Átvészelem. 
- Te tudod. - mondtam, aztán megöleltem, és elindultam fel a lépcsőn. 
Bementem a szobába, és ledőltem az ágyra. A mai séta után hót fáradtan, ott ahol voltam, úgy ahogy voltam elaludtam.
*****
Másnap reggel felébredtem, és lecsoszogtam a konyháig. Körbenéztem, de senki nem volt ébren. Ezért gondoltam csinálok egy kis reggelit nekik, Kiszedtem a hűtőből 10db tojást, meg kolbászt, meg mindent, ami kell hozzá, aztán nekiálltam. Röpke 15 perc alatt kész voltam, és megtálaltam. Az illatokra levánszorgott Niall és Liam. Szőke manónk egyből rávetette magát,és felzabált 2 adaggal. Mire végzett lejött Louis és Zayn is. 
- Niall. Nem vagy már tele? – nevettem, miközben ette a következő tányérral. 
- Ő mikor telik meg? – nevetett Liam. 
- Nekem köszönni nem kell? – jött oda Louis és nyomott egy puszit a számra. 
Megfordultam, és megöleltem. 
- Na és hol van Harry és Mia?
Amint kimondtam hallottuk hogy nyikorog a lépcső, és láttuk hogy Harry kezében Miával, jön le rajta. 
- Jó reggelt! – mondták egyszerre. 
- Nektek is. – mondtuk Louival aztán leültünk a kanapéra.
Én elfeküdtem, fejemet pedig Louis lábára tettem. Aztán egy fél óra lazulás után valahogy megint elnyomott az álom. 
- Becky! Becky! Ébresztő! – hallottam Louis lágy hangját.
- Mi van? – ültem fel hirtelen. 
- Semmi. Csak gondoltuk, szólunk, hogy megyünk el, és ne lepődj meg. 
- Hova mentek? 
- Koncertünk lesz….



28. rész

A koncert.. (Mia, szemszöge)

Amikor a fiúk elmentek akkor Becky odaszaladt hozzám.

- Menjünk el és lepjük meg őket a koncerten! Addig is a kutyák itthon maradnak. Nah milyen ötlet?? – mondta Becky

- Ez mind szép és jó lenne de elfelejtetted, hogy örülök ha tudok menni a mankókkal együtt is. – válaszoltam

- Nem, nem felejtettem el.. Erre is van már egy tervem! – válaszolta Becky

- Rendben van bízok benned.. – mondtam

Egy pár perc múlva Becky közölte velem, hogy lépcsőznöm kéne felfelé ugyan is át kéne öltöznünk.. Megpróbáltam egyedül, de nem jártam sikerrel, aztán Becky segítségével csak, csak felbotorkáltam. Gyorsan felöltöztünk és Becky hívott egy taxit. Elvileg a nagy stadionban lesz a koncert ahol megismerkedtünk.. Becky lerakta a telefont.. (hatásszünet) .. 

- Mia! Ugye tudod, hogy most megint egy kis lépcsőzés következik? – kérdezte Becky nevetve.

- Igen tudom.. – válaszoltam szintén nevetve.

- Akkor lépcsőkre fel! – kiáltotta Becky

Ismételten lassan, de biztosan learaszolgattunk Beckyvel. Utána pedig még a ház elé is ki kellett mennünk ugyan is oda jön a taxi. Egy 5 perc várakozás után ott is termett. Beszálltunk és egy háromnegyed óra múlva  stadionnál találtuk magunkat. Lassacskán bementünk, de alig fértünk el a sok lánytól, akik egyfolytában sikongattak. Aztán láttuk Beckyvel, hogy így nem kerülhetünk az első sorokba. Így hát elindultunk a lépcső irányába.

- Már megint lépcsőőőő nem hiszem el! – kiáltottam fel

 Ahogy elhagytuk az első emeletet eszembe jutott az irány a terasz felé. Nagy nehezen felértünk amikor kinyitottuk az ajtót a fiúk ott ültek a kanapén. Úgy megijedtek amikor kinyitottuk az ajtót, mert azt hitték a sikongató rajongók azok. Aztán ahogy beléptünk rájöttek, hogy mi vagyunk azok.

- Mia! Életem..  – szaladt oda hozzám Harry és rögtön felkapott.

- Becky!! – ordított Louis miközben lerohanta a nővérkémet.

- Hogyan sikerült megmásznod a lépcsőket? – kérdezősködött tőlem Harry

- Én segítettem neki!! – szólt közbe Becky.

- Na jó megmondom mit csinálunk most. – mondta mindanyiunknak Liam

- Micsodáát? – kérdezősködött Niall

- Felviszünk  a színpadra titeket és bemutatunk a közönségnek. – válaszolta Liam

- Ez egy remek ötlet! – egyezett bele Zayn

- Akkor gyerünk! – válaszolta Louis

Harry lefelé már a kezében vitt. Elkezdődött a koncert.. Louis kezdte a bemutatását Beckynek. Elmondott mindent róla A-tól Z-ig. Aztán átadta a szót Harrynek, aki az én életemet taglalta. Minden jól alakult a közönség tombolt. Louis Becky, Harry pedig az én kezemet fogta. Aztán egy váratlan fordulat következett be, ugyanis egy lány felugrott a színpadra ez a lány meg nem más volt mint….

29.rész.

A koncertnek befellegzett (Becky szemszöge)

Egy lány felugrott a színpadra és ez nem más volt mint….

Ő nem más volt mint Samanta. Kivette a kezemből a mikrofont, aztán ellökött. Louis egyből odarohant hozzám, Samanta meg megkezdte a „beszédét”.

- Egy álszent, kétszínű, undorító féreg vagy Harry Styles! Hogy tudod szeretni ezt a két ballábas, cicababát? Engem meg 10 év barátság után eldobsz magadtól. – Állt elé. – És te, Louis Tomlinson. – ment oda hozzá. – Te, egy gyáva nyúl vagy, hogy nem mersz elém állni, és megmondani, amit akarsz. Harryn keresztül kellett halljam azt, hogy te nem szeretsz engem. – mondta bele egyenesen a mikrofonba.

Harryn látszott, hogy nem bírja a kritikát, azért a kezembe vettem a dolgot.

- Samanta. Megértem, hogy nem bírod egyikünk fejét sem, de azért, ezt nem itt kéne, és főképp nem Harryn és Louison kéne levezetned. – sétáltam oda elé. – És az, hogy a húgomra ilyet mondasz, azt nem bírom. Kérj bocsánatot. Most! – Emeltem fel egyre jobban a hangomat.

- Mért? Különben mi lesz?  Csak nem megütsz? – kezdett el kötekedni.

- De. – mondtam lazán.

- Hát, akkor tessék, itt vagyok. Üss meg. De én ugyan nem kérek bocsánatot.

- Rendben van. – mondtam, és egy erős pofont lekevertem neki. A srácok, a rajongók, és Mia is csak szótlanul hallgatták, illetve nézték az eseményeket.

- Te akartad. – mondta Samanta, és nekem ugrott.

Lelökött a földre, és a hajamat kezdte tépni. Abban a pillanatban ott teremtek a biztonsági őrök és leszedték rólam. Én kócos fejjel álltam ott, és néztem, ahogy kivezetik őt.

- Ezt még megbánod, nagyon megbánod, Becky Blacksmith. – ordította.

Amikor eltűnt a láthatárról, és kirohantam a színpadról, és egyenesen a srácok öltözőjébe vettem az irányt. Amint odaértem idegesen léptem be oda, majd becsaptam az ajtót magam mögött. Leültem az egyik sarokba, és akaratlanul sírni kezdtem. Egy 10 perc múlva megérkezett Mia, és Louis. Egyből odarohantak hozzám és magyarázni kezdtek. De nem hallottam semmit. Nem tudtam arra odafigyelni. Szemeim előre néztek, és csak meredten bámultam a semmibe. Testem meg sem mozdult.  Egész végig az a mondat visszhangzott a fülemben hogy „ezt még nagyon megbánod, Becky Blacksmith! „

- Becky! Becky, jól vagy? – ütögette meg gyengén az arcomat Loui.

Nem válaszoltam, csak hátra hajtottam a fejemet, és bámultam a plafont. Aztán a pislogások Samanta arcát festették a fehér „vászonra”. Hirtelen folyni kezdtek a könnyeim és keservesen sírni kezdtem. Mivel nem láttam más ki utat, ezért felálltam, és kirohantam az ajtón. Az öltöző előtt A csapat többi részével találkoztam össze. Neki rohantam véletlenül Zaynnek, aki egyből lefogott. Én eszeveszettül csapkodni kezdtem, majd összerogytam.

- Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? – kezdtem el siránkozni…..

30. rész (Mia szemszöge)

Igazi nagy család..

-         Becky, Becky hallgass meg.. – kérleltem

-         Mondd.. – reagált rá.

-         Szerintem nem kell kibuknod.. jaaj drága nővérkém úgy is tudod, hogy Louis téged szeret a legjobban tudod, hogy én mindig itt voltam neked és itt is leszek örökre és, hogy mindannyiunkra számíthatsz mindenben.. nem érdemes így elkeseredni egy ilyesmi miatt..

-         Szeretlek Mia! És mindnyájatokat! Mert mi egy család vagyunk.. – mondta Becky már mosolyogva.

-         Ez a beszéd! – reagált rá Liam.

Aztán egy hatalmas ölelés következett, de Harry nem volt sehol. Én kimentem az öltözőből, és hirtelen beugrott, hogy hol is lehet ilyenkor, amikor maga alatt van.. a tetőteraszon.. Megint neki kellett rugaszkodnom a lépcsőknek. Amikor már majdnem fenn voltam akkor egy éles fájdalmat éreztem és összeestem, majd sírni kezdtem, mert ráébredtem, hogy semmi nem megy egyedül segítség nélkül most, hogy sínben van a lábam. Csak sírtam és Harry nevét kiáltottam:

-         Harry! Harry, segíts.. kérlek.. kérlek..

Ő ahogy meghallott már futott is lefelé. Rögtön felszedett a lépcsőkről és felvitt a teraszra és lefektetett a kanapéra.

      -  Mia még is mi történt?? – kérdezősködött, miközben odafeküdt mellém a kanapéra.

      -  Hát.. megakartalak keresni, mert tudtam, hogy a kritikák mélyen érintettek.. – válaszoltam.

      -  Szeretlek.. és ne izgulj már túltettem magam rajta bár elég nehéz volt, de most végre itt vagyunk egymásnak és a mi kis családunk is mindig mellettünk áll. – mondta mosolyogva aztán megcsókolt.

Nem sokat időztünk fenn, mert szerettem volna, ha minél előbb hazaérünk. Harry gyorsan levitt a lépcsőkön át a limuzin ajtajáig, .. majd, bemászott az egész csapat is. Otthon mindannyian kidőlve a nappaliban aludtunk. Harryvel ketten elfoglaltuk a kanapét, Louis és Becky a tv előtti puha szőnyegen aludtak, Zaynen aludt a két kutya a többiek pedig itt-ott elszórtam. Mindenki hamar el is aludt. Reggel egy hatalmas vízzuhatagra riadtunk fel Beckyvel. Minden csupa víz lett mi meg azt sem tudtuk, hogy hol vagyunk. Gyorsan felpattantunk és kirohantunk a medencéhez ahol már a fiúk ezerrel pancsikoltak.

-         Várjunk csak ez .. egy, kettő, három, négy,... héééj ez csak négy fiú.. – kiáltottam fel félálomban.

-         Hol van Liam?? – kérdezte Becky

Ahogy ezt a mondatot kimondta már csak azt vettük észre, hogy a medencébe landolunk pizsamában ráadásul! Abban a pillanatba  Harry kiugrott onnan és kikapott engem is, majd segített 'zacskót' húzni a lábamra. Aztán Zayn kijött a medencéből és a kutyákkal a kezében tért vissza. Egy akkor hármas ( Zayn kontra a két kis dög) bombát láthattunk, hogy az már félelmetes. Mi Beckyvel odaúsztunk a két kutyához, behívtuk a többieket, és ahogyan egy nagy családhoz méltóan közösen elkezdtünk játszani vagy is úsztatni a kutyákat…

  31. rész.

Egy tökéletes nap (Becky szemszöge)

A kutyák úsztatása után, kiültem a partra. Kifeküdtem az egyik napágyra. Mikor már egy 20 perc után végre megszáradt a pizsamám, akkor láttam, hogy Louis kiugrik a medencéből, és felém közeledik. Felálltam és hátrálni kezdtem. Aztán mikor neki indult, én rohanni kezdtem előle, és befutottam a házba, majd fel a szobánkba. Ott bezárkóztam, és átvettem a fürdőruhámat. Utána kirohantam és egyenesen a medence felé vettem az irányt. Mikor odaértem, megvártam, hogy Louis is beérjen, majd vele együtt ugrottam be a vízbe. 

****
Fél óra játszadozás után, mindannyian fáradtan ültünk ki a partra. Louis, Niall, Liam, és én a napágyakra, Harry meg Mia pedig a hintaágyra feküdtek. 20 percig kussban ült mindenki, én pedig a napon elaludtam. 
Később arra ébredtem, hogy Louis visszaszámlál. 
- 3…2…1 ! – ordította, és abban a pillanatban én a vízbe estem. Kapálózni kezdtem, aztán elúsztam a lépcsőig. Kijöttem, majd, Louis mellé sétáltam. Egy ideig néztem őt, aztán közeledni kezdett, és megcsókolt. Én ellöktem magamtól, egyenesen a medencébe. Mindenki nevetni kezdett, ő pedig besértődve kimászott a vízből. Aztán, mint aki nem ismerne minket, odébb sétált. Utána rohantam, és hátulról megöleltem. 
- Na Loui, ne durcizz már be! Tudod hogy viccnek szántam. –mondtam és elé álltam. – Tudod hogy szeretlek. 
- Bizonyítsd. – mondta majd elmosolyodott. 
Vettem az adást, és odahajoltam hozzá, és megcsókoltam.
- Na mehetünk vissza? – kérdetem, majd még egyszer megöleltem. 
- Persze menjünk. – mondta majd kézen fogott. 
Mikor visszaértünk, láttuk, hogy jó a hangulat.
- Na mi ez a jókedv? 
- Áhh semmi, semmi. - mondta Liam.

Vállatvontunk, és elindultunk vissz a házba. Leültünk, és megbesézltük, hogy megnézzük a Paranormal Activitit. Beraktuk a DVD lejátszóba, és elhelyezkedtünk. Louis átölelt, és úgy néztük. Én végig paráztam, minden mozdulatnál megremegtem, Louis pedig minden ilyen résznél szorosabban ölelt. Egy pár résznél ő is felsikított. 
*****
A film végén, Louissal együtt felmentünk a szobájába, én pedig totálisan betojtam. Minden lépésnél azt hittem valaki követ. Hogy valaki hátba akar támadni. Megbántam hogy megnéztük.
Bementünk a szobába, én pedig befeküdtem Loui ágyába. Betakaróztam, és néztem ahogy teszi-veszi magát a szobában. Aztán, öltözködni kezdett. 
- Te sem vagy szégenlős. - néztem, még mindig ijedt szemekkel. 
- Én? Mikor? - kezdett el nevetni, aztán egy szál boxerben befeküdt mellém. 
Én belékaroltam, és úgy feküdtünk. Louis már horkolt, amikor én csak gondolkoztam, és féltem, hogy mikor bukkan elő valami. Aztán hirtelen valaki benyitott, és ordítani kezdett. Én kiugrttam az ágyból és a földre estem. Kintről hatalmas nevetés hallatszott be. 
- Állatok!  - ordítottam, aztán elcsuklott a hangom. 
Harry osasétált mellém, és megölelt. 
- Bocsáss meg, de ezt nem hagyhattuk ki. 
- Túlélem! De ezt még visszakapjátok! - mondtam, és visszabotorkáltam az ágyba. Befeküdtem Louis mellé, aki vígan végig aludta a történteket.....





32.rész. (Mia szemszöge) 

Az eget nézegetve...

Olyan 12:00 körül felébrettem mégpedig a kanapén, ahol néztük a filmet. Harry ott feküdt a szőnyegen és aludt. Én rettentően paráztam a film után mivel már csak én voltam fenn, ezért rögtönn fel is keltettem Harryt. Finoman elkezdtem simogatni a fejét és szólongatni kezdtem. Aztán kinyitotta a szemét és rám mosolygott, én pedig rögtön megcsókoltam. Olyan volt mint a Csipkerózsika fordított változata. 

- Ébren vagyok - mondta Harry
- Akkor szerintem menjünk fel az emeletre - mondtam
- Nah gyere! - mondta miközben gyorsan felkapott a kezébe és már indultunk is a lépcsők felé.
Bementünk a mi szobánkba és Harry rögtön ecsetelni kezdte, hogy Becky Louissal alszik, akkor mi meg elfoglalhatjuk ezt a szobát. Lefektetett az ágyra és utána ő is rögtön befeküdt mellém. Szorosan átölelt és megcsókolt. Végül aztán elaludtunk.
****
Reggel Harry karjai közt ébrettem. Ránéztem az órára és az 11:48 - at mutatott. Gyorsan felkeltettem, aztán már mentünk is lefelé. Lenn mindenki a medencében volt még a kutyák is. 
- Jó reggelt álomszuszékok! - köszöntöttek minket a többiek
- Helló! - válaszoltunk
- Jól aludtatok? majd nem dél van már, nem soká ebéd. - mondta Loui nevetve
- Igen jól aludtunk köszi a kérdést és már nagyon éhesek vagyunk! - válaszoltam HArry nevében is
- Oksii nem sokára készítünk ebédet. - mondta Niall. Aztán mi Harryvel elvonultunk a hintaágyra mert még mindig fáradtak voltunk. Szóval lefeküdtünk és néztük az égen a különös formájú felhőket. 
- Az ott olyan mint egy teknős – mondtam Harrynek miközben mutogatni kezdtem.
- Az pedig egy gitárra hasonlít – folytatta 
- Ti meg mit mutogattok?? – vágott közbe Louis nevetve
- „Formákat” keresünk az égen. – válaszolt neki Harry
Ő persze rögtön fel nézett az égre, és levágta magát a fűbe.
     -   Úúúúú az pedig egy Macira hasonlít – kiáltott fel Loui
A kiáltozásra mindenki felfigyelt és odagyűltek mindannyian a hintaágy köré és lefeküdtek a fűbe.
    -  Az egy egy egy.. manóó – nevetett fel Niall
    -  És tényleg! – reagáltunk egyszerre mindannyian.
Annyira szép kép volt a mi kis családunkról az hogy mi Harryvel a hintaágyon fekszünk, Becky Louissal, Zayn a kutyákkal, Niall pedig Liammel fekszik a fűben.
Aztán Beckyvel egymásra nézünk elmosolyodtunk és egyszerre kiáltottuk: Nagy Ölelééés!!....

33.rész.

Szórakozáás a köbön(Becky szemszöge)

Az ölelkezés után mindenki visszafeküdt a fűbe, és néztük tovább a felhőket. Egy fél óra után besétáltunk a házba és mindenki leült az azstalhoz. Én sütöttem palacsintát reggelire. Úgy 30 db jött ki.
Niall és Louis úgy 10-10 db-ot befaltak, mi meg a maradékot a többiekkel. 
Később a fiúk elégedetten ledőltek az ágyra mi meg Miával nekiálltunk mosogatni. 
- Jól kezdődik a nap. Kinn süt ezerrel a Napocska, mi meg benn mosogatunk, a fiúk meg fetrengenek. 
- Nézd a jó oldalát, nem fognak semmi hülyeséget csinálni. 
- Hát igaz. 
2 perc hallgatás után, újra felszólaltam.
- Mikor szedik le a sínt? 
- Háát....úgy 5-6 nap múlva. - mondta gondolkodó arcot vágva. 
Mindketten egymásra néztünk aztán visszafordultunk a tányérkupac felé. 
Mikor végeztünk leültünk a többiekhez a kanapéra 
- És ma mit fogunk csinálni? - fordult át a másik oldalára Zayn. 
- Srácok? Ez rajtatok múlik. - mondtam.
Fél óra csönd után Louis felszólalt.
- Vidámpark!! Mennyünk vidámparkba! - ordibált.
Mindenki nevetni kezdett, Loui örömtáncán, aztán felálltunk, és összpakoltuk a cuccainkat. Hívtunk két taxit, ami elfurikázott a vidámparkig. 
A kapu előtt Harry Miát engem pedig Louis fogott kézen, és beálltunk a sorba. 5 perc múlva oda jött egy csaj, akihez Liam odafutott. Én csak néztem és nem értetttem hogy ki az. Aztán Liam kézen fogta és megcsókolta.
- Loui. Ki az a lány? - böktem oldalba. 
- Ő Danielle Peazer. Liam barátnője. Gyere bemutatlak neki. - mondta és kihúzott a sorból. 
- Danielle. Szeretnémha megismerkednél a barátnőmmel. - lökött maga elé Loui.
- Becky Blacksmith. - nyújtottam kezet. 
- Danielle Peazer. - mosolygott rám. 
Megöleltük egymást, és beálltunk a többiek mellé a sorba. Közbe Miával is megismerkedett, és így minden tejes volt. Aztán megvettük a jegyeket, és bementünk. Amint beléptünk a kapun rajongók serege rohamozott le minket. Danielle megragadta a kezünket, és odább húzot minket. 
- Lányok, mi itt várjuk meg őket. A srácok ezt lerendezik, aztán szabadok, és folytathatjuk a napunkat.
- Biztos? Nem fognak egész nap zaklatni? - kezdtem el kérdezgetni. 
- Higgyétek el. Én már ezt ezerszer átéltem. Liam is mindig lerendezte őket, aztán békén hagytak minket. - mosolygott, és leült egy padra. 
- Remélem neked lesz igazad. - ült le mellé mia. 
10 per néma csend után felszólalt Danielle.
- Mikor akarjátok felfedni a kapcsolatotokat?? 
- Hát ha rajtunk múlik minnél előbb. De Louis és Harry nem akar minket veszélynek kitenni. 
- Igazuk is van. Amióta bejelentettük több száz fenyegetést kaptam. Már kezdem komolyan venni, mert egyik csaj folyamatosan ír, hogy szakítsak Liammal, különben kicsinál engem. De persze Liam mindig azt mondja hogy ne törődje velük. Meg hogy majd ő vigyáz rám...De hát, tudjátok.
- Megértjük. És teljesen igazad van hogy komolyan veszed. A rajongók bármire képesek. - mondtam. 
Aztán odanéztem a srácora, és láttam hogy Louira rányomult egy csaj. Akarattal, akaratlanul, megindultak a lábaim, és olyat tettem amit én magam is megbántam.....

34. rész

Egyik botrány a másik után… (Mia, szemszöge)



Becky egyszer csak felpattant a padról és elindult a fiúk és a sikítozó rajongók tömege felé. Már kezdtünk rájönni a dologra Danielleval. Becky neki akar esni annak a csajnak aki épp Louis körül forog. Igaz ami igaz.. csaj tényleg eléggé nyomult. Amikor már majdnem a csaj háta mögé ért Becky, felpattantunk a padról és utána rohantunk.. De nem értük utol. Becky megszólította a csajt és egy másik pillanatban már le is kevert neki egy pofont. A csaj sírva el is rohant és leült a körhinta előtti padra. Aztán én rögtön közbe is léptem.
- Köszönünk mindent, de most már nincs itt semmi látni való! Oszoljatok kérlek! – kiabáltam a tömegnek.

- Igen gyerünk! Gyerünk! – folytatta Danielle
Viszonylag rögtön komolyan is vettek minket, mert egy 5 perc alatt mindenki elment onnan. Mi meg végre hozzáférhettünk a fiúkhoz és persze a nővérkémhez. 
- Becky! – ordítottam neki miközben nekirohantam és majdnem feldöntöttem egy hatalmas öleléssel.
- Mia.. Borzasztó dolgot tettem.. – mondta Becky könnyes szemmel.
- Ez csak a féltékenység.. hidd el tudom milyen. – nyugtatgattam 
- Életem! – rohant oda Harry, majd egy puszit nyomott a számra.
Rá kb. 1 percre megjelent Loui is aki szintén rohanva neki rontott Beckynek.
- Becky szeretlek és csak téged, örökre.. nem szabad féltékenykedned. – nyugtatgatta Beckyt aztán megcsókolta.
- Szerintünk menj és beszéld meg a csajjal a dolgot ott ül a körhintánál a padon. – mondták Liamék.
- Igaza van. – értett egyet Zayn.
- Rendben megyek.. – válaszolt Becky
Odament hozzá mi meg csak a távolból figyeltük a történteket aztán egy olyan 10 perc beszélgetés után egy ölelést láttunk. Mindenki megkönnyebbült legalább is, én igen. Elköszöntek egymástól aztán a csaj el is ment Becky meg jött hozzánk és elmesélte a részleteket. 
- A csaj bocsánatot kért tőlem miután elmondtam neki, hogy mi  Louissal, a hugom Mia és Harry, Danielle és Liam egy párokat alkotunk. – mesélte Becky
- Na látod érdemes volt odamenni hozzá. – reagált Loui mosolyogva.
- Igen tényleg jó ötlet volt. – mondta Becky
- Naa de most már keressük meg a kajás bódét!!! – mondta Niall izgatottan és pattogva.
El is indultunk és találtunk egy jó kis helyet. Jól be is ettünk aztán persze ismételten Niall hozta azt a remek ötletet, hogy menjünk hullámvasutazni.
- Na neeem! Most ettünk Niall nyugi itt leszünk egész nap! – mondtuk mindannyian egyszerre nevetve.
- Rendben. De később számon kérem rajtatok. – mondta Niall.
- Lenne egy ötletem! – szólott közbe Liam
- És mi lenne az? – vontam mindjárt kérdőre.
- Az, hogy Harry meg te Mia, Louis meg Becky , Niall meg Zayn és én meg Danielle így kettesével mehetnénk egy kicsit külön, hogy legyünk együtt egy kicsit kettesben is a párunkkal. Bocsi Niall és Zayn. – mondta Liam nevetgélve.
- Rendben jó ötlet és itt találkozzunk egy olyan másfél óra múlva. – mondta Harry
- Okééé! – egyezett bele mindenki
El is indultunk. Harryvel rögtön csónakázni indultunk, majd be is álltunk a sorba. Milyen véletlen volt az, hogy Louis és Becky pont előttünk álltak. 


- Becky! Louis! – kiáltottam fel miközben Harry megbökdöste a hátukat.
- Azta! Sziasztok! – köszöntek meglepődve
- Ez de jó lesz. – mondtam
Aztán már be is szálltunk a csónakokba. Harry és Louis után ismételten csak úgy jöttek a lányok persze a csónakokban. Harryvel éppen csókolóztunk amikor hirtelen éreztük, hogy egy másik csónak nekünk ütközik. Gyorsan felkaptuk a fejünket és láttuk, hogy nem Becykék voltak azok ha nem vagy 5 lány. Köztük az is akit Becky megpofozott persze bosszúból jöttek, mert abban a pillanatban megragadtak a lányok és a vízbe húztak. Harry idegesen ordibált Beckyéknek akik kb. 300m-re voltak…



35.rész.

Soha nincs egy normális napunk...(Becky szemszöge)

ültünk a csónakban, és mikor vége volt az alagútnak mi a szabályokhoz méltóan, kiszálltunk.  

- Na mi a kövi célpont? - csókoltam meg Louit.

- Mi lenne, ha a kísértet kastélyba mennénk? - karolta át a nyakamat, aztán húzottmagával. 

Én szó nélkül mentem utána, aztán a házikó előtt beszálltunk egy egy "kiskocsiba" ami egymás mögött megindult. Loui volt elől, én pedig hátul. Egyszer csak, valaki megragadta a karjaim, és a nyakamat, majd kirántott a kocsiból. Megpróbáltam sikítani, de befogták a számat. Aztán ledobtak a földre, és összekötözték a kezeimet.

- Azt hitted ennyivel megúszod? - hallottam egy hangot. 

Felnéztem, és észrevettem hogy az a lány áll előttem, akit sikeresen felpofoztam. A neve Susan. 

- Aki velem szembeszállt, az többszörösen kapja vissza. - mondta majd levette a kendőt a számról.

- Ezt hogy érted? - néztem rá ijedten. 

- Hogy-hogy értem? Majd meglátod. De jobban tennéd ha elkezdenéd félteni a hugodat. - kezdett el gonoszan nevetni. 

- Mit csináltál vele? Őt hagyd békén. Ne bántsad. Velem volt bajod, én ütöttelek meg. Őt hagyd ki a dolgokból. Kérlek. -kezdtem el idegesek ordítani. 

- Nem gondolod hgy elkéstél már ezzel egy kicsit? A drága hugocskád már valószínüleg egy korházban fekszik. - mondta, aztán legugolt mellém. - És te is ott fogsz kikötni. - mondta, és ellökött. 

Abban a pillanatban egy biztosnsági őr hangját halottuk. 

- Hahóó! Van itt valaki?? - ordított teli torokból. 

Ránéztem Susanra, aki megremegett, én pedig ordítani ekzdtem. 

- Itt vagyook! Segítséég! - visítottam.

Az őr cipőjének a kopogása hangosodni kezdett, Susan pedig elfutott. 

- Hahó! Itt vagyok! Segítsen! - aztán megláttam egy pasit. 

Odarohant hozzám, kioldozott, és kérdezgetni kezdett.

- Minden rendben? Mi történt? 

Én mint aki sokkot kapott csak néztem ki a fejemből, és elindultam a kijárat felé. Amikor megláttma a kivezető ajtót, egyből megkönnyebűltewm, és kirohantam rajta. Futni kezdtem. Meg akartam keresni Harryt, vagy valakit, de mindenki eltűnt. Csak Louis maradt itt, aki egyből utánam rohant és a nyakamba ugrott. 

- Becky. Mi történt? Jól vagy? - csókolt emg. 

- Hol van Mia? - néztem mélyen a szemébe. 

- Harry bevitte őt a kórházba. - mondta és lehajtotta a fejét. 

- Mit csinált vele az a nőszemély? 

- Hát..a csónakázásnál...berántotta a vízbe. Mia pedig rengeteg vizet nyelt a tüdejébe, és majdnem megfulladt. - mondta. 

Abban a pillanatban elindultam kifelé a vidámparkból. Louis kocsijához sétáltam. Ő egyből beszállt  és elfuvarozott a kórházba. Megláttam Harryt, és odafutottam hozzá. 

- Hogy van Mia? - álltam elé. 

- Bent van. Már egész jól van, de éjszakára bent tartják. 

Benyitottam az ajtón, és MIa aggódó arcával találkoztam össze....

36. rész

A korházban.. (Mia szemszöge)

Kinyitottam a szemem és egy korteremben találtam magam. Nagyon megijedtem, aztán Becky nyitott be hozzám.

- Miaa! Miaa! - köszönt és rohant oda  majd szorosan átölelt.

- Szijja Beckyy jaaj nagyon megijedtem.. - mondtam

- Most már nem kell félned mert itt vagyunk. - nyugtatgatott Becky

Aztán Louis, Harry, Danielle meg Liam is berontottak. 

- Mia jól vagy?? - kérdezősködtek a fiúk miközben mindannyian átöleltek

- Igen most már jól vagyok. - válaszoltam

- Életem! - lépett elő Harry is majd megcsókolt.

- Zayn meg Niallt hazarohantak a kutyákhoz mert már egy jó ideje nem voltak kinn. De szerintem nem fogják őket beengedni a kutyákkal sajnos. - mondta Liam

- Nem örülök neki de hát ez van. - válaszoltam majd benyitott az orvos is.

- Kérem, utat a beteghez! Mia kedvesem nem történt komoly bajod de azért éjszakára benn kell maradnod megfigyelés alatt. - mondta a doki

- Hát jó.. - válaszoltam sohajtva

Majd kiment az orvos és Liam kiszaladt és behívta a csapat többi tagját a kutyákkal együtt.

- Miaaaa!- rontott nekem Niall, Zayn és a két kutya.

- Mit kerestek itt a kutyákkal? De nagyon örülök nektek. -mondtam lelkesedve.

- De végülis mi is történt? - kérdezte Zayn

Nah akkor elmesélem...-majd bele is kezdtem a történetbe.

Telt múlt az idő.. Aztán a doki ismét benyitott hozzánk és meglátta a két kutyát meg a nagy csapatot körülöttem.

- Mit keres itt ennnyi ember meg két kutya??? - kérdezősködött idegesen

- Jajj doktor úr ne tessék megharagudni mi mindannyian nagyon szeretjük Miát, és minannyiunkat megviselték a történtek. - nyugtatgatta az orvost Becky

- Rendben van nincs semmi gond, de most már későre jár, menjenek haza és holnap reggel haza is vihetik a leányzót. - mondta a doki

Mindenki hallgatott a dokira és szépen elköszöntek tőlem kivéve Harry. Ő ott maradt mellettem, és velem is aludt az ágyon. Reggel a doki ajtónyitására riadtunk fel mind a ketten. Persze kaptunk egy jó kis fejmosást azért mert Harryvel egyágyba voltunk. De hogy ez még ne legyen elég a doki egyszer csak behívott két személyt. Az a két személy nem volt más mint a szüleim....

37.rész.

Félreértések sorozatai…(Becky szemszöge)

Másnap reggel szépen lassan felkeltünk, megreggeliztünk, és elindultunk Louissal a kórházba Harryért meg Miáért. Mikor beértünk, felmentünk a kórterembe, és bementünk az ajtón. Igenérdekes látvány fogadott. Harry egy szál gatyában feküdt Mia mellett. Apám pedig mérgesen, összefonott karral állt előttük.. 

- Ez egyáltalán nem az, aminek látszik. Én csak itt maradtam Miával, hogy ne legyen egyedül. A pólóm pedig úgy került, le, hogy melegem volt. – magyarázkodott Harry. 

- Megbíztunk benned, te pedig, mit csináltál. Még hozzá, egy kórházban? – mondta drága édesapánk.

- Apa! Harry igazat mond. Hidd el nekünk! – mondta Mia. – Ennyire nem bízol meg bennem? 

Apa abban a pillanatban hátat fordított, de az ajtóban visszafordult.

- Most már nem. és Harry csak egyszer kerülj majd a kezeim közé. – mondta és elviharzott. 

Fél perc néma csönd után felszólalt Louis.

- Szóval. Ugye tényleg nem történt semmi? 

Harry rá nézett, aztán odarohant és megdörzsölte a haját.

- Persze hogy nem. Úgy ismered a drága barátodat? – mondta és szomorú arcot vágott.

- Hát…- mondta én pedig egyből egy taslit adtam a tarkójára. 

Mindannyian nevetni kezdtünk, aztán Mia megfogta a cuccát és elém állt.

- Mehetünk haza?

- És mi van a lábaddal? – kérdeztem.

- Már jól vagyok. Azt mondta a doki, hogy ne erőltessem a lábam, de már nem kell a sín rá. – mondta és elindult ki az ajtón. 

Mi egymásra néztünk a többiekkel, aztán követni kezdtük őt.

*******

- Megérkeztünk! – ordított Mia amikor belépett a házba.

A kutyák egyből letámadták. Zayn, Liam, Danielle és Niall lebotorkáltak, és egyesével megölelték őt.

- Danielle, neked nem kéne fotózáson lenned? – kérdezte Louis.

- Kéne, de Liam nem engedett el. – mondta, aztán megcsókolta.

- Hát a történtek után, féltelek. És nem szeretném ha bármi bajod lenne. – mondta és megölelte.

Mi mosolyogtunk egyet, Mia meg leült Harryvel a kanapéra. Én felmentem a szobánkba, és leültem az ágya. Elkezdtem nyomkodni a laptopot. Fél óra után, Louis benyitott félmeztelenül a szobába. 

- Na mizujs? – ült le mellém és megcsókolt. 

- Áhh semmi. – mondtam, aztán hátradőltem, és bámultam a fehér plafont.

Louis mellém feküdt, és nézni kezdett. Felé fordultam, Louis pedig megcsókolt. 

Abban a pillanatban benyitott Mia. 

- Jaj, bocsika. – mondta és kiment.

Én nevetni kezdtem. 

- Szegény félreérthette. – mondtam.

- Hát.. érdekesen nézhettünk ki. Én félmeztelenül, fekszem veled az ágyadban. – mondta aztán nevetni kezdett…..

38. rész

Ezt nem hiszem el…(Mia szemszöge)

Lementem az emeletről mivel nem tudtam bemenni a szobánkba Becky és Loui miatt, ki tudja mit csináltak.. Lementem és leültem tv-ét nézni a többiekkel, amikor hallottam, hogy Harry kiabál az emeletről, hogy: Életem szól a telód! Abban a pillanatban felrohantam Harryhez. Nézem, hogy ki hív.. hát Apa. Kissé ledöbbentem aztán fel is vettem.

- Szia Apa!

- Szia Mia! Valami fontosat kell közölnöm veled. – mondta ideges hangon

- Mondd. – válaszoltam

- A hétvégén haza megyünk! És ti is jöttök velünk vissza Írországba. 

- Micsoda? Apa neee könyörgöm kérlek ne.. most azért mert Harry ott feküdt mellettem a korházban? Nem történt semmi higgy nekem kérlek. – válaszoltam miközben síró görcsöt kaptam

- Szeretnék hinni neked.. és szeretnék Harrynek is hinni. De ha már te ilyeneket művelsz akkor nem is tudom, hogy Becky mit csinálhat Louissal. Viszont van egy ajánlatom.. – mondta 

- Micsodaa? Figyelek! – válaszoltam ideg tépve

- Ha Harry és Louis meglátogatnak engem és én elbeszélgethetek velük akkor itthon maradhattok persze nem a fiúk házában. 

- Rendben van mikor menjenek? – kérdeztem

- Ma este! Mert mi hétvégén indulunk vissza Írországba és mielőtt elmennénk az előtt szeretném látni, hogy visszaköltöztök. – mondta apa kissé felemelt hangnemben

- Okés Szia! – válaszoltam idegesen majd kinyomtam Aput.

Gyorsan lerohantam mert már mindenki lenn volt és arról beszélt, hogy ki húzott fel annyira, hogy sírógörcsöm volt. Amikor leértem odarohantam Beckyhez szorosan átöleltem és csak sírtam. A többiek kérdezősködtek, hogy mi történt, majd Harry odajött és megcsókolt és ezzel meg is nyugtatott. Elmeséltem mindent.. A fiúk nagy meglepetésünkre szó nélkül lelkesedve beleegyeztek a dologba mert, hogy majd ők meggyőzik apánkat arról is, hogy továbbra is itt lehessünk. 

******

Eljött az este.. Harry és Louis elindultak hozzánk. Zayn, Niall, Liam, Danielle a két kutya és mi Beckyivel otthon maradtunk és idegeskedtünk. Már olyan éjfél körül lehetett és mi mindannyian még ébren voltunk amikor Harry és Louis beállítottak majd odajöttek hozzánk és megöleltek…

39.rész.

Jól kezdődött, rosszul végződöt….(Becky szemszöge)

- Na hogy sikerült? – szóltam bele az ölelésbe.

- Hát… Az van, hogy el kell mennyetek. – kezdte mondani Louis szomorúan. – haza a többi cuccotokért. – ordított boldogan. 

Miával ugrálni kezdtünk örömünkben, és megöleltük még egyszer a srácokat.

- Na de most már menjünk aludni, mert én nemsoká állva esek össze. – szóltam közbe. 

- Okés. – mondta Louis és felkapott engem. – Csak hogy le ne gurulj a lépcsőn, te kis zombi. – puszilt meg.

Elnevettem magam, és becsuktam a szemem. Lépcsőzés közben pedig elaludtam. 

******

Másnap reggel Mia még aludt amikor felkeltem, ezért csöndben kisétáltam, és lementem a földszintre. Sehol senki nem volt, csak a kutyák mászkáltak. Megetettem őket aztán fogtam a pórázt, és ki akartam menni az ajtón, amikor Louis utánam szólt.

- Hát te hova indultál? – jött oda mellém és megcsókolt.

- Minek látszik?

- Hát…tudod, féltelek. A múltkori után, nem fogom hagyni, hogy egyedül, mászkálj odakint. – mondta és felvett egy cipőt, aztán úgy ahogy volt, egy szál nadrágban kiment az ajtón. Én csak nevettem rajta.

- Na nem jössz? – ordított.

- Esetleg a pizsamádat nem kéne átvenned? Meg esetleg egy pólót felülre?

- Nem kell az. Már voltam reptéren is pizsamában. És a másik meg, mire átveszem, addigra a kutyák megőrülnek. – mondta, aztán odajött hozzám, és magával húzott. 

Kézen fogott, és úgy sétáltunk. A kutyák rohangáltak, és játszottak egymással. Louissal mi leütünk egy padra, és beszélgetni kezdtünk. 

- Amúgy szerintem már Susan felhagyott azzal, hogy bosszút álljon. – mondtam. 

- Szerintem meg nem. A rajongók bármire képesek, főképp, ha a kedvencüknek barátnője van. Ezért is nem szeretném, hogy egyedül járkálj. – mondta és átkarolt.

- Hát, igazad lehet. – mondtam és megcsókoltam. 

Felálltam, aztán ledőltem a fűbe, és nézni kezdtem a tiszta kék eget. Loui mellém feküdt. Egyszer csak úgy hallottuk mintha egy kocsi fékezne Felültünk, de sehol semmi nem volt. Pár perc múlva visszadőlünk. Aztán egyszer csak valakik meg ragadták a karunkat, felrántottak, és befogták a szánkat. Elhurcoltak egy fekete, sötétített ablakú dzsiphez, és „bedobtak” a csomagtartóba. Beindították a motort, és elindultak. Hallottuk, ahogy Stella és Mazsola ugattak. Gondolom a kocsi után rohantak. Ránéztem Louisra aki kétségbeesett arcot vágott, és gondolkozott. 

- Loui. Mi lesz most? – mondtam, és végig folyt egy könnycsepp az arcomon. 

- Nem tudom, de jegyezd meg, nem hagyom, hogy bántsanak! Ha kell, az életem árán is, de megvédelek. – mondta és láttam, hogy könnyezni kezdett. 

- Louis. Ha bármi történik, ígérd meg, hogy nem szólsz közbe, és hagyod, hogy azt csináljanak velem, amit. – mondtam. 

Louis csak nézett, remegő szemekkel, aztán nagy nehezen, de bólintott egyet. 

- Köszönöm. – mondtam, és előre felkészültem a dolgokra. Valószínűleg ezt nem ússzuk meg egy könnyen….

40. rész

A kis családunkért mindent… (Mia szemszöge)

Felébredtem olyan 11 óra körül és nagyon megijedtem mert mindenki eltűnt még a kutyák is. Gyorsan felöltöztem és elindultam a szokásos sétálós ösvényünkön. Ahogy mentem, mentem szembetalálkoztam Mazsolával és Stellával, de senki mással. Gyorsan megnyugtattam őket, de ők csak egyre elkezdtek húzni. Aztán végül beleegyeztem, hogy ők vezessenek mert lehet elvezetnek valahova. Én az egész utat végig sírtam, mert féltem, hogy elveszítem a kis családomat.. A kutyák egyszer csak megálltak egy nagy piros falú ház előtt. Mazsola egyszeriben szagot fogott és őt Stella is követte. Elindultak egy hátsó részhez  ahol volt egy kicsi fa ajtós kapu. Alacsony volt a kerítés gondoltam bemászok. Amíg én másztam a kutyák alul beásták magukat. Elindultunk a ház ajtaja felé lassan és óvatosan benyitottam. Az ajtó nyitva volt, egy kicsit megkönnyebbültem, de aztán rájöttem, hogy ez lehet csapda is. De nem baj a családomért mindent. Aztán lány sikolyokat hallottam alulról. Én és a két kutya eszeveszetten hallgattuk, a sikításokat és, hogy melyik ajtó is lehet a pince ajtaja. Hát rátaláltunk.. a két kutyát leültettem odakinn én meg bementem. Hála istennek, hogy a sikongatás elnyomta a lépteim hangját. Amikor leértem láttam, hogy Becky és Danielle egy-egy székhez vannak kötözve. Ez csak növelte az idegességem.. de, hogy ez még ne legyen elég azt láttam, hogy az a sok lány rólam sugdolózik. Valami olyasmi lehetett, hogy Engem otthon hagytak mert, hogy nekem legyen az a büntetésem, hogy megőrülök az aggodalomba. Aztán felkaptam a fejem mert láttam, hogy az egész ki családom sír megkötözve. A lányok meg csak nevettek és csak nevettek Susannal az élen. 
Egyszeribe felrohantam a kutyákhoz és kitaláltam valamit. Kitaláltam azt, hogy felmegyek a kutyákkal az emeletre egy kicsit kutakodni. És találtam valamit ami talán a „ mentőövem” is lehet. Megtaláltam a naplóját Susannak.. Benne volt ez az egész amit kiterveltek ellenünk. Az összes lány neve aki ebbe benne van. Minden bizonyíték ott volt, és láttam, hogy mindannyian imádják Rihannát. Gyorsan elraktam a naplót bizonyíték céljából. Aztán beugrott egy eszelős terv. Amibe aztán bele is fogtam. Ott volt Rihanna albuma a napló mellett a fiókban és az ágy mellett pedig két kisebb hangfal. Levittem őket ki a kertbe. Beraktam a lemezt, hogy Susanék azt higgyék Rihanna énekel.
 Ahogy megszólalt a szám elkezdtünk a kutyákkal hátra rohanni a pince ablakaihoz. Benéztem és csak úgy áramoltak ki a lányok onnan. Gyorsan bemásztam a többiekhez akik persze nem tudták mi a franc van. Megláttak minket és mindannyian rettentően megörültek. Hamar kioldoztam mindenki mielőtt  az őrült lány csapat vissza nem ért volna…


41.rész.

Pocsék egy nap...(Becky szemszöge)


- Mia, hát te mit keresel itt? - ugrottam könnyes szemekkel a nyakába. 
- Hát, jöttem megmenteni a családomat. - mondta. - De most siessünk mielőtt visszajönnek. 

Mindannyian feltápászkodtunk, és kiohantunk a házból. Odahívtuk a kutyákat, és elindultunk hazafelé. 
*****
Otthon mindenki kidőlt, kivétel én. Én fogtam magam, és hátramentem a medencéhez. Levettem a cipőmet, belelógattam a lábamat a vízbe, és gondolkoztam. Nem értettem, hogy Susannak ez miért jó. Miért jó a kedvence életét megkeseríteni? Az ilyen ember nem is rajongó, hanem ellenség. Egy idióta, aki inkább azt választja, hogy a kedvence szomorú legyen, vagy rosszul érezze magát, mint hogy boldognak lássa. 
A gondolatmenetemet egy kéz zavarta meg. 
- Mit akarsz? -fordultam meg.
- Csak jöttem beszélgetni. - ült le mellém Liam. 
- És mégis miről? - öleltem meg. 
Jól esett, hogy lejött hozzám. Legalább valaki törődik azzal hogy mit érzek. 
- Hát..látom hogy nagyon emészt téged ez a dolog. 
- Tudod, rossz  érzés, hogy a puszta féltékenységem miatt, most idáig fajult a dolog. 
- Becky. Nem a te hibád. Tudom milyen féltékenynek lenni, és mindenki ezt tette volna a helyedben. Még én is. - vallotta be. 
Lehajtottam a fejemet, és egy 5 perc néma csönd után felszólaltam. 
- Köszönöm. Köszönök mindent. - mondtam
- igazán nincs mit. - mondta.
- Na és, nem megyünk be? A többiek már biztos hiányolnak. - mondtam és felálltam. 
- IGazad van, menjünk. - modnta és követni kezdett. 

Erőltettem egy mosolyt az arcomra, de belül kínzott a bűntudat. Bementünk a házbe, és láttuk hogy bent emgvan a kellő hangulat. 
Niall és Louis a kredencen táncoltak, és énekeltek. Látszott, hogy van bennük egy kis löket. Mia, Harry és Danielle rajtuk nevettek, Zayn pedig az ablaknál cigizett. Liam leült Danielle mellé, én pedig felszaladtam a szománkba. Kifeküdtem az ágyamon.
- Mindjárt jövök, csak emgnézem mi van a drágámmal. -hallottam Loui hangját.
Felültem, és abban a pillanatban Loui benyitott. Haja csurom víz volt, szája pedig bűzlött a pezsgőtől. 
- Szia! Miért nem jössz le és bulizol velünk? - mászott oda mellém az ágyra. 
- Nincs hozzá kedvem. 
- Na, Becky. Ne legyél ilyen. - jött egyre közelebb hozzám. 
- Amíg részeg vagy addig én nem megyek veled sehová. - mondtam és ellöktem magamtól. 
Louis sértődötten kiszaladt a szobából, nekem pedig egy magabiztos gonolat fordult meg a fejemben. 
- Holnap hazamegyek, és semmi áron nem maradok itt - mondtam magamban, aztán hátradőltem, hogy aludjak....

42. rész

Móka után egy kis komolyság…(Mia szemszöge)


Amikor Louis lejött az emeletről megijedtem, hogy összevesztek-e Beckyvel. Gyorsan felszaladtam a nővérkémhez aki éppen aludt. Leültem mellé az ágyra és elkezdtem simogatni közben pedig a fülébe suttogtam.
 

- Becky szeretlek.. és szeretem a többieket is és nem akarok elveszíteni senkit. Most igazán boldog vagyok és remélem te is az vagy mert most tényleg mindenünk megvan. Neked ott van Louis nekem meg Harry. Szeretlek… 
Majd kimentem mert a drága még nem kelt fel. Mentem lefelé és a lépcső alján Harry ült. Persze nem látott engem.. én meg hátulról a nyakába másztam, erre ő felállt én meg sikongatni kezdtem és erősen belekapaszkodtam a fürtjeibe. Mindenki nevetett rajtunk aztán Liam is felkapta Daniellet a nyakába, Zayn pedig Niallt. Erre a nagy zajongásra aztán  lejött Becky is az emeletről, de valami nem stimmelt vele. Én gyorsan lepattantam Harry nyakából és megcsókoltam. Utána meg odaszaladtam a nővérkémhez. Persze amíg én Beckyvel keztem el beszélgetni láttam, hogy az idő alatt Louis felmászott Harry nyakába. 
- Becky mi a baj? – kérdezősködtem 
- Mia.. Hallottam amit súgtál nekem.. és az a helyzet, hogy teljesen igazad van. De valahogyan én még is azt érzem, hogy haza kéne mennünk.
- Hogy miii?? Én nem értelek.. az előbb azt mondod, hogy egyet értesz most meg haza akarsz menni.. – értetlenkedtem
- Féltelek… féltem Danielet és a fiúkat is Samantáék miatt – mondta
- Értem.. de Becky elfelejtettem valamit mondani.. – válaszoltam
- Micsodát? – kérdezte
- Nálam van Samanta naplója amibe minden bizonyíték meg van arra amit velünk műveltek.. nyugodj meg még ma elintézhetjük ezt az egészet. – mondtam mosolyogva
- Tényleg??? Jaaaj, Mia annyira megkönnyebbültem.. köszönöm, hogy vagy nekem köszönök mindent.. – mondta és ölelt át szorosan
Aztán visszamentünk a többiekhez akik még mindig az általam elkezdett játékot játszották. Mi csak nevettünk Beckyvel. Aztán végül Megszólaltam.:
- Figyeljetek van valami amiről nem tudtatok eddig.. itt van nálam Samanta naplója.. – kiabáltam a többieknek
- Tényleeg?? – kérdezett vissza Liam
- Akkor elmehetünk a rendőrségre.. – adta az ötletet Zayn
- Igen, igen.. de akkor menjünk! – vágott közbe Danielle
Egy olyan 10 perc múlva mindenki elkészült. Én fogtam Mazsolát majd odamentem Harryhez ő meg kézen fogott és kimentünk a kocsihoz ahol már a többiek csak ránk vártak. 
- Na végre készen vagytok! – sóhajtót fel Louis
- Bocsánat tudjátok, hogy lassú vagyok. – mondtam mosolyogva
- Nah jó Louis most nagyon szépen megkérlek, hogy ne vezess túl lassan se túl gyorsan. Köszii szeretlek! – humorizált vele Harry
- Heheee nagyon vicces – mondta majd grimaszolt egyet nevetve Louis.
Beszálltunk a kocsiba Louis ura volt a helyzetnek a kormány mögött. Majd egy hamar meg is érkeztünk majd be is mentünk a rendőrségre…

43.rész

Rémes reggel...(Becky szemszöge)

- Jónapot! Feljelentést szeretnénk tenni. Emberrablás vádával. - mondtam amikor odaértünk egy rendőrhöz. 
- Jöjjenek velem. - mondta, és elindultunk utána. BEvezetett egy terembe, és leültetett mindannyiunkat. 
*****
Megírták a jegyzőkönyvet, a hallottak, és látottak alapján, aztán utunkra bocsájtottak. Visszaszáltunk a kocsiba, és hazamentünk. Elégedettten léptünk be az ajtón, és megkönnyebültünk. Egy gonddal kevesebb. 
- Na nyomás aludni! - odtított Zayn.

- Álomszuszék. - szolt rá Niall. 
Mindenki felbotorkált az embeletre, és bevánszorgott a szobájába. ÉN amint felértem átöltöztem, és Miával együtt lefeküdtünk aludni.
****
Másnap reggel mikor felébredtem Mia sehol nem volt, de kintről csörömpölést hallottam. Felkaptam a fejemet, aztán ránéztem az órára. 08:30. Néztem eggyet aztán visszafeküdtem.Nálam általában az van. hogy 10 előtt nem kelek, csak ha megyünk valahova. 
Már félelálomban voltam, amikor hallottam hogy nyílik az ajtó. Niall elkezdte pengetni a gitárját, a többiek meg halkan énekeltek. "It's time to get up, in the morning. In the Morning.Got McDonald's brakfast for you. Just for You. So you better get up and eat it."
- So we gotta get up! Time to get uuuuup! -ordították egyszerre. Louis pedig rámászott az ágyamra, és ugrálni kezdett. 
Úgy tettem mintha nem is hallanám, de legszivesebben leütöttem volna mindet.
- Ébresztőő - csókolt meg Louis. 
- Haggyatok már aludni. - húzztam a fejemre a takarót. 
- De ki fog hűlni a mekis kaja. Eddig azon szenvedtünk, hogy Niall ne egye meg. - nevetett.
- Nemérdekel, csak aludni akarok. - modntam. - légyszíves menjetek ki. 
- Oké - mondták és hallottam, hogy kimennek. 
Lelöktem a takarót a fejemről, és láttam hogy Louis ül, és engem bámul. 
- Kelj fel. - ült az ágyra. 
- Nem. - makacskodtam.
- Akkor idefekszek én is. - mondta és befeküdt mögém a falhoz. 
Felé fordultam, és becsuktam a szememet. Sikerült elaludnom. 
******

" Ülök, és hallom, hogy valaki nevet. Felhajtom a fejemet, és látom Louis kihült testét. Sápadt bőre televolt vágásokkal, lila foltokkal. Oda ugrottam, és sírni kezdtem. Felemeltem a karját, ő pedig rám nézett és enynit modnott. "Szeretlek" 
- Louis ne! Ne hagyj itt. - sírtam a melkasán. 
- Ő már nem fog tovább élni. És te is erre a sorsra jutsz. - mondta egy női hang. Felkaptam a fejemet, és láttam Susan gonosz arcát."
- Louis! - ültem fel az ágyamon, és könnyezni kezdtem. 
- Mia  baj? - ölelt meg. - Miért sírsz? Becky. 
- Rosszat álmodtam. És olyan érzésem van, hogy be fog teljesülni. - sírtam a vállán. 
- Nyugi BEcky. Meséld el mit álmondtál. 
- Louis. Igérd meg hogy vigyázol magadra. - néztem a szemébe. 
- Megígérem, és rád is. De meséld el mit álmondtál . -modnta és megcsókolt....

44. rész

Zayn vs. Niall.. (Mia szemszöge)

Amikor már Niallel a harmadik szendvicset ettük meg  akkor gondoltam egyet és felmentem Beckyhez, és Louishoz. Bementem és láttam, hogy Becky sír és Louis meg, próbálja megnyugtatgatni. Gyorsan odaszaladtam hozzá és megöleltem majd elmondtak mindent. Én is nagyon megijedtem ettől az egésztől és akkor elhatároztam valamit.

-         Ez így nem mehet tovább! – mondtam

-         Igazad van Mia! – értett egyet velem Louis

-         Azt találtam ki, hogy egy kicsike költözködés lesz. Még pedig úgy, hogy Becky itt nem maradhat, ezért Harryvel helyet fog cserélni. – vetettem fel az ötletem

-         Okééés!!! – ugrott a nyakamba Becky mosolyogva

Aztán lementünk a többiekhez majd nekik is elmeséltük a történteket meg a költöztetést is. Harry odaugrott hozzám és megcsókolt és már rohant is fel pakolni.

-         Mit ne mondjak messzire kell mennie. – mondtam nevetve.

-         Hát igen nagyon. – folytatta Danielle majd ő is elmosolyodott.

-         De ma mit csinálunk? – vágott közbe Liam

-         Én elmennék Louissal kettesben valahová. – mondta Becky

-         Én meg egy kicsit Harryvel, Niallel, és Zaynnel meg a két kutyával. – folytattam

-         Danielle! Menjünk mi is valahova ketten! – kiáltott fel Liam

-         Rendben van szerintem ez így jó lesz. – mondtam a többieknek lelkesedve.

-         Igeeeen! – mondták mindannyian.

-          De aztán vigyázzatok magatokra! – mondták Louisék akik már el is indultak.

Majd őket követték Liamék is. Majd mi is útra keltünk a srácokkal és a kutyákkal.

-         Niall, Zayn! Nem akartok ti is barátnőt?? – kérdeztem tőlük

-         Pedig nagyon imádnátok a kapcsolatot! – kiáltott fel Harry miközben egy puszit nyomott a számra.

-         Én egy olyan csajt szeretnék akivel úgy tudok enni mint veled Mia! – mondta Niall nevetve.

-         Igeen igaz mi sokban hasonlítunk! AZ IKREM VAGY! – folytattam a viccelődést

-         Én pedig egy olyan lányt szeretnék aki nem veszi komolyan az életet egy laza sportos csajt akin nem öt kiló smink van. – mondta Zayn.

-         Amúgy Életem! Hová vezetsz minket? – kérdezősködött Harry

-         Majd meglátjátok! – titkolóztam

*****

Egy kis idő elteltével meg is érkeztünk. Az első állomásunkra ami nem más volt mint egy nagy sport csarnok, persze Zayn kedvéért. Mivel szeretném ha becsajozna persze ezt ő még nem tudta.

-         Ááá szóval ledolgozzuk a három reggeli szendvicset. – nevetett Niall.

-         Hát igen mondhatjuk így is. – mondtam majd odahúztam magamhoz Harryt és a fülébe suttogtam.

-         Harry! Zayn miatt jöttünk ide. Szeretném ha becsajozna végre. – suttogtam

Harry se szó se beszéd nélkül megcsókolt. Aztán mi ketten kézen fogva plusz a kutyák mentünk egy kicsit kocogni. Majd mit láttunk..  Zaynt ott ülni a padon egyedül.

-         Zayn.. Mi a baj..? – kérdeztem

-         Semmi.. azt hiszem van egy csaj aki bejön a neve: Lizzy.. – mondta lehangolt arccal.

-         Akkor meg mi a baj?? Szerezd meg.. – lelkesítettem

-         Nem olyan könnyű az.. mert …

-         Mert?? – kérdeztem vissza

-         Háát a büfénél találkoztunk és épp evett.. De ő egyébként szertornász. Beszélgettem vele, flörtöltünk meg minden, de az a baj, hogy utána meg beszéltem Niallel és mint kiderült , hogy ő is flörtölt vele és neki is bejön. – mondta lehajtott fejjel Zayn

-         Oooo.. Legjobb haverok egy csajra buknak.. nah ez gáz.. – mondtam és öleltem át Zaynt

-         Na de várjunk hol van Niall? – kérdezte Harry

-         Háát épp ez az nem tudom amikor rájöttünk, hogy mind a kettőnknek bejön Lizzy egyszerűen eltűnt.. – mondta Zayn

Ahogy ezt kimondta megcsörrent a telefonom. Niall volt az.

-         Szijja ikrem! Hol vagy??

-         Szia Mia! itt vagyok Beckyékkel otthon. – mondta

-         Oksi akkor indulunk haza!

Leraktam a telefont és már mentünk is…




45.rész.

Sportnap...(Becky szemszöge)

Megbeszéltük a mai napi programot a többiekkel, és utána Louis és én elsőkként léptünk le. 

- Merre megyünk?? - fogtam meg a kezét. 

- Majd meglátod. De hidd el tetszeni fog. - mondta és megcsókolt.

- Rendben van, csak tudnám minek titkolóztok mindig. - nevettem. 

Elindultunk, és egy fél óra gyaloglás után, elérkeztünk egy nagy épülethez. Egy sportegyesület. 

- Te jó ég, mit fogunk mi idebenn csinálni? - nevrettem. 

Louis meg sem szólalt, csak elindult be az ajtón. Bevezett egy öltözőbe, és a kezembe nyomott egy táskát.

- Öltözz át, az ajtó előtt várlak. - mondta és megfordult. 

Mintha a főnököm lenne, én engedelmeskedtem neki. Cska nevettem egész végig, a parancsolgatásain. "Becky, öltözz már gyorsabban! Becky azt a zoknit ne húzd fel a térdedig! Becky, a hajpántot ne felejtsd el! Becky, kösd össze a hajad! Becky!Becky!Becky.."

- Na készen vagyok - álltam elé. Valami nevetségesen néztem ki. Egy rózsaszín melegítő nadrág, egy világoskék póló, és sárga hajpánt, öszekötött haj, és egy zöld zokni. Louis végigmért aztán egyszerűen legyintett egyet.

- Jó leszel így. - mondta és megölelt, majd nevetni kezdett. 

- Ha le mersz égetni! - mondtam, és elröhögtem magamat én is. 

Elindultunk kézenfogva egy nagy tornaterem felé. Ott az ajtóban egy pasas felém tartott egy floorball ütőt, és egy labdát. Kikaptam a kezéből, és egyből futottam játszani. 

- Louis! állj be te is! - ordítottam, miközben a harmadik gólt lőttem a kapuba. 

Fogott egy ütőt, és üldözni kezdett. MEgpróbálta elvenni a labdát, több kevesebb sikerrel. Aztán eldobott mindent a kezéből, és felkapott. 

- Enyém. - mondta. 

- Nem adom. - kapálóztam a kezében. 

Lerakott, és a labda után futott. 

- Na megállj csak! - ordítottam, és utána rohantam. 

- Nem kapsz el! - nevetett. 

- Majd emglátjuk. - mondtam, és elkezdtem futni utána. 

Már a haramdik kört futottuk, amikor láttam, hogy egy kicsit mellélép, és sikeresen elesett. Nevetni kezdtem, ő pedig szenvedő arcot vágott. Amikor láttam, hogy tényleg komoly, odarohantam hozzá, és legugoltam mellé. 

- Azt hiszem eltörött a karom. - mondta, és szorongatni kezdte a csuklóját. 

- Menjünk haza. - mondtam, és felhúztam. 

- Oké - mondta, és a nem fájós kezével átkarolt. 

******

Fél óra után haza értünk, Louis pedig egyből a konyhába ment, és előkotort egy zacskó fagyasztott borsót. Én keresten egy sélat, amivel fel lehet kötözni a kezét. Beborogattuk, betekertük és leültünk a kanapéra. 

- Be kéne menni a kórházba. - mondtam. 

- Nem! Nem akarok én oda belépni. Nincs értelme. Túlélem.Nem kell gipsz. - mondta, és nézegetni kezdte a kockás fekete-fehér sálamat. 

- De! És ha nem magadtól, akkor én foglak bevinni, de nem hagyom hogy rosszul forrjon össze a csontod! - mondtam, és felálltam. 

Abban a pillanatban benyitott Niall, és egy lány. Hosszú fekete, göndör haja volt, és barna szeme. Gyönyörű volt. Csak bámultuk Louissal, ahogy nevetgélnek. 

- Sziasztok. - köszönt Niall. - Mi a baja a kezednek Louis? - nézett ránk. 

- Az hosszú. Inkább mutatsd be a barátnődet. - modnta, és felállt. 

- Szia. Lizzy Clark vagyok. - nyújtott kezet. 

- Louis Tomlinson, ő pedig Becky Blacksmith. - ölelte meg. 

A bemutatkozás után visszaültünk a kanapéra, és beszélgetni kezdtünk. 

- Hol találkoztatok? - kérdeztem. 

- Hát..a többiekkel egy sportpájára mentünk, és ott találkoztunk, a büfében. - mosolygott Niall. 

- Büfében mi? - mondta Louis, és nevetni kezdtünk. 

Aztán benyitott Zayn, Harry és Mia. Zayn meglepődött, aztán sértődött arccal kirohant. Mi csak néztünk, aztán felálltam és megsózlaltam. 

- Na Louis. Mennyünk. - mondtam, és felállt ő is, és elindultunk a kórház felé....

46. rész

Hinta.. Ohh ne..(Mia szemszöge)

Amikor beállítottunk ott ültek a többiek Louinak meg a keze kissé furán nézett ki. Rögtön odarohantam hozzá és megöleltem.
- Hogy történt? – kérdeztem

- Háát az úgy volt, hogy.. nem lényeges… de most mi bebattyognánk a korházba begipszeltetni.. – mondta Becky, majd már kis híján kinn is voltak. 
- Okéés  - ordítottam utánuk nevetve.
- Niall háát itt vagy már úgy megijedtem. – ugrottam a nyakába. - Áhh és te pedig csak Lizzy lehetsz.
- Igen.. Te pedig bizonyára Mia. Niall elmesélt mindent. Ohh és persze Harry. Ti ugye egy pár vagytok igaz, ahogy Louis és Becky is? – kérdezte Lizzy
- Igen jól tudod.- válaszoltam mosolyogva.
- Amúgy.. ti már együt vagytok Lizzyvel…? – vonta kérdőre Harry Niallt.
- Háát.. még nem. – válaszolta Niall zavarba.
- Nah mi most kimegyünk Zaynhez. – mondtam és kézen fogtam Harryt.
- Okéés. – mondta Niall.
Aztán mi már siettünk is kifelé. Sehol nem találtuk Zaynt. Majd Harry felvetette az ötletként a hátsó kertet ahol van Zayn kedvenc helye, pontosabban egy hatalmas hinta. 
- Zayn! – kiáltottam fel.
- Sziasztok! – mondta bús ábrázattal.
- Zayn.. figyelj.. gondold meg.. egy barát vagy is inkább testvér.. és képesek vagytok egy lányon összekapni, nem éri meg az egész. Én sosem kapnék össze Beckyvel egy pasin. Mert nekem fontosabb ő, akire mindig is számíthattam és mindig is tudtam, hogy ő mindig itt lesz mellettem. – mondtam aztán szorosan átöleltem.
- Mia igazad van.. de valahogy nem is tudom.. fura ez az egész.. nem tudom mihez is kezdjek. – mondta Zayn kétségbe esett arccal.
- Úgy is tudni fogod majd ha beállít az igazi.. tudni fogod, hogy kit szabad elengedned és kit nem- mondta Harry miközben rám nézett majd megcsókolt.
- Köszönöm..- csak ennyit mondott Zayn aztán felállt és bement a házba.
Mi azt gondoltuk, hogy most leülnek megbeszélni Niallel ezt az egészetés minden rendben lesz. Majd egy remek ötletem támadt.
- Harry.. meglöksz?? – kérdeztem miközben beleültem a hintába.
- Na gyere de aztán ki ne ess! – kiáltott fel Harry
Nagyon jól elvoltunk. Amikor kiszálltam Harry ült bele és belehúzott az ölébe. Ketten ültünk rajta.. és minél magasabbra mentünk annál jobban kapaszkodtam Harrybe. Egy fél óra hintázás után kiszálltunk. Aztán egyszer csak látjuk, hogy Lizzy rohan felénk sírva. 
- Mi a baj?? Lizzy! – öleltem meg.
- Hát Zayn és Niall benn beszélgetnek rólam. Meg azt hiszem ki is békültek. – mondta dadogva.
- De abba mi a baj?? Nem értelek.. – mondtam
- Mert nem ez a baj.. Ha nem, hogy nem tudom eldönteni melyikük az igazi. Mind kettőjüket csodálom és szeretem. – válaszolta Lizzy
- Oh.. az nem jó. – vágott közbe Harry.
Nem telt el egy perc és Niall meg Zayn is megjelentek, persze ők semmit sem értettek. Aztán előugrott a házból Louis a begipszelt kezével, utána baktatott Becky is. Príma időzítés…mondtam magamban…








47.rész.

Győzzön a jobbik...(Becky szemszöge)

Elindultunk a kórház felé, és úgy 10 métert mentük, amikor Louis felordított, és visszaszaladt a házba. Én cska néztem hogy mit csinál. Kb. 2 perc múlva visszajött egy műanyag galambbal a kezében. 
- Ő itt Kevin. Az egyik legjobb barátom. Velem van jóban rosszban. Gondoltam eljöhetne velünk. - adta a kezembe. 
- Ez most komly? - kezdtem el röhögni. 
- Teljesen. - mondta.
-Hát oké, de indulhatnánk? - adtam neki vissza. 
Bólintott egyet, és elindult. Én nevettem egyet, és mentem utána.
*********
- Eltörött? - kérdezte Louis az orvostól. 
- Hát..igen. Szóval egy ideig hanyagolja a az írást, hülyéskedést. - mondta az orvos és kinyitotta az ajtót. - jöjjenek, begipszeljük. 
Louis csak nézett, aztán elindult az orvos után. Bementek egy terembe, engem pedig kinn leültettek. Egy 15 perc után Louis vigyorogva jött ki és felém fordult. 
- Kaptam matricát. - mosolygott és felragasztotta a gipszére.
- Na gyere. - mondtam, és megfogtam a kezét. 
Hazafelé, egész úton a gipszével, és Kevinnel játszott. Már kezdtem azt hinni, hogy a matrica miatt visszasüllyedt egy 8 éves szintjére. 
*****
Otthon beléptünk a házba, de sehol senki nem volt. Louis gonodlt egyet, és kirohant hátra a kertbe. Én pedig követtem. Hátul ott áltt az egész kis csapat. Lizzy sírt, Mia pedig vígasztalni próbálta. 
- Mi történt? - mentem oda Miához. 
- Hát...az eléggé hosszú történet. - mondta és mesélni kezdett. 
*******
- Értem, tehát, el kéne dönteniük, hogy ki kicsodát szeret. - kezdtem el gondolkozni. - Legegyszerűbb lenne, ha Lizzy döntene erről. ÉS, van is egy ötletem, hogy hogyan dönthetne. 
- És mi lenne az? - kérdezte Zayn és Niall egyszerre.
- Elviszitek őt, egy 'randira'. Tehát, meghívjátok egy vacsorára, egy különleges helyen.A részleteket ti döntitek el. A lényeg hogy egy romantikus vacsorát szervezzetek. És akibe jobban beleszeret Lizzy, az a nyertes.
- Benne vagyok. - vágott közbe Zayn. 
- Én is. - kontrázta Niall. - Lizy? 
-Hát..rendben van. - modnta és mosolygott egyet.
- Tehát. Van 1 órátok kitalálni a dolgokat. Aztán eldöntjük ki kezdi a randit. A végén Lozzy megmondja melyik volt a jobb. - moindtam, és összdörzsöltem a tenyeremet. 
A srácok egymásra néztek és beszaladtak a házba. 
- Na Lizzy. Most aztán nehéz dolgod lesz. - mondta Louis. - Két ilyen srác közül nehéz választani. 
- Héé. - lökte oldalba Harry. - Azt hittem engem szeretsz. 
- Köhm. Köhm. - köhötem. - Harry, hátrébb, ő az enyém . - mondtam, és megcsókoltam. 
- Te emg az enyém vagy. - modnta Mia, és megölelte Harryt. 
- Olyan jó hogy itt maradtatok. - mondta Harry. 
Ezzel a modnattal eszembe jutott valami. Apáék. 
- Mia, milyen nap van? - kérdeztem idegesen. 
- Kedd miért? 
- Basszus!Basszus!BAsszus! - mondogattam, és leültem a földre. 
- Mi a baj Becky? - guggolt le mellém Louis.
- Anyáék ma reggel utaztak vissza Írországba. - mondtam. Erre Mia is felkapta a fejét.....




48. rész

Anyáékkal.. (Mia szemszöge)

- Mi csoda?? – ijedtem fel.

- Igen Mia.. elfelejtettük.. –válaszolta Becky

- De akkor igyekezzünk hátha még utolérjük őket.. – kiáltottam fel.

És azon nyomban kézen fogtam Harryt és Mazsolát. Aztán Becky is gyorsan megraggatta Louist majd Stella pórázát is. Már benn ültünk a kocsiba, Becky elöl az anyós ülésen Loui vezetett mi pedig hátul Harryvel meg a két kutyával amikor Loui kiugrott hirtelen és azt üvöltözte: Keviiin uristen majd nem itthon maradtál!! Keviin!! 

- Louis ne máár! – nevettünk fel

- De gyors legyél!!! – üvöltött utána Harry

Majd nagy nehezen elindultunk végre, és egy fél óra múlva ott is voltunk és nagy megkönnyebbülésünkre anyáék kocsija ott állt a garázs előtt. Mi rögtön berohantunk a fiúkat meg a kocsiban hagytuk.

- Anya! Apa! Itt vagyunk! Bocsánat a késésért. – mondtam 

- Jaaaj Mia! Becky! Úgy örülök, hogy jól vagytok. – szaladt oda hozzánk anya és ölelt meg minket, majd a kutyák dögönyözésébe fogott.

- Szerencsétek van, hogy később indulunk haza mert valami éppen közbe jött. – mondta apa szigorú hangon.

- Nah és hol van a cuccotok?? – kezdte anya a kérdezgetést.

- Anya, Apa beszélhetnénk veletek?.. őszintén.. – kérdezte Becky.

- Persze. – válaszolta anya.

- Anya.. Apa szeretlek titeket.. de mi ezt nem bírjuk.. szeretem Harryt, Becky pedig szereti Louist és a többieket is.. nem bírunk nélkülük élni.. kérlek apa.. anya.. megérthetnétek.. – mondtam miközben egy könnycsepp csöppent ki a szememből.

- Ohh..! Drága kislányaim... hát te tényleg szereted Harryt, te meg bizonyára Louist meg a többieket. Tudom milyen én is voltam igazán szerelmes.. de egyszer mindennek vége tudjátok.. – mondta anya

- Nem anya nem.. ezt nem érted. Louis a mindenem, Miának pedig Harry és ott egy kis családunk van.. Ha nem hiszitek akkor gyertek és nézzetek be hozzánk milyen kis otthonos minden.. Úgy érezzük oda tartozunk. – mondta Becky sírva.

- Rendben van menjünk még úgy is van időnk! – vágott közbe apa

Visszamentünk a kocsihoz és út közben elmeséltünk mindent a fiúknak..

****

Hát meg is érkeztünk mindannyian odamentünk az ajtóhoz, aztán bekopogtattam. 

- Hello Danielle! Bemutatom a szüleinket egy kicsit körbe akarnak nézni. – mondtam

- Rendben jöjjenek csak beljebb! Danielle vagyok Liam Payne barátnője, nekem is ez a „második” otthonom. – mutatkozott be anyáéknak.

- Örvendünk a szerencsének. – mondta apa

Majd már neki is estek a többiek megismerésének. Apa Niallel, Zaynnel, és Liammel beszélgetett kinn a medencénél. Anya pedig Daniellel, Harryvel, és Louissal. Mi meg Beckyivel majd megőrültünk az idegességtől. Egy olyan jó óra múlva anyáék átvizslattak mindent és vissza akartak menni velünk hozzánk, hogy megbeszéljük a látottakat.

****

Ott voltunk hatan. Harry, Louis, mi ketten Beckyvel, és anya meg apa. Leültünk egy asztalhoz majd a beszélgetést anya kezdte.

- Harry! Louis! Ti tényleg szeretitek a lányainkat.. és úgy gondoljátok, hogy ők az igaziak? És most kérlek, hogy legyetek őszinték.. – mondta

- Igen.. Mi tényleg szeretjük a lányikat  ők az életünk részei. – válaszoltak egyszerre

- A körülményeket a közösséget nagyon jónak találtuk és ennek felettébb örülök, főleg annak, hogy a lányaimnak külön szobájuk van. – mondta apa

Ennél a mondatnál mosolyogni kezdtem mert eszembe jutott a költözködés. És az, hogy anyáék ezt nem tudják. Majd anya kijelentett valamit.

- Figyeljetek rám fiúk. Nem tudom, hogy hogyan csináltátok, de hiszek nektek és a döntésem az, hogy a lányok maradhatnak veletek ott a faházban, de egy hónapban csak két hétig a másik két hetet itthon kell tölteniük! – mondta.

- Egyet értek! – kontrázott rá apa.

Mi a boldogságtól nem fértünk a bőrünkbe. Azon nyomban szorosan átöleltük egymást Harryvel és megcsókoltuk egymást majd ezt Beckyék is követték…

49.rész. 

Érdekes éjszaka….(Becky szemszöge)

Elköszöntünk anyáéktól és elindultunk haza. Beszálltunk a kocsiba, Louis pedig beindította a motort. 
- Akkor haza? – fordult hátra Miához, és Harryhez. 
- Igen…de minél hamarabb. . mondta Harry, majd Mia felé fordult, és megcsókolta.
- Vettem az adást. – mondta Louis és visszafordult.
Feltekerte az elválasztó ablakot, majd rálépett a gázpedálra. 
- Szerintem hagyjuk őket magukra. – kacsintott rám Loui. 
Mosolyogtam egyet, aztán az ablak felé fordultam. Egy ideig. néztem kifele, aztán amikor a táj már ismerőssé vált, visszafordultam Lousihoz. 
- Mit fogunk csinálni ha haza értünk? – kérdeztem.

- Hát… az majd jön magától. – mondta és mosolygott egyet.
*******
Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba. Louis és én kifeküdtünk a kanapéra, Harry és Mia pedig felmentek a szobába. 
- Na tehát, mit csináljunk? – kérdeztem újra.
- Hát… nem tudom, valami érdekeset. – mondta és felült. – De hamar találjuk ki, mert különben felmegyek aludni. – mondta és felállt. 
- Mi lenne ha… Na jó tudod mit, menjünk aludni. 
Felálltam, és kézen fogva felsétáltunk az emeletre. Bementünk a szobába, Louis pedig felszólalt. 
- Pssszt! Hallgatózzunk. – mondta és odaült a fal mellé. 
Leültem mellé, és odanyomtam a fülemet a falhoz. Eléggé érdekes hangok szűrődtek át a falon. Louissal egymásra néztünk, majd kitört belőlünk a nevetés. 
- Hát…mindent ki kell próbálni. – mondtam. 
- De ez még nem korai? – kérdezte Louis. 
- Hát… kinek hogy. – mondtam, aztán felálltam, és átbotorkáltam az ágyhoz. 
Louis utánam jött, majd átölelt, és úgy aludtunk el. 
*****
Másnap reggel, Louissal együtt mentünk le a konyhába, és láttuk, hogy Harry és Mia arcáról nem akar eltűnni a mosoly. 
- Tegnap jó kis éjszakátok volt igaz Harry? – ült le Louis az egyik székre. 
- Ezt hogy érted? – kérdezett vissza.
- Hát, hallottuk, hogy jól elvoltatok. – ültem le Lois mellé. 
Mia és Harry egymásra néztek aztán felénk.
- Hát… mondhatjuk így is. – mondta Mia, aztán bement a konyhába. 
Utána rohantam és letámadtam. 
- Na, és milyen volt? – kezdtem el nevetni. 
Mia megforgatta a szemeit, aztán kutatni kezdett a hűtőben. 
- Mia! Kérdeztem valamit. – ráztam meg a vállát. 
- Hát… - kezdett bele, amikor megjelent Harry…..


50. rész

Zavarban..(Mia szemszöge)

- Harry! – rohantam oda hozzá és csókoltam meg.
- Te meg mit akartál elfecsegni? – nevetett Harry
- Azt, hogy milyen volt az éjszakátok. – vágott közbe Becky
Én olyan zavarban voltam, hogy odabújtam Harryhez és valószínűleg tiszta vörös lehettem. De egyszer csak Harry megszólalt.


- Úgy is sejtitek nem? – mosolygott
- Hát tulajdonképpen tudjuk. Csak én a hugocskámtól akarnám hallani. –mondta Becky
Amikor ezt Becky kimondta abban a pillanatban a többiek rohamoztak le minket.
- Mit kell elmondanod Mia??- kérdezősködött Zayn
- Jaaaj ez most komoly? – kérdeztem
- Nyugi életem! – nyugtatgatott Harry majd megcsókolt
- Lefeküdtek! – ordított fel Louis
- Ki csoda? Ohhh Harry meg Mia..? – kérdezősködött Danielle
Én se szód se beszéd nélkül utat törtem magamnak és felrohantam a szobánkba, és sírni kezdtem. Persze utánam jött az egész csapat. De először csak Harry jött be hozzám.
- Mia.. Életem.. Mi a baj, az amire gondolok? – kérdezte szomorú ábrázattal.
- Nem.. Nincs semmi baj csak tudod eléggé nehéz ezt kimondani.. hogy igen megtettük.. főleg, hogy előbb mint a Beckyék vagy Liamék.
- Jaaj édesem.. tudom nehéz kimondani.. de ebbe nincs semmi rossz. Egyikünk sem túl fiatal semmi nincs benne. Szeretjük egymást és csak ez a fontos. – nyugtatgatott Harry majd megcsókolt.
- Szeretlek.. és sajnálom, hogy így kiborultam.. – mondtam, erre pedig benyitottak a többiek.
- Mia! Sajnáljuk, hogy úgy letámadtunk.. – mondták miközben bejöttek a szobába
- És Mia! Sajnálom, hogy felordítottam.. amit nem kellett volna – mondta Louis majd megölelt.
- Semmi baj.. megértem ez mindenkinek fura.. és nem haragszom Louis drága. Jah..ha valaki még nem tudná igen megtettük lefeküdtünk.. tessék kimondtam.. – mondtam miközben könnybe lábadt a szemem. 
Majd mindenki körbe állt minket Harryvel és megöleltek, mindenki mosolygott és boldog volt. Aztán lassacskán kimentek a többiek kivéve engem meg Beckyt. 
- Hugocskám! Örülök nektek.. és a ti boldogságotok a miénk is. Senki nem néz hülyének titeket. – mondta Becky miután egy puszit nyomott a homlokomra.

- Szeretlek nővérkém.. és őszintén mondom.. szerintem Louis is szeretné követni Harryt ha érted mire célzok.. – mondtam mosolyogva.
- Igen.. értem és igen erre már én is gondoltam.. és az a nagy helyzet, hogy én is szeretném de piiiiszt!!- mondta Becky.
- Juuuj akkor itt a ma este!! Itt az alkalom.. csillant fel a szemem
- Jólvan na de csak ne siessünk úgy előre, egyenlőre még itt van az egész nap. – nevetett Becky
- Oksiii - mondtam.
Majd lementünk és megreggeliztünk. A fiúknak el kellett menniük..mert egész délelőtt koncert főpróbára. Addig mi  Beckyvel meg Daniellel  plussz a két kutyával otthon maradtunk és megfőztük az ebédet. Majd olyan 14:00 óra körül a fiúk dög kimerülten és persze Niallel az élen éhesen berontottak. Egy fél óra alatt benyomtuk az ebédet aztán a fiúkkal egy kis csendes pihenőre vonultunk. 
****
Majd kora este felriadtunk. Mindenki jól kipihente magát erre nézzük az órát már 18:00 volt. 
- Vacsora!! -  kiáltott fel Niall.
- Most ettél! Nevetett Danielle majd megkajáltatta.
Este na lám ki toppant be.. Lizzy.. Zayn és Niall egyből pattantak és el is mentek hármasban valahová. Mi meg Harryvel elkezdtünk egy jó filmet nézni. Danielle meg Liam elvitték Mazsolát és Stellát sétálni. Amikor már azt hittük Harryvel, hogy miénk a ház eszünkbe jutott, hogy hoppá.. Becky és Louis is itthon vannak.. Azon nyomban leállítottuk a filmet és felmentünk az emeletre, majd Harry bekukucskált a kulcslyukon, és mit látott.. Mindenhol rózsaszirmok hevertek Kevin a földre dobva.. Becky meg Louis az ágyban….


51.rész. 

Jó kis este, rossz kis reggel...

Mikor vége letta "megbeszélésünknek" Miával utána lementünk éa megreggeliztünk. Reggeli után a fiúk elmentek kncert próbára, mi pedig hárman maunkra maradtunk.

******

Délután olyan 14:00 körül totál fáradtan, és éhesen berontottak, és leültek az asztalhoz. Megtálaltunk, aztán leültünk melléjük. Egy fél óra alatt letudtuk a kajálást, aztán a srácok csendes pihenőre tértek. 

- Na, ők kidőltek- mondtam, elindultam én is fel a szobába. 

Bedőltem az ágyba, és egy idő után elaludtam. 

Később arra kelek, hogy Louis befészkelte magát mellém. Felkaptam a fejemet, és láttam, hogy mindenhol rózsaszírmok voltak szátdobálva. 

- Louis, mi akar ez lenni. - fordultam felé, és láttam, hogy Kevint szorongatja a kezeiben.

- Hát, csak egy kis romantikus hangulatot akartam csinálni. - modnta, és felém hajolt, aztán megcsókolt.

- Azthiszem sikerült, de ő nem kell ide. - mondtam, és kikaptam a kezéből Kevint, aztán ledobtam a földre. 

Louis utána nézett, aztán visszafordult felém. 

- Szeretlek- mondta, majd megcsókolt újra.

- Én is. - válaszoltam, aztán Louis szeme felcsillant, és "rámmászott". 

Csókolgatni kezdett, aztán egyre hevesebben, és hevesebben, majd elkezdte gombolgatni az ingjét. Én követtem. Mintha felelsz vagy merszeznénk. Egymás után lekerült rólunk az összes maradék ruha, majd átadtuk magunkat egymásnak.... 

*******

Másnap reggel Louis karjai között ébredtem. Körbenéztem és láttam hogy a rózsaszírmok még midnig ott vannka a földön, a ruháink az ágy sarkába le voltak gyűrve, Kevin pedig a padlón hevert. 

- Jó reggelt. - puszilt meg Louis. 

- Neked is. - pusziltam vissza én is. 

Sóhajtott egyet, eztán átkarolta a nyakamat. 

- Jó volt a tengap este. - kacsintott, aztán körbenézett ő is. 

A semébe néztem, aztán felálltam, és összeszedtem a ruháimat. Kivettem a szekrényből a mai szettet, atán felvettem, és kitessékeltem Louist is a szobából. 

- Na öltözködj, készülj el! - lökdöstem a szekrényhez. 

- Minek ez a nagy sietség? - ölelte át a derekam. 

- Hát..csak úgy. - mondtam, majd átkaroltam a nyakát. - De légyszíves, öltöz. - pusziltam emg, aztán odasétáltam a tükörhöz. 

Megfésülködtem, kisminkeltem magamat, addig Louis felöltözött. 

- Te kis kantáros. - álltam elé, és megcsókoltam. - Kevnnel mizujs? 

- Keviiiin! - ordított egyet, aztán keresni kezdte. A karjába vette, aztán alindultunk le a konyhához. 

A többiek vigyorogva néztek minket, amikor odasétáltunk hozzájuk. 

- Talán nincs rajtam ruha, vagy mi a baj? - ültem le Mia mellé. 

- Ááá, dehogyis. Be vagy öltözve, mintha tél lenne. - nevetett. 

- Akkor min röhögtök? - néztem végig a srácokon. 

- Semmi, semmi. - mondta, aztán belőle is kitört a röhögés.

- Hát jólvan- modntam, aztán felálltam, és felszaladtam a szobába. 

Leültem az ágyra és csak néztem ki a fejemből. Aztán belépett Louis is. 

- Tudod min röhögtek. - mondta, és leült mellém.

- Tudom. És már értem Miának mér esett szarul. 

Abban a pillanatban belépett ő is. 

- Loui. Magunkra hagynál? 

- Persze. - mondta, aztán kisétált. 

Ránéztem Miára, aztán vissza a földre. 

- Becky, tudom milyen, és szeretnék bocsánatot kérni. 

- Én is. - vágtam közbe. - Nem tudtam hogy ilyen szar érzés. 

- BEcky, egyezzünk emg, hogy ezentúl, ezzel kapcsolatban egyikünk sem piszkálja a másikat. 

- Rendben van - mondtam, majd moslyogtam egyet, és megöleltem....

52. rész

Eső…?! (Mia szemszöge)

Amikor megbeszéltünk mindent Beckyvel utána rögtön lementünk reggelizni mert már majd kilukad a hasam. Ahogy mentünk lefelé a lépcsőn hallottam egy nagy dörgést persze Becky már rögtön felkapta a fejét mivel ő imádja a viharokat. Amikor leértem Harryn láttam, hogy már tervez valamit. Odamentem és megcsókoltam majd mi Niallel szó szerint versenyt ettünk.   

- Eszembe jutott valami!.. Niall! Hol van Zayn? És mi volt tegnap amikor elmentetek hármasban? – kérdezősködtem.

- Boldog vagyok.. Mert Zayn és Lizzy összejöttek. Zayn pedig Lizzyéknél maradt tegnap. – mondta 

- De én ezt nem értem.. boldog vagy?? De hát neked is bejött nem? – értetlenkedett Liam.

- Igaz.. de ahogy egyre jobban megismerkedtünk rájöttem, hogy Zaynnel összetartoznak és, hogy Lizzy nem az én esetem. – mosolygott Niall

- Jaaaj Niall! Úgy is megtalálod az igazit! Előbb vagy utóbb be fog toppanni. – mondtam miközben majd megfojtottam az ölelésemmel.

- Mia! Kész vagy a reggelivel? – kérdezősködött Harry.

- Igen! De mire készülsz Életem? 

- Megyünk egyet sétálni.. – mondta

- De hát nem sokára vihar.. 

- Bízz bennem és csak gyere. –nyugtatgatott

Én meg hát belementem. Nem tudom, hogy Harry hogy van vele, de én mindig is szerettem volna esőben sétálgatni vele.. Amikor elindultunk Harry egy számomra idegen ösvényen kezdett el menni. Egyre csak mentünk, mentünk amikor  csak eleredt az eső. Nem zuhogott csak csendesen esett. Egy kis időn belül a  hajunk már csurom víz volt mi meg csak folytattuk a sétálgatást kézen fogva. Amikor Harry egy pillanatra megállt én felkaptam a fejemet. De nem tudtam megszólalni.. A látvány belém fojtotta a szót. Csak ránéztem Harryre aki meg egyből megcsókolt. Boldogság öntötte el a szívemet ugyan is ott állunk esőben csurom vizesen és csókolózunk. Hogy mit is láttam?.. Lila virágokkal ki volt rakva nagyba, hogy: Szeretlek Mia! 

- Na, hogy tetszik? – kérdezte.

- Én is téged Harry Styles. – csak ennyit mondtam majd szorosan átöleltem és pityeregni kezdtem.

- Beckynek is van egy ilyen felirata meg Daniellenek is csak az övéké az ösvény túl oldalán van. Jah és Louis is ide hozza Beckyt meg Liam is Daniellet.. – mosolygott Harry

- Ez nagyon aranyos tőletek! – ahogy ezt kimondtam hallottam egy nagy sikítást..

Persze a drága nővérkémet hallottam a túloldalról. Aztán láttam, hogy rohan felénk. 

- Mia!! Ezt nem hiszem el! Ilyen nincs! – ugrált örömében, majd Louis is megérkezett

A fiúk csak néztek minket, ahogyan nem férünk a bőrünkbe a boldogságtól. Majd elállt az eső, és Liamék is betoppantak. Danielle is odajött hozzánk. 

      -  Ezek a fiúk! – nevetett.

      -  Imádni valóak! – mondtam.

Majd mindannyian megnézegettük egymás „ajándékait”.

****

Amikor már indultunk volna hazafelé akkor hatalmas sikoltásokat meg segítség kéréseket hallottunk. Mindenki elindult a hang irányába. Aztán egyszer csak Becky meg Louis rábukkantak egy szőke lányra aki ott ült csurom vizesen a bokorba…

53.rész.


Bővül a család...(Becky szemszöge)

Reggeli után Louissal elindultunk sétálni, és egy hosszú ösvényen mentünk éppen végig, amikor eleredt az eső.  Imádom a viharokat, és épp ezért jól esett egy kicsit elázni, és hallani ahogy csepegnek a földre a vízcseppek. Forogtam egyet, aztán Louis megállított, és a szemembe nézett. Egymást néztük legalább 5 percig, amikor kiszúrtam, egy adag lila virágot a feje melett. Oldalra hajoltam, és láttam, hogy virágokkal ki van rakva egy szöveg....Szeretlek Becky. Egy könnycsepp gördült le az arcomon, és Louis nyakába ugrottam.

- Szeretlek. - csókoltam meg. 

- Én is téged, mosolygott egyet. 

- És, ilyet a többiek is kaptak? - moslyogtam.

- Igen, Danielle, és Mia is kapott. - modnta aztán megölelt. - Jut eszembe, oda kéne menni hozzájuk.

********

Később mikor megnéztük egymás ajándékait, elindultunk haza. Út közben hallottunk egy lány hangját, amint segítségért kiáltozik. Egy bokorból jött a hang.  Louissal odasétáltunk, és meglestük, ki van ott. Egy szőke, kék szemű lány, sírt a bokorban. Teljesen el volt ázva, és amikor emglátott minket, remény csillant fel a szemeiben. 

- Mit keresel itt? - guggoltam le mellé. 

- Hát.. őszintén? Elemnekültem. 

Odanyújtottam a kezemet, és felhúztam őt. 

- Na és ki elől? - jött oda Niall is. 

- Apukám elől. De ezt nem szeretném elmesélni, ha nem haragszotok. - mondta, és újra sírni kezdett. 

- Lenne kedved velünk jönni? - állt mellém Danielle. 

- Ha nem vagyok útban. - mondta és odament Niall mellé. 

- Szívesen látunk. - ölelte meg Niall. 

- És hogy hívnak? - kérdezte Liam. 

- Selena Roses. 

- Szép neved van. - mondta Niall. - Ő itt Liam, Danielle, Louis, Becky, Harry, Mia, én pedig Niall vagyok. - mutaott be mindenkit. 

*******

Amikor hazaértünk, mindannyian átöltöztünk, és Selenának is adtunk egy adagot. 

- Na és, ki éhes? - kiáltott Niall. 

Mindenki nevetett egyet, aztán leültünk az asztalhoz. Abban a pillanatban benyitott Zayn is, Lizzyvel a karjai alatt. 

- Sziasztok! - ordított.

Én felpőattantam, és ode húztam Selenát Lizzyékhez. Bemutattam egymásnak őket, aztán mindanynian leültünk ebédelni. 

- Egyre nagyobb a család. Nem gondoljátok, hogy nem fogunk beférni a lakásba? - nevetett Louis. 

- Hát..van 5 szoba, és mi vagyunk 10-en. - mondtam. - Harry Miával alszik, Zayn Lizzyvel, Liam Daniellel, én pedig veled. Márcsak egy szoba maradt, amit Niall elfoglalt, és a kanapé. Sel, Kanapé, vagy Niall ?- fordultam felé. 

- Hát, egyenlőre a kanapét választom. - modta, és megtörölte a száját. - És ha nem haragszotok, akkor most, én elmennék egy kicsit pihenni. - mondta és felállt az asztaltól.

- Oké. - mondtuk egyszerre. 

- Na és mi lesz a délután hátralévő részében? - kérdezte Zayn. 

- Hát... hülyéskedés ezerrel. - válaszolta Harry. 

- Na de msot nyomás csendespihenőre. - mondta liam, és elindult Daniellel fel az emeletre.

- Jó ötlet. - mondtam,, és követtem őket én is.

Bementem a szobába, lefeküdtem az ágyra, aztán emgérkezett Louis is. Befeküst mellém, és egymás melett aludtunk el....

54. rész

Shoppingra fel!..(Mia szemszöge)

Amikor Selena felment az emeletre pihenni, rögtön őket követve Becky és Louis, Liam meg Danielle, majd Zayn és Lizzy is elvonultak. Már csak mi maradtunk lenn Harryvel. 

- Mi is pihenjünk? – kérdeztem

- Nem.. nekem jobb ötletem van. – mosolygott egyet Harry, majd megcsókolt.

- De most komolyan.. már megint mit találtál ki? – nevettem

- Titok!! 

- De Harry!!! Ne már mondd meg! 

- Nem!

- De naaaa! – nyaggattam, aztán pedig megcsókoltam.

- Oksééés.. Szóval van 5 db belépőnk a fiúkkal egy bálra pontosabban a koncertre  tudod amire mostanában próbálunk. – mondta

- Igen tudom.. szóval lesz a koncert és utána bál? – értetlenkedtem.

- Hát igen.. csak van még egy csavar a dologban,ez egy eléggé előkelő dolog mivel ezen a koncerten csak a híres barátaink lesznek és az ő párjuk. – válaszolt Harry

- Értem.. és ezt mikor akartátok elmondani nekünk?? – vontam kérdőre.

- Hát gondoltuk, hogy a kis pihenő után jó kis meglepetés. – mosolygott rám.

- Jolvan.. Életem csak az a bökkenő, hogy el kéne mennünk akkor egy kis shoppingra. – mondtam

- Akkor gyorsan intézkedj mert 18:00-kor indulunk!

Ahogy ezt kimondta felrohantam az emeletre ahol aztán beleütköztem Daniellebe. És ő is épp ez ügyben próbált valamit kitalálni,én pedig elmondtam az ötletet majd bementünk a szobákba. Én Beckyt riasztottam meg Selenát, Danielle pedig Lizzyt.

- Lányok shoppingra fel!! – kiáltottam 

- Jaaaj Mia! Tudjuk, hogy te imádsz vásárolni. – nevetett Becky

- De most lehetőleg ne kelljen nekünk kiráncigálni egy ruhaboltból. – folytatta Danielle

- Oksii megígérem, hogy jó leszek. – mondtam majd már el is indultunk.

*****

Bementünk a boltba az pedig tele volt a szivárvány minden színében mindenféle ruhákkal. Én persze neki is estem a liláknak, Becky a kékekre bukott, Danielle sárgákra, Lizzy a pirosakra, Selena pedig a zöldekre. Úgy ahogy voltunk be is vittünk a próba fülkékbe fejenként 5-5 ruhát. Egy óra alatt mindenki kiválasztotta a sajátját majd jöhettek a cipők. Mindannyian maradtunk a színeinknél annyi különbséggel, hogy mindenkinek más fazonú kellett. Na a cipőket sikerült egy olyan fél óra alatt kiválasztanunk. Irány a szépségszalon. Mindenkinek egyedi frizura, köröm,smink mivel előkelőbb estére megyünk. Majd egy 3 óra alatt készek is voltunk a shoppinggal, ezek után gyorsan haza is mentünk.

*****

Otthon mindenki bement a saját szobájába, mindenki felöltözött a fiúknak pedig csak utána mutattuk meg magunkat. Szóval ez az egész úgy nézett ki, hogy az 5 lány benn a szobákba, az 5 fiú pedig a szobák ajtajába álltak és vártak arra, hogy mikor hívjuk be őket. Amikor késsz lettem szóltam Harrynek aki rögtön be is nyitott.

- Mia! Gyönyörű vagy! Szeretlek Életem.. – mondta és odajött hozzám majd gyengéden csókolgatni kezdett.

Egy 5 perc múlva már mindenki lenn volt a nappaliban indulásra készen. Gyorsan megetettük a kutyákat aztán pedig már mentünk is kifelé.

*****

Amikor odaértünk akkor a fiúk hátra mentek mi meg megpróbáltunk elvegyülni a többi „celeb” között. Nem volt nagy a tömeg, kényelmesen elhelyezkedtünk és egy olyan 10 perc múlva el is kezdődött a koncert…

55.rész.

Koncert, bál, táncolás....(Becky szemszöge)

A lányokkal alőre mentünk a színpad elejéhez, és amikor sikerült végre mindannyiunknak elfoglalni  a helyünket, megsózlalt a Waht Makes You Beautiful zenéje. A közönség felsikított, aztán előléptek a fiúk. 

A dal végén lesétáltak a színpadról, és átadták a mikrofont a következő fellépőknek. 

- Nagyon jók voltatok. - léptem oda Louishoz, és megcsókoltam.

- És következik, Brúno Mars, és az Itt Will Rain. - mondták a mikrofonba. 

- Szabad egy táncra, nyújtotta a kezét Louis. 

- Öööö....nemtudok táncolni. - mondtam. 

- Dehogy nem. Tudsz te ha akarsz. - mondta és behúzott a tömegbe. 

Megfogta a derekam, és az egyik kezemet, és amint elkezdődött a szám, Louis táncoltatni kezdett. 

- Gyönyörű vagy. - mondta, és megcsókolt. 

- Szeretlek . -modntam, aztán átkaroltam a nyakát. 

A szám végén, megjelent Mia, és Harry. Megbesézltük, hogy leülünk, és iszunk valamit. Odamentünk a bárhoz, és kértünk egy-egy kólát, Louis pedig egy sört. Iszogatni kezdtünk, aztán emgszólalt a mikrofon. 

- És most következik, Justin Bieber, és a Boyfriend. 

A fiúk felkapták a fejüket, és elindultak a színpad felé. 

- Hé, hé, hé..Hát ti merre mentek? - futottam utánuk. 

- Niall .- mondta Harry, aztán előre siettek. 

Megálltam,aztán visszafordultam, és leültem Mia mellé. 

- Miket nem okoz a rajongás. - nevettünk. 

Elkezdődött a szám, és a srácok még midnig sehol nem voltak. Addig is mi néztük ahogy Justin szerepel. Aztán egyszer csak, valaki felmászott a színpadra, és táncolgatni kezdett melette. Mi Miával szakadni kezdtünk a röhögéstől. Aztán a csávó odament Bieber mellé, és énekelni kezdett a mikrofonba. 

- If I was your boyfriend, never let you go. - énekelte egy ismerős hang. 

- Niall. -ordítottam

Miával felpattantunk, és futni kezdtünk a színpad felé. E közben Harry és Louis leráncigálták őt a színpadról. 

- Niall, többet nem engedünk alkohol közelébe. - mondta Harry, miközben éppen vitték ki  a teremből. Félkómásan próbált újra, és újra kiszabadulni a srácok kezéből, de nem igazán jött neki össze. Aztán mikor kiértünk az ajtóhoz, megjelent a többi elveszett madárka is. 

- Mennyetek vissza szórakozni, mi hazavisszük NIallt. - modntam nekik, őők pedig mintha parancsoltam volna, szótfogadtak. 

Begyömöszköltük egy taxiba, ami hazáig vitt. Otthon bezártuk a szobályába, és hagytuk, hogy magától józanodjon ki. Többször is hallottuk hogy dörömből az ajtón, és ordít hogy engedjük ki. De aztán egy idő után emgunta, és elhallgatott. Addigra, mi már totál kész voltunk, ezért elmentünk aludni. 

********

Éjszaka közepén nevetgélést hallottam, ezért felkeltem és kinéztem. Gondoltam a srácok jöttek haza a csajokkal. Leszaladtam, és éppen szólni akartam a többiekne, hogy kicsit halkabban, amikor láttam, egy ismeretlen alakot. 

- Ki maga?! - ordítottam rá, miközben egy kicsit közelebb mentem. 

A pasas hátrafordult, és meglepett arccal figylet. 

- Mi ez a kiabálás? - botorkált le Louis a lépcsőn. 

A pasas Louis láttán megragadta a nyakamat, és egy pisztolyt kapott elő a zsebéből. 

- Ha közelebb merészelsz jönni, a lánynak vége. - mondta. 

Louis ijedt arccal figylet, és láttam, hogy kétségbeesve nemtud mit csinálni. Aztán egy óvatlan mozdulatot tett. Megpróbált közelebb jönni, mire a pasi felkiáltott. 

- Én megmondtam. - mondta, és meghúzta a ravaszt. 

Egy nagy durranást hallotam, aztán egy éles fájdalmat a fejemben. utána minden elsötétült....

56.rész

Becky!!...(Mia szemszöge)

Az éjszaka közepén mi is hazaértünk, nagy volt a nevetés mert már az alkohol a fejünkbe szállt, de ahogy beléptünk az ajtón egy idegen férfival találtuk szembe magunkat. Mi mindannyian lemeredten álltunk és láttuk ahogy a férfi elővette a fegyverét. Abban a percben Becky lerohant az emeletről. Én akkora sokkban voltam, hogy már csak arra lettem figyelmes, hogy a pasi elsütötte a fegyverét. A szívembe mind ha ezer meg ezer kést szúrtak volna látván, hogy a nővérem vérző fejjel a földre esett. Majd semmi gondolkodás nélkül megfogtam a virág vázát és odarohantam a férfi mögé és teljes erőmből a fejéhez vágtam aki persze rögtön összeesett.

-         Becky! Becky! – mondogattam miközben sírva borultam rá a sebesült nővéremre

-         Szerelmem! Életem!! Ne hagyj itt! – követett Louis és ő is sírni kezdett. Majd a többiek sorba és sorba,  Aztán gyorsan felpattantam és telefonálásba kezdtem.

Először a mentőt majd a rendőrséget hívtam, akik egy 5 perc múlva meg is jelentek. Harry, Louis, Zayn, Lizzy, és én a mentősökkel mentünk. Danielle, Liam, Niall és Selena pedig a rendőrséggel foglalkoztak. Amikor megérkeztünk Beckyt rögtön betolták a műtőbe. Én meg úgy ahogy voltam összrogytam a folyosón és csak sírtam. Ahogy a földre kerültem Harry jött és felvett az ölébe, leültünk a kanapékra majd nyugtatgatni és csókolgatni kezdett. Louist pedig a többiek nyugtatgatták aki úgy színt nagyon sírt egy kis időn belül a többiek is megérkeztek és odajöttek hozzánk. Elmeséltek nekünk mindent, hogy mi volt a rendőrökkel meg azt is, hogy nincs semmi gáz.. tisztázódni fog minden szép apránként csak majd a hétvégén kihallgatásra be kell mennünk a kapitányságra.

*****

Egy másfél óra múlva a doki lehajtott fejjel lépdelt felénk. Én rögtön felpattantam és mielőtt bármit mondott is volna elmondtam neki, hogy nem lenne jó hogy ha a szüleinket értesítené mert ez sokkal bonyolultabba helyzet mind azt képzelné. Ebben a többiek is egyet értettek és erősítettek. A doki ezt tudomásul vette majd belekezdett a mondandójába.

-         Önök Becky közeli rokonai? – kérdezte

-         Hát igazából csak én.. Mia vagyok Becky húga. De ő itt pl. a barátja. - mutattam rá Louisra.

-         De mi egy családot alkotunk. – vágott közbe Zayn.

-         Rendben.. – válaszolta a doki

-         De kérem mondja, hogy van Becky? –türelmetlenkedtünk

-         Beckyt stabilizáltuk. Biztosan túl fogja élni. A fejében a golyó nem ért fontosabb szerveket, viszont a memóriáját talán elérhette. – mondta a doki

-         Mi csoda?? És ez mit jelent? – kérdezősködtem idegesen.

-         De ez nem biztos.. Viszont ha igen akkor elvesztheti az emlékeit, sajnos még azt sem lehet tudni, hogy mennyi időre vagy mennyi emléket. – mondta

-         Ezt nem hiszem el.. – lépett elő Louis.

-         Pedig az utóbbi időben szerezte élete legnagyobb élményit nem lehet igaz, hogy elfelejtse azokat. – mondta Niall.

Én nem szóltam semmit ha nem elindultam a folyosón és kerestem Becky kortermét. A folyosó végén meg is találtam a 1414- es szobában feküdt eszméletlenül. Én bementem hozzá leültem az ágya mellé és megfogtam a kezét majd sírni kezdtem.

      -  Becky nem lehet igaz, hogy nem fogsz emlékezni a legszebb emlékeinkre.. Drága nővérkém tudom, hogy erős vagy és tudom, hogy a legfontosabbakat sosem felejtenéd el. – mondtam neki miközben megpusziltam és ráfeküdtem a hasára. Majd bejöttek a többiek is, ezeket az eseményeket követően egyszer csak láttuk, hogy Becky nyitogatni kezdte a szemeit…

57.rész.

Hol vagyok?! (Becky szemszöge) 


A nagy sötétség után, kinyitottam a szememet, és egy fehér szobában találtam magamat. Néztem a plafont, aztán oldalra hajtottam a fejemet. Egy csapat, nagyából velem egykorú gyerek állt melettem.


- Hol vagyok? - sóhajtottam fel.
- Kórházban. - mondta egy ismerős női hang. 
- Mia. Mit keresek én itt? - néztem könnyes szemekkel felé. 
- Hát, baleset ért. - mondta az egyik fiú. 
- Bocs, de én a nővéremet kérdeztem. - szóltam oda hozzá. 
Egy meglepődött fejet vágott, aztán lehatotta a fejét. 
- Becky! - szólt rám Mia. 
- Elnézést, de most ha tőled kérdeztem, akkor mér egy ismeretlen mondja meg?! - dühöngtem. 
- Ismeretlen? - nézett rám kérdően. 
- Igen. ismeretlen. Halvány fogalmam sincs, hogy kik vagytok, és arról sincs, hogy miért vagyok itt Szóval, valaki elmondaná már? - kezdtem el türleinjectionmetlenkedni. 
- Légyszíves mennyetek ki. - mondta Mia a többieknek, akik szót fogadva kisétáltak az ajtón kivétel a fiú. - Louis, te is. -folytatta Mia.
Bólintott egyet, aztán könnyes szemekkel kiment a többiek után. 
- Mia. Mi történt velem? És ki volt ez a fiú? És a többiek? - zúdítottam a kérdéseket Miára. 
- Becky. Téged fejbelőttek. - mondta, és könnyek győltek a szemébe. - Az orvos azt modnta, hogy megsérült a memóriád, és elvesztetted az emlékeidet, de úgy tűnik rám emlékszel. Valószínüleg az utcsó pár év tűnt el. És az a fiú....akár hiszed akár nem, ő a barátod, aki nagyon aggódik érted, azért szólt közbe, és azért nem akart kimenni. A többiek...őket majd később bemutatom. - mondta, és megölelt. - Remélem minnél előbb visszajönnek a dolgok. - motyogta magában, és lehajtotta a fejét. 
Ijedt szemekkel néztem Miát, és egyszerűen nem akartam elhinni. 
- Ez..ez nem lehet. Biztos vagyok benne. Ezt msot csak kitaláljátok. Ha vele járok, akkor biztos emlékeznék rá. - kezdtem el idegesen hadarni össze vissza. Aztán éreztem, hogy fájni kezd a fejem. Odakaptam, és szorítani kezdtem. 
- Becky jól vagy? - hajolt oda Mia. 
- Nem igazán. - kezdtem el könnyezni. - Fáj. 
- Hívok egy orvost. - mondta és kiszaladt a szobából. 
A fájdalom egyre erősebb és erősebb lett.  A könnyek folyni kedtek az arcomon, és úgy éreztem, mintha összenyomnák a fejemet. A fájdalomtól kapálózni kezdtem, és akaratlanul kiáltások hagyták el a számat. Aztán belépett egy orvos, Miával, és Louisval a háta mögött. Egy inekciót nyomott belém. Ellazult a testem, és a fájdalom abban a pillanatban elmúlt. Szemeim lecsukódtak, és elaludtam. 
********
Később ugyanitt ébredtem fel. Melettetem Mia, és az egyik fiú a sok közül. Éppen egy csók csattant el köztük, szóval megpróbáltam úgy csnálni mintha aludnék. 
- Szerinted mikor ébred fel? - kérdezte a fiú Miát. 
- Harry, egy elég erős nyugtatót kapott, szóval, szerintem még egy pár órát aludni fog.
- És hogyan vesszük rá, hogy emlékezzen Louisra? - kérdezte, ha jól tudom Harry. 
- Majd rábeszélem, hogy jöjjön haza, hisz az orvosok saját felelősségére elengedik, és otthon hátha eszébe jutnak a dolgok. Hisz ott történtek azok, amik. - nevetett Mia. 
-Hát, igen. Azt máshol nem tudja megismételni. - folytatta Harry. 
- Mit nemtudok megismételni? - fordultam feléjük 
Egymsára néztem, aztán nevetni kezdtek. 
- Nem fontos. Most inkább ezt nem mondjuk el, mert kiborulsz megint. - váltotta komolyra a szót Mia. - Hisz nem akarjuk, hogy megint benyugtatózzanak.
- De... jólvan, nem érdekel. - forgattam a szemeim. 
Mosolyogtak egyet, aztán belépett az orvos. 
- BEcky, a vizsgálatok alapján, úgy határozzuk, hogy ha saját felelősségre el akaja hagyni a kórházat, nyugodtan távozhat. - kezdett bele a szokásos mondandójába. - De ha rajtam múlna, én még itt tartanálak egy pár napot, csak hogy biztos jól legyél. 
- Indulok haza. - jelentettem ki, és felültem az ágyon. 
- REndben van. Akkor Mia, ezt magának mondom, kerüljék még legalább egy hétig a stresszes helyzeteket, mert nem lenne túl jó, ha emgint fájni kezdene a feje.Ha mégis ez lenne, valami elég erős fájdalom csillapítót ajánlok. A kötést naponta cserélgetni kell. Ezzel a krémmel - nyomott a kezembe egy receptet. - minden átkötésnél be kell kenni a sebet. A többi az olyan szokásos. - mondta az orvos - Gyógyulj meg. - fordult felém, utána  kiment az ajtón. 
********
Összpakoltam, és készen álltam, hogy 'haza' mennyek. Vagyis egy ismeretlen házba. Ismeretlen környezetbe, ismeretlen emberekkel. 
- Mehetünk? - jött be Mia és Louis az ajtón. 
- Mindenképp. - mondtam, és határozottam elindultam előre. 
Lent beszálltunk egy kocsiba, Louis pedig a kormány elé ült. 
****************
- Végre itthon. - mondta Mia, és kiszállt a kcosiból.
Bizonytalanul léptem ki az autó ajtaján, és indultam Mia után. Bementünk a házba, körbenéztem, aztán a nővérem felvezetett a lépcsőn be egy szobába. 
- Ez pedig a te szobád, amin Louval osztozol. - mondta, és ledobta a cuccaimat. 
- Öööö. Oké. - mondtam, és kifeküdtem az ágyon. 
- Na rendezkedj be, én megyek. - modnta, és kiment. 
Én fetrengtem egy pár percet, aztán elhatároztam, hogy körbenézek a cuccok között. Odasétáltam a szekrény mellé, és megláttma egy képet, bekeretezve. Louis és én. Éppen csókolózunk. Pár percig nézegettem,aztán bevillant egy kép. Egy bizonyos este., amikor az történt. Eszembe jutott minden Louisról. Minden mondata, mozdulata. De csak ő, a többiek nem. Aztán belépett az emblegetett szamár. A nyakába ugrottam, és megcsókoltam, amikor is....

 58. rész

Emlékek..(Mia szemszöge)

Felmentünk Harryvel az emeletre amikor látjuk, hogy Beckyék szobájának az ajtaja nyitva áll. Mi meg bekukucskáltunk és láttuk Beckyt és Louist csókolózni. 
- Becky!! Hát még is emlékszel? – kérdezősködtem.
- Sajnos nem.. Eddig csak te meg Louis van meg, ja meg anyáék és a két kutyánk a többiek nem. – mondta
- Na és én?? – vágott közbe Harry, majd beszaladt a szobánkba és hozott egy képet rólam meg róla ahol éppen felkapott és csókolózunk.
- Úristen.. Harry.. Mia.. – emlékszem.. meg még egy pár részletre. Pontosabban az összes eseményre ami végén a korházba kötöttünk ki. És ez a kép az előtt készülhetett mielőtt sínbe kellett volna rakni a lábad. – nézett rám Becky
- Igen.. De miért pont ezek az emlékek.. nem értem – értetlenkedett Harry.
- Én tudom.. Azért mert ezek a dolgok viselték meg Beckyt a legjobban. – mondtam könnyes szemmel.
- Igazad lehet hugocskám, de most meg miért pityeregsz? – ölelt meg
- Mert mert…minden fontos emlék kiesett az emlékeidből.. Niall! Selena! Zayn! Lizzy! Danielle! Liam! – ordítottam
- Igen, igen?? – kérdezősködtek.
- Üljünk körbe és meséljünk el mindent Beckynek. Mindenki mondd valami közös emléket, élményt.
Majd se szó se beszéd nélkül körbeültünk, és én el is kezdtem mesélni az elejétől mindent, amikor egyszer csak elakadt a szavam.. és ismét pityeregni kezdtem.
- Bocsánat.. most jön az az emlék.. hogy azon a bizonyos este utáni reggelen mennyire kiborultam, aztán pedig amikor veled is megtörtént ugyanez akkor értettél meg igazán. Hát igen ez számomra egy örök emlék marad. – néztem mélyen a nővérem szemébe.
- Ezt nem hiszem el.. hisz erre is emlékszem.. -mondta
A beszélgetést Danielle folytatta mégpedig azt mesélte amikor kaptunk a fiúktól egy virággal írt feliratot. Danielle is eléggé elérzékenyült. Ehhez az emlékhez Selena is becsatlakozott mégpedig azzal, hogy Loui és Becky találtak rá a bokorban csurom vizesen. 
- Danielle.. nagyon szeretlek.. és Selena emlékszem rád is drágaságom. – modta Becky majd megölelte őket. 
Ezek után rögtön Lizzy folytatta a sort. 
- Becky.. remélem erre emlékszel.. Niall és Zayn között nem tudtam dönteni. Zayn teljesen kiborult és mindannyian hátul voltunk a hintánál. – mondta 
- Várj.. Nem akkor volt miután hazajöttünk a Louissal a floorballozásból? – kérdezte Becky
- De! igen akkor volt! – vágott közbe Loui.
- Te jó ég... már csak egy személy nem ugrik be.. de ki az..? – kérdezte félénken Becky
- Én! – szólt közbe Liam.
- Ohh.. ne haragudj Liam, hogy nem emlékszem. - reagált rá Becky szomorú ábrázattal.
- Semmi baj.. nah de várj csak!! – csillant fel a szeme.
- Mondd!!- kiáltottam mert láttam rajta, hogy valami beugrott neki. 
- Egyik reggel mégpedig egy rosszul elsűlt koncert utáni reggelen lelocsoltunk téged meg Miát vízzel. Aztán kimentetek a medencéhez hozzánk és számolgatni kezdtetek, de engem nem láttatok. Abban a pillanatban amikor leesett nektek a dolog én belöktelek titeket pizsamástól a medencébe. – mondta Liam
- Becky se szód se beszéd nélkül elkezdett rettentően nevetni és azt kiabálni, hogy: Szeretlek Titeket Kis Családom!....






59.rész.

Csillaglesés...(Becky szemszöge)  

Emlékeztem mindenkire, sok-sok dologra, de mégis éreztem, hogy nem tért még vissza minden. 


Felmentem a szobába, és megpróbáltam felidézni az elmúlt napokat. Nagyjából minden összeállt, de mégis valami hiányzott. Éreztem, hogy ez már nem lesz a régi. A gondolatmenetemet Louis zavarta meg. 
- Nem akarsz egyet sétálni? - ült le mellém az ágyra. 
- Hát...Jól esni egy kis friss levegő. - mondtam, és felpattantam. 
- Csak óvatosan. - aggodalmaskodott Louis. 
- Jól van, nem kell ennyire komolyan venni. - mondtam - Na de mostmár indulás. - pattogtam, aztán felhúztam az ágyról. 
- A kezem még mindig törött, szóval kicsit óvatosabban, ha lehet. - ölelt meg. 

Mosolyogtam egyet, megcsókoltam, és indultam is ki az ajtón. 
Kinn már sötét volt, és a csillagok már fenn ragyogtak az égen. Nincs jobb, mint a telihold fényében sétálni. 
- Merre megyünk? - állt mellém Louis. 
- Valami nyitott helyre, ahol lehet csillagokat nézni. - mosolyogtam.
Louis se szó se beszéd, megfogta a kezemet, és húzni kezdett. Negyed óra séta után, elértünk egy nagy rétre. A fű úgy fél méteres volt, tehát egy oroszlán is elbújhatott volna benne. Átgázoltam rajta, és ledőltem a földre. Egyszerűen csodálatos volt. Életemben nem láttam még ilyen tiszta, és csillagos eget. 
- Holnap kemény napunk lesz, élvezd ki, hogy pihenhetsz. - modnta Louis, és lefeküdt mellém. 
- Miért? Mi lesz holnap? - néztem rá kérdően. 
- Holnap kell vallomást tenni a balesettel kapcsolatban. 
- Az holnap lesz? 
Louis csak mosolygott egyet, és megcsókolt. 
- Mostanában sokat járunk rendőrségen. - nézett fel az égre. - Ott van például a Samantás ügy.
- Samanta? Ki az a Samanta? - ültem fel. 
- Nem emlékszel? 
- Szerinted? - válaszoltam.

- Jól van na, nem kell kiborulni. Elmesélem. - mondta, és mesélésbe kezdett.....
********
- Mostmár emlékszek. - hajtottam le a fejemet. - Még mindig nem mondtam fel azzal a tudattal, hogy ez az én hibám. - gördült le egy könnycsepp az arcomon. 
- Becky. Ez nem a te hibád. A féltékenység sok mindenre képes. És van aki megbocsájt, és van aki nem. Ezuttal, pont egy rossz embert fogtunk ki. Ez van. - mondta, aztán átölelet. - Nem éri meg, hogy miatta megint sírjál . 
- Tudom, de mégis. 
- Felejtsd el a történteket. - mondta, és megcsókolt. - most pedig, mennyünk haza. - állt fel. 
- REndben van. - mosolyogtam, ő pedig felhúzott. 
Vágott egy aranyos fejet, aztán elindultunk hazafelé. 
********
Másnap reggel, az ébredés szokásomhoz híven nehezen ment. Esküszöm, olyan vagyok mint Zayn. Ha tehetem alszok, ha tehetem, nem kelek fel, és minél tovább az ágyban fetrengek. Ennyiben nagyon különbözök Miától. Ő ilyen hiperaktív. Fel tud kelni gyorsan, viszont neki a készülődéssel van a gond. Abban én vagyok a gyorsabb. 
- Ébresztőő. - bökdösött Louis. 
- Hagyjál. minek ilyen korán kelni??!!
- 1 óra múlva a rendőrségen kell lennünk. - mondta, és lerántotta rólam a takarót. 
- Nee. - sikítottam. - Csak a takarót ne. - kezdtem el nevetni. 
A sikításomra, megjelent az ajtóban Mia. 
- Na mivan, nem tudsz felkelni? - kezdett el röhögni. 
- Nem akarok. - mondtam, és összegömbölyödtem az ágyon. 
- Akkor jön a nehéz tüzérség. - mondta Louis, és azzal rám borított egy vödör hideg vizet. 
Felpattantam az ágyból, és kirohantam a szobából, egyenesen le a kanapára. 
- Ti vadállatok! - ordítottam. 
Fentről hangos nevetésbe kezdtek a többiek. 
***********
Felöltöztünk, megreggeliztünk, összepakoltunk, és elindultunk .Harry, Mia, Louis és én. Beszálltunk a kocsiba, ami lefurikázott minket a rendőrségig. 
- Na, ezen sok múlhat. - mondta Harry, és kinyitotta az ajtót. 
Odabent egy olyan személy várt minket, akire nem számítottunk. Nem más volt mint....



60.rész 

Délelőtt itt, délután ott..(Mia szemszöge)

Amikor beléptünk mind a négyen a kihallgató terembe akkor szembe találtuk magunkat azzal az idegen férfival akinek egy lány ült az oldalán. Mi csak ennyit hallottunk a beszélgetésükből: Szeretlek kicsim és ne félj, apu elintéz mindent nem lesz semmi baj. – mondta az idegen ezek szerint a lányának.

Majd a lány felénk fordult és én szinte sokkot kaptam mert felismertem azt az arcot.. Harry rögtön oldalba bökött és a fülembe súgta: Susan! A hogyan ezt kimondta Susan felállt az apukája mellől és felénk sétált.

- Apu nem bűnös.. és melyik őtők volt az a szerencsétlen aki elvesztette az emlékeit?? – nevetett gúnyosan.

- A nővérem volt az akit apukád szándékosan lelőtt és jobb lesz ha befogod, mert le fogják őt csukni,de majd előbb utóbb rá jössz te is. – húztam fel magam miközben egy könnycsepp hullott ki a szememből.

- Nyugi Életem! Nyugi! – nyugtatgatott Harry majd megcsókolt. 

- Igen Mia nem éri meg! – értett egyet Louis Harryvel.

Egy kis időn belül elkezdtek minket meghallgatni egyesével.

*****

Amikor végeztünk akkor a rendőrség odament Susanékhez és elmondta nekik, hogy ők ebben az ügyben csak veszthetnek. 

- Kedvem Susan ugye tudja, hogy mi tudunk minden rossz mozdulatáról. Nem titkolózok tovább az apukája előtt. – mondta az egyik rendőr Susannak, majd az apa felé fordult.. Sajnálattal kell közölnöm önnel, hogy a lánya emberrablást követett el ugyan azokon a személyek egyikével akin ön a héten gyilkosságot kísérelt meg. Ez súlyos bűncselekmény minden szempontból. E miatt előzetesen letartóztatom önöket. – mondta miközben bilincset rakott Susan és az apukája karjára.

- Látod te kis apuci kislánya, látod én megmondtam… - ordítottam oda.

- De ha egyszer megtalállak titeket akkor aztán…- szólt vissza az apa.

- Ezzel rendeztük az ember rablásukat is. A többi lányt meg majd mi elintézzük, önök nyugodtan távozhatnak és ha bármi probléma adódna akkor csak hívjanak minket. Ja és kedves Harry és Louis nagyon örülnék ha tudnának adni egy-egy autógrammot a lányaimnak mert nagy rajongójuk. – mondta a rendőr.

- Hát persze! – nevetett Louis majd amint végeztek már indultunk is haza.

*****

Amint otthon voltunk a többiek a medencében henyéltek köztük a két kutya is. De Harrynek meg Louisnak más terveik voltak számunkra a délután folyamán. 

- Életem várjatok meg minket a kocsiba van egy kis meglepink számotokra. – mondta Harry.

Mi meg szépen szót fogadva beültünk a kocsiba.

- Szerinted mit akarhatnak? – nevetett Becky.

- Fogalmam sincs. – mondtam mosolyogva.

Majd már be is pattant mellém Harry, Louis pedig a volán mögé. Csak mentünk és mentünk a fiúk pedig nem mondtak semmit. Egyszer csak megálltunk egy ismeretlen hely előtt. Aztán kiszálltunk és besétáltunk egy hangstúdióba, és találkoztunk a fiúk menedzserével Paullal. Bemutattak minket egymásnak és elmondták a tervet. Mi persze értetlenkedtünk, hogy mi.. és mér pont itt és most.. 

- Na akkor elmondom mit találtak ki a fiúk számotokra. Először is Mia és Becky duettezik, ezt követően Louis és Becky majd Harry és Mia végül mind a négyen. Remélem jól fogjuk érezni magunkat. Na de akkor kezdjük is!.. – mondta Paull.

Mi meg nagy nehezen bementünk abba a kis szobába ahol négy fejhallgató és négy mikrofon várt minket. Felvettünk mind a ketten egyet-egyet és megfogtuk Beckyvel egymás kezét, így vártuk milyen számot kell elénekelnünk. Majd meg is szólalt az a bizonyos szám…

61.rész.

Stúdióban…(Becky szemszöge)

- Készen álltok? – fordultak felénk a fiúk. 

- Igen. – mondtuk egyszerre.

- A szám szövegét megkapjátok, a zene az menni fog a fületekben, és saját ötletetek szerint kel majd elénekelnetek. Tehát egy teljesen új dal, aminek a ritmusát ti írjátok. – kezdett bele Paul. 

- Rendben van. – bólogattunk mind a négyen. 

A kezünkbe nyomtak 3-3 papírlapot, amin egy-egy dalszöveg volt. Először én és Mia énekeltünk. Felváltva énekeltük el a sorokat, egyre hülyébb és hülyébb ritmussal. Amikor vége lett a mi számunknak, akkor mi következtünk Louissal. 

- Ez egy lassabb szám lesz. – mondta. 

Mosolyogtam egyet, aztán a mikrofon felé fordultam. Elindult a zene, Louis pedig énekelni kezdett. Aztán én. És így tovább. 

Mikor vége lett a számnak, Harry és Mia következett. Én felálltam, és kimentem, Louis pedig utánam jött. 

- Valami baj van? – állított meg, és fordított magával szembe. 

- Dehogy is. Csak kijöttem. Nem volt kedvem benn lenni, hisz már úgysem éneklünk többet. 

- Na azért, de még ott a közös szám. – mondta Louis és megcsókolt. 

Leültünk a fotelokra, és hallgatni kezdtük Mia és Harry dalát. Őszintén megmondva, eddig ez volt a legjobb dal. Ennek olyan ragadós dallama volt, és a szöveg is szép volt. Lassú, és mégis gyors, az élet fájdalmairól, és szépségeiről szólt. 

„ Csábító, és kábító

Borzalmas, és ámító

Cserbenhagyás, fájdalom

Az élet csupa ártalom. 

Mégis élvezzük szépségeit

Ami kárpótol és felvidít.”

A refrén fülbemászó, és igaz. És a zene alatta… az adta meg a dal tökéletességét. 

A végén Mia könnyes szemekkel jött ki a szobából.

- Pár perc pihi, aztán a közös szám jön. – mondta Paul, és magunkra hagyott. 

- Szóval, milyen eddig a napotok? – ölelte át Harry Miát. 

- Egyszerűen csodálatos, ahogy a szám is amit énekeltetek. – mondtam. 

Harry mosolygott egyet, aztán előkotort egy üveg vizet, amit úgy ahogy volt meg is ivott. 

- Ennyire kifáraszt az éneklés? – kérdezte Mia. 

- Néha igen. – mondta, és Louis felé fordult. – De ezzel nem vagyok egyedül. Van hogy Liamat, meg Zaynt is megviseli. Igaz? 

- Persze. Elég fárasztó dolog, de élvezetes. – mondta Louis. 

Nevettünk egyet, aztán belépett Paul. 

- Na kezdhetjük? – állt elénk. 

Bólintottunk egyet, és bementünk a szobába, ahol énekeltünk. 

- Lassú vagy pörgős? – kérdezte Harry. 

- Pörgős. – vágta rá Paul. 

Egymásra néztünk Miával, és megkönnyebbült arccal, énekelni kezdtünk.

******

Mikor az összes számmal készen voltunk, Paul kiadta a parancsot, hogy mennyünk haza. 

- Na fiúk, lányok. Most pedig indulás haza. Itt a CD-tek, amit, ha akartok, nyilvánosságra hozhattok, csak rajtotok múlik, és a Youtube-on. – mondta aztán kitessékelt minket az ajtón. 

- A srácokon múlik,hogy bele egyeznek-e. – mondta Harry. 

- Hát, szerintem bele mennek majd. – folytatta Paul

Harry mosolygott egyet, aztán elindult a kocsi felé. Louis beül a kormány mögé, én pedig mellé, Mia és Harry meg hátra. Szokás szerint. 

Hazafelé meghallgattuk a számokat, és mindenkinek elnyerte a tetszését. 

*****

Otthon amikor beléptünk a házba, egyből lerohantak a többiek. 

- Na hagy halljuk, mit tudnak a lányok. Kérjük a CDt. – mondta Niall. 

Kezébe nyomtam,ő pedig egyből a CD lejátszóhoz ment, és berakta oda.

*******

- Na milyen lett??? – kíváncsiskodtam. 

- Nagyon jó lett. – mondta Danielle.

- Egyetértek. – folytatta Zayn. 

- Én is. – mondta Liam

- Na és ugye nem bánjátok, ha Youtube-on köt ki ? – kérdezte Louis. 

- Dehogy is. Rakjátok! Minél előbb. – mondta Liam.

Louissal felszaladtunk, előkaptuk a laptopot, és már töltöttük is fel a dalokat…..

62. rész

Ez most komoly??..(Mia szemszöge)

Becky és Louis már rohantak is felfelé felrakni a dalokat. Niallék bejelentették, hogy ők most lelépnek Selenával, őket pedig követte Liam meg Daniell. Majd Zayn és Lizzy is „eltűnt”. A végére miénk lett Harryvel az egész földszint, Beckyéké pedig az emelet. Én tiszta fáradt voltam, ledőltem a kanapéra Harry pedig szó szerint rám ugrott és megcsókolt.

-         Nagyon szeretlek Mia! – mondta a csókot félbeszakítva.

-         Én is téged! – öleltem át jó szorosan.

-         Becky most itt az idő! – kiabáltam.

-         Okééé megyünk egy perc! – üvöltött vissza Becky.

-         Mi csoda?? Hogy mi van? Nem értem! – nevetett Harry.

Majd lejöttek én pedig leültettem Harryt a kanapéra, Becky pedig Louist.

-         Csukjátok be a szemeteket! – mondtuk egyszerre.

-         Jól van de aztán semmi átverés! –humorizált Louis.

-         Van egy kis meglepetésünk a számotokra. – mondtam és-e közben bevezettem Harry nővérét Gemmát a nappaliba, Becky pedig Louis négy lánytesóját Lottiet, Georgiat, Daisyt és Phoezet.

-         Kinyithatjátok a szemeteket! – mondta Becky.

A hogyan megpillantották egymást Louis a négy lánytesójával, Harry pedig a nővérével rögtön egymás nyakába ugrottak mindannyian. Mi Beckyvel csak mosolyogtunk.

      -  Ezt nem hisszük el ezt hogyan találtátok így el, mert mostanában nagyon hiányoztak nekünk a testvéreink. – mondta Harry és Louis majd megcsókoltak minket.

      -  Köszönöm neked Mia! – mondta Gemma mi közben ketten kisétáltunk a medencéhez beszélgetni.

E-közben Beckyt meg letámadta a négy kis „Louis klón”. Hallottam a nevetésüket hátulról a hintától mert ők ott heveredtek le.

      -  Te tényleg szereted a kis öcsikémet. – mosolygott Gemma majd átölelt.

      -  Igen nagyon szeretem Harryt. Soha nem tudnám feldolgozni, hogy ha elveszíteném. – mondtam.

Gemmával egy  két órát kinn töltöttünk a medencénél. Elmeséltem neki mindent rólunk, aztán egyszer csak Harry is odajött.

-         Mia! Lizzy hívott, hogy lebeszéltetek mindent és a hétvégére elutaztak 6-an. Szóval ezek szerint erről az egészről csak mi nem tudtunk Louissal? - vont rögtön kérdőre.

-         Háát igen! – mondtam majd megcsókoltam.

-         Lottie!! Becky lányok gyertek ide és szóljatok be Louisnak is! – kiabált oda hozzájuk Gemma.

-         Itt vagyunk! – mondták mindannyian.

-         Lottie akkor most mondjuk el Miaéknak. – mondta Gemma

-         Mit kell elmondani? – reagáltunk egyszerre Beckyvel.

-         Anya meghívott téged hozzánk erre  a hétvégére Mia. – mondta Gemma

-         Becky téged is meghívott hozzánk anya erre a hétvégére. – mondta Beckynek Lottie.

-         Ez most komoly?? – kérdezték a fiúk.

-         Igen komoly!! – mondta Lottie.

-          Jaaaj úgy örülünk köszönjük! Már csak anyáékkal kell ledumálnunk és akkor mikor is indulnák? – kérdeztem.

-         Holnap reggel 9:00-kor indulna a mi gépünk és Lottieéknek pedig 8:00-kor. – mondta Gemma.

Mi se szó se beszéd nélkül a fiúk nyakába ugrottunk majd felküldtem Beckyt hogy beszéljen anyáékkal amíg én kezdek csomagolni. Egy olyan fél óra múlva készen is voltam mind a kettőnk cuccának az összecsomagolásával, majd bementem Beckyhez aki még mindig telefonált.

-         Anya de akkor elmehetünk?? – kérdezte.

-         Hááát.. elmehettek de akkor mindig fel kell hívnotok, hogy mi van veletek. Megbeszéltük? – kérdezte anya.

-         Na náá igeeen köszii anya puszillak akkor holnap mind a ketten hívunk ahogy landolt a gépünk. – mondta Becky.

-         Okéé de el ne felejts a húgodnak is beszámolni mindenről amiről bezséltünk! – figyelmeztette anya Beckyt.

-         Okéés sziaaa!!

-         Szia kicsim!

Ahogy lerakta Becky a telefont egymás nyakába ugrottunk…

63.rész.

Utazunk! (Becky szemszöge)

- Nem hiszem el. Annyira örülök. - mondta Mia.
- Én is. De most megyek, átnézem mit hagyok itthon. - mondtam, és bementem a szobánkba.
Louis benn aludt az ágyon úgy ahogy nap közben volt,, tehát farmer, ing, kantár..Gondolom kimerítette a délután. Fárasztóak tudnak lenni a testvérek.
Körbenéztem a szekrényekben, fiókokban, de semmi olyat nem találtam, ami létfontosságú lenne, ezért ledőltem én is Louis mellé. Ábrándoztam egy kicsit, aztán szépen lassan elaludtam én is.

------------ Reggel Lottie izgatott feje keltett.
- Ébresztő van srácok. Egy óra és indul a gép! Le fogjuk késni. - húzta szét a függönyt.
- Csak még 5 perc. -mondtam, és átfordultam a fal felé.
- Nincs öt perc, felkelni. - lökdösött.
- Jól van. - modntam, és felálltam az ágyról.
Ez alatt Louis édesen aludt, szóval rá is várt egy ébresztő.
- Na és őt mivel keltjük fel? - kérdeztem Lottietól.
- A szokásossal. Mivel a hangokra nem reagál. - nevetett, és elindult Louis felé.
Rámászott a hátára, és nyomkodni kezdte. Tulajdonképpen hátulról újraélesztette.
- Áuu. - lökte le magáról Lottiet.
- Na végre. - mondta, aztán felállt, és megölelte Louist.
Én ezt az egészet csak végigröhögtem.
- Na készüljetek. - mondta Lottie, és kisétált az ajtón.
Elindultam után, és amikor éppen ki akartam lépni az ajtón Louis visszarántott.
- Semmi jóreggelt ? - ölelt meg.
- Szia. - mondtam.
- Ennyi?! - nevetett, aztán megcsókolt.
Mosolyogtam egyet, aztán elbotorkáltam a szekrényig. Kiszedtem a ruhámat, átöltöztem, és visszadőltem az ágyra.
- Louis!! Ébressz fel ha indulunk. - modntam, és megpróbáltam visszaaludni.
- Ne is álmodozz. - mondta, aztán felkapott, és kivitt a szoba elé. - Nyomás mosakodni.
Kinyújtottam a nylevem, aztán félkómásan besétáltam a fürdőbe. Megmostam a fogam, az arcom, aztán visszamentem a szobába. Ez alatt Louis felöltözött, összeszedte magát.
- És te mondod magadra, hogy gyorsan kész elszel. - nevetett, aztán megcsókolt.
- Igaz, hogy azt mondta, de azt egy szóval sem említettem, hogy nincsen nálam gyorsabb. - magyarázkodtam.
Louis csak envetett egyet, aztán kisétált az ajtón. Amint elhagyta a szobát, ledőltem az ágyra. Becsuktam a szemeim, aztán egyszer csak Louis hangját hallottam. Kinyitottam a szemeim, és egy szigorú fejjel találkoztam össze.
- Nem alszunk. Kelünk. - mondta, aztán megcsókolt.
Abban a pillanatban, persze midnig a legjobb pillanatban belépett Mia.
- Tudom, tudom, csak szólok, hogy 10 perc múlva indulás van. - mondta, és ki is ment.
- Mindig is jó volt Mia időzítése. - mondta Louis, aztán " lemészott rólam".
Felálltunk, összeszedtük a bőröndöket, aztán lementünk. Georgia, Lottie és Gemma éppen utravalót csináltak, az ikrek pedig tv-t néztek. Louis kiment a kocsihoz, én pedig összekotortam Stella cuccait. Beledobáltam, egy kis táskába, aztán pórázra kötöttem, és Louis után mentem.
- Ő még befér? - emeltem fel Stellát.
- Persze. - mondta, és kivette a kezemből, aztán úgy csinált, mintha berakná a csomagtartóba. - Neeem, csak vicceltem. Ha az öledben lesz, akkor jöhet. - mondta, aztán elvette tőlem a táskát, bedobta a csomagok közé, és lecsukta a csomagtartó tetejét.
- Indulhatunk? - állt elém.
- Igen. - mondta, és visszasétáltam a házhoz. - Lányok! Gyertek! - ordítottam.
Visszamentem a kocsihoz, aztán vártam, hogy megérkezzenek a többiek. Mia és Harry kiszaladtak a házból, és odarohantak hozzánk.
- Sok sikert. - mondta Mia, és magához szorított.
- Neked is. - foyltattam.
Aztán kijöttek a lányok is a házból, és beültek a kocsiba.
FElkaptam Stellát, aztán beültem én is. Beült Louis is, beindította a motort, és elindultunk. Gyorsan lehúztam az ablakot, és visszaordítottam a többieknek.
- Sziasztoook!!!

64. rész

Nem is én lennék...(Mia szemszöge)

Láttam elindulni a kocsit, és a fejemben csak azok a gondolok futottak át, hogy hiányozni fog Becky, de a hétvége után úgy is egy csomó mesélni valónk lesz egymásnak majd rögtön el is mosolyodtam.

-         Életem! Szerintem kezdj el készülődni  mert tudom, hogy te sosem készülsz el időben és egy fél óra múlva mi is indulunk. –mosolyodott el Harry majd megcsókolt.

-         Huuu de vicces te kisss.. – nevettem miközben a hátára ugrottam.

Harry gyorsan berohant a házba velem együtt, felvágtattunk az emeletre és én fénysebességgel össze szedtem az utolsó cuccomat is amit vinni akartam.

-         Mia! Drágám csak egy hétvégére megyünk nem egy hónapra! – mondta Gemma amikor meglátta a táskámat.

-         Nyugi ő mindig ennyi cuccot visz minden hová igaz Életem?? – vágott közbe Harry.

-         Hááát igaz! – mondtam szégyellősen.

-         De aranyos! – mondta Gemma majd szorosan átölelt.

-         Na akkor mindenki kész van?? Mehetünk? – kérdezte Gemma.

-         Még egy perc! Csak Mazsola cuccait összepakolom és már mehetünk is. – mondtam majd kirohantam a szobából.

-         Abból úgy is még egy negyed óra lesz! – mondta Harry Gemmának.

-         Hallottam!!! – kiáltottam vissza a lépcső legfelső fokáról.

Egy olyan 10 perc alatt minden megvolt a cuccaink benn voltak már Gemma kocsijában indulásra készen. Én szokásomhoz híven vagy ötszázszor átvizslattam a lakást, hogy igen be van zárva minden, igen le vannak kapcsolva a villanyok, el vannak zárva a csapok stb.. Majd Mazsolára ráraktam a pórázát és kinn az ajtó előtt odaadtam Harrynek amíg bezárom a főajtót.

-         Harry nézd! – mondtam neki

-         Jól van Életem nézem ne izgulj. – mondta majd hátulról megölelt.

Lassan és figyelmesen bezártam az összes zárat.

-         Harry bezártam?? – fordultam oda Harryhez aki persze nem mondott semmit csak megcsókolt.

-         Nem akarok félbeszakítani semmit, de sietnünk kéne. – mondta Gemma a kocsiból.

Ő vezetett mi meg Harryvel hátul ültünk ölünkben pedig Mazsola.

*****

Amikor megérkeztünk a reptérre rengeteg emberrel találtuk szembe magunkat. Gyorsan betolakodtunk az egyik kapu soraiba és már egy 20 percen belül a gépen ültünk. Hallotuk a visszaszámlálást. Na igen felszálltunk.. kinéztem az ablakon és csak a felhőket láttam. Én Gemma és Harry között ültem, Mazsola pedig külön az „állatosztályon” utazott. Persze Harry  a drága rögtön be is aludt, bizonyára be pótolta az éjjeli kimaradásokat. Mi pedig Gemmaával elkezdtünk beszélgetni egy csomó mindenről, össze vissza nevetgéltünk meg aztán amikor már elkezdtük volna nézni egy filmet persze akkor kezdtek  el mindenféle kajákat kínálgatni én meg nem bírtam el kezdtem enni a film nézésünk meg egy jó órával eltolódott. Addigra Harry is felkelt és mindannyian együtt néztük. A film után kaptam egy hívást még pedig Beckytől.

-         Szia hugicaa! A mi gépünk épp most landolt egy 10 perce. Egész repülő út alatt össze vissza hülyéskedtünk a lányokkal és persze a felét át is aludtuk Louissal. – mondta Becky lelkesen.

-         Haliii nővérrr! Mi egy olyan fél óra múlva landolunk. Áhh a kis édesek!  Mi Gemmával ketten addig amíg Harry aludt  beszélgettünk, hülyéskedtünk én meg felzabáltam a repülő készletét. – humorizáltam.

-         Nem is te lennél! – nevetett Becky.

-         Na de akkor majd még beszélünk jó legyél vigyázz magadra és a lányokra, Stellára ja meg Louisra! Puszillak szeretlek.– mondtam.

-         Oké te úgy szintén! Szeretlek sok puszi nektek akkor majd hívlak! Szia hugikaaa! – köszönt el.

*****

Landolás.. három kettő egy..

-         Ohh igeen végre! – sohajtott fel Harry.

Gyorsan lementünk és összeszedtük Mazsolát meg a cuccunkat kinn a kapu előtt pedig ott volt egy nő, egy nő akiből csak úgy áradt a kedvesség és a szeretet a hogyan ránk nézett.

      -  Anya!! – ordított fel egyszerre Gemma meg Harry….

65.rész

Indulás, érkezés….( Becky szemszöge)

Amint odaértünk a reptérre Louis elszaladt megvenni a jegyeket, mi pedig elmentünk megkeresni, hogy melyik géppel megyünk. 
- Ez lesz az ? – jött oda Louis a jegyekkel a kezében
- Ha minden igaz, akkor igen. – mondtam.
Odamentünk a géphez, leadtuk a csomagokat, Stellát beadtuk a többi kutya közé, aztán felszálltunk, és elfoglaltuk a helyünket. 
- Már alig várom. – Pattogtam a székben. 
- Látom most már felébredtél. – nevetett Louis.
- Hát igen, de úgyis bealszok. – mondtam,és akkor bemondták, hogy felszáll a gép. 
Bekötöttük magunkat, elhelyezkedtünk, és készen álltunk az utazásra….
********

- Becky! Becky! Mindjárt leszállunk. – keltegetett Louis. 
- Mi van? – nyitottam ki a szemeimet. 
- Megérkeztünk. – mondta, aztán adott egy ’jóreggelt’ puszit. 
Felkaptam a fejemet, és egyből bámulni kezdtem a tájat. Gyönyörű volt, egyszerűen csodálatos. 
- Te itt születtél? – fordultam vissza Louishoz.
- És itt jártam suliba, egészen 17 éves koromig. 
- Wáó. – mondtam, aztán adtam egy  puszit neki, és visszafordultam az ablak felé. 
*********
Leszálltunk, kipakoltuk a cuccainkat, előkerestük Stellát, aztán már mentünk is el a reptérről. Persze Louist megrohamozták a rajongók. Addig is felhívtam Miát. 
Leültem egy padra, aztán elém sétált egy viszonylag idős, de még fiatalos nő. 
- Te vagy Louis Tomlinson barátnője, ugye? – kérdezte, keresztbetett kézzel.
- Öööö. Igen. – válaszoltam félénken.
- Akkor gyere velem. – mondta, és megragadta a csuklómat. – Nem jó ha a rajongók látnak téged, csak kiakadnak. – mondta, és egy kocsihoz vitt. 
- Megmondaná, hogy ki maga? – rántottam ki a kezemet a kezéből.
Mosolygott egyet, aztán újra megragadta a csuklóm. 
- Louis anyukája vagyok. – mondta. 
- Jaj, elnézést, nem tudtam. Csak. – mondtam, aztán láttam, hogy nem haragszik, ezért abbahagytam. 
- Louis hamarosan érkezik. – mondta, és betessékelt a kocsiba. 
Beültem, és Stellát az ölembe vetem. A lányok már javában hülyéskedtek.  
- Na indulás van. – ugrott be a kocsiba Louis. 
- Szép érkezés. – mondtam, és azzal, el is indultunk. 
********
Egy szép kertes háznál álltunk meg. A kertben egy medence, virágok, fák, növények. Hangulatos kis lakás. Halványkék színű, élénkpiros tetejű ház. 
Bementünk, engem pedig felkísért Louis a volt szobájába.
- Mielőtt bemennénk, csak szólok, hogy 16 éves korom óta nincs semmi megújítva a szobámban,minden olyan mint volt, szóval ne lepődj meg. – mondta, és kinyitotta nekem az ajtót. 
A fal televolt focisták képeivel, fekete szekrények, képek mindenhova kirakosgatva, és persze játékok, labdák, minden. 
- Hát, látszik, hogy megváltoztál. – mondtam, aztán ledobtam a bőröndöket- de az új éned sokkalta jobban tetszik. – karoltam át a nyakát. 
- Nekem is. – mondta, és megcsókolt. 
- Srácok! 10 perc, aztán vacsizunk, és ismerkedünk. – ordította Louis anyuja. 
Lefeküdtem az ágyra, Louis pedig mellém. 
- Na  és hogy tetszik a lakás? – kérdezte Louis, és abban a pillanatban megszólalt a telefonom. 
- Bocsi, Mia az, fel kell vegyem. – mondtam.
Felkaptam a telefont, és Mia ijedt hangját hallottam meg….


66. rész

Ne félj!..(Mia szemszöge)

Mi után Harry és Gemma üdvözölték az anyujukat én is odamentem.
- Szia Mia, hívj csak nyugodtan Annienek. Már sokat hallottam felőled és már nagyon vártam, hogy megismerhesselek. – mondta.
- Köszönöm szépen a meghívást és már kíváncsian várom a folytatást. – mondtam.
- Hát nem aranyos? – mondta Harry majd megcsókolt. 
Annie és Gemma meg csak mosolygott.

- Na, de akkor ideje indulni! – mondta Annie

- Rendben van, de én vezetek! – mondta Harry.
- Biztos ez? – kérdőjeleztem meg a bátorságát.
- Igen teljesen. – válaszolta majd felkapott és elrohant velem a kocsiig és „bedobott” az anyós ülésre.
*****
Háát megérkeztünk és egy gyönyörű ház fogadott, majd amikor megálltunk gyorsabban kezdett el verni a szívem mivel a házat körülvették a sikítozó lányok. És én még az hittem, hogy békés családias hétvégénk lehet.
- Ezt nem akarom elhinni már megint pont most amikor itt van Mia. – mondta Harry lehajtott fejjel.
- Nyugi kicsim ezt a hétvégét semmi sem ronthatja el. – nyugtatgatta Harryt Annie.
- Ide kell egy terv. A lényeg, hogy ne jöjjenek rá, hogy te vagy Mia, Harry barátnője. – mondta Gemma.
Majd nem tehettünk mást és kiszálltunk a kocsiból. Amikor ott álltunk a járdán egyszer csak az egész lánycsapat elkezdett felénk pontosabban Harry felé rohanni, én meg féltem igen ez az igazság féltem. Samanta és Susan után szerintem meg is volt rá az okom. Nem tehettem, róla, hogy egyszer csak egy könnycsepp esett le elém a földre. Ezt Annie észre vette és megpróbált velem és Mazsolával együtt utat törni a lányok között, hogy bemehessünk a házba. Nagy nehezen sikerült is, bár majd nem a lányok karmai közé kerültem. Majd amikor beértünk akkor én csak annyit mondtam. 
- Annie ne haragudj majd mindent elmondok csak először had hívjam fel a nővéremet. 
- Csak nyugodtan drága Mia, de remélem nem komoly és nagyon sajnálom a történteket. – mondta Annie.
Én felmentem egy lépcsőn felfelé ameddig csak tudtam, és megtaláltam egy kis sötét szobát azt hiszem a padlás volt az. Bementem és leültem a régi kacatok közé. Majd felhívtam Beckyt.
- Szia nővérke.. nagyon megijedtem, mert eszembe jutott Samanta meg Susan. – mondtam.
- Hugii! Mi csoda? Mi történt?? – kérdezősködött ijedt hangon Becky.
- Megszállták a házat a megszállott rajongók. – mondtam.
- Jaaj hugikám ez borzasztó, de nem szabad félned mert ott vigyáznak rád. – nyugtatgatott Becky.

- Azt hiszem igazad van.. akkor most lemegyek Anniehez mert biztosan aggódik. 
- Jól teszed! Szeretlek!
- Én is. Szia!
A hogyan leraktam a telefont már szaladtam is le Anniehez. 
      -    Kérlek ne haragudj a viselkedésem miatt annyira, de annyira sajnálom. – mondtam majd megöleltem.
      -  Semmi baj kérlek ne kérj bocsánatot te már családtag vagy és nagyon szeretünk, és akkor most elmeséled nekem, hogy mi is történt valójában? – mondta Annie.
      -  Az volt, hogy amíg otthon voltunk vagy is a fiúkkal a kis faházukban, az idő alatt többször megtámadtak minket.. – meséltem.
*****
- Ez borzasztó! – mondta Annie miután elmeséltem neki mindent.
Majd egyszer csak benyitott Harry és Gemma, mi Harryvel egymáshoz rohantunk és megöleltük egymást miközben felemelt engem a földről és megcsókolt.
- Sajnálom! – mondta Harry.
- Nem én sajnálom! – mondtam
- Szeretlek Mia! 
- Én is titeket! – mosolyodtam el.
- Na de akkor had vezesselek körbe. – mondta Harry majd kézen fogott.
- Ő itt Molly. – mutatott be Harry a macskájának majd felkapta és megpuszilta.
- De aranyos remélem bírja a gyűrődést mert Mazsola imád játszani a macskákkal. – nevettem.
- Ne izgulj itthon ő a főnök. – humorizált.
Egy olyan fél óra alatt mindenhol körbevezetett. Majd mielőtt kimentem volna az udvarra hozzájuk egy pillanatra lefagytam. Ugyan is megláttam a naptárat. Julius 22. Majd a fejemhez kaptam és felhívtam Beckyt.
      -  Becky elfelejtettünk valamit nézz rá a naptárra!!....



67.rész.

Váratlan meglepi….(Becky szemszöge)

- Hát akkor érdekes napjaitok voltak. – mondta Louis anyuja, miután elmeséltük az elmúlt egy hónapot. 
- Hát igen, de voltak elég rosszak is. Például, amikor elvesztettem az emlékeimet, amik még most sem tértek teljesen vissza. – mondtam., és megcsörrent megint a telefonom. – Bocsánat, mindjárt jövök. 
Felszaladtam a szobába és felvettem a telefont. 
- Szia Mia. – szóltam bele. 
- Szia nővérkém, figyi, elfelejtettünk valamit. – mondta idegesen.
- Mit ?! – kaptam fel a fejemet. 
- Holnap a srácoknak 2 éves fordulójuk van, és oda kéne nekik adnunk az ajándékot. – mondta. 
- Jujj, tényleg. – ütöttem a fejemet. – Megbeszélem Louissal hogy mennyünk haza. 
- Nem! Nem mondhatod ezt, hisz ma mentetek, és szerintem ő még szeretne maradni a családjával. – mondta Mia. – Inkább én kérem meg Harryt, hogy anyujával, tesójával együtt, mennyünk el hozzátok. 
- Rendben van, az ésszerűbb. – mondtam. 
- Akkor megbeszélem vele, és hívlak. – mondta Mia és lerakta a telóját. 
Leszaladtam a többiekhez, és visszaültem a székre. Amint leültem, Louisnak megcsörrent a telefonja. Harry csengőhangja szólt. A sors iróniája. 
- Na kicsit késő van, szóval, én megyek alszok egyet, holnap nekem is dolgoznom kell. – monda Loui anyja. 
- Rendben van. Jóéjt. – mondtam, aztán odamentem a fotelokhoz. 

Leültem az egyikbe, aztán megjelentek az ikrek. 
- Lányok, ti nem akartok aludni? – kérdeztem tőlük. 
- De, csak jöttünk elköszönni anyától, de látjuk már nincs itt. – mondta Phoebe. 
- Na nyomás aludni. – mondtam, és bekergettem őket a szobájukba.
Befeküdtek az ágyukba, aztán betakaróztak. 
- Jó éjt manók. – mondtam, aztán adtam egy-egy puszit az arcukra. 
- Nektek is. – mondták egyszerre. 
Kimentem a szobából, és visszamentem a nappaliba. Nézegetni kezdtem a képeket. Találtam egyet, amin Louis úgy 7 éves lehetett. 
- Mit csinálsz? – jött oda, és ölelt meg. 
- Semmi különöset. – mondtam. – Georgia, és Lottie alszik? – kérdeztem. 
- Igen, már legalább egy órája. – mondta. 
- Nem akarunk mi is? – fogtam meg a kezét, és húztam az emelet felé. 
- Rendben. – mondta, és elindult ő is. 
Felmentünk a szobába, én pedig leültem a bőröndöm mellé, és kerestem valami pizsamát. 
- Hogy fogunk aludni? Csak egy ágy van, és az sem túl nagy. – mondta Loui.
- Hát, nekem jó a föld is. – mondtam
- Nem fogom engedni hogy a földön aludj. Te fogsz az ágyon, én meg megyek le. – mondta, és elkezdett pakolászni. 
- Te tudod. – nevettem. 
Átöltöztem, aztán befeküdtem az ágyba. Elhelyezkedtem, és persze hogy akkor csörrent meg a telefonom. Felpattantam, és kiszaladtam a szobából. 
- Szia hugi. – szóltam bele. 
- Szia, na megbeszéltem Harryékkel holnap 10-re ott vagyunk. – mondta Mia. 
- Rendben, majd kimegyek elétek a reptérre. – mondtam. – De most megyek, alszok egyet. Holnap találkozunk, Szia. 
- Rendben, Szia nővérkém. 
Leraktam a telefonomat, aztán visszamentem a szobába. Louis a földön feküdt, és nyomkodta a laptopot. 
- Te nem vagy fáradt? – kérdeztem. 
- De, csak, gondoltam megvárlak. – mondta, aztán félrerakta. 
Befeküdtem az ágyba, aztán felráncigáltam magam mellé Louist is. 
- Nem bíom nézni, hogy lenn szenvedsz, elférünk itt ketten is. – mondtam és megcsókoltam. 
Louis átölelt és úgy aludtunk el. 
********
Másnap reggel, egyedül ébredtem. Felkeltem, és ránéztem az órára. 08:36. 
- Úristen, sosem keltem ilyen korán. Főképp magamtól nem. – mondtam magamban.
Felöltöztem, és lesétáltam a konyhába. Sehol senki nem volt, csak egy boríték az asztalon, rajta pedig egy vörös rózsa. Kinyitottam és elolvastam a papírt

„ Boldog hónapfordulót. Szeretlek. 
Louis. „ 
Te jó ég, tényleg, az ma van. Teljesen elfelejtettem. Hogy lehetek ilyen idióta. – szenvedtem magamban, aztán belépett az ajtón Louis. Elém állt, és hátul összekulcsolt kézzel nézett engem. 
- Becky, van egy kis ajándékom. – mondta., és előre tette a kezét. Egy gyűrűs dobozka volt. 
Letérdelt és megszólalt. 
- Becky Blacksmith. Lennél a feleségem? 
Elállt a lélegzetem is. Egyszerűen nem tudtam megszólalni. 
- Igen, igen, igen. – ugrottam a nyakába. 
- Szeretlek Becky. – mondta,és megcsókolt. 
Aztán megszólalt a telefonom. Csak egy SMS-t kaptam Miától amiben ez állt. 
„ Harry megkérte a kezemet *-*” ……



68. rész

Egy hónapos forduló + 2 éves évforduló..(Mia szemszöge)

Reggel Gemma keltett pontosan 5:30 – kor amit persze nem értettem mivel a gépünk 7:30 – kor indul. 
- Miért ilyen korán?? – kérdeztem félálomban.
- Azt nem mondhatom el, csak öltözz fel és gyere le a földszintre minél hamarabb. – mondta Gemma.
- Okéé 5 perc. – mondtam.

- Oks akkor 10 perc. – humorizált Gemma.

Nagy nehezen felkeltem és odamentem a bőröndömhöz és kikaptam belőle egy fekete rövidnadrágot meg egy félvállas lila pólót, megfésülködtem, fogat mostam stb.. és végül készen is lettem kemény 15 perc alatt. Lassan lelépdeltem a lépcsőn és megláttam Anniet és Gemmát aki valamiért nagyon mosolygott nem értettem semmit amikor leértem akkor láttam, hogy Harry egy mikrofont szorongat a kezében, ismételtem nem értettem semmit.
- Mi ez az egész? Mi történik? – kérdezősködtem.
Majd abban a pillanatban Harry elkezdett énekelni, mégpedig egy olyan számot amit még nem hallottam. Mélyen a szemembe nézett és csak énekelt. Én meg sírni kezdtem a boldogságtól, mert azt rólam tudni kell, hogy nekem ez az egyik gyenge pontom. A szám pedig arról szólt, hogy nekem te vagy az igazi, örökké veled akarok lenni… Amikor vége lett én egyszerűen nem tudtam megszólalni. És akkor.. Harry letérdelt és elővett egy gyűrűsdobozkát..
- Mia Blacksmith! Hozzám jössz feleségül?
Egy pillanatra  úgy éreztem megállt a szívem. Majd..
- Igen Harry Styles hozzád megyek! – majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt, felkapott és megcsókolt, én meg csak potyogtattam a könnyeket. - Annie, Gemma! Nagyon szeretlek titeket! – mondtam.
- Mi is téged! De ha készen vagytok akkor lassan pakoljunk be a kocsiba. Mert a végén elkésünk. – mondta Gemma.
- Rendben! De először is.. Mia boldog egy hónapos fordulót. – mondta Harry

- Áhh ez nem igaz ez tényleg ma van. Ezt jól kitervelted. – mondtam nevetve. - Mindjárt készülődök csak írok egy SMS –est Beckynek. – mondtam. 
Meg is írtam a nővérkémnek, hogy Harry megkérte a kezem erre ő felhívott.
- Mia!! Annyira, de annyira örülök nektek viszont annak még jobban mert Louis menyasszonya vagyok ugyan is nekem is megkérte most az előbb a kezem ja és elfelejtettük a hónapfordulónkat. – mondta Becky
- Ááááá Becky ez most komoly?? Egy napon lettünk mind a ketten menyasszonyok. És igen elfelejtettük, de ők meg a 2 éves évfordulójukat. – mondtam.
- Igaz.. jaaa és nem én mondom el apáéknak! – mondta Becky.
- Tudod mit mi lenne, ha ezt a fiúkra rásóznánk? – kérdeztem.
- Egyet értek! – mondta Becky.
- Na de nekem most mennem kell készülődni ha időben oda akarunk érni hozzátok, puszillak szia! – mondtam.
- Okéés szia húgi vigyázzatok egymásra!
*****
Végre egyszer életemben elkészültem időben és pontos időben itt ülünk a repülőn. Az utat  végig beszélgettem Annievel amíg Gemma és Harry aludt. Beszélgettünk többek között arról is, hogy egy szülő találkozót kéne tartani mivel hamarosan hivatalosan is egy család leszünk. *****
Két és fél óra alatt ott is voltunk a repülő téren összeszedtük a cuccokat meg persze Mazsolát és egyszer csak megláttam Beckyt és Louist a tömegben Odaszaladtam hozzájuk és megöleltem őket és gratuláltam nekik, majd ők is megtették ugyan ezt.
- Louis és Harry van egy meglepetésünk a számotokra amihez először is vissza kell mennünk Louisékhoz. – mondta Becky.
- Boldog 2 éves fordulót srácok! – mondtam erre a fiúk szája tátva maradt…




69.rész.

Az eddigi legjobb nap….(Becky szemszöge)

- Basszus tényleg. – mondta Louis. 
- Baj van. – mondta Harry. – A srácokkal megbeszéltük, hogy az évfordulónk napján, együtt leszünk, és semmi, de semmi nem akadályozhatja azt meg. 
- Nyugi srácok, meg fogják érteni, de most mennyünk. – mondtam, és elindultam a kocsi felé. 
Beszálltunk, és visszamentünk Louisék házához, bent pedig leültünk a nappaliba. Ücsörögtünk pár percet, aztán csöngettek. Kinyitottam az ajtót, és láttam, hogy a banda többi tagja, és a lányok állnak az ajtóban. Hátralökdöstem őket , becsuktam magam mögött az ajtót, és dumálni kezdtem. 
- Sziasztok srácok. Várjatok fél percet, aztán nyitom az ajtót és gyertek be. 
Bementem és a fiúk elé álltam. 
- Srácok, akkor odaadhatjuk az ajándékunkat? – kérdeztem tőlük. 
Ők csak bólogatni kezdtek, én pedig visszasétáltam az ajtóhoz. 
- Boldog 2. évfordulóóóóóóót! – ordították a többiek. 
Harry és Louis szája tátva maradt, aztán felpattantak, és kezdetét vette a baromkodás. 
- Becky, Mia. Sok boldogságot a menyasszonyoknak. – mondta Danielle. 
Zayn, Niall, Selena és Lizzy menyasszony szóra felfigyeltek, és értetlenül néztek ránk. 
- Megkértétek a kezüket? – kérdezték tök egyszerre Louist és Harryt. 
- Hát…. Igen. – mondták, és nevetni kezdtek. 
- Ti nem vagytok normálisak, ebből akkora botrány lesz. – mondta Zayn. – Tudjátok milyenek a rajongók, és az újságírók. 
- Igen, de vállaltuk a kockázatot. – mondta Harry. 
- Nem lesz ennek jó vége. – mondta Zayn. – De ti tudjátok. Sok boldogságot. 
**********

Később, a srácok elmentek bowlingozni, mi lányok pedig itthon maradtunk. Kicsit sokan voltunk már, az ikrek, Gemma, Annie, Georgia, Lottie, Mia, Lizzy, Selena, Danielle, Louis anyuja, és még ott vannak a fiúk, ezért megbeszéltük, hogy sátorozunk egyet. Hátramentünk a sufnihoz, és kikotortunk onnan 5db 2 személyes sátrat. 
- Szóval, Danielle Liammel, Zayn Lizzyvel, Selena Niallel, Lottie Gemmával, és az ikrek együtt alszanak. A többiek benn. Megfelel? – kérdeztem. 
Nagyjából mindenki egyet értett, ezért elkezdtünk felállítani a sátrakat.  
Fél óra múlva készen voltunk, aztán megjelentek a fiúk. Harry kezében egy arany bowling bábuval.
- Na mi ez a sok sátor? – kérdezte Liam, aztán odament Daniellehez és megcsókolta. 
- Hát, gondoltuk, sátorozunk egyet, csak hogy elférjünk. – mondta Lottie. 
- Okés – mondta Louis, aztán odasétált mellém. 
- Liam és Danielle, ti az első sátorban alszotok,  és Lizzy, ti a másodikban, Selena és Niall ti a harmadikban, Lottie és Gemma ti a negyedikben, és Phoebe, és Daisy, ti az ötödikben. A többiek pedig benn. – sorolta Mia. 
- Akkor vacsi, és nyomás aludni – mondta Niall.
Mindenki nevetett egyet, aztán a ’ sátrasok ’ elvonultak aludni. Harry és Mia is bement a lakásba, aztán már csak páran maradtunk. 
- Na, megyünk mi is aludni? – kérdeztem Louistól. 
- Mennyünk. – mondta, és kacsintott egyet. 
Megfogta a kezemet, aztán elindultunk be. Felmentünk a szobába, én pedig ledőltem az ágyra. 
- Harry és Mia merre fele vannak? – kérdeztem. 
- Ők 2 szobával odébb vannak, és éppen eléggé elvannak, úgyhogy ne zavarjuk őket. – célzott Louis.
- Mármint úgy? – emeltem fel a fejemet. 
- Igen, úgy. – nevetett Louis. 
- És ezt te honnan tudod? 
- Harryvel eléggé jóban vagyok , tudod. – kacsintott. 
Nevettem egyet, aztán visszadőltem az ágyra. Louis mellém feküdt és nézni kezdett. 
- Mi van? – fordultam felé. 
- Jó nézni a leendő feleségemet. – mondta, és megcsókolt. 
- Leendő férjem. Olyan fura ezt kimondani.- nevettem.
Felém ’térdelt’ és mélyen a szemembe nézett. 
- Mikor veszik le a gipszedet? – kérdeztem. 
- Ha minden igaz, akkor hogyha hazaértünk. – mondta, aztán megcsókolt. 
Csókolgatni kezdte a nyakamat, aztán egyre lejjebb és lejjebb haladt, majd lekerültek a ruhák, és az éjszakarabjai lettünk….
*********
Másnap reggel Louis karjaiban ébrdtem. 
- Jó reggelt. – mondta. 
- Neked is. – nyújtózkodtam egyet. 
- Hogy aludtál? – csókolt meg. 
- Nagyon jól. – pusziltam arcon.  – Mennyi az idő?
- 08:49. 
- Huhh, akkor én alszok még. – mondtam , és rádőltem a mellkasára, és megpróbáltam visszaaludni. 
Félálomban voltam, amikor Zayn benyitott, és ordítani kezdett. 
- Stella eltűnt!!??..........





70.rész

Megvan Stella…(Mia szemszöge)

Mire mindent megoldottunk, hogy ki, kivel és hol alszik adiggra már én egy kissé elfáradtam, majd Harry hirtelen hátulról felkapott és elindult velem felfelé miközben azt üvöltötte:
- Boldog fordulónapot! Jó éjszakát! 
Bevitt a számunkra kijelölt szobába és becsukta az ajtót majd lefektetett az ágyra.
- Szeretlek drága menyasszonyom! – mondta.
- Én is téged vőlegényem. 
Majd elkezdett csókolgatni én meg közben fentről lefelé kigomboltam az ingét ő addig az egyik kedvenc pólómat vette le rólam és így tovább lassacskán minden ruha a földön hevert már aztán hagytuk, hogy a szerelmünk magával ragadjon..
*****
Reggel mind a ketten arra ébredtünk, hogy valamelyik állat kapargatja az ajtónkat. Én gyorsan egy takarót csavartam magam köré és kinyitottam az ajtót. Hát igen Mazsola rögtön nekem támadt és össze vissza ugrált, láttam rajta, hogy valami nincs rendben. Becsuktam az ajtót gyorsan felöltöztünk Harryvel majd lementünk a földszintre. Láttuk, hogy Becky nagyon sír.
- Nővérkém!! Mi történt? Várj.. Stella nincs itt.. Eltűnt?! – ijedeztem miközben szorosan átöleltem Beckyt.
- Semmi baj van egy tervem! -  szólt közbe Lizzy.
- Mi az kicsim? – kérdezte tőle Zayn.
- Csapatokban elmegyünk megkeresni. – mondta Lizzy.

- És hogyan legyenek a csapatok? – kérdezte Selena.
- Szerintem Danielle és Liam meg Niall és Selena legyen egy csapat. Aztán.. Annie, Jay, Harry, Louis és Gemma egy másik. Eddig kettő van.. a harmadik legyen mondjuk Lizzy, Mia, Becky és az ikrek. Az utolsó pedig a maradék emberből álljon azaz: Zayn, Georgia és én. – mondta Lottie.
- Ez remek ötlet kicsim! – dicsérte meg Jay.
- Akkor indulás! – szólt közbe Niall.
Elindult mindenki a maga kis csapatával. Persze én vittem Mazsolát. Megkönnyebbülésünkre ő már is szagot fogott és eszeveszetten húzott. Már vagy 20 perce csak meneteltünk, az ikrek pedig már fáradtak ezért Lizzy felvette Daisyt, Becky pedig Phoebet. 
- Meddig kell még mennünk? – kérdezte Daisy.
- Várjatok ott látok valamit. – kaptam fel a fejem majd elengedtem Mazsolát a pórázról.
- Hisz az Stella! – ordított fel Becky.
Abban a pillanatban lerakták az ikreket és elkezdtünk rohanni Stella felé miközben Lizzy már riasztotta Zaynt, hogy meg van a „kis dög” és, hogy menjenek haza. Amikor közelebb értünk Stellához akkor láttuk, hogy be van szorulva a lába két faág közé, és se hogy sem tudja kihúzni. 
- Meg kell próbálni, segíteni rajta mert látszik rajta, hogy nagyon fáj neki. – mondtam.
- Majd én! – vágott közbe Becky.

Odaguggolt mellé és megpuszilta majd egy laza és gyors mozdulattal kikapta a lábát. Stella meg utána agyon nyalogatott mindenkit.
- Annyira örülök, hogy nem történt komolyabb baja. – sóhajtott fel Phoebe.
*****
A mikor hazaértünk akkor már mindenki otthon volt. Ahogyan Zayn megpillantotta Stellát azon nyomban felkapta. Nagy volt az öröm. De nem igazán tartott sokáig mivel egyszer csak kopogtattak az ajtón.. Jay odament és kinyitotta. Beckyvel pedig egyszeriben lefagytunk majd..
      -  Anya! Apa ti meg, hogy kerültök ide Írországból? – kérdeztem.
        -  Meglepetés! Mivel mondtátok, hogy mind a ketten itt vagytok ezért gondoltuk meglátogatunk egy hónap után. – mondta anya.
Majd odamentünk és megöleltük őket…




71.rész.

Szűkül a csapat…(Becky szemszöge) 


- Mi lesz most, elmondjuk? – húztam odébb Miát.
- Szerintem az még rá ér később. – mondta. 
- Hát..oké. – válaszoltam, aztán visszamentünk a többiekhez.
Becky odament Harryhez, én pedig leültem Stella mellé. Dögönyözni kezdtem, aztán megjelent mellettem Louis. 
- Még jó is hogy megjelentek a szüleitek, legalább megismerik anyumat. – mondta 
- Igaz. – mondtam. – Csak hogy fogjuk beadni, ezt az eljegyzéses dolgot?! – aggodalmaskodtam. 
- Majd Harryvel elmondjuk. – mondta, és megcsókolt. 
- Mit kell elmondani, és kinek? – jött oda apa. 
- Na basszus. Mia, Harry. – ordított Louis. - Kellenétek
Apa összefonta a kezét, és szigorú tekintettel nézett minket. Louis felállt, mire Harry is megérkezett. Mia leülte mellém, és mi csak figyeltük mit csinálnak a fiúk. 
- Jason, el kell mondanunk valamit. – kezdte Harry.
- Hallgatlak. 
- Megkértük a lányai kezét. – nyögte ki Louis. 
Apu fején látszott, hogy nem kicsit lepődött meg. 
- Egy hónap után?! Ti normálisak vagytok? – ordított apa. 
- Apa! Légy szíves, ezt ne. – szóltam rá. – Örülj inkább. 
- Tudjátok mit? Ti életetek, viszont ha mindenképpen ragaszkodtok a döntésetekhez, akkor a fiúkat egy kicsit jobban meg kéne ismernünk. 
- Mennyetek el egy pár napra. A szülők, és a két fiú. – vetette fel az ötletet Mia.
- Rendben van. Pakoljatok össze, és este indulunk. – mondta apa, és elsétált. 
Louis és Harry egymásra néztek, aztán felszaladtak a lépcsőn. 
- Mi lenne ha mi addig haza utaznánk? – kérdezte Mia. 
- Benne vagyok, jó lenne egy kicsit egyedül lenni. – mondtam. 
- Akkor pakoljunk össze, és megyünk haza. . –mondta Mia. 
Felmentünk a szobába, és összeszedtük a cuccainkat. Fél óra múlva, készen álltunk, és lementünk a többiekhez. Elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk gyalog a repülőtér felé. 
**********
Mikor hazaértünk, ledobtuk a bőröndöket a szobánkba, aztán leültünk a kanapéra. 
- Olyan rég voltunk már itt. – ábrándozott Mia. 
- Már hiányzott nagyon. –mondtam. 
Beszélgetni kezdtünk, aztán egyszer csak csöngettek. Felálltam és kinyitottam az ajtót. Két olyan 20 év körüli srác állt előttem. 
- Sziasztok. – köszöntem meglepetten. 
- Szia, én Edward vagyok, ő pedig Christopher. – mondta az egyik srác. – Mi vagyunk az új szomszédok, és gondoltuk köszönünk. 
- Én Becky vagyok, bent pedig a húgom, Mia. 
- Szépek vagytok. – mondta Christopher. 
- Köszönjük. – mondtam. – Nem lenne kedvetek bejönni egy kicsit? 
- Hát, ha nem zavarunk. – mondta Edward . 
- Gyertek beljebb. – mondtam, és betessékeltem őket.
Mia felpattant a kanapéról, és megismerkedett a két fiúval. 
Leültünk a kanapéra, és elkezdtünk dumálni. 
- Na és fiúk, ti testvérek vagytok? 
- Igen, méghozzá ikrek. – mondta Chris
- Tényleg?! – kérdeztem vissza. 
- Igen. – kezdtek el nevetni.
- Pedig nem is hasonlítotok. – mondta Mia. 
- Mert kétpetéjű ikrek vagyunk. – válaszolt Chris.
- Jaj, tényleg,olyan is van. – nevetettem. 
Pár perc hallgatás után, Edward felszólalt. 
- Nem akarunk felelsz vagy merszezni? Így megismerkedésből??......





72. rész

Elég volt!..(Mia szemszöge)

- Ezt most visszautasítanánk.. De ha ennyire akartok valamit játszani akkor inkább játszunk kérdezz feleleket. – mondtam
- Oké nekünk ez is megfelel. – mondta Edward.
- Akkor kezdjük! Én kezdem. – mondta Chris.
- *****
 Sokat nevettünk és azt hiszem jó barátok lettünk, majd egy pillanatra úgy éreztem, hogy megállt bennem a vér a következő kérdés hallatán.
- Mia! Mi lenne ha most megcsókolnálak? – tette fel a kérdést Chris.
- Tessék? – kérdeztem vissza.

- Ááá Chris ezt nem kellett volna.. – húzta a száját Becky.
- Miért nem? – kérdezte Chris majd egyre közelebb és közelebb jött hozzám.
- Állj meg! Azt mondtam állj meg!! Christopher! – üvöltöttem.
- Hééj!! Öcsi elég! – húzta el Edward.
- Elég volt.. – mondtam majd felálltam és kimentem az udvarra. 
Hátra mentem az udvar legkisebb sarkába és leültem a cseresznyefa alá majd kitört belőlem a sírás. Féltem, hogy nem vagyok hűséges és egy szemét vagyok.. 
- Harry nagyon hiányzol.. – gondoltam magamban.
- Mia! Sajnálom, hogy beengedtem őket. – jött oda Becky.
- Semmi baj nem a te hibád.. De ugye most már elmentek? – kérdeztem.
- Háát.. Nem igazán. – mondta Becky lehajtott fejjel.
- De azt legalább tudják, hogy menyasszonyok vagyunk? – kérdeztem.
- Nem.. nem akartam elmondani, mert akkor már is botrány kezdődne.. tudod. – mondta Becky.
- Igaz.. de ha megint valami olyasmit csinál amit nem kéne akkor elmondom! – mondtam majd felpattantam és bementem a konyhába.
- Mia! Kérlek ne haragudj, sajnálom, de nekem tényleg tetszel. Edwardnak pedig a nővéred jön be. Nem bántalak csak engedj közel magadhoz.. – mondta Chris majd megint közelíteni kezdett.
- Elég.. kérlek menjetek haza! – mondtam.
Majd bejött Becky és Edward is.
- Mi történik?? – kérdezősködött Edward.
- Megint közeledni próbáltam.. – mondta Chris lehajtott fejjel.
- Azt hittem barátok vagyunk.. – mondtam.
- Én meg azt hittem, hogy lehetnénk többek is. – felelt Chris.
- Menjetek el! Kérlek! – mondta Becky.
- Oké..
Elmentek.. majd megint sírni kezdtem. 
- Felhívom Harryt.. – mondtam.
- De akkor előbb nyugodj meg mert hallani fogja a hangodon, hogy valami nincs rendben és idegeskedni fog ezt meg gondolom nem akarod. –mondta Becky.
- Igazad van.
*****
Egy fél óra múlva meg nyugodtan felhívtam Harryt.
- Úgy hiányzol! – szóltam bele a telefonba.
- Te is! Hogy vagy Életem? Mi nagyon jól elvagyunk, és képzeld apud a beleegyezését adta annak, hogy elvegyünk titeket! – mondta Harry lelkesen.
- Ez nagyon jó hír nagyon örülök neki!! Szeretlek! – mondtam.
- Én is téged! Na de mennünk kell mert apud valamit tervez. Szia Életem! – köszönt el.
- Szia!
Majd lementem a nappaliba Beckyhez aki épp egy kis film nézést tervezett. Mind a ketten ledőltünk a kanapéra majd el is kezdődött a film.
*****
Reggel csöngetésre ébredtünk mind a ketten lenn a nappaliban, hát igen este bealudtunk a filmen. Nagy nehezen elvánszorogtam az ajtóig mert Becky szokásához híven nem, kelt föl ha nem engem küldött. Kinyitottam és Christopher meg Edward állt ott az ajtóban egy-egy vörös rózsa csokorral a kezében…






73.rész.

Elegem van....(BEcky szemszöge)

Reggel csöngetésre ébredtünk. Mia felállt, és elbotorkált az ajtóig, amíg én megpróbáltam visszaaludni. 
- Öööö, Becky, kellenél. - mondta Mia. 
- Alszok, mi olyan fontos? - nyávogtam. 
- Szerintem jól tennéd, ha idejönnél. 
Nagy nehezen felálltam, és elcsoszogtam az ajtóig. Edward és Chris álltak az ajtóben, egy egy csokor rózsával. 
- Fiúk?! - lepődtem meg. - Beszélnünk kell. 
Kiléptem az ajtón, Christ pedig belöktem rajta. 

- Edward. - kezdtem bele a mondandómba.
- Becky, én szeretlek, légyszíves, fogadd el tőlem ezt a csokrot. - nyújtotta felém a rózsákat Edward.
Kivettem a kezéből és leraktam magam mellé  a földre. 
- Edward, értsd meg, ez nem lenne jó, én nem szeretlek. 
- Csak egy esélyt adjál, légyszíves. - jött közelebb Ed. 
- Edward! Nem. Fogd már fel hogy nem! - kezdtem felemelni a hangomat. 
- Becky, légyszíves, addig nem modnok le rólad, amíg nem próbáltuk meg. - jött egyre közelebb és közelebb. 
- Ed! Nem! - modntam.
- De Becky, egyszer, csak egyszer. - modnta, aztán az arcomhoz hajolt, és megcsókolt. 
Pár másodpercig lefagytam, aztán ellöktem magamtól. 
- Edward! Takarodj a szemem elől. - ordítottam, aztán könnycseppek gyültek a szememben. 
Edward lehajtotta a fejét, és mondani kezdte. 
- Még ha megutálsz is, akkor is megérte. - modnta, aztán hátat fordított, és elsétált. 
Idegesen rontottam be a házba, ahol Mia, és Chris beszélgetett. FElszaladtam a szobába, leültem az egyik sarokba, és sírni kezdtem.
- Becky, mi történt?! - jött be Mia, és meg.
- Edward..- mondtam, és mesélni kezdtem...
******
- Inkább nem modnok semmit. - mondta Mia
Megtöröltem a szemeimet, aztán felálltam. 
 - Mia, köszönöm, hogy midnig mellettem állsz. - mondtam, és megöleletem őt. 
- Ez csak természetes. - modnta, és arcon puszilt. 
Leszaladtam a konyhába, és kivettem a hűtőből egy narancslevet. Leültem a kanapéra, és benyomtam a Tv-t. Kapcsolgatni kezdtem, aztán megláttam egy képet rólam, és Edwardról. 
" Csalják a híres banda, a One Direction egyik tagját?! A mai nap látták Louis Tomlinson barátnőjét, csókolózni, egy számunkra ismeretlen fiúval. Vajon erről az énekes is tud, vagy a kis kaland titokban működött?" 
Kinyomtam a Tv-t és lefagyva tartottam a kezemben a távirányítót. Mia ezalatt levánszorgott a szobából, és csak nézte, hogy mi bajom van. 
- Becky, minden rendben? - lökdösött meg. 
- Nem, nincs. Semmi sincs rendben. - mondtam, és újra könnyezni kezdtem. 
Felpattantam a kanapéról, és kirohantam az ajtón, egyenesen Edwardékhoz. Bekopogtam, és egy pár másodperc múlva Chris nyitott ajtót. 
- Szia, Testvéred merre van? - kérdeztem idegesen. 
- Szia, fenn van a szobájában. Felmész az emeleten, és az első ajtó jobbra. - modnta, én pedig elindultam az utasítás alapján. BEnyitottam az ajtón, és ordítani kezdtem. 
- Örülsz?! Tönkretetted az életemet. Soha többé nem akarlak látni. Lehet, hogy neked megérte az a csók, csak nem voltál vele tisztában, hogy én egy híres énekes jegyese vagyok. Ezzel a kis merényleteddel, megoldottad, hogy a sajtó kábítani kezdte az embereket, és azt hiszik most a rajongók, és valószínüleg a fél világ, hogy én csalom őt. Ha ez a dolog nem pereg le rólam, vagy ha Louis emiatt fog velem összeveszni, azt még megkeserülöd. - mondtam, aztán becsaptam magam mögött az ajtót. 
Elindultam haza, és amikor beléptem a házunkba, Miával találkoztam szembe. 
- Becky, Louis keresett, és eléggé idegesnek tűnt. - mondta, és a kezembe adta a telefonomat. 
Kivettem a kezéből, és térdre estem. 
- Ilyen szerencsétlen is csak én lehetek. - kezdtem el újra sírni....



74.rész

Nehéz szavak..(Mia szemszöge)

- Becky ne sírj! Szeretlek és Louis is meg fog nyugodni ha mindent megmagyarázunk neki. Ezt nem hiszem el miért pont velünk történnek ezek a dolgok.. miért pont mi.. – mondtam majd én is lerogytam Becky mellé és én is sírni kezdtem.
- Szeretlek Mia! – dadogta Becky majd szorosan átöleltük egymást.
Az ölelést egy telefon hívás félbeszakította, Harry volt az.
- Szia Életem! – nyökögtem bele a telefonba.
- Szia! Mi történt..? – kérdezte.
- Tudod te azt.. mindig velünk történnek meg a dolgok amikor már azt hittük minden rendben akkor… - mondtam.
- Sajnálom és nagyon hiányzol és teljesen igazad van.. de megmagyaráznád mert Louis betegre sírja magát. De most komolyan mindenki lehangolt Louis egész családja kétségbe van esve és rettentően csalódott sőt még a szüleitek is.
- Most le kell raknom.. Szia! – csaptam le a telefont.
Majd gyorsan berohantam a konyhába és készítettem Beckynek egy forró teát.
- Nem sokára jövök addig próbálj meg megnyugodni. – mondtam majd idegesen kirohantam az ajtón át a szomszédba.
Bekopogtam és beszélgettem Edwardal és Chrissel és elmeséltem nekik az egész életünket és megmutattam a gyűrűmet.. 
- Kérlek ne haragudjatok nem tudtuk.. sajnáljuk, hogyan tehetnénk ezt jóvá? – kérdezték egyszerre.
- Voltaképp lenne egy ötletem. – mondtam és közben letöröltem az arcomról a könnycseppeket.
- Mi lenne az? – kérdezte Chris.
- Gyertek el velem egy sajtó központba, és ingyen interjút ajánlok nekik mint Harry Styles barátnője ti pedig elmondotok mindent.. Ez nehéz lesz mert a büszkeségetek forog kockán de.. – mondtam majd elakadt a szavam.
- Semmi baj megtesszük, mint már mondtuk mi szeretünk titeket akárkik is legyetek. – mondta Edward.
*****
Meg is érkeztünk!
- Hello! – köszöntem.
- Ohh te jó ég Mia! Harry Styles barátnője! – kapta fel a fejét a csaj.
- Igen, de valójába egy ingyen interjút szeretnék ajánlani, velük együtt. – mondtam.
- Köszönjük teljes mértékben elfogadjuk, de akkor kezdjünk is! – hívott beljebb a csaj.
- Pillanat csak be kell mutatnom Christ és az iker testvérét Edwardot. – mondtam.
- Ááá akivel csalja a nővére Louis Tomlinsont nagyon örvendek. – fogott kezet Edwarddal.
- Na igen valójában ezért jöttünk ezt tisztázni.. csak még egy perc és kezdhetünk. – mondtam.
- Rendben. –mondta a csaj.
Aztán rögtön félrevonultam és felhívtam Beckyt.
- Nővérke kapcsold be a tv-t a 14-es csatornára! – mondtam.
- Szia húgi, de még is miért? – kérdezte Becky.
- Az nem érdekes! De gyorsan! Szia! 
- Szia! 
Majd gyorsan írtam egy-egy SMS-est Louiséknak.
- Akkor kezdhetünk! – rontottam be az interjú szobába.
- Oké. Élő adás három, kettő, egy.. – számoltak vissza, én pedig gyorsan összeszedtem az utolsó gondolataimat.
- Üdv mindenkinek ez itt az Igazság néha fáj! műsor.. A mai vendégünk önként szeretett volna jönni ide hozzánk, és ő nem más mint Mia Blacksmith a híres One Direction banda egyik énekesének Harry Stylesnek a barátnője. – Hello Mia! – kezdte meg a műsort a csaj.
- Hello mindenki. Az a helyzet hogy, sok fontos mondani valóm lenne.. – kezdtem bele.
- Akkor tessék! – mondta a csaj.
- Először is, hogy ma reggel egy csúnya hír futott át az országon és valószínűleg lassan az egész világon, hogy a nővérem Becky Blacksmith csalja a barátját aki szintén a One Direction egyik énekese még pedig Louis Tomlinson. Ez nem igaz.. De hagyom had folytassa a közvetlen érintett személyünk Edward.
- Sziasztok! na és igen.. ez egy csúnya pletyka mert bevallom, hogy Becky állandóan vissza utasított, eltolt magától.. mivel én szerelmes vagyok belé a testvérem Chris pedig Miába. – mondta Edward.
- Ez teljesen igaz.. Én is rettentően akartam Miát, de sajnálom.. – mondta Chris.
- Köszönöm.. és Louis ha nézed a műsort akkor higgy nekünk kérlek, mert mi egy család vagyunk.. És még két fontos dolog.. Az első az, hogy mire jó a féltékenység.. mert szerintem semmire max annyira, hogy tönkretedd a másik embert lelkileg.. Mert ha ti rajongók tényleg szeretitek a fiúkat akkor elfogadtok minket is mert mi sosem ártottunk nektek akkor ti miért teszitek ezt velünk. – mondtam miközben eleredtek a könnyeim.
- És mi lenne a másik dolog? – kérdezte tőlem a csaj.
- Ezek után elég nehéz megszólalnom.. mert tényleg fájnak azok a tettek amikkel tönkre tesznek minket a rajongók, de még is.. el kell mondanom mert most érzem, hogy itt az ideje.. Menyasszony vagyok.. még pedig Harry menyasszonya, a nővérem Becky pedig úgy szintén csak ő Louis menyasszonya.. tessék kimondtam…



75.rész.

Botrány....(bekcy szemszöge)

Mia a kezembe nyomott egy bögre teát, és kiszaladt az ajtón. Percekig csak ültem, és néztem ahogy a gőz jön ki a forró teából, közben pedig potyogtak a könnyeim a padlóra. Feltápászkodtam, és felszaladtam a szobába. Leültem az ágyra, és megpróbáltam megnyugodni. Mikor sikerült abbahagynom nagy nehezen a sírás, megcsörrent a telefonom. Ránéztem a kijelzőre. Harry. 
- Szia. - szóltam bele sirós hangon. 
- Becky! Baj van! Louis eltűnt. - ordított bele a telefonba Harry. 
- Tessék??!! - pattantam fel az ágyról. 
- Már egy órája, hogy bezárkózott a szobájába. Már betegre sírta magát. Vagy százszor megpróbáltam hatni rá, hogy jöjjön ki, de semmi, és amikor a pótkulccsal sikerült bemennem a szobába, Louisnak nyoma sem volt.És a telefont sem veszi fel. - hadarta el Harry. 
- Ez az én hibám. - kezdtem el sírni. 
- Becky, nyugodj meg. Ülj le a tv elé, és pihenj egy kicsit. Érdtesítünk ha lesz valami. - mondta és lerakta.
Pár percig még fogtam a kezemben a telefont,  aztán lementem a nappaliba, és lefeküdtem a kanapéra.  Már majdnem elaludtam, amikor megcsörrent emgint a telefonom. 
-Nővérke kapcsold be a tv-t a 14-es csatornára! – szólt bele Mia.
-Szia húgi, de még is miért? - kérdeztem vissza. 
-Az nem érdekes! De gyorsan! Szia! - mondta, és lerakta.
Szót fogadtam, és benyomtam a Tv-t. Valami műsor kezdődött éppen. 
-Üdv mindenkinek ez itt az Igazság néha fáj! műsor.. A mai vendégünk önként szeretett volna jönni ide hozzánk, és ő nem más mint Mia Blacksmith a híres One Direction banda egyik énekesének Harry Stylesnek a barátnője. – Hello Mia! – kezdte meg a műsort a csaj.
Amint emghallottam Mia nevét, elámultam. Elhelyezkedtem, benyomtam a felvétel gombot a távirányítón és nézni kezdtem az interjút...
******
- Mia, nehiszem el hogy ezt tetted. - mondtam magamban, amikor kimodnta hogy menyasszonyok vagyunk.
Amint vége lett a műsornak, valaki kopogott. FElálltam, és egy kicsit nagyobb boldogsággal elindultam az ajtó felé. Kinyitottam, és Louis szomorú, és egyben ideges tekintetével találkoztam össze. 
- Louis. Te mit keresel itt?? - ugrottam a nyakába. 
- Becky. - lökött le magáról. - Láttam azt a képet a híradóban. 
- Louis, azt hittem...- akadt el a szavam. 
- Mit, azt hogy elnézem az egészet, és a nyakadba borulok? - kezdte el nagyobb hangerőn. 
- Louis! Esélyt sem adsz arra hogy elmagyarázzam. Nem hallgatod meg az igazat. Egyből a sajtónak hiszel? Pedig te tudod hogy mennyire kábítanak. - ordítottam könnyes szemekkel. 
- Igen tudom, de a képen mégis csak csókolóztok, ezt nem igazán tudják átírni. - mondta. 
- Pedig igen. Csak halgass meg. - könyörögtem, amikor észrevettem a háta mögött Miát, Edwardot és Christ. 
- Hallgatlak, de nem nagyon reménykedj arra, hogy megbocsájtok. - mondta, mire össze szorult a gyomrom. Álltam egy picit némán, aztán megláttam, hogy Mia és a srácok közeledni kezdtek. 
- Szia Louis. - köszönt Mia. 
Lou hátranézett, és emglátta Edwardot. Tekintete egyre idegesebbé vált, és neki támadt Edwardnek. Elé állt, és egy jó nagy pofont lekevert neki. 
- Louis eszednél vagy? - húztam el őt Edwardtől. 
- Megérdemli. - modnta, és újra felé közeledett. 
Megpróbáltam lefogni, több kevesebb sikerrel. 
- Louis! Nyugodj le! Légyszíves! - ordított Mia. 
Louis megállt, aztán várt még pár másodpercet, és elindult valamerre. Mia utána rohant, én pedig ott maradtam Edwardel, és Chrissel....





76.rész 

Nosztalgiázás..(Mia szemszöge)

- Louis állj meg most.. csak annyit mondok, hogy én ma egy műsorban tisztáztam mindent, de téged valószínűleg már ez sem érdekel. Nem adtál esély Beckynek a menyasszonyodnak arra, hogy tisztázzon mindent. – mondtam miközben sírni kezdtem.
- Mi az, hogy műsorban?? – kérdezett vissza Louis.
- Ezek szerint nem olvastad el az SMS –est amit küldtem. – mondtam.
- Louis gyere be a nappaliba nézd meg te magad is mert felvettem. – jött oda Becky.
Majd bementünk és Louist leültettük a tv elé. Amikor vége lett a műsornak Louis felállt a kanapéról és odajött hozzánk.
- Becky.. annyira sajnálom.. Nem érdemlek kegyelmet borzasztó féltékenység fogott el amikor megláttam azt a képet. – mondta Louis Beckynek csillogó szemekkel.
- Louis! Szeretlek és szükségem van rád. – mondta Becky majd megcsókolták egymást.
- És Mia.. sajnálok mindent.. húgocska megbocsátasz nekem? – lépett elém Louis.
- Hát.. Persze! – mondtam majd megöleltem Louist.
- De szerintem menj át a szomszédba Edwardékhoz és kérj tőlük bocsánatot.. megérdemlik mert nem rossz emberek. – mondtam.
- Megyek! – mondta Louis majd már ott is volt az ajtónál.
Becky meg nem győzött hálálkodni és agyon ölelgetni.
- Mia! Nagyon, de nagyon szeretlek és köszönöm! – mondta Becky.
- Én is szeretlek! Csak hát.. – mondtam majd megcsörrent a telefonom, és Harry hívott..
*****
- Életem! Hogy vagy? Mert már el sem tudom mondani, hogy mennyire hiányzol, és borzalmasan féltelek! Ja és még mielőtt mondanál valamit éppen most szálltam le a repülőgépről itthon vagyok. Ugyan is ott hagytam anyáékat, hogy lássalak.. na meg persze Louis írt egy SMS –t, hogy itt van nálatok.. – mondta Harry.
- Ez most komoly?? Siess haza! – mondtam lelkesen, majd leraktam a telefont.
Odafutottam Beckyhez és ugrándozni kezdtem az örömtől.
- Becky, Harry hazajön!! Már itt van a repülőtéren. – mondtam.
- Jaaj de jó akkor most egy kicsit lehetünk négyesben. Pontosan 3 napot mert 3 nap múlva vissza költözünk a faházba a többiekkel. – mondta Becky.
- Ige, igen, igen!! – kiabáltam.
Majd rohantam átöltözni és utána meg gyorsan futottam lefelé reggelizni mert már kilyukadt a gyomrom.
       *****
Reggeli után Beckyvel egy kicsit nosztalgiázásba fogtunk. Nézegettük a régi kicsi kori képeket. Elég vicces volt ez az egész mert úgy néztünk ki, hogy két csaj ott ül a földön és körülötte meg 100 meg 100 kép hever a földön. Egy kis időn belül megérkezett Louis is és beszámolt arról, hogy lerendezték az ügyet és bocsánatot kért.. aztán ő is lehuppant mellénk nézegetni a képeket.
- Héé Mia! Ez itt te vagy?? – mutatott rá Louis egy babakori meztelen képre.
- Igen én vagyok, és hát persze, hogy neked kellett megtalálnod pont ezt a képet. – nevettem.
A nagy nevetés közepén egyszer csak nyílt az ajtó és belépett Harry. Én eszeveszetten elkezdtem felé rohanni ő pedig rögtön eldobta a csomagját és felkapott majd megcsókolt.
      -  Nagyon hiányoztál!! – mondta a csók után Harry.
      -  Te is nekem. – mondtam.
      -  Szia Harry! – köszönt egyszerre Louis és Becky.
      -  Sziasztok srácok. Látom szent a béke.  – mosolygott Harry.
       -  Harry kérlek gyere velem. – mondtam majd kézen fogtam és átvittem Chrissékhez.  -          Szia Chris! Hozzád jöttünk.. had mutassam be a vőlegényemet Harry Stylest. – mondtam.
       -  Hello! Harry kérlek ne haragudj ez az egész olyan gázos.. – mondta Chris.
       -  Nem történt semmi csak légy szíves mondj le Miáról.. – mondta Harry.
       -  Ezt fogom tenni! – mondta Chris.
Majd elköszöntünk és visszamentünk hozzánk és becsatlakoztunk a képnézegetésbe.
       - Na és ez meg milyen kép?? – kérdezte Harry mi közben a kezében tartott egy olyan képet ahol Becky és én az előző barátunkkal csókolózunk…
     

77.rész.

Hihetetlen eegy délután...(Becky szemszöge)

- Csak egy régi, régi fotó. - mondta Mia, aztán megcsókolta Harryt. 
- Na de mostmár hagyjuk abba, mert már sok lesz az emlékekből. - mondta Louis. 
Összpakoltuk a képeket, aztán Miával nekiálltunk vacsorát csinálni, a fiúk pedig elszaladtak addig vásárolni. 
- Mia, volt az elmúlt egy évben még olyan dolog, amire még nem emlékszem? - vetettem fel a témát. 
- Hát... biztos volt valami, de most nem jut eszembe semmi. - mondta, aztán lehajtott fejjel fojtatta a főzögetést. 
- Mia, valami van, amit nem akarsz elmondani, igaz? - fogtam meg a vállát. 
- Nincs, tényleg. - modnta, aztán megölelet. - Elmondanám, tudod jól. 
Mosolyogtam egyet, aztán megcsörrent a telefonom. 
- Hálló. - szóltam bele. 
- Szia, Becky Blacksmith? - kérdezte egy férfi hang. 
- Igen, én vagyok.
- Sebastian Roode vagyok. Hallottam a dalt, amit Harry Stylesal, és Louis Tomlinsonnal énekeltetek, és mit ne modjak, nagyon elnyerte a tetszésemet. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy szerződést ajánlani. Ti ketten, a hugoddal, nagyon jó csapat lennétek. 
- Ez most komoly?! - vinnyogtam a telefonba. 
- Igen, tehát, szeretnék belőletek egy lány bandát alakítani. Beszéljétek meg, a számomat tudod, és hívjatok, hogy hogyan döntöttetek. Szia. 
- Rendben, hello. - modntam, és leraktam a telefont. 
Berohantam a konyhába és Mia nyakába ugrottam. 
- Mia, nagyon jó hírem van. 
- Nyögd már ki. - sürgetett. 
- Hívott egy pasi, valami Sebastian, és egy szerződést ajánlott kettőnknek. 
- Komolyan?? - kezdett el ugrálni. 
- Igen. - modntam, és én is ugrándozni  kezdtem. 
A nagy boldogságban nem vettük észre, hogy a fiúk megérkdeztek, és elég hülye fejet vágva néztek minket. 
- Mi ez a nagy boldogság? - kérdezte Harry.
- Tudjátok, felhívott egy pasi, Sebastian...- kezdtem el mesélni. 
*******
- Fiúk, le fogunk körözni titeket. - nevetett Mia. 
- Álmodik a nyomor. - nyújtott nylevet Louis. 
- Na majd meglátjuk. - modnta, és megborzolta Louis haját. 
A drága ezt kihívásnak vette, ezért elkezdte csikizni Miát, aki már a földön fetrengett a röhögéstől. A végén már Harry is becsatlakozott, és párnacsata lett a végből. Én ez alatt elvonultam egy csöndesebb helyre, és előkerestem Sebastian telefonszámát.
- Sebastian, megvan a válasz. 
- Mégpedig? - kérdezett vissza.
- Benne vagyunk. - mondtam boldogan. 
- Akkor, holnap talákozzunk mondjuk a hozzátok közeli Nando's-ban. Ott megbeszéljük a részleteket. - mondta
- Remek, akkor holnap 11 körül. Viszlát. - modntam, és leraktam a telefont. 
Indultam vissza a többiekhez, és az egyik kanyarnál Louis ácsorgott. 
- Te se maradj ki. - modnta, és telibe vágott egy párnával. 
- Na megállj csak. - ordítottam, és üldözni kezdtem. 
Felszaladt az emeletre, aztán be a szoába, én pedig utána. Leült az ágyra, és angyali mosollyal várta, hogy mit fogok csinálni. Hátradöntöttem, és nekinyomtm a kezeit az ágynak.  
- Kérj bocsánatot. - mondtam. 
- Nem. 
- Kérj bocsánatot. - ismételtem meg. 
- Jólvan, bocsánat. - modnta aztán megcsókolt....


78.rész

Kételkedem..(Mia szemszöge)

Amikor végre Louis leállt a csikizéssel és a párnacsatával láttam, hogy Becky felé megy. Sajnos én csak ennyit tudtam meglesni mivel Harry rögtön felkapott és elkezdett velem rohanni a nappaliba. Lerakott a kanapéra és csókolgatni kezdett. 
*****
- Harry.. szerinted, hogy fog nekünk menni ez a „bandáskodás”? – kérdeztem kissé kétségbe esett ábrázatta.
- Életem.. holnap elkísérünk benneteket és mindenben támogatni fogunk addig míg nem tartunk titeket konkurenciának. – humorizált Harry.
- Nagyon vicces! – nevettem majd megcsókoltam.
- De édesek! – jött le Louis is.
- Hát te meg hol hagytad Beckyt? – kérdeztem.
- Áááá semmi gáz csak megfojtottam a párnákkal. – mosolygott Louis, majd megpillantottam Beckyt, Louis háta mögött miközben a legnagyobb párnával a kezében éppen settenkedik. 
Aztán egy váratlan pillanatban Becky halálos ütést mért Louis fejére.
- Na kit fojtottál meg?? – nevetett Becky majd megcsókolta az „áldozatot” a földön.
- Én is szeretlek! – mondta az „áldozat”.
*****
Nem sokkal később ránéztem az órára.. 17:00 – át mutatott.
- Menjünk egyet kutyát sétáltatni szerintem. – vetettem fel az ötletet.
- Okéé, de ti várjatok meg minket itt mi majd rájuk rakjuk a pórázt. – mondták a fiúk.
- Csak nyugodtam. – mondta Becky.
Nagy nehezen sikerült is megoldaniuk ezt a felettébb bonyolult feladatot és végre elindulhattunk. 
- Mikor lesz legközelebb koncertetek? – kérdezte Becky a fiúk felé fordulva.
- A jövő hónapban pontosabban augusztus 20 – án lesz egy nagy koncert Angliában, ahol ott lesznek anyáék is. – válaszolta Louis.
- És azt el is felejtettük mondani, hogy aputok belement az esküvőbe, és majd augusztusban Angliában találkozunk és beszélünk meg mindent, addig is ugye még 3 napot itt töltünk, aztán visszamegyünk a faházunkhoz a többiekkel együtt. – mondta Harry.
- Jaaj ez nagyon jó terv, de akkor holnap gyertek el velünk Sebastianhoz. – mondtam.
- Persze! Ez csak természetes. – mondta Louis.
*****
A kutyasétáltatásból sötétedéskor 19:11 – kor értünk haza. Gyorsan megvacsoráztunk és elmentünk aludni. Végre ismételten visszakaptam a párnám helyett Harryt. Becky pedig Louist. 
*****
Reggel 8:00 – kor már fenn voltam mert már kezdtem izgulni és mit ne mondjak megéheztem, Harry pedig még ekkor édesen aludt, nem is akartam felébreszteni ezért jó halkan és jó gyorsan kilépdeltem a szobából. De nagy meglepetésemre Louis már lenn volt a konyhában és épp a reggelihez készülődött.
- Mia! Hogy, hogy ilyenkor már ébren vagy? – vont kérdőre Louis.
- Nem tudok aludni mert már kezdek izgulni, meg már éhes is vagyok. – mondtam.
- Na gyere ide! Először is készítek egy kis reggelit legalább is megpróbálok valamit összedobni, de még az előtt.. te kis csaj…hugocska.. nem kell izgulnod és tudod miért nem? Mert ha egy profinak feltűntetek a hangotokkal akkor ott tényleg van valami. És te el sem tudod képzelni, hogy én mennyire izgultam amikor először be mentem az x-faktorba énekelni. – kezdte el mesélni Louis.
Majd egy váratlan fordulat következett be: Becky is levánszorgott ami elég érdekes dolog mivel nála hét alvóbb embert csak egyet tudnék mondani és az is Zayn. 
         -  Mia! Feljönnél velem az emeletre beszélnem kell veled! Fontos lenne.. nagyon fontos!! – jött oda Becky…



79.rész. 

Jó hírek sorozata....(BEcky szemszöge)

-  Mia! Feljönnél velem az emeletre beszélnem kell veled! Fontos lenne.. nagyon fontos!! - mentem oda Miához. 
- Mi történt? - kérdezte. 
- CSak gyere, de gyorsan. - mondtam,aztán felszaladtam az emeletre.
Mia pár másodperc móúva, már ott is volt mögöttem. 
- Mi a baj ? - kérdezte aggódva. 
- Mazsola vemhes. - mondtam, aztán bementem a szobámba, ahol feküdt a két kutya.
- MIVAN?! - lepődött meg. - De azt hogy? Stella lány nem? - nevetett.
- Nemtudom, de már egy ideje történhetett, mert elég nagy a pocakja. - mondtam, és leguggoltam mellé.
- De eddig ez nekem fel se tűnt. - mondta Mia. 
- Nekem sem, de most néztem hogy mit csinálnak, és láttam, hogy Mazsola elég dagi, és megsimogattam, és éreztem hogy mozog valami a hasában. 
Mia megismételte, amit modntam, és bólogatni kezdett.
- Igazad van. - mondta, aztán megölelte Mazsolát. - Kikutyáink lesznek. - örvendett. 
- Na látod, de remélem nem valami bulldoggal szőtte össze a levet. - nevettem. 
- Na azt én is. - modnta, aztán kiszaladt az ajtón. - Fiúúúúk! TErhes a kutyám. -ordította, aztán becsapódott az ajtó. 
Én leültem a dögök mellé, és játszani kezdtem velük, aztán belépett Louis. 
- Olyan jó lesz, lehet majd játsznai a kiskutyákkal. - ült le mellém. 
- Hát igen. Annyira aranyosak lesznek. 
- Te nem akarsz majd gyereket? - kérdezte. 
- Jaj, hát Louis, már csak az hiányozna. - kezdtem el nevetni. 
- Miért, most képzeld el, hogy van egy fiunk, akit a kezedben tarthatsz, és dédelgethetsz. - álmodozott Lou. 
- Hát, egyenlőre köszi, de nem kell, majd egyszer. - mondtam, aztán megcsókoltam. 
Louis vágott egy szomorú fejet, aztán elkezdett játszani Stellával.
- Becky, nem kéne indulnunk? - jött be Mia. 
- Jaj tényleg, el is felejtetttem. - pattantam fel. - öltözök is.- mondtam, aztán felállt Louis is. 
10 perc alatt készen lettünk, és elindultunk le.
- Na srácok indulás van. - ordítottam, és felvettem a cipőmet.  
Mindenki lebotorkált, Mia pedig pórázra kötötte a két dögöt. 
- Biztos hogy őket is hozni akarod? - kérdeztem. 
- Igen, főképp most. Vigyázni akarok rá. - mondta aztán nyomott egy puszit Mazsola fejére. 
- Te tudod. - modntam, aztán megfogtam Louis kezét, és elindultunk előre. 
********
- Szóval, ez a Nando's. Itt sem voltam még. - mondtam.
-Hogy, hogy nem voltál méhg itt? Niall biztos járt már erre. Ez a kedvenc étterme. - nevetett Harry. 
Kikötöttük a kutyákat, és várni kezdtük, hogy mikor érkezik Sebastian. 
- Sziasztok. - adott két puszit az arcunkra. - Ti vagytok ugye Mia és Becky? - fogott kezet a fiúkkal is. 
- igen, mi vagyunk, na de msot mennyünk be, és folytassuk ott a besélzgetést. - mondta Mia. 
- Rendben. Szeretnétek enni valamit? Meghívlak titeket. - ajánlotta fel. 
- Hát, én elfogadom. - modnta Mia. 
- Srácok? Becky? Ti nem kértek? 
- Rendben, legyen. - modntam, aztán leültem ez egyik asztalhoz. 
Sebastian, és Mia elmentek nézni kaját, én addig a fiúkkal maradtam. 
- Biztosak vagytok ebben a szerzdés dologban? Nem átverés? - kérdezte Harry. 
- Hát, még ha átverés is lesz, ebből problémánk nem lehet. - kacsintottam, mire visszaérkezett Mia, és Sebastian 5  nagy tálcával. 
- Válogassatok. - mondta Seb. 
A fiúk, és Mia rávetették magukat, én emg csak néztem ahogy ők zabálnak. 
- Na de msot téjünk rá a lényegre. - modntam
- Tessék, itt ez a papír, ezt írjátok alá ha készen álltok a hírnévre. Nyugodtan olvassátok el, van időtök. - modnta, aztán a kezembe nyomott egy papírt....

80.rész

Nem biztos, hogy bele kéne vágnunk..(Mia szemszöge)


- Írjátok itt és itt alá mind a ketten. – utasított minket Seb.
- Csak egy percet kérünk.. – mondtuk majd kézen fogtuk Harryt és Louist és kimentünk velük a szobából.
- Mit szeretnétek? – kérdezősködtek.
- Hát.. csak annyi, hogy nem gondoljátok azt, hogy ezt nekünk nem kéne mert ismertek minket és tudjátok, hogy mennyire izgulósok vagyunk.. – mondtuk.
- Várjatok.. gyertek csak vissza.. – mondták egyszerre a fiúk, majd mind a ketten visszarángattak minket Sebhez.
- Mi történt? – értetlenkedett.
- Nahh szóval.. az a nagy helyzet, hogy e- két szépség rettentően lámpalázas és félnek, hogy így semmi értelme nem lenne ennek az egésznek. – mondta Harry.
- Áááá értem.. erre is van egy megoldásom..ne ijedjetek meg, de most bekötöm a szemeteket, és át fogunk vezetni titeket egy másik helyiségbe. – mondta Seb majd  a következő pillanatban már nem láttunk semmit.
 Amikor mentünk egy ideje össze-vissza és csak kanyarogtunk jobbra-balra akkor..
- Mia, Becky figyeljetek! Most lépkedjetek nagyobbakat mert lépcsőzésbe kezdünk. – utasított minket Louis.
*****
- Megérkeztünk! És most kérlek még egy kicsit gyertek.. gyertek még egy kicsit oké elég álljatok meg itt és most fogjátok meg a mikrofont amit a kezetekbe nyomunk. – mondta Seb.
- Mire készültök?? – kérdeztem.
- Mi semmire csak ti.. – nevetett Louis.
- Mi csoda? – kérdezett vissza Becky.
- Na és most kezdjetek el énekelni.. bízzatok bennünk gyerünk! – mondta Seb.
- Rendben, és akármit énekelhetünk? – kérdeztem.
- Persze.. és mi lenne az? – kérdezte Seb.
- A fiúk kedvenc dalát szeretnénk énekelni a More Than Thist.
- Na had halluk! Zenét! – kiáltott Seb.
Majd ahogyan meghallottuk a számot mind a ketten ellazultunk és felszabadulva kezdtük el énekelni, mert imádjuk ezt a dalt énekelni. 
*****
Lement a szám és Seb rögtön megszólalt.:
- Vegyétek le a kötést a szemetekről! 
Azzal a lendülettel le is kaptuk, a fejünkről és egyszerűen tátva maradt a szánk.. ott állt vagy 100 ember.. mi meg nem bírtunk megszólalni és a következő pillanatban meg éles taps és fütyülés következett a közönség részéről.
- Na mit szóltok? Volt lámpalázatok? Mert semmi okotok, hogy izguljatok, mivel egyszerűen varázslatos a hangotok persze lenne mit csiszolni de akkor is... – mondta Seb.
- Köszönjük szépen mindenkinek, de így persze, hogy nem volt lámpalázunk hisz nem láttuk a tömeget. – mondtam.
- Most még igen, csak fejkötővel nincs lámpalázatok, de ahogyan rendszeresen felléptek úgy beleszoktok és már ez a tömeg rutinnak fog számítani. – nyugtatgatott minket Seb.
- Értitek már, hogy mire volt ez jó? – kérdeztek vissza a tömegből.
- Hát öö nagyjából.. – válaszoltunk vissza bizonytalanul.
- Akkor most elmondom pontosan. Szóval láthattátok most, hogy a közönség és mi mindannyian szeretünk titeket, meg ugye már elmondtam, hogy remek hangotok van.. és épp ezért semmi okotok a nem lenne a félelemre, lámpalázra. – mondta Seb.
- Igazad lehet! – mondtam miközben elmosolyodtam.
Majd nem vesztegettük tovább az időnket és már indultunk is vissza a szerződéshez.
*****
- Akkor mi legyen aláírjuk?? – kérdezte Becky.
- Igen, igen! – válaszolt Louis helyettem.
- Figyelj Becky.. nekem van egy kedvenc mondásom.. „Csak egyszer élünk..” gyerünk, vágjunk hát bele! – mondtam.
Aztán egyikünk sem szólt semmit, ha nem csak gyorsan aláfirkantottuk mind a ketten a lap alját…



81.rész. 

Állatorvos...(Becky szemszöge) 



Alárítuk a papírt, beszélgettünk még egy kicsit aztán elindultunk hazafelé. 
- Mia, nem kéne elvinni Mazsolát állatorvoshoz? Meg kéne tudni, hogy mennyi idő van még a kicsikig. - mondtam. 
- Jó ötlet, de merre van itt állatorvos? - kérdezte Mia. 
- Elvigyelek titeket? - kérdezte Louis. 
- Ha nem lenne gond. - válaszolt Mia.
- Dehogy is. Csak menjünk előtte haza, és majd kocsival. - modnta, aztán átkarolta a nyakamat. 
- Rendben van. - mondtam, és megcsókoltam. 
***********-
Otthon kicsit rendet raktunk, aztán összeszedtük a két kutyát, és beszálltunk a kocsiba. Fél óra utazás után elértünk egy házhoz, aminek az aljában volt az állatorvos. Bementünk, és elámultunk egy kicsit. Elég sokan voltak. Persze Louist lerohanták a rajnogók. Autógrammok, képek. Ez a sztárok élete. 
Miával mi leültünk, én pedig gondolkodni kezdtem. Aztán egyszer cska odajött hozzánk egy kislány, úgy 7 éves lehetett. 
- Sziasztok lányok. Kaphatok egy autógrammot. - kérdezte
Miával egymásra néztünk, aztán aláírtuk a lapot amit felénk nyújtott. 
- Ki a következő? - ordított ki az orvos. 
Mivel mindenki el volt Louissal foglalva, Miával úgy döntöttünk, hogy mi leszünk azok. Bementünk, és leszedtük a pórázt a kutyákról. 
- Jó napot. Azért jöttünk, mert a kutyánk több, mint valószínü, hogy terhes, és szeretnénk megtudni, hogy mennyi idő van még hátra. - kezdett bele Mia. 
- Máris megnézzük. - mondta - Melyikük az? 
- Ő az. - emelte fel Mia. - Ő itt Mazsola. 
- Aranyos. - modnta az orvos, aztán kivette Mia kezéből. 
Megnyomkodta a hasát, és bólogatni kezdett.
- Igen, terhes, méghozzá minimum 3 kis kölyök lesz. - modnta, aztán elvitte Mazsolát.
Bevitte egy szobába, és 5 perc múlva kijött onnan. 
- Csináltam egy röntgen felvételt. Mindjárt meglátjuk mekkorák a kicsik
Meglebegtette a papírt amit a kezébe tartott, aztán az ablak felé fordult, és nézegetni ekzdte a képet. 
- Hát, elég nagyok, valószínüleg, egy hét, és kijönnek onnan. 3-4 kiskutya várható. És valószínüleg egészségesek lesznek, itt nem látok semmi rendellenességet. Persze, születésük után  hozzák el őket ide, megkapják az oltásokat amik kellenek, és megvizsgáljuk őket. - mondta, aztán belerakta a bordítékba a képet. - Ezt pedig odaadom önöknek. 
- Köszönjük szépen, és akkor majd még jelenkezünk. Mennyivel tartozunk? - kérdezte Mia. 
- 10 euro. - mondta. 
Kifizettük az orvos, elköszöntünk, aztán kimentünk. 

- Louis, mehetünk? - kérdeztem tőle. 
- Persze. - modnta, és megfogta a kezemet. 
Kimentünk a kcosihoz, Louis pedig haza furikázott minket. 
Otthon megvacsoráztunk, aztán elmentünk aludni. 
*********
Az éjszaka közepén, a kutyák nyüszítésére ébredtünk Louissal. 
- Mi történt. - ültem fel az ágyon. 
- Nem tudom. - tápászkodott fel Louis is. 
- Te jó ég. - ugrottam ki az ágyból. - Mazsola szül ?!! 





82.rész

Egy érdekes és egy jó hír..(Mia szemszöge)

Reggel valami fura zajra felriadtam, és gyorsan Harryt is kiugrasztottam az ágyból.
- Ezt nem hiszem el! – fogtam a fejem miután leértünk a földszintre és láttuk, hogy Becky és Louis Mazsola mellett ültek és nyugtatgatták szegény állatot.
- Mia! De jó hogy itt vagy.. azt hiszem, a kicsik ki akarnak bújni. – mondta Louis ijedt ábrázattal.
Én meg se szód se beszéd nélkül odahajoltam Mazsolához és megpusziltam majd gyengéden átöleltem.
- Kiskutyám.. Légy erős kérlek, mert én félek, de neked nem szabad.. neked nem. – suttogtam Mazsola fülébe.
- Szerintem öltözzünk fel és vigyük be a dokihoz. – adta az ötletet Harry.
- Rendben, de akkor mindenki siessen! – mondtam.
- Mindenki kap 5 percet! Óra indul! – humorizált Louis.
Fénysebességgel felrohantam és pontosan 5 perc alatt én már indulásra készen álltam bezzeg a többiek.. ők vagy 5 perce később készültek el.
- Ilyenkor bezzeg tudsz sietni mi?! – csodálkozott Becky.
- Hát ilyenkor muszáj.. – mondtam elmosolyodva.
Majd már el is indultunk a szokásos felállás szerint Louis elől a volán mögött, Becky az anyós ülésen mi pedig Harryvel és Mazsolával hátul.
*****
- Megjöttünk! – kiáltott fel Harry.
- Gyorsan gyerünk, gyerünk! – folytattam.
Kipattantam a kocsiból aztán a karjaim közé vettem Mazsolát is és úgy siettünk befelé. 
- Doktor nő! Doktor nő! – kiabálta Becky.
- Itt vagyok! Kérem, ide jöjjenek! – szólt ki nekünk az egyik vizsgáló teremből.
- Jaaj, úgy meg vagyok ijedve, mert Mazsola nincs jól, nagyon fájhat neki valami mert reggel rettentően nyüszített. – kezdtem el mesélni a történteket miközben a doki elkezdte tapogatni Mazsola hasát.
- Ajaj.. nem vagyok benne biztos, de szerintem a kicsik lehet, hogy megsérültek mivel elég fura dolgokat tapogatok.. Szerintem nem szokványos vizslakölykök lesznek, arra készüljenek fel.. – mondta a doki.
- De ez végülis mit takar? – kérdezett vissza Becky
- Nem tudom így leírni, de gyorsan hívok egy kollégát és muszáj lesz valamit tenni, mert ez nem egy általános kora szülés lesz.. – mondta a doki.
A doktor nő elhagyta a termet nagyjából öt percre majd visszatért három kollégájával, akik műtéthez öltözve berontottak.
      -   Ki a gazda? – kérdezte az egyik orvos.
      -   Én lennék az. – álltam elő.
      -   Meg kell műtenünk Mazsolát, itt vannak a papírok amiket alá kell írnia, hogy minél előbb el kezdhessük a műtétet. – mondta a doki.
      -  Nincs más megoldás? – kérdeztem vissza.

      -  Ebben a helyzetben vagy a műtét ami szintén kockázatos vagy elpusztul az anyaállat a kicsikkel együtt. – mondta egy másik orvos.
Én nem reagáltam semmit ha nem aláírtam minden papírt és könnyezni kezdtem majd mielőtt elvitték volna Mazsolát megpusziltam és megöleltem.
*****

Már vagy másfél órája mehetett a műtét.. én meg csak idegesen szorongattam Harry kezét.
- Szeretlek Mia! Életem! Nem lesz semmi gond ne izgulj! – nyugtatgatott Harry.
- Igen húgocskám nem lesz semmi gond, csak nyugodj meg. – folytatta Becky.
- Szeretlek titeket! – mondtam majd csoportos ölelést csináltunk és akkor elénk állt a doktor nő..
- Van egy jó és egy elég érdekes hírem is. – mosolygott a doki.
- És mi lenne az? Először a jó hírrel kezdje, kérem! – lelkesedtem.
- A kicsik és Mazsola teljesen egészségesek és jól vannak. Az érdekes hírem pedig a következő..  kövessenek.
A doki bevezetett minket Mazsolához és az ő négy gyönyörű kölykéhez.
      -   Látják ezt? – kérdezte a doki.
      -   Mit kéne látnunk? – kérdezett vissza Louis.
      -   A kicsik apja egy Husky lehetett… 



83.rész.

Mostanában minden jól összejön...(Becky szemszöge)


- Stip-stop, enyém az, amelyik leginkább hasonlít az apjára. - pattogtam. 
Körbeálltuk Mazsolát, aki még mindig altatásban volt. Mellette pedig a kicsik feküdtek. 
- Ő az enyém ! -mutattam rá egy picire, aki úgy nézett ki mint egy Husky. 
- Meg szabad őket fogni. - modnta az orvos, egy elégedett mosollyal az arcán. 
Mindannyian kiszemeltünk egyet, és a kezünkbe vettük őket. 
5 perc dögönyözés után, az orvos kiparancsolt minket a szobából, és magyarázni kezdett.
- Egy napot még bent tartanánk a kutyáját, és a kicsinyeit, csak a biztonság kedvéért, de holnaptól, önöké mind az 5 drága állatka. - mndta.
- Rendben van, akkor holnap jövünk értük. - mondta Harry. 
Elköszöntünk, és visszamentünk a kocsihoz. Beültünk, a szokásos pozícióba, aztán hazakocsikáztunk.
Otthon, leültünk ebédelni, aztán felmentünk a szománkba, egy kis csendes pihenőbe. 
Louissal, mi befeküdtünk az ágyba, és bámultuk a plafont. 
- Mostanában, minden összejön, ez kezd egy kicsit gyanús lenni. - nevetett Louis. 
- Holnaptól újra visszaté a pezsgés az életünkbe. - mondtam. - Zayn örülni fog a kiskutyáknak. - fordultam Lou felé. 
- Hát, az egyszer biztos. 
BEszélgettünk még pár percet, aztán felkeltünk az ágyból, és lementünk a nappaliba. 
- Elvisszük sétálni Stellát? - kérdeztem Louistól. 
- Persze, menjünk. - modnta, és leszedte a fogasról a pórázt. 
- Minek az? - nevettem. 
- Csak a biztonság kedvéért, tudod, nem szeretnénk még egy 'balesetet' . - kezdett el poénkodni. - Utoljára kiskutyák lettek, a figyelmetlenségből. 
- Jól van, akkor hozzad, de induljunk már. - toltam ki az ajtón. 
Nagy nehezen elindultunk, Stella pedig egyből előre szaladt. 
*******
Estefelé, olyan 9 óra körül értünk haza. Körbe jártuk az egész környéket. Megmutattam minden kis zugot Louisnak. 
- Na, csinálunk még valamit ma? - kérdeztem Louit.
- Hát, ha rajtam múlik. - nevetett. 
- Mi múlik rajtad? - jött le az emeletről Harry, mögötte pedig Mia.
- Áhh, semmi, cska az hogy mit csináljunk ma este. - kacsintott. 
- Csak semmi perverz gondolat. - szóltam közbe. 
Mindenki nevetni kezdett, aztán leültünk a kanapéra. Hosszas tanakodás után, úgy döntöttünk, elmegyünk aludni. 
******
Másnap reggel, 10 óra körül felkeltünk, megreggeliztünk, összepakoltunk, és elindultunk az állatorvoshoz. Ott összeszedtük a kicsiket, és Mazsolát, kifizettük a dolgokat, és egyenesen a faház felé vettük az irányt. egy bő óra alatt oda is értünk, és amint kinyottuk az ajtót, a nagy tömeggel találkoztunk szembe. 
- Hát, ti sem lettetek kevesebben. - nevetett Mia. 
Niall, Selena, Liam, Danielle, Zayn, Lizzy. Még midnig nem tudtam felfogni, hogy férünk el ekkora házban, ennyien. De, akik tudnak, azok tudnak. 
- Mit vártál? - jött oda Zayn és ölelgetett meg mindenkit. 
- Hoztunk neked egy kis meglepetést. - fogtam a kezemben egy 'kosarat', egy takaróval letakarva, amiben voltak a kiskutyák. 
- Na és mi lenne az? - kiváncsiskodott. 
- Úgyis, anynira szereted az állatokat, és szeretsz játszani a kutyákkal, gondoltuk, szerzünk neked pár játszótársat. - nyújtottma felé a 'kosarat', miközben levettem róla a takarót. 
Zayn szeme elkerekedett, és kikapta a ekzemből őket. 
- Jujj de aranyosak. - örvendett. 
- De ő az enyém, őt nem adom. - vettme ki belőle az én drága Huskymat. 
- És honnan vannak? 
- Hát, tudod, Mazsola vemhes volt, mint kiderült. - modnta Harry. 
- Az apa pedig egy Husky volt. - folytatta Louis. 
- Fiúk, lányok, mi lenne ha lepakolnánk? - toltam odébb őket. 
- Okos ötlet. - modnta Mia, és követett engem. 
Felmentünk az embeletre, ott pedig mindenki bepakolt a régi szobájába. 
- Jó végre 'itthon' lenni. - sóhajtottam. 
- De itt sem leszünk nagyon sokáig. - szólt közbe Danielle. 
- Ezt hogy érted? - kaptam fela fejemet. 
- Hát, a fiúk nem mondták? Augusztus 5-én indulnak Európai turnéra.....


84.rész

Ebből sem lett pakolás..(Mia szemszöge)

Ahogy kipakoltam rögtön rohantam is le Mazsolához és a kicsikhez.
- Mia! Te tudtad, hogy Augusztus 3- án indulunk a fiúkkal európai turnéra? – kérdezősködött Becky.
- Hogy mi? Mi csoda? Tényleg? Ez igaz? – csodálkoztam.
- Igen ez igaz.. és ezért is mondta Danielle azt, hogy: „itt se maradunk sokáig”. – mondta Liam.
Én nem szóltam egy szót sem ha nem rögtön Harry nyakába ugrottam és megcsókoltam. Majd utána leheveredtem Mazsola mellé.
- Melyik a tiéd? – kérdeztem Beckytől.
- Ő az itt! – mutatott rá arra a kicsire akinél mutatkoztak meg legjobban az „apai vonalak”.
- Életem! Szerintem kezdj el azon gondolkodni, hogy mit hozol a turnéra, mert már július 28 - a van! – mondta Harry.
- Nyugi.. még van 7 napom ezzel együtt.. megoldom. – mondtam.
- Hugica… szerintem ne bízd el ilyen könnyen magad.. már elég jól ismerünk. – nevetett Becky.
- Na megállj! – kiáltottam majd rávetettem magam Beckyre.
Nem is kellett több ezek után a fiúk is becsatlakoztak. 
- Okéé nekem ennyi elég volt.. haza megyek és kezdek pakolni. – mondtam majd kimásztam a nagy birkózásból.
- Nem mész te sehova! – ordította Louis és egyből vissza is húzott.
Most változtattunk még pedig azon, hogy nem birkóztunk ha nem halálra csikiztük egymást, de legfőképp én voltam a célpont mivel mindenki tudta, hogy én vagyok a legcsikisebb. Egy olyan 10 perccel később végre mindenki kifáradt és akkor elindulhattam haza. Amikor már kinn voltam a házon kívül Harry mögém lopakodott és megfogta a kezem.
- Menjünk kocsival. – adta az ötletet.
- Rendben Életem! – egyeztem bele.
Beszálltunk a kocsiba és mielőtt Harry beindította volna a motort egy hatalmas puffanásra lettünk figyelmesek. Gyorsan beszaladtunk mind a ketten a házba és láttuk, hogy Lizzy a földön fekszik a lépcsők előtt. Zayn rögtön odafutott hozzá és az ölébe vette majd megcsókolta.
- Mi történt?! – kérdeztem ijedten.
- Megcsúsztam a 7. lépcsőfokon és leestem. – mondta Lizzy miközben az oldalát fogta.
- Ezt meg kéne mutatni orvosnak. – vágott közbe Niall.
- Igaza van. – értett egyet Zayn.
- Fel tudsz állni? – kérdezte Selena.
Lizzy megpróbált felállni, de aztán visszaesett Zayn karjaiba. Ő pedig rögtön fel is kapta és kiment vele a kocsihoz, utánuk pedig indultak a többiek is.
- Várjatok! – kiáltottam. 
- Mire? – kérdezett vissza Zayn.
- Kíváncsi vagyok, hogy min csúszott meg Lizzy. – mondtam majd felsétáltam a 7. lépcsőfokig és nézegettem azt a tócsát és végül beugrott.. Mazsola.. 
- Na találtál valamit? – kérdezte Becky.
- Igen, Mazsola bepisilt.. mert  egésznap csak eteti a kicsiket és nem volt kinn.. ez az én hibám.. úgy sajnálom.. – mondtam mi közben épp az ajtót zártam be.
- Ez nem a te hibád.. ha nem mindenkié.. mivel mindenki el volt foglalva a kicsikkel meg a turnéval, meg azzal is hogy, pakolni és készülődni kell.. – nyugtatgatott Zayn.
Én szó nélkül beültem Harry kocsijába és már indultunk is a korház felé…

85.rész.

Pakolás(becky szemszöge)

Mia, Harry, Zayn, Lizzy elmentek a kórházba, mi pedig nekiálltunk keresni, hátha van még valahol tócsa. Körbejártuk az egész házat, de sehol semmi nem volt.  
- El kéne vinni  a két nagy kutyát sétálni. - modntam Louisnak. 
- Igen, de mi lesz addig a kicsikkel? - kérdezett vissza
- Ellesznek, na gyere! - mondta, és az ajtó felé kezdtem húzni. 
Felemeltem a kutyák pórázát, mire mindketten lerohantak. Kinyitottam az ajtót, és egyből ki is rohantak rajta. Körbeszaglásztak, aztán elvégezték a dolgukat. 
- Na Lou jössz? - álltam előttte. 
- Hááát....jólvan, megyek. - modnta, és megfogta a kezemet. 
Sétálgattunk egy 20 percet, aztán haza felé vettük az irányt. 
- Na és, várjátok már a turnét? - törtem meg a csendet. 
- Hát, várjuk nagyon, de hiányozni fog ez a nyugi, meg a paparazzi nélküli sétálgatás, együttlét, hülyéskedés, és a többi.. - kezdett el magyarázni. 
- Értem. - modntam - Amugy, majd ma le kéne menni hozzánk a házba, és összepakolni a cuccainkat. 
- Majd, ha haza értünk, akkor össze szedem a kocsit, és leviszlek téged. - modnta, és megcsókolt. 
- Köszönöm. - modntam, és megöleltem. 
*******
Egy óra múlva, már lenn voltunk a régi jó kis házikónkban, én pedig felszaladtam , és összepakoltam Mia, és az én cuccomat.
Fél óra múlva, 3 bőrönddel a kezemben mentem le Louishoz. 
- Te neked honnan van ennyi cuccod?! 
- Ez nem cska az enyém, ez Miáé is. Vagyis, ebből kettő az övé. - nevettem. 
- Hát de hallod, Daniellenek nincs ennyi cucca, pedig ő modell, és vinnie kell az egész ruhatárát mindenhova. - mondta, aztán odasétált hozzám.
- Még fenn nálatok is van egy-egy bőröndünk. -folytattam. 
- Te jó ég. - nevetett, aztán megcsókolt. 
- Na de menni kéne, mert Lizzyvel meg kéne tudni mi történt. - kezdtem el 'pattogni' 
Louis megfogott 2 bőröndöt, és elindult a kocsi felé. Én bezártam a házat, aztán beültem én Louis mellé. 
*****
Mikor haza értünk, és benyitottunk, senki nem volt otthon. 
- Hahóóó, valakii??!! - ordítottam. 

- Sehol senki. Biztos, ööö, biztos elmentek vásárolni. - vetette fel az ötletet Lou. 
- A kutyák sincsenek itt, még a kicsik sem. - Kerekedett el a szemem. 
Louis szó nélkül felszaladt a lépcsőn, és körbenézett a szobákban.
- A cuccok szét vannak dobálva Harryéknél, Nialléknél pedig..- akadt el a szaga ordítás közben. 
Felszaladtam a szobába, és ijesztő látvány fogadott. Vérfoltok a szőnyegen, és az ágyon. Egy kés a földre dobva.
- Itt mi történt? - estem térdre. - és hol vannak a többiek? 
- Nem tudom, de azt hiszem, hogy a turné lefújva. 
- Ohh istenem, ne törődj azzal a turnéval - kezdtem el sírni. - Mi történt itt?! Mi lett Niallel? És a többiek? - siránkoztam. 
- Nyugodj meg. Jól vannak. - jelent meg mögöttünk Selena. - Vagyis, a nagyrészük.  - terült el az arcán, egy önelégült mosoly. 
- Selena. Te tetted?! Mit csináltál velük?! És, mi az hogy a nagyrészük?! - álltam fel, és mentem felé dühösen. 
- Ácsi, ácsi kisilány, azthiszem jobban jársz, hogyha nyugton maradsz. - nevetett. 
- Még mit nem. - modntam, és 'nekiugrottam'. - Mit csináltál velük?
Abban a pillanatban megjelent mögötte 4 kigyúrt állat. 
- Én megmondtam. - kacagott, aztán csettintett egyet, mire a 4 csávó megragadott minket, és lehurcoltak egy kocsiba....

86.rész

A egy nő aki bosszúból cselekszik.. (Mia szemszöge)

Beértünk a korházba Zayn Lizzyt a karjaiban vitte. Benn én rögtön leszólítottam a legközelebbi orvost.
- Kedves doktor úr! A barátnőm leesett a lépcsőn és nagyon fáj az oldala.. – kezdtem el mesélni.
- Jöjjenek csak be a rendelőmbe. – mutatott rá a doki egy ajtóra.
Bementünk Zayn lefektette Lizzyt az ágyra majd az orvos kitessékelt minket és egy 20 percen belül kijöttek mind a ketten Lizzy a dokira támaszkodva de a lábán sétálva.
- Nincs ok az aggodalomra Lizzynek nincs komolyabb baja csak nagyon beütötte a bordáit és persze meg is ijedt.. szóval csak ezek az érzések miatt nem tudott felállni. Olykor - olykor  kisebb sokk is kiválthatja ezt, de mint már azt mondtam nincs ok az aggodalomra most pedig nyugodtan hazavihetik. – mondta az orvos.
Mi meg hát vidáman hazamentünk és Lizzy már a végére teljesen felélénkült.
- Megjöttünk! – ordította Zayn miközben berontott az ajtón. 
Benn pedig nem találtuk Niallt, Selenát, Daniellet sőt Liam sem volt sehol. De ami még ennél is furább volt, hogy nem volt ott semelyik kutyánk se. Mi gyorsan felszaladtunk az emeletre és csak Selenával találtuk szembe magunkat.
- Ohhh… Selena de jó, hogy épségben látlak. - mentem oda hozzá és öleltem át.
Ő nem szólt semmit és ez fura is volt nekem, de ezt a gondolatomat egy éles fájdalom szakította félbe. Annyira fájt az oldalam, hogy odakaptam majd egyszer csak Harry ordított és mind ha sírva rohant volna oda hozzám. Selena meg csak nevetett én meg ahogyan elvettem a kezem azt láttam, hogy minden csupa vér. Én azon nyomban Harry karjaiba estem majd minden elsötétült..
*****
Majd nyitogatni kezdtem a szemem és egy idegen házban találtam magam, de persze még mindig nem tudtam rendesen odafigyelni semmire, mert még mindig rettentően fájt az oldalam. Láttam, hogy már nem annyira vérzik, és egyszer csak azt veszem észre, hogy amivel be vagyok kötözve az Zayn pólója.
- Na hogy érzed magad te kis átok fajzat? – nevetett gúnyosan egy női hang.
Majd egyszer csak előlépett mögülem Selena.
- Te tetted ezt velem? – kérdeztem.
- Igen én.. És tudod miért tettem.? Jah.. és ne izgulj, a többieknek is tervezek dolgokat.. – mondta Selena.
- Hozzájuk ne érj! Ne merd őket bántani… - lettem egyből ideges.
- Oooo csak nem dühbe gurultál? Jaajjj a kis Miácska.. Milyen érzés elveszíteni azokat akiket a legjobban szeretsz? – fenyegetőzött Selena.
- Mi az, hogy elveszíteni? – kérdeztem vissza.

- Jaaj ne izgulj, te hamarosan elvérzel és nem lesz aki segítsen.. nem tudod, mióta várok erre a pillanatra.. És figyelj, most elmesélek neked mindent.. Azért pont te vagy a fő célpont, mert nekem volt egy húgom... Aki kb egy hete öngyilkos lett.. És még pedig azért mert megtudta, hogy Harrynek menyasszonya van, azt tudnod kell, hogy számára Harry jelentett mindent. És ő el is jött volna a turné egyik helyszínére, a koncertre, hogy bemutathassam Harrynek, de amikor az egyik reggeli műsorban te szépen bejelentetted az eljegyzéseteket Harryvel akkor fogta magát és leugrott a 10. emeletről. A húgom aki nekem mindennél fontosabb.. és elvesztettem miattad ezt soha nem bocsátom meg.. – dadogta el Selena a történetet.
- Hééé főnök megjött a helyszínre az utolsó két példány. – nyitott be a szobába az egyik kigyúrt férfi. 
- Máris megyek. – mondta Selena.
- Neee! Becky és Louis! – kaptam fel a fejem.
- Igen ők, de ne izgulj soha többet nem látod majd őket! – nevetett Selena.
- Kérlek ők nem ártottak semmit csak én.. engem kell megölnöd nem őket! És Selena én ezt nem tudtam.. már mint a húgodról nem tudtam ezt az egészet, sőt azt sem tudtam, hogy van egy húgod.. én.. én nagyon sajnálom..
- Szemet szemért.. Fogat fogért.. Te elvetted a húgomat én elveszem a nővéredet. – mondta majd kisétált az ajtón.
Ahogy hallottam a kocsi motorjának hangját rögtön megpróbáltam szabadulni a bilincstől.. de valahogyan nem ment, mert már alig volt erőm mivel annyira fájt az oldalam. Alattam vértócsa állt és aztán hirtelen beugrott. Vér?? Undorító.. de akkor könnyen kicsusszan a kezem a bilincsek közül. így is történt majd gyorsan kimentem a szobából, és nagy meglepetésemre a szoba épp oda nyílt ahol Harryék voltak.
- Életem hát te élsz? – kérdezte Harry miközben csak úgy potyogtak a könnyi.
- De még is hogyan szabadultál meg ezektől a bilincsektől? – kérdezte Danielle.
- Vér.. – csak ennyit mondtam majd kiszabadítottam mindegyikőjüket, de addigra már annyi vért vesztettem, hogy ismét elájultam és minden elsötétült.
*****
Egyszer csak felébredtem, és egy korterembe találtam magam mozdulni sem bírtam valószínűleg azért mert infúzióra és lélegeztető gépekre voltam kapcsolva... Egy kicsit oldalra bírtam fordítani a fejem és megláttam Louist. Nem értettem, hogy mi történhetett, hogy nem Becky lett az újabb áldozat, hiszen azt mondta Selena. Louisnak nem az oldala volt jól átkötözve, ha nem egy kicsivel feljebb. Nagyon megijedtem, mert talán őt a szívénél szúrhatta meg Selena. Majd egyszer csak valamilyen nő jött be maszkba és talpig beöltözve. Becky volt az.. Leült egy székre közénk Louissal és sírni kezdett majd elkezdte mesélni nekünk, hogyan menekültünk meg…


87.rész. 


Megint minden rosszra fordult...(Bekcy szemszöge) 


Csak ültünk a szobában, csöndben, amikor emgjelent Liam. 
- Liam?! Hát te? Hogy kerülsz ide? - kérdezte Louis boldogan
- Hát, majd elmesélem, erre most nincs időnk. Kikötözlek titeket, aztán megyek is vissza. - modnta, és eloldozta a kötelet, amivel ki voltunk kötözve, aztán kirohant az ajtón. Egyből követtük őt, és kifutottunk mi is. 
- Louis, merre? - kérdeztem, aztán abban a pillanatban megjelent mögöttem Selena. 
- Csak nem akartok elszökni? - jelent meg mögötte 2 szolga. 
- Selena, ha legalább elmondanád, hogy miért haragszol ránk. - mondtam, és közelebb mentem. - Csak, mondd el, és akkor meg oldhatnánk a problémát. - modntam, aztán már csak 2 méter választott el engem tőle.
- Becky, ha te tudnád, de sajnos nincs időm elmagyarázni, maradj annyiban, hogy bűnhődnöd kell. - mondta, és éppen belém akart szúrni egy kést, amikor Louis elém ugrott. Kikerekedett a szeme, aztán térdre esett. 
- Becky, szeretlek. - modnta, aztán ájultan esett a földre. 
- Louis, Louis. - puszilgattma az arcát. - Ne hagyj itt, könyörgöm. 
- Ő már nem fog tovább élni. És te is erre a sorsra jutsz. - mondta Selena. 
Hirtelen dejavu érzés fogott el. És bevillant. Az álmom. Amiben Louis halott volt. Hirtelen a szívem szúrni kezdett, majd Selena közeledni kezdett felém. 
- Készen állsz a halálra? Legalább össztalálkozhatsz a drágáddal, jah és persze a hugoddal. - nevetett. 
- Mivan?! - emeltem fel a fejemet, amikor emgláttam Selena háta mögött Liamet.
Liam kezében egy nagy darab fa volt. 
- Selena, jóéjt. - mondta Liam, és telibe vágta a tuskóval.
Selena ájultan összeesett, én pedig visszamentem Louishoz. 
- Életem, drágaságom, ne hagyj itt. Louis! Gyerünk, bírd ki. - csókolgattam, de semmit nem hatott. Aztán megjelent Zayn, kezében Miával. 
- Vigyük ki őket, aztán hívjunk mentőt. - modnta, aztán kiszalad Miával a karjaiban. 
Liam felkapta Louist, és Zayn után futott. 

Amint elmentek, én sírógörcsöt kaptam. A két legfontosabb ember az életemben, a halál szélén áll. Összekuporodtam a padlón, és a térdemre hajtva a fejemet, sírtam és csak sírtam. 
- Nem fog sokáig fájni. - mondta egy női hang, aztán egy szúrást éreztem az oldalamon. 
Hirtelen odakaptam a kezemet, és láttam hogy csurog belőlem a vér. Kezdett minden elhomályosodni, aztán lecsukódtak a szemeim, és se kép, se hang. 
******
Egyszer csak, egy fehér szobában ébredtem fel. Körbenéztem, és megláttam magam melett Niallt.
- Szia. - köszöntem. 
- Becky. Szia. - kepta fel a fejét. 
- Niall. Nagyon kivagy? - kérdeztem egyből. 
- Hát eléggé. A barátnőmről kiderült, hogy egy gyilkos, és végig hazudott nekem. Eléggé rosszul esett. - modnta, aztán könnyek gyültek a szemébe. 
- Sajnálom, tényleg. - mondtam, és megsimogattam a karját. 
- És nem elég, hogy átvágott, még 3 jó barátomat is kórházba jutatta. - modnta, aztán kitörtek belőle a könnyek. - Egyszerűen, nem tudom elhinni. 
- Tényleg! Hogy van Mia és Louis?? 
- Hát, az intenzíven vannka, mind a ketten. Válságos az állapotuk. Te még egész jól megúsztad. - mondta, aztán lehajtotta a fejét. 
- Meg kell őket látogatnom. Most. - modntam, aztán leszedtem magamról a kábeleket, és felálltam. 
Egyenesen az intenzív felé vettem az irányt. Niall akárhogy is akart megállítani, persze nm sikerült neki. Egy céltudatos nő, mindig eléri amit akar. 
Mielőtt bementem volna a szobájukba, felöltöztem talpig maskarába. 
Bent leültem a két ágy közé, és sírni kezdtem. 
- Nem hiszem el, hogy ez történt. - gondoltam magamban. 
- Becky! - szólt oda hozzám Mia. 
- Mia, hát te ébren vagy? minden oké? 
- Persze, jól vagyok, de mi is történt? - kérdezte. 
- Hát..- modntam, aztán elmeséltem neki mindent, ami azon a napon történt....





88.rész

Apró kicsi részletek, és összeáll a kép…(Mia szemszöge)

- Ez borzasztó.. Tényleg ez történt? – kérdeztem vissza mi után Becky elmondott mindent.
- Igen az.. és sajnos minden így történt.. – mondta Becky.
Majd egy váratlan fordulat következett.. Louis felébredt..
- Louis.. Szerelmem.. – ugrott oda hozzá Becky.
- Becky!? Hisz te élsz? Mindenki jól van? Várj mi ez a kötés? – mutatott rá Becky oldalára.
- Miután téged és Miát behoztak a korházba én még egy 5 percet ott maradtam mert elfogott a sírás és akkor Selenának még egy szúrásra volt ereje miután Liam leütötte. – mondta Becky.
- Mi?? Mia?? És Becky te jól vagy? Miért nem vagy ágyban?? – ijedezett Louis.
- Szia Louis! – szólaltam én is meg.
- Én igen jól vagyok mondom, hogy csak egy kis szúrást kaptam.. nem kell nekem feküdni – válaszolt Becky az előző kérdésekre. -  De inkább magad miatt aggódj.. – mondta.
- Meg Miáért és érted! – mosolyodott el Louis innen persze már láttuk, hogy jobban van.
- A többiek!! Látni akarom őket! Becky kérlek szólj nekik.. – mondtam majd már Becky ment is megkeresni őket.
Egy 5 perc múlva az egész csapat talpig maskarába.. persze mindannyian egyszerre akartak bejönni, de az orvos csak 2 embert engedett be hozzánk..
- Sziasztok! – rontott be elsőként Harry, majd először odament Louishoz és finoman átölelte aztán meg jött hozzám.. e-közben Niall is bejött és odasétált Louishoz.

- Harry semmi bajod? – kérdeztem.
- Nekem semmi bajom.. de neked Louisnak és Beckynek annál inkább.. – hajtotta le a fejét.. majd én már csak annyit láttam, hogy könnycseppek hullottak az ágyra..
- Életem.. kérlek, ne pityeregj.. mert hidd el minden jobbra fordul.. – nyugtatgattam majd megfogtam a kezét.
- Tudom.. de van még valami.. de azt nem szabad elmondanom, mert azzal felzaklatnálak téged, és bajban lennénk.. – mondta Harry miközben egy puszit nyomott a homlokomra.
- Mi csoda? – kapta fel erre a fejét Louis.
- Semmi..semmi.... – mondta Harry miközben odament Louis ágyához.
Mint valami helycsere.. Niall meg rögtön odajött hozzám..
- Hogy vagy kicsi ikrem? – kérdezte majd megölelt.
- Ezt inkább én kérdezhetném tőled.. De ne izgulj ahogyan kikerültünk innen akkor végre elmehetünk a turnéra.. igaz kicsit késve, de ez fontos.. – mondtam.
- Mia.. az a helyzet, hogy nem lehet..  – hajtotta le a fejét Niall.
- Miért? – Te jó ég… Harry!! – kiáltottam neki.
- Mi az Életem? – kérdezte.
- Hol vannak a kutyák..? – kérdeztem.
- Nyugodj meg őket már átvittük hozzátok.. mind megvan és még egy szőrszáluk sem görbült.. – mondta Harry.
- Akkor oké.. – nyugodtam meg....  - Na de visszatérve az előző dologhoz.. Mit hallgattok el előlem?.. Harry mi az hogy van még valami? Miért ne mehetnénk turnéra? – értetlenkedtem. – Louis akkor legalább te áruld el tudom, hogy neked elmondta Harry.. – kérleltem.
Harry nagyon aggódik miattam mert tudja, hogy ha olyanról van szó akkor én nehezen dolgoznám fel a dolgokat.. – gondoltam magamban..
- Mia! Veszélyben vagyunk.. Még nem mehetünk turnéra.. Selena még szabadlábon van.. – mondta Louis.
- Tessék? Ne.. könyörgöm.. de hát Becky azt mondta, hogy Liam leütötte utána meg kihívtátok a rendőröket..
- Igen.. Ez így történt csak hát Életem az a helyzet, hogy Beckyt Selena leszúrta és neki kiesett az a pici időszak.. és igen mielőtt még megkérdeznéd a rendőrök hozták be Beckyt.. és valószínűleg ezért tudott meglépni.. – mondta Harry.
- És rajtam kívül ezt már mindenki tudja? – kérdeztem könnyes szemekkel.
- Mostanáig én sem tudtam.. de ha ez vígasztal, akkor szinte egyszerre tudtuk meg.. – mosolygott rám Louis.
Én meg sem tudtam szólalni.. hogy vajon azért mert már elmúlt az érzéstelenítők hatása és nagyon fájt mindenem, vagy azért mert egyszerűen nem bírom felfogni ezt az egészet.. Nagyon remélem, hogy ez az egész csak egy álom… 



89.rész. 

Végre vége....(becky szemszöge)


Másnap reggel telefon csörgésre ébredtem. 
- Háló??! - szóltam bele. 
- Jó reggelt! Becky Blacksmithtel beszélek? - szólt bele egy férfi.
- Igen én vagyok. 
- Csak azért hívtam, ogy megmondjam, megtaláltuk Selena Rothyt.
- Tessék??!! Ez komoly?? - pattantak ki a szemeim. 

- Igen. A bíróságig, őrizetbe vettük. Ha bármi probléma van, szóljon, de msot le kell rakjam. Viszlát. - modnta, és már ki is nyomta a telfont. 
Én boldogan felpattantma az ágyről, és átszaladtam Miáékhoz, akik azóta átkerültek, egy átlagos kórterembe. 
- Képzeljétek. A rendőrök megtalálták Selenát, tehát, mehetünk turnéra. - ordítottam. 
- Ez komoly? - kérdezett vissza Louis. 
- Igen, teljesen, most hívott egy rendőr. - mondtam, aztán már elő is kaptam a telefonom, hogy felhívjak valakit. 
Elsőnek Liam teló számát találtam meg, ezért megcsörgettem őt. Elmeséltem neki is a dolgot, aztán visszamentem az én kórtermembe. 
- Szia Becky, képzeld, beszéltem az orvossal, és azt modnta, hogy te akár ma hazamehetsz. - jött be Louis a szobámba. - Miával mi csak holnap, vagy holnap után. 
- Na az jó hír. Akkor én össze is pakolok. - mondtam, aztán bedobáltam egy szatyorba a cuccaimat. 
Louis eközben a hátam mögé settenkedett, és hátulról átölelt. 
- Alig várom már, hogy hazaérjünk, és augusztus 8.-án indulunk is turnéra. - mondta, aztán megpuszilta a nyakamat. 
Megfordultam, aztán megcsókoltam. 
- Én is.  
A meghitt pillanatot az orvos szakította félbe. 
- Elnézést, hogy megzavartam önöket, de ahhoz hogy eltávozzon, ezt itt alá kel lírnia. - mondta, és a kezembe nyomott egy papírt, meg egy tollat. 
Gyorsan elintéztem mindent, aztán már a zárójelentéssel a kezemben, indultam haza. Mikor kiléptem a kórház ajtaján, megláttam Niallt. 
- Na, jössz haza? - modnta, aztán odajött hozzám, és szorosan átölelt. 
- Persze. Minnél előbb. - modntam, aztán láttam, hogy niall kutat a zsebében. - Mire készülsz? 
- Hát, gondoltam nem akarunk hazáig gyalogolni. - nevetett, aztán elővett egy kocsikulcsot a zsebéből. 
- Niall, te tudsz vezetni??! 
- Hát, amíg ti elvoltatok 4en, addig én emgtanultam vezetni, sé emgkaptam a jogsimat. - nevetett. 
- Hát, akkor mire várunk. induljunk haza. - modntam,, majd Niall elvezetett egy nagy fekete-kék telepjáróhoz. - Ez a te kocsid??! 
- Igen. - dicsekedett. 
- Hát, ez...ez..gyönyörű. - kerekedtek el a szemeim. 
- Köszönöm. - modnta. - Na de szálljál be. 
Én parancsnak megfelelően beültem hátra, aztán már élveztem is az utazást a csodakocsiban.....

90.rész

Már csak mi maradtunk itt..(Mia szemszöge)

Becky elment..  Már csak Louis és én maradunk még 2 napot.. Aztán végre indulhatunk is haza majd a turnéra…
- Itt vagyok! – kiáltott be Louis az ajtón.
- Igen látom. – nevettem.
- Becky hazament Niallel, jah és Niall megkapta a jogsiját. – mondta Louis.
- Jaaj hisz ez nagyon jó hír, egyel több sofőr. – mondtam.
- Mia!! – kiáltott majd odajött hozzám átkarolta a nyakam és nyomott egy „barackot” a fejemre.
- Louis Louis! Naaa! – mondtam miközben próbáltam ellenkezni.
Erre a nagy ricsajra bejött a doki.
- Maguk meg mit csinálnak? – vont kérdőre minket.
- Hát megszívatom a húgomat. – mondta lelkesen Louis.
- Azt hittem, hogy ön, Becky húga. – mutatott rám a doki.
- Most jól figyeljen.. valójában igen úgy van, de mi tízen.. a banda összes tagja és Lizzy, Mia, Becky na meg Danielle már egy család vagyunk.. – tisztázott mindent Louis.
- Áhháá értem… De jó hírem van.. Már mindenki láthatja, hogy már teljesen jól vannak, na.. és ugye ma van augusztus 4 – e és én egy 2 nappal előre hozom a zárójelentést.. azaz még ma hazamehetnek. – mondta a doki.
- Igeeen!! – kiáltottam majd Louissal megöleltük egymást.
- Köszönjük.. – mondta Louis.
- Ne nekem köszönjék.. hamar felépültek ez nagyon ritka. Kezdhetnek pakolni.. én egy 15 perc múlva jövök a jelentéssekkel. – mondta a doki.
- Rendben van. – válaszoltam majd már rögtön mind a ketten elkezdtünk pakolászni és felöltözködni.
- Mia!.. ott van még egy zoknid! – mutatott oda a sarokba Louis.
- Jaja tényleg máris összeszedem.. köszi. – mondtam.

- Hogy tudsz te ilyet hordani?!.. nem értelek. – vágott komoly ábrázatot Louis.
- Hehe.. am meg ott van Kevin a párnádon, ne hogy itt hagyd! – mondtam nevetve.
- Jaaj de jó, hogy szóltál.. – mondta Louis majd puszilgatni kezdte a kis galambját.
- Louis! Akkor már 6 – án elindulhatunk a turnéra.. – mondtam miközben odamentem hozzá és megcsipkedtem az arcát.
- Tényleg!! De akkor ha mindent elintéztünk indulás haza!! Na de még valami.. ez mire volt jó?? – kérdezte Louis miközben a piros arcát fogta.
- Visszakaptad.. már csak a  „barackozásért”is de visszakaptad. – mondtam majd nyelvet nyújtottam.
Ebben a pillanatban Louis elkezdett felém rohanni és azt kiabálta: 
- Na megállj! Gyere csak ide! 
- Nem, nem Louis maradj veszteg és ne kergess a korterembe! – mondtam szinte fuldokolva a nevetéstől.
- Itt meg mi folyik?? – vont kérdőre minket a doki.
- Semmi, semmi. – válaszoltuk egyszerre Louissal.
- Na gyorsan írjanak alá mindent és aztán ne is lássam magukat. – nevetett a doki.
- Igenis. – mondta Louis.
Azzal mind a ketten egy olyan 5 perc alatt elintéztünk mindent amikor beállított Harry és Becky.
- Sziasztok! – kiáltoztunk Louissal.
- Ti meg mit csináltok? Mi csak jöttünk látogatni. – értetlenkedett Becky.
- Hazaengednek előbb! – mondta Louis majd odarohant hozzá és megcsókolta.
- Szeretlek.. Életem hiányoztál! – mondta nekem Harry majd megcsókolt.
- És a jó hír az, hogy már 6 – án elindulhatunk turnézni!! – közöltem a hírt.
- Ez most komoly!? – kérdeztek vissza Beckyék.
- Igen teljesen! Mondtuk Louissal majd már rohantunk is a kocsi felé…






91.rész. 

Első állomás, Dublin! (Becky szemszöge) 


*2 nappal később* 

- Na, már csak egy óra, és 4 hónapig nem látjuk ezt a házat. - ábrándozott Louis, miközben körbejárta a szobát. 
- Hát, igen. Hiányozni fog, de megéri. - modntam, aztán ledőltem az ágyra. 
- Annyit fogunk szórakozni. - mondta. 
- Hát, igen, de aztán ne legyen az, hogy koncert után koncert, és elhanyagoltok minket. - mondtam, aztán odahúztam az ágyra. 
- Ez nem történhet meg. Hidd el. - modnta, aztán megcsókolt. 
Csókunkat Zayn zavarta meg. 
- Srácok, elhiszem hogy elvagytok, de indulnunk kéne. 10 perc és itt elsz a buszunk. - modnta, aztán már le is lépett. 
- Miért van az, hogy az emberek, midnig a jó időpontban zavarnak meg? - nevetett Louis, aztán felállt, és elindult elfelé a böröndjeivel. 
Követtme én is a példáját, aztán lent, az előszobában ledobtam a földre azokat. 
10 perccel később egy nagy dudálást hallottunk. Mindenki megfogta a cuccát, majd kimentünk. Egy szép nagy busz várt ránk, amire a srácok képe volt felfestve. Bepakoltuk a táskákat, aztán beszálltunk a buszba, és elindultunk. 
- Srácok! Irány Dublin. - modnta a sófőr, és elinditotta a buszt....
**********
Mikor megérkeztünk, a fiúk leszálltak a buszról, mi lányok pedig fenn maradtunk. Már csak a rajongók miatt is. Fél óra múlva, egyszer csak nyílt az ajtó. 
- Lányok, hoztunk két vendéget. - ordított be Louis, majd egyesével fellépegettek a lépcsőn. mögöttük, utolsóként, emgjelent két ecsetfejű gyerek. Ikrek voltak. 
- Mia, BEcky, Lizzy, Danielle. Ők itt John és Edward. - mutatta be a fiúkat Niall. 
- Sziasztok. - modnták egyszerre.
- Te jó ég?! Én ismerelek titeket. - nevetett fel Lizzy. 
- Ezt bóknak vettük. - modnta John.
- Annak szántam. - kezdett el beszélgetni velük.
Én ezalatt, félrehúztam Louist, és kérdőre vontam. 
- Kik ők, és mit ekresnek itt?? 
- Ők itt a Jedward. Ír énekesek. És azért vannak itt, mert felhívtuk őket a buszra. - modnta, majd megcsókolt. - Ne aggodalmaskodj. 
********
- Na, mi msot megyünk a színpadra, egy két óra és találkozunk. - csókolt emg Louis, aztán kirohant az öltöző ajtaján. 
Amint kirohant, én ledőltem a legközelebb lévő fotelbe, és megpróbáltam egy kicsit szunyókálni. Csak a szokásomhoz híven. Mikor már úgy, fél álomban elhettem, egy kéz ért a vállamhoz. 
- Becky, nem szeretnél, egy kicsit megismerkedni velünk? - kérdezte az egyik iker. 
- Öööö. Hát persze. Jó ötlet, először is, kezdjük azzal, hogyan lehet titeket megkülönbözetetni? 
Összeültünk körben, és a fiúk elecsetélték, minden különböző részüket. Egész jól szórakoztunk így a végére. 
- De ne aggódjatok. Egy idő után, két különböző embert fogtok bennünk látni. - mondta záró mondatként Edward. 
- Akkor jólvan.  - modntam, aztán feltápászkodtam. - De ha msot nem haragszotok, megpróbálok visszaaludni. 
Vissza feküdtem a fotelba, és egy 10 perc alatt sikerült elaludnom. Órákkal később, Edward karjaiban ébredtem fel. 




92.rész

Az ikreknél…(Mia szemszöge)

- Becky!.. hahóó.. – szólongattam.

- Még is mi ez hol vagyunk? – értetlenkedett Becky félálomban.

- Téged Edward engem pedig John hozott ide.. de hogy pontosan hova és miért arról fogalmam sincsen. – mondtam.

- Itt vagytok nálunk.. Üdv itthon Becky és Mia! – jött oda hozzánk Edward és John.

- Még is mire véljük ezt? – kérdeztem.

- Meglepetés?! Mert a fiúk úgy is most épp egy dedikáláson vannak és ott rengeteg a féltékeny sikítozó lány.. – magyarázkodott Edward.

- Háát nem is tudom.. – sóhajtottunk fel mind a ketten Beckyvel.

- Kérlek.. nem lesz semmi gond.. – mondta John.

- Hát.. oké.. – mondtuk Beckyvel.

- Nahh akk gyerünk! – kiáltottak fel egyszerre az ikrek. – Jah.. és egy 3 óra múlva jönnek a többiek is.. – mondta Edward.

Majd se szó se beszéd nélkül kivezettek minket a kertbe ahol épp elő volt készítve egy kis grill.. Már csak a sütés volt hátra.

- Ohh yess… kaja végre.. – mondtam.

- Jól van hugika, jól van.. – mondta Becky elmosolyodva.

A kertben megtaláltuk a legjobb kis helyet.. egy hatalmas hintaágyat.. ahová szépen leheveredtünk Beckyvel amíg John és Edward elkészítik a kaját. Az után pedig minden elhomályosodott.

****

- Lányok! Készen vagyunk! – ébresztgetett minket Edward.

- Juhhúú! Gyere Becky!.. – kiáltottam vissza miközben már rohantam is a megterített asztalhoz.

- Hagyjál.. csak még 5 perc.. – szólalt fel a hétalvó.

- Hát rendben.. akkor nem hagyok neked semmit. – mondtam majd nyelvet nyújtottam.

- Okéé! Akkor ne hagyj! – mondta Becky.

Nem is kellett befejeznie a mondatot Edward azon nyomban felkapta és az asztalhoz hozta.

- Akkor lássunk is neki! – mondta John.

****

Egy olyan félóra alatt megkajáltunk.. majd már olyan 18:00 körül járhatott.. egyszer csak betoppantak a többiek..

- Hy! – kezdte a köszöntést Harry.

- Életem!! – mondtam majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam.

- Hiányoztál.. – mondta Harry.

- Te, Mia! Hagytál nekünk is valami kaját? – nevetett Louis miközben egy puszit nyomott Becky fejére.

- Kivételesen hagyott valamit! – mondta Niall a tálakat nézegetve.

- Nah de akkor egyen az aki még nem evett! – mondta Edward…

Hamar mindenki elpusztított mindent.. én meg utána rögtön kérdőre vontam Daniellet.

- Ti mit csináltatok Lizzyvel ma amíg mi itt voltunk? 

- Hát vásároltunk.. De titeket is akartunk hívni csak Edward és John nem engedték. – mondta Danielle.

- Ahha.. értem. – válaszoltam.

- De holnap is megyünk.. akkor jöttök? – kérdezte Lizzy a beszélgetésbe bekapcsolódva.

- Igen persze megyünk! – mondtam.

- Köszönünk mindent Edward és John.. de most már visszavonulnánk.. – mondta Liam.

- Persze menjetek csak akkor holnap találkozunk? – kérdezték az ikrek ránk mosolyogva.

- Sajnos holnap nem mivel vásárolni megyünk.. a négy csaj.. Végre Beckynek is szerezhetünk egy kantárt. – nevettem.

- Nah akkor sziasztok! – köszöntünk el mind a 9 –en. 

- Jah és holnap este koncert ott a helyetek nektek is.. – kiáltott vissza Zayn.

- Rendben van, megyünk! – mondta John.

Azzal el is indultunk a buszunkhoz, hogy a hotel felé vegyük az irányt…

93.rész

Vásárlás..(Becky szemszöge)

Amikor beértünk a szállodába, a srácok fáradtam dőltek be az ágyba. Mi lányok pedig követtük őket. 

- Louis. Szeretlek. - nyögtem ki egyszer csak. 

- Becky. Én is. - mondta, majd megcsókolt. 

- Nem akarunk ma még valamit csinálni? Mondjuk megnézni egy filmet, vagy sétálni? - kezdtem el piszkáálni. 

- Becky, bocsánat, de fáradt vagyok. És kedvem sincs msot annyira. - nézett rám boci szemekkel. - Ne haragudj, de én most inkább alszok. 

Kicsit meglepett amit modnott, aztán beletörődtem, hogy ezzel jár a sok koncert. 

- Rendben, jóéjt. - mondtam, aztán hátat fordítottma neki, és megpróbáltam aludni,  majd szépen lassan elnyomott az álom. 

*****

Másnap dél körül keltem. Kinyitottam a szememet, és nem találtam senkit a szobában. Sehol senki? Ez is ritka. 

Felöltöztem, megfésülködtem, aztán kibotorkáltam a konyhába. Ott Edwarddal találtam szembe magamat. 

- Hát te mit keresel itt?? 

- Mia, Lizzy és Danielle elmentek Johnnal vásárolni, engem meg itt hagytak, hogy várjalak meg, és vigyelek utánuk. nem akartak felébreszteni. - magyarázkodott. 

- Hát, oké, és a fiúk? 

- Ők már elmentek főpróbára, a ma esti koncerthez. - mondta, aztán lazán ledobta magát a kanapéra.

- Értem, akkor megmosakszok, és emhetünk is. - mondtam, és berohantam a fürdőbe. 

10 perc múlva, már készen álltam Edward előtt. 

- Na indulhatunk? - kérdezte, aztán fel is kapta a kocsikulcsot az asztalról. 

- Te tudsz vezetni? - néztem rá kérdően. 

- Hát, nem rég kaptam jogsit, szóval, ne lepődj meg, ha nem vagyok olyan laza vezető, mint sokan. - mondta, aztán már uton is volt kifelé. 

Nevettem egyet, aztán elindultam utána. 

********

Egy negyed óra utazás után, megérkeztünk a plázához, ahova Miáék vették az irányt. Bementünk, és keresgélni kezdtük őket. Elmentünk az egyik bolt melett, ahol kiszúrtam egy ecsethajat, az egyik polc mögül.

- Hé Edward, azthiszem itt vannak. - mondtam, és már indultma is be a bolt ajtaján. Amint megkerültem azt a polcot, észrevettem hogy John ott nézelődik. 

- Szia. - montem oda hozzá. - Hát a többiek hol vannak? 

- Szia, látom megtaláltatok. Jó sokáig aludtál. - nevetett. - éppen benn vannak a szembe lévő boltban, és ruhákat nézegetnek. Nekem meg nem volt nagy kedvem köztük lenni. - nevetett, majd levett egy könyvet a sok közül. 

- Áhh, értem,  akkor ha nem haragszotok, kapcsolódok hozzájuk. - modntam, és egyből a ruhabolt felé vettem az irányt. 

Bementem, és egyből kiszúrtam Miát, amint egy hosszú  éjkék ruhát nézeget. 

- Azthiszem nemtudod meg, hogy hogy néz ki rajtad, amíg nem próbálod fel. - mondtam, aztán megöleltem. 

- Áhh BEcky, hát te is sokáig tudsz aludni. - -kezdett el nevetni

- Hát, nemhiszem el, John is ezt modnta, mikor indultatok el? 

- Mi már 9 órakor elindultunk. Már vettünk neked kantárt is, meg egy jó pár cuccot nekünk. 

- Jaj de jó mutii. - kezdtem el ugrándozni. 

Mia kotorászott egy kicsit, aztán kivett egy kék zöld kockás kantárt onnan. 

- Te jó ég! Ez nagyon cool! Köszönöm. - öleltem meg. 

- Na de msot nézelődjél te is, neked is kell egy pár újdonság. - mondta, aztán keresgélni kezdtem....

*******

Egy fél óra múlva szatyrokkal a kezünkben indultunk el emgkeresni a két egyetfejt. Nem volt nehéz őket megtalálni. Amint kimentünk a ruhaboltból, megláttuk őket, és a sok rajongót. Persze, hát tényleg, ők is híresek. 

Írtam egy sms-t Edwardnak (mivel közben ő megadta a számát), hogy kimentünk a kocsihoz, és ott várjuk őket. 

Fél óra múlva a két srác is megérkezett, majd egy 5 perc tanakodás után eldöntöttük, hogy ki melyik kocsiba ül. Mia és Lizzy Johnnal, én és Danielle pedig Edwarddal mentünk. Mentünk egy ideig, aztán egyik kanyarnál, egy másik úton indultunk. 

- Hé Ed. A szálloda nem erre van. - modntam, miközben előre hajoltam. 

- Tudom, most nem is oda megyünk. - mondta, és már le is fékezett. 

Kiszálltunk egy parkban, ahol egy nagy színpaddal találkoztunk szembe. 

- Gondolztuk, kíváncsiak vagytok, egy igazi, epic koncertre. - nevetett, aztán behúzta a kéziféket. 

- Most komolyan? - kezdett el Danielle nevetni. 

- Igen, most emgnéztek minket, és Danielle, ha lenne kedved, feljöhetnél hozzánk a színpadra egyet táncolni. - poénkodott Ed. 

- Oké benne vagyok. - mondta, majd már ki is szállt a kocsiból. 

Én figyelemmel kísértem a dolgkoat, majd mikor kiürült a kocsi én is kiszálltam, és mentnem a többiek feje után....

94.rész

Egy kis előadás a parkban..(Mia szemszöge)

- Becky, gyorsabban! – mondtam miközben odafutottam hozzá és megragadtam a karját majd húzni kezdtem.
- Mia! Lassíts! – fuldokolt Becky a nevetéstől.
- Na akkor kezdhetjük? – kérdezte John mialatt mi is odaértünk a színpadhoz.
- Igen! És várjatok ha Danielle is felmegy táncolni akkor nagy baj lenne ha én is csatlakoznék? – kérdezte Lizzy.
- Dehogy is, gyere te is! Minél többen vagyunk annál jobb! – monda Danielle.
Aztán el is kezdte a két iker.. még pedig az egyik új számukkal.. What’s your numberrel.. Ahogyan belépett a reflény mi Beckyvel rögtön énekelni kezdtük. Nah.. nem is kellett több Edward és John rögtön felhívott minket a színpadra. Mind a kettőnket csak úgy magával ragadott minden.. és csak énekeltünk.. amikor vége lett a számnak azt vettük észre, hogy a színpadot körül veszi egy csomó ember akik csak úgy örjöngtek. Majd Edward elcsendesített mindenkit.
- Sziasztok! Látom tetszett nektek ez a kis közös éneklés. Ő itt Becky, az ő barátja a One Direction bandából Louis. – mutatta be Ed Beckyt.
- Ő pedig itt Mia, a szintén One Direction banda egyik tagjának mégpedig Harrynek a barátnője. – folytatta velem a bemutatást John.
- Jah és ki ne felejtsük a két „táncosunkat” Daniellet aki Liam barátnője illetve Lizzyt aki Zaynnel alkot egy párt. – mondta Ed.
- Nah de akartok még valamit hallani? – kérdezte a közönségtől John miközben odahajolt az egyik nézőhöz.
- Szia! Hogy hívnak? Szeretnél valamit még hallani? Esetleg valami különlegesség? 
- Szia! Medison vagyok, és szeretném hallani a What makes you beautifult a lányoktól, hiszen lényegében ők is a One Directionhoz bandához tartoznak. – mosolyodott el a lány.
Én amikor meghallottam a nevét egy pillanatra lefagytam.. Felismertem, tudtam, hogy ki ő.. de szerintem Becky is mert rögtön oldalba bökött..
- Rendben van.. akkor had halljuk lányok! – kiáltott oda hozzánk John.
Mi meg nem tudtunk semmit tenni, énekelni kezdtük mindenki a saját barátja szövegét.. naná, hogy nekem maradt Harry szólója.. Na, mindegy, mert valahogyan összehoztuk és úgy nézett ki, hogy egész jól mivel a „közönség” fütyült meg tapsolt.
- Nagyon jó volt lányok! – dicsért minket Ed.
Ebben a pillanatban megszólalt Becky mobilja. 
- Ki az? – kérdeztem.
- Harry. – válaszolta majd mind a ketten lerohantunk és a színpad mögé futottunk.
- Szia Harry! Mizu? – vette fel a mobilt Becky.
- Szia! Semmi.. hogy vagytok mit csináltok? – kérdezgetett Harry.
- Eddel meg Johnnal vagyunk és elhoztak minket egy parkba ahol van egy színpad. – válaszolta Becky.
- Tudjuk.. mert mi itt állunk mögöttetek.. gyertek ide a bokrokhoz. – mondta Harry majd lerakta a telefont.
Mi gyorsan odamentünk hozzájuk.
- Életem! – ugrottam Harry nyakába aki rögtön megcsókolt.
- Még is mit csináltok? – nevetett Zayn.
- Eltöltjük az időt.. – mondta Becky.
- Amúgy hallottunk mindent és tök sokat tanultatok tőlünk. – humorizált Louis.
Majd a nagy nevetést egy lány szakította félbe.
- Medison!? – nézett a lányra Harry.
- Igen én vagyok. – mondta majd engem „félre lökve” megölelte Harryt.
- Hééj te csaj rég nem láttunk! Pontosan a forgatás óta. – lelkesedtek a fiúk.
Mindenki körül ugrálta Medisont.. különösen Harry.. Nekem ehhez nem volt kedvem.. Én csak egyszerűen elkezdtem a színpad felé sétálni. Csak tettem a lépéseket és nem mertem hátra nézni, mert féltem, hogy olyat látnék, amit nem akarok…



95.rész.

Megint kezdődnek a bajok...(Becky szemszöge) 



- Mia! Gyere vissza! - futottam a hugom után. 
- Minek?! - fordult meg könnyes szemekkel.
- Hugi, Harry csak téged szeret, hidd el! - próbáltam nyugtatni. 
- Honnan veszed?Mióta elkezdődött a turné, azóta alig foglalkozik velem. Látom rajtad is, hogy bánt, az hogy Louis alig törődik veled. Én már kezdem azt érezni, hogy csak egy felesleges akadály vagyok Harry csodálatos karrierje útjában. - kezdett egyre jobban sírni. 
- Mia, teljesen igazad van. Én is ezt érzem. De ez nem azt jelenti hogy add fel. - mondtam, és megpróbáltam megölelni, mire kiugrott a karjaim közül. 
- Egyszer minden véget ér. - mondta, és elfutott. 
Ekkor döbbentem rá, hogy igaza van. 
Bús képpel sétáltam visszafelé a többiekhez, amikor megjelentek előttem az ikrek. 
- Becky, mi a baj? - ölelt meg Ed. 
- John. Légyszives keresd meg a hugomat, és vígasztald meg! - modntam, mire John már emg is indult.
- BEcky, elárulod mi a baj? - kérdezte Edward.
-Persze, de nem itt. Átmehetnék esetleg hozzátok? 
- Na gyerünk. Indulás. - mondta, és már indult is a kocsi felé. 
Fél óra alatt odaértünk, majd bementünk a lakásba. Bent Ed szülei fogadtak. 
- Edward! Ki ez a lány? Csak nem a barátnőd? - játszotta el Ed anyja ezt a tipikus szülői szerepet. 
- Anya! Nem. Ő itt Becky, az egyik barátom. 
- Jó napot. - ráztam vele kezet. 
- Szia. Susanna vagyok. - mondta, aztán adott két puszit az arcomra. 
- Én pedig az idősebbik John vagyok. - sétált oda Ed apja. 
- Örülök hogy megismerhettem önöket. - mosolyogtam egyet. 

- Becky, nyugottan tegezz minket, azért annyira nem vagyunk mi sem öregek. - nevetett John. 
- Anya, apa, ha nem haragszotok, mi most bemennénk a szobába. - modnta Edward , és már húzott is fel a lépcsőn. 
A lépcső fordulónál, egyszercsak szembe jött velünk egy fiú. Hasonlított az ikrekre, csak, ő idősebb volt, és hosszabb volt a haja. 
- Becky. Bemutatom Kevint. Ő a bátyánk. Kevin, ő itt Becky, az egyik barátom. - mondta Ed. 
- Örülök hogy megismertelek. - nyujtott kezet. 
- Énis. - válaszoltam, mire Ed újra megragadta a karomat, és elkezdett húzni felfelé. 
Bementünk a szobába, aztán leültünk az ágyra. 
- Na akkor elmondod? - kérdezte izgatottan. 
Én nézelődtem a szobába egy ideig, majd egy pár perc múlva kinyögtem. 
- Persze. - mondtam, aztán mesélni kezdtem...
***********
- Értem. Becky, ha bármikor szükséged van valakire aki törődik veled, én itt vagyok. - mondta Ed, aztán átölelt. 
- Köszönöm. - válaszoltam, és magamhoz szorítottam. 
Következő pillanatban a szép zöld szeme közeledni ekzdett felém, majd megcsókolt. Ezt egy ajtónyitódás  zavarta meg. 
- Becky?! - szólalt fel az ajtóban Mia. 
- Edward?! - folytatta John. 
- Na jó, mi inkább nem zavarunk. - mondta Mia, aztán már be is csukták az ajtót....







96.rész

A hűség és a bűntudat…(Mia szemszöge)

Borzasztóan el vagyok keseredve.. még a nővérem nyugtató ölelését is képes voltam lerázni magamról. Most meg csak megyek előre.. mindegy, hogy hova csak minél távolabb mindentől és mindenkitől. Életemben most éreztem először azt, hogy igazán felesleges vagyok, de szerintem ebben az érzésben osztozom Beckyvel. Ahogy haladtam előre egyszer csak megpillantottam egy hatalmas fát ami alá le is ültem, majd sírni kezdtem. Egy 5 perc múlva egy kéz simogatta meg a vállam. Felkaptam a fejem és megláttam John kétségbeesett arcát. 
- Mia! Kérlek ne sírj.. – ült le mellém és szorosan átölelt.
- Felesleges vagyok, Beckyvel együtt.. – nyögtem ki.
- Mi az, hogy feleslegesek vagytok? Nekünk Eddel nagyon fontosak vagytok.. – mondta egy kis mosollyal az arcán.
- Ráadásul Lizzy és Danielle is új barátnőre talált Medisonban. – mondtam.
- Ezt csak te hiszed.. Lizzyt és Daniellet is bántják a történtek és miattad is nagyon aggódnak.. De Becky lerendezett mindent. Most épp Eddel nálunk vannak, Danielle és Lizzy pedig visszamentek a hotelbe. – magyarázkodott John.
Nem tudom, hogy hogyan csinálta, de valamennyire meg tudott nyugtatni.
- Mia.. figyelj.. Harry nem tudja, hogy most mit csinál.. De annyit elmondhatok, hogy nagyon szerencsés, hogy te vagy a barátnője. – mondta John majd megérintette az arcomat és már csak azt vettem észre, hogy közeledik.. és igen.. végül elcsattant egy csók.
- Te jó ég.. – kaptam a fejemhez a csók után.
- Kérlek ne haragudj, nem akartam.. – kezdett el sajnálkozni John.
Én erre csak annyit mondtam, hogy:
      -  Menjünk hozzátok, látni akarom a nővéremet. – majd átöleltem.
*****
Amikor megjöttünk John ajtót nyitott nekem és én léptem be először.
- Kisfiam! Hát ki ez a lány? Ma már Edward is haza hozott egy igen hasonló lányt. – értetlenkedett Edék anyuja.
- Jó napot! Én Mia vagyok Becky húga. – mondtam miközben a kezemet nyújtottam.
- Áhh igen már értem a hasonlóságot. Szia én Susanna vagyok. – mosolyodott el.
- Hello John! Na, és benned kit tisztelhetek kicsi lány? – humorizált az apa.
- Jaaj drágám.. ő itt Mia, Becky húga. – mutatott be engem Susanna.
- Hát szia Mia! Én John vagyok és üdv a családban. – mutatkozott be Edék apuja.

- Kérlek apa.. mi nem vagyunk egy pár ő Harry barátnője. – próbált tisztázni mindent John majd megragadta a kezem és gyorsan felráncigált az emeletre, hogy még véletlenül se legyen még nagyobb félreértés a szülőkkel.
Felértünk az emeletre és benyitottunk Edék szobájába.. de egyszerre mind a ketten lefagytunk Johnnal.. Becky és Ed éppen egy csók közepén tartottak.
- Tökéletes időzítésetek van. – nevetett Ed.
- Becky! – kiáltottam majd odaszaladtam hozzá és megöleltem.
- Ez így nem jó.. én is csókolóztam Johnnal.. – suttogtam Becky fülébe.
- Igazad van.. el kell nekik mondanunk. – értettünk egyet Beckyvel.
- Hogy mit kell elmondanotok? – kérdezték az ikrek.
- Tudnotok kell, hogy mind a kettőnknek fontos a hűség.. és mind a ketten egy kicsit megcsaltuk a vőlegényeinket és ez így nem helyes.. – mondtam könnybe lábadt szemekkel.
- Mit mondtál?? Vőlegények? – értetlenkedett Ed.
- Igen.. Én Louis.. Mia pedig Harry menyasszonya.. – mondta Becky.
- Ezt nem hiszem el.. – mondta John.
- De pedig valóban így van.. sajnáljuk.. és mi most szerintem elmegyünk.. – mondtam.
- Hát jó.. Csak kérlek, had vigyünk titeket a hotelhez.. ennyit megtehetünk értetek. – mondta Edward.
- Rendben.. – mondta Becky majd már indultunk is lefelé.
*****
Az ikrek úgy ahogy mondták kiraktak minket a hotel előtt.
- Becky.. én ezt nem bírom.. gyötör a bűntudat.. de erről nem csak mi tehetünk.. hisz ők hanyagoltak el minket, nagyon elvoltunk keseredve.. ezért tettük, amit tettünk.. – mondtam a nővéremnek.
- Teljesen igazad van mindenben.. most menjünk fel a szobáinkba és mondjunk el mindent a fiúknak.. – értett velem egyet Becky.
Aztán lassan elindultunk a saját emeletünkre.. Majd megérkeztünk és bementünk.. csodák csodájára mindenki „otthon” volt még Medison is..  Se Harry, se Louis észre sem vette, hogy megjöttünk.. egyfolytában csak Medison körül forogtak különösen Harry. Egy másik pillanatban meg csak azt látom, hogy Harry Medison ölébe ugrik.. Medison pedig csavargatja Harry fürtjeit… Na itt betelt a pohár..
- Harry! Már észre sem veszel? Bevallom.. Megcsókoltam Johnt.. igen hibáztam és érzem is a súlyát, és borzasztó bűntudatom van, mert én téged mindennél jobban szeretlek.. – mondtam könnyes szemekkel.
- Mit csináltál? - kérdezett vissza Harry.
- Amit hallottál.. és Louis.. én is megtettem ugyanezt Edwarddal.. De tudjátok, hogy miért tettük ezt?.. azért mert teljesen el vagyunk hanyagolva megértjük, hogy munka van.. fellépések meg minden más, de azért ez így nem fer.. – tálalt ki Becky is.
- Mi is így érezzük magunkat..  - állt mellénk Danielle és Lizzy.
Egy kis idő után észbe kaptak a fiúk...
- Sajnálom!.. Szeretlek Lizzy! – állt fel Zayn a kanapéról és ölelte át Lizzyt.
Majd Zaynt Liam is követte..
- Danielle!.. Szerelmem kérlek ne haragudj.. – ment oda hozzá és csókolta meg.
Aztán Louis és Harry is felálltak…




97.rész.

Ennyit az ígéretről(Becky szemszöge) 

Louis és Harry is felálltak aztán odasétáltak hozzánk. 
- Becky, figyelj, ne haragudj. - mondta Louis, aztán szorosan átölelt. 
- Louis. Értsd meg ez nekünk nagyon rosszul esett, és tudom hogy sok munkátok van, de azért egy két percet szánhatnál rám, ránk. 
- Becky, nagyon sajnálom. - mondta, aztán megcsókolt.  - Ezen túl sokkal több időt fogok rád szánni. Alig foglak elengedni a karjaim közül. - mondta, aztán újra átölelt. 
Pár perccle később már mindenki kibékült mindenkivel, aztán én bementem a szobánkba. mosolyogva ledőltem az ágyra, és 5 perc alatt el is aludtam. 
*******
Később arra keltem fel, hogy szomjas vagyok. Kiszaladtam a konyhába, és megláttam Louist, és Medisont. Megálltam, aztán elbújtam a konyha ajtaja melett. Gondoltam megnézem mit csinálnak. 
Egy kis ideig beszélgettek, aztán mikor már meguntam a hallgatózást, elindultam vissza a szobába. Léptem párat, amikor rájöttem, hogy szomjas vagyok, ezért újra a konyha felé vettem az irányt. Beléptem az ajtón, és olyan látvány fogadott, amit nem akartam látni. Medison és Louis csókolóztak. 
Lefagytam. Egyszerűen nem tudtam elhinni, hogy ez történt.
Amikor Louis emglátott engem, egyből ellökte Medisont, és hozzám szaladt. 
- Becky, hagy magyarázzam meg. - modnta, miére én könnyezve kirohantam az ajtón. 
Leszaladtam az utcára, és elindultam előre. Könnyeim csöpögni kezdtek az aszfaltra. 
- Miért? Miért pont velem? - siránkoztam magamban. 
Leültem a legközelebbi parkban, egy padra, karommal átöleltem a térdemet, és sírtam. Csak sírtam, és sírtam. Egyik pillanatban pedig elkezdett zuhogni az eső.
- Remek. Ennél rosszabb már úgysem lehet. 

*********
Egy óra után, beugrott egy gondolat. Felpattantam a padról és elindultam előre. Kis idő után megérkeztem az ikrek házához. Becsöngettem, aztán egy kis idő után John félkómás arcával találtam magamat szembe. 
- Becky! Mit keresel itt hajnali kettőkor? És miért vagy csuron víz? - értetlenkedett. 
- Bemehetnék? - kérdeztem. 
- Gyere. - mondta, aztán már csukta is be utánam az ajtót. - Mielőtt leülnél bárhova, adok neked száraz ruhát. - mondta, és felszaladt az emeletre. 
2 perc múlva, egy rövid zöld nadrággal, és egy kék pólóval a kezében tért vissza. 
- Bocsi, de sajnos női ruha készletünk nem igazán van. - mondta, aztán a kezembe adta a ruhákat. 
- Köszönöm szépen. - mondtam, aztán beszaladtam a fürdőbe, és átöltöztem. 
-Kérsz még valamit? - ültetettle a kanapére. 
- Nem köszi, éppen elég hogy be engedtél, és hogy még ruhát is adtál. 
- Becky, elárulod mi történt? - faggatott ki. 
- Louissal tisztáztunk mindent, aztán emgígérte, hogy soha többé nem hanyagol el, és törődni fog velem. Meg voltam nyugodva, és el is aludtam. Azátn felkeltem éjszaka, lementem a konyhába inni, és láttam hogy Louis és Medison csókolóznak. - mondtam, aztán újra sírni kezdtem. 
- Úristen. Sajnálom. - modnta, aztán átölelt. 
- John. Köszönöm, hogy elmondhattam. Tényleg jobb. 
- Igazán nincs mit, ez csak természetes. 
Egy ideig ott feküdtem a kanapén, aztán szépen lassan elaludtam. Másnap reggel, a szobájukban ébredtem. 
- Jóreggelt BEcky. - mondta Edward, éppen öltözés közben. 
- Szia, Öhm, Ed...John elmondta mi történt? 
- Igen. - mondta, aztán leült mellém az ágyra. 
- Értem.- mondtam, mire Ed telója csörögni kezdett. 
- Mia az. - mondta, miután kikotorta a zsebéből. 
- Ne mondd hogy itt vagyok, légyszives. 
Ed a szemembe nézett, aztán felvette a telefont. 
- Szia Mia. 
- Szia Ed, nagyon fontos, nincs ott nálatok Mia? 
- Öhm, én nem láttam őt tegnap óta. - mondta, mire egy nagy kő esett le a szívemről....




98.rész

A hibákból lehet tanulni... (Mia szemszöge)

- Mia.. én egy idióta vagyok.. mert elhanyagoltalak.. pedig te nekem az életet jelented.. szeretlek ehhez nem fér kétség.. és most megígérem neked, hogy soha többet nem csinálok ilyen butaságokat. Remélem meg tudsz bocsátani. – mondta Harry miközben láttam, hogy könnyek gyűltek a szemében.
- Én is sajnálok mindent, nagyon szeretlek Harry.. – mondtam majd a nyakába ugrottam és megcsókoltam.
Ezek után Harryvel elmentünk a szobánkba. Én gyorsan átöltöztem és ledőltem az ágyba, engem pedig Harry követett. Szorosan átölelt, adott egy jó éjt puszit és simogatni kezdett.. most már teljesen nyugodt voltam majd egy kis időn belül el is aludtam.
*****
Reggel szinte ugyanúgy Harry karjai közt ébredtem.. felé fordultam és láttam, hogy ő már ébren van.
- Mi a baj? – kérdeztem.
- Semmi.. csak gondolkoztam.. – mondta Harry.
- Gondolom azon, hogy mind a ketten hibáztunk, de megbocsátottunk egymásnak.. – mondtam.
- Igen ezen.. de én úgy gondolom, hogy csak a hibáinkból tudunk tanulni.. és ezt is viszonylag könnyebben megoldottuk.. – mosolyodott el Harry.
- Valószínűleg azért mert nagyon, de nagyon szeretlek. – mondtam majd megcsókoltam.
Ezek után gyorsan felöltöztünk megmosakodtunk és átmentünk a konyhába reggelizni. 
- Harry vigyél a hátadon! – mondtam majd már ugrottam is.
Majdnem elestünk, de végül épségben beértünk a konyhába, ahol Louis és Medison tartózkodott.
- Jó reggelt! Louis.. Becky meg hol van..? – kérdezősködtem.
Louis felém fordult és láttam a vörös szemeit és a könnyeket a pólóján. 
- Mi történt?? Hol van a nővérem?? – lettem egyből ideges.
- Nem tudom Becky.. Becky meglátott minket reggel csókolózni Medisonnal. – dadogta el Louis.
- Medison menj el.. és soha többet ne gyere vissza.. megértetted?! – utasította Harry Medisont.
- Jaaaj de Harry.. – jött közelebb Medison.
- Takarodj! Menj innen már elég bajt csináltál.. Eltűnt a nővérem.. kint pedig már hajnal óta esik az eső.. – mondtam majd én is sírni kezdtem.
- Medison utoljára szólunk! – szólt rá most már Louis is.
- Rendben van.. de itt akkor végeztünk.. soha többet nem láttok.. – mondta Medison aztán lassú lépésekkel kisétált az ajtón.
Nekem meg hirtelen beugrott.. Edward! Gyorsan felhívom Edet.. hát ha náluk van Becky. Nem is kellett több gyorsan előkaptam a telefonomat a zsebemből és már hívtam is Edet.
- Szia! Véletlenül nincs ott nálatok Becky? – kezdtem meg a beszélgetést.

- Szia Mia! Nincs itt én már tegnap óta nem láttam.. – mondta Ed de ettől persze csak még idegesebb lettem és lecsaptam a telefont.
- Nincs ott náluk.. – mondtam Louiséknak.
- Neee.. erről csak én tehetek.. pedig nem úgy volt ahogyan ő látta.. Medison letámadott.. és amikor próbáltam ellökni magamtól akkor ő teljes erejéből belém akaszkodott.. Én nem akartam.. higgyetek nekem.. kérlek.. – kezdett el újra sírni Louis.
- Louis ne sírj.. mi el hisszük neked.. de most muszáj lesz megkeresnünk Beckyt. – mondta Harry majd már nyúlt is a kocsi kulcsok irányába.
*****
Már vagy egy órája kocsikáztunk.. Amikor egyszer csak megláttuk Beckyt.. éppen a park irányába sétált egy zöld gatyában és egy kék pólóban. Én meg sem vártam, hogy Harry megálljon a kocsival azon nyomban kiszálltam és egyenesen a nővérem felé szaladtam.. 
- Becky.. szükségem van rád.. soha többet ne hagyj magamra.. –  mondtam miközben szorosan átöleltem.
- Hugocskám.. nagyon szeretlek..   és nem többet nem lesz ilyen.. nem fogok így rád ijeszteni ezt megígérem. De most muszáj volt elmennem.. ez pedig itt John ruhája.. vagy Edwardé nem tudom.. a lényeg, hogy igen ott voltam náluk.. és azért nem akartam, hogy megtudd, mert tudtam, hogy Louis is jönne veletek.. – mondta Becky.
- De hiszen te szereted Louist.. és kérlek ne hagyd, hogy egy ilyen ügy elrontson mindent.. Csak annyit mondok, hogy nem úgy történtek a dolgok, ahogy te azt gondolod.. Louis már mióta eltűntél azóta megállás nélkül csak sír, és tudod miért?.. azért mert mindennél jobban szeret és fél, hogy elveszít.. mert te nem hagyod neki, hogy elmagyarázza mi is történt valójában.. Jah és még egy dolog.. mind a hárman Harry, Louis és én is elküldtük Medisont egy „melegebb éghajlatra”.. gondolom érted, hogy hogyan értem.. szóval kiraktuk.. szerintem adnod kell neki még egy esélyt hisz ő is hibázhat. – mondtam majd egy puszit nyomtam az arcára és visszamentem a kocsihoz.
- Mia várj! Kérlek hívd ide Louist.. meg akarom hallgatni.. szeretem… - kiáltott utánam Becky.

99.rész.

Azthittem mostmár minden rendben....de mégsem....(Becky szemszöge)

Leültem az egyik padra,  majd odasétált mellém Louis. 

- Becky, hidd el, én nagyon sajnálom, de tudd emg, hogy nem én akartam ezt. Medison rég kitalált gonosz terve volt ez az egész. És amikor ellenkezni próbáltam... - kezdett el magyarázni mire a nyakába ugrottam és emgcsókoltam. 

- Nagyon sajnálom, hogy csak sértődve elrohantam. Meg kelett volna hallgatnalak. Tudod, szeretlek. - kezdtem el újra könnyezni. 

- Becky. Ne sírj. Mostmár minden rendben lesz. - mondta és szorosan magához ölelt. 

- Mehetünk haza? - kérdeztem. 

- Persze. - mondta, aztán belémkarolt, és elindultunk a kocsi felé. 

*******

Otthon én és Louis bementünk a szobánkba, majd beszélgetni kezdtünk. 

- Na és mi a turné következő megállója? - kérdeztem. 

- Svédország. És ami azt illeti, holnap délelőtt indulunk a busszal. -mondta, aztán felpattant és keresgélni kezdett valamit a szekrényben. 

- Az ikreknek is ott lesz koncertjük. - szólaltam meg halkan. 

Kicsi hallgatás után újra felszólaltam. 

- Louis, nem lehetne, hogy az ikrek is a mi buszunkkal jöjjenek? - kérdeztem, és közbe boci szemekkel néztem Loura. 

- Ki van zárva. - mondta, aztán le is ült mellém. - Ne haragudj, de ezek után, én nem vagyok hajlandó velük egy buszon utazni. 

- De Louis! ők befogadtak, amikor nem akartam hazajönni, adtak ruhát, enni, inni,. Ennyivel csak tartozunk nekik. - mondtam.

- Nem, és kész. Téma lezárva. - mondta, aztán kiment az ajtón. 

Rosszul esett amit modnott, de azért sem adtam fel. Átszaladtam Miához, aztán neki is elmeséltem az ötletet. 

- Mia, mit szólnál hozzá, hogyha Ed és John velünk együtt jönnének svédországba? Úgyis ott elsz nekik is koncertjük. - mondtam pörögve.

- Én benne vagyok. Ennyit megtehetünk értük. De a fiúk nem igazán fognak belemenni. 

- Vegyük rá őket, légyszi, ennyivel tartozunk nekik. - kezdtem el rugózni az ágyon. 

- REndben van, na menjünk. - modnta, és már indult ki az ajtón. 

Kimentünk a nappaliba, ahol a fiúk ücsörögtek. 

- Srácok! Lenne egy kis ötletünk.- álltam eléjük. 

- Mégpedig? - kérdezte Zayn. 

- Arra gondoltunk, hogy az ikrek is jöhetnének velünk a buszon Svédországba. - mosolyogtam rájuk. 

- Én benne vagyok. - mondta Niall. 

- Én is. - folytatta Danielle és lizzy. 

- Én teljes mértékben ellenzem . - állt fel Harry. 

- Támogatom Harryt. - állt mellé Louis. 

- Rajtam ne múljon, én is benne vagyok. - mondta Zayn. 

Én és Mia ugrálni kezdtünk örömünkben. A pillanatot Louis zavarta meg. 

- Becky beszélhetnénk? 

- Persze. - mondtam, és odébb sétáltam. 

- Mégis megmondanád, hogy miért jó ez neked? 

- Ahogy már modntam, ennyit emgérdemelnek. És, nem halsz bele pár órába. - mondtam. 

- Nem halok bele, de előre megmondom, ha még egyszer  hozzád ér, vagy bármi mást csinál veled, akkor nem állok jót magamért. És te se számíts túl sok jóra, hogyha ez történik. - mondta fenyegetve, aztán durcásan visszafordult a többiekhez. 

Kicsit megijedtem, aztán mikor elmúlt a 'sokk' bementem a szobánkba. 

- Nem hiszem el, hogy Louis ennyire nem bízik meg se bennem, se az ikrekben. Ez már teljes mértékben fáj. - panaszkodtam magamban. 

- Becky, minden oké? Láttam besélztetek Louissal. - jött be az ajtón Mia. 

- Igen, csak tudod, Louis. Féltékeny. - mondtam. 

- Ismerős az érzés, de tudod, hogy minden rendben lesz nem? - kérdezte. 

- De igen, csak tudod, egyre többet veszekszünk msotanában, és már kezdem azt hinni, hogy megbánta hogy megkérte a kezemet. És, most amikor beszéltünk, azt modnta, hogyha még egyszer hozzám ér Edward, akkor ne számítson se ő, se én semmi jóra. - mondtam, aztán egy könnycsepp folyt végig az arcomon. 

- Nyugi, Becky, ne sírj. - törölte le a könnycseppet az arcomról - Majd megbesézlem én ezt vele. - mondta, aztán már ki is ment....

100.rész

Ez a turné egyre érdekesebb lesz…(Mia szemszöge)

Ahogyan mondtam Beckynek már indultam is Louishoz, hogy megbeszéljük ezt a dolgot.

- Louis.. kérlek gyere át velem a konyhába beszélnünk kell.. – mondtam.

- Okéé.. – válaszolta Louis meglepődött arccal.

- Figyelj.. teljesen megértelek egy szempontból, hogy nem akarod látni Edet a történtek után.. De Becky tartozik neki ennyivel, mert ők befogadták akkor amikor úgy tűnt, hogy cserben hagyod. Adtak neki ruhát, ételt, italt.. ellátták őt mindennel.. – mondtam.

- De Mia!.. ő ezt azért tette mert szereti Beckyt.. – mondta Louis.

- Ne legyél féltékeny.. ismerem a nővéremet, és ő téged szeret a világon a legjobban. Persze csak utánam. – nyújtottam nyelvet.

- Na gyere csak ide! – nevetett Louis majd egy barackot nyomott a fejemre.

- Louis!! Elég! – kapálóztam.

- Jól van, jól van.. elengedlek.. és megengedem, hogy az ikrek velünk jöjjenek.. és beszélek Harryvel is az érdekedben..elmondom neki, hogy mit mondtál nekem.. így áll az alku? – kacsintott rám.

- Igen áll! És köszönöm! – öleltem meg.

A beszélgetésünk után rögtön felrohantam Beckyhez aki örömében ugrándozni kezdett ahogyan meghallotta a jó hírt. 

- De akkor sipírc aludni, jaaa és Mia te már most kezdj pakolni! – nevetett Becky.

- Humoros.. – mondtam mosolyogva.

Én ahogyan a nővérkém mondta már este mindent összekészítettem a holnap délelőtti induláshoz. Sőt Harrynek is mindent elpakoltam. Persze, hogy Harry akkor jött meg amikor már készen voltam mindennel.

- Jaaj, de ügyes voltál.. – dicsért meg Harry majd felkapott és lerakott az ágyra.

Ott csókolgatni kezdett. De én közbe vágtam.

- Életem.. Louis beszélt veled? 

- Persze.. és végül én is belegyeztem.. Szeretlek, bízok benned. – mosolygott majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

- De most már aludjunk. – mondtam.

- Rendben.. – mondta majd szorosan átölelt.

*****

Reggel Harry ébresztett.

- Életem! Kellj fel.. az a helyzet, hogy előbb indulunk sajnos. – mondta.

- Jaaj nemáá.. oks mindjárt kelek. – mondtam majd kb. 5 percre rá keltem is.

Mindennel elkészültem, jól leellenőriztem mindent és levittem a bőröndömet. Amikor leértem láttam, hogy mindenki rám vár..

- Nem megmondtam, hogy tegnap este pakolj össze. – nevetett Becky.

- Össze is pakoltam csak ez a reggeli készülődés.. na mindegy.. – mondtam.

Kimentünk a hotelből és a buszunk már ott állt mellettük az ikrekkel indulásra készen. Mindent elpakoltunk és felszálltunk. Mi Harryvel olyan fáradtak voltunk, hogy visszaaludtunk a kanapén. Nem sokkal később Becky keltett fel.

- Mia! Most megállunk, ha kell wc-re menned, akkor most tedd meg, Louis és én is leszállunk. – mondta.

- Ohh megyek! Harry.. Harry.. te nem jössz? – keltegettem.

- De, megyek! – válaszolta Harry majd nagy nehezen feltápászkodott a kanapéról.

Leszálltunk a buszról. Azt hiszem, hogy egy kajálda volt, mert Niall már rohant is befelé. Persze, hogy a wc leghátul volt, és persze, hogy csak egy női és egy férfi volt. Becky és Louis rögtön ki is használták ezt az alkalmat, besliccoltak előttünk. Mi meg Harryvel kinn várakoztunk amikor.. egyszer csak hallottam egy kisbaba sírását.

- Harry hallod ezt? – fordultam oda hozzá.

- Igen.. erre felől jön a hang. – mondta majd kézen fogott és elindultunk a bokrok irányába.

- Mia! Nézd! – mutatott rá az egyik bokorra.

Én gyorsan odaszaladtam, és úgy éreztem megállt a szívem egy kisbaba ott volt hagyva egy kis kosárban, betakarva. Hamar kikaptam onnan és nyugtatgattam. Simogattam és megpusziltam a kis apró fejecskéjét. Majd egyszer csak elmosolyodott. Láttam, hogy Harryt nézi, hát odaadtam a kezébe. Harry és a kicsi láttán elmosolyodtam annyira édesek voltak így együtt.

- Itt meg mi folyik? – jött oda Louis, és Becky.

- Te jó ég! Hát ő meg hogy került ide? – kérdezte Becky majd közelebb lépett a kicsihez.

- Vigyük fel a buszra, hisz nem hagyhatjuk itt. – mondta Harry.

- Igen! Én benne vagyok! – értett vele egyet Louis.

- Rendben van! – mondtuk Beckyvel.

Harry vitte a kicsit Louis meg mellette a kis cuccát. Komolyan nagyon aranyos kis kép lett volna ebből.. a kép címe pedig: A két mintaapa.

Ahogyan felértünk a buszra mindenki kérdezgette, hogy Ő meg honnan van?..

- Most találtuk szegénykét.. – mondtam.

- Ki találta? – kérdezte Liam.

- Mi ketten Miával. – válaszolta Harry miközben játszott a kicsivel.

- Hééj mindenki! Találtam valamit! Itt van egy levél.. itt volt a kis kosárkában. – mondta Louis, majd olvasni kezdte a levelet…

101.rész

A turné egyre érdekesebb lesz 2.

- „Az ítélet úgy rendelkezik: Aki megtalál, az viselje gondom. Törődjön velem úgy, mintha a saját gyermeke lennék. ˝ - olvasta Louis.

- Hát ez elég érdekes. Hát akkor Mia, van egy fiad. - nevettem. 

- Becky, ez egyáltalán nem vicces. Ki lehetett az az idióta aki otthagyta egy bokorban a gyerekét? 

- Hát nemtudom. - mondtam. 

- Na és mi legyen a neve? - kérdezte John.- Mia, ez a te feladatod.

- öhm.... Legyen mondjuk, Adam. -vágta rá.

- Na akkor ezt megbeszéltük, most nyomás enni. -mondta Niall.

Mi nevettünk egyet aztán már indult is a busz Svédország felé.

*******

Jóval késöbb mikor leszálltunk, a buszról, a rajongók elönzönlöttek minket. Egyből kérdezgették hogy miez, ki ez gyerek. Persze igyekeztünk elmagyarázni, több kevesebb sikerrel. 

Mikor már sikerült elszabadulni a rajongóktól, elindultunk be a szállodánkba, ahol lakni fogunk egy ideig.

******

Elhelyezkedtünk, kipakoltunk, aztán a fiúk már le is léptek próbára. John és Edward úgyszint. Danielle és Lizzy mentek a fiúkkal, tehát csak Mia, Adam és én maradtunk otthon. 

- Hugi, nem akarunk elmenni körülnézni, meg vásárolgatni? - kérdeztem Miát.

- Te és a vásárlás? Becky minden oké?- nevetett rajtam Mia.

- Teljesen. Na de benne vagy? 

- Mikor nem szoktam?- mondta aztán felpattant.

- Na akkor indulás. - mondtam és már mentünk is

******

Körbenéztünk a városban, vettünk egy pár ruhát Adamnek és persze magunknak, aztán kis pihené képpen beültünk a mekibe. Mia persz jól bezabált. Mikor végeztünk, és kiléptünk a mekiből, emberek támadtak le. Aztánegyszer csak egy nő átverekedte magát a ´tömegen´ és az arcunkhoz nyomott egy mikrofont.

- Mia Blacksmith, igaz a hír hogy anya lettél? 

Miával kétségbe esve néztünk egymásra.

- Gyakorlatilag, félig igaz. - mondta, aztán már indult volna el, de a nő továbbra is követte.

- Na és mit szól ehhez Harry Styles? Örül hogy lett egy fia? 

- Na álljon meg a menet. - szóltam közbe mielött Mia valami baromságot modott volna. - Miának nincs gyereke, és legföképp nem Harrytől. Ezt a babát egy bokorban, egy kis kosárkában. Befogattuk, ápolgattuk. Ennyi. Ne reméljék hogy bármilyen sztorit lehozhatnak. Egyszer ha lehet az igazságot írják le, ne a maguk által feltúrbózott, túlspirált, összedobott hülyeséget. És ennyit az interjúról, semmi többet nem nyilatkozunk - mondtam, aztán megragadtam Mia karját, és kihúztam a tömegből.

- Köszi nővérkém, ez jól jött, én majdnem mást mondtam.-ölelt meg.

- Ez csak természetes. - mondtam aztán énis megöleltem. 

Elindultunk , maj mikor már majdnem a szállodánál voltunk, megjelent az a nő elöttünk. Elborult az agyam, és ordítani kezdtem

- Na jó, mit nem értett meg abból hogy hagyjon békén és nem mondunk semmi többet, és ne is remélje, hogy valami meghat, maga is egy hülyeséget összehordó, mindent felturbózó balfasz firkász, akinem nem is érdemes mondani bármit, mert mindenböl rosszul jönnénk ki. Megértésüket köszönkük, távoznánk. -mondtam és aztán bemutattam mögötte lévő kamerába, majd a szálloda felé vettem az irányt.

Intettem Miának, ő pedig vette a lapot, és elindult utánam. 

*******

Otthon idegességemben, ledőltem a kanapéra, aztán benyomtam a Tv-t. Kapcsolgattam egy kicsit, aztán persze hogy pont ott állítottam meg, ahol leadták hogy kiborulok.....

102.rész

Adam már úgy a szívemhez nőtt…(Mia szemszöge)

Ahogyan beléptünk az ajtón Becky levetette magát a tv elé én pedig bementem a szobánkba és leraktam Adamet az ágyra majd elaltattam. Egy olyan 10 perc múlva el is aludt majd én kimentem Beckyhez. 

- Mi az? Mi van a tv-ben? – kérdeztem

- Képzeld most adták le az előbb, hogy hogyan borultam ki. – mondta Becky

- Ahha.. hát izéé szerintem tök jól elbántál velük. – mondtam majd odamentem és megöleltem.

- Köszönöm hugi, legalább te mellettem állsz. – mondta Becky majd ebben a pillanatban megjelent a csapat többi tagja.

- Sziasztok! – mondtam.

- Hello! – köszöntek vissza.

- Becky! Jól kiosztottad ma a sajtót! – nevetett Louis majd odament hozzá és megcsókolta.

- Hol van Adam? – kérdezte tőlem Harry.

- Gyere.. – mondtam majd kézen fogtam és bevezettem a szobánkba.

- De aranyos, ahogyan alszik. – mosolyodott el Harry.

- Igen az! És csak, hogy tudd legközelebb neked kell elaltatnod. – nevettem.

- Persze, persze! – mondta Harry majd megcsókolt.

Ezek után kimentünk a szobánkból és láttuk, hogy a fiúk menedzsere Paul is itt van.

- Szia Mia, és Harry, most, hogy végre ti is itt vagytok be jelenthetem az új hírt.

- Mi az?? – kíváncsiskodott Niall.

- A One Directiont felkérték, hogy a ma esti koncerten Eric Saadeval is énekeljenek. – mondta Paul.

- Eric Saade??? – kérdeztek vissza a fiúk.

- Igen vele.. – mondta Paul.

- Hát.. nem is tudom.. – mondta Zayn.

- Szerintem menjünk bele. – lelkesedett Louis.

- Hát rendben. Mindenki benne van? – kérdezte Lim.

- Igen! – válaszolták egyszerre.

- Akkor ez le is van dumálva. Este 21:00 – re itt a limuzin úgy készüljetek. Sziasztok! – köszönt el Paul.

Ezek után én gyorsan bementem a szobánkba megnézni Adamet, aki persze már nem aludt. Odamentem hozzá és csiklandozni kezdtem a talpacskáit. 

- Olyan kicsi és apró vagy.. és gyönyörű.. és kicsikém tudod mire jöttem rá? Na tudod? Arra, hogy Harry nagyon jó apa lesz.. Nagyon szeretnék majd én is egy ilyen gyönyörű kisfiút mind te vagy. – mondogattam neki. Persze te egy árva kukkot nem értesz ebből, amit mondok, de akkor is beférkőztél a szívembe.. hiába nem én vagyok az igazi anyukád. – mosolyogtam miközben egy könnycsepp hullott elém majd egyszer csak valaki megszólalt mögöttem.

- De én mindent értettem és hallottam, és én azt gondolom, hogy csodálatos anya leszel. – jött oda Harry majd egy puszit nyomott a homlokomra.

- Szóval hallgatóztál?! – nevettem.

- Életem.. ugye tudod, hogy meg kell keresnünk az igazi anyukáját?! – kérdezte tőlem Harry.

- Igen tudom.. – mondta majd a vállára borultam és pityeregni kezdtem. 

- Ne sírj.. látom nagyon megszeretted.. – mondta Harry miközben szorosan átölelt majd ezek után a többiek is benyitottak.

Louis odajött hozzám és Ő is megölelt. Majd elvette a kicsit és leült vele a földre, a többiek pedig mind egy nagy kört csináltak.

- Mia!.. Teljesen megértünk, hogy nagyon a szívedhez nőtt. – mondta Zayn. 

- Igen.. de tudom, hogy az lesz a legjobb, ha megtaláljuk a kicsi igazi anyukáját még ha a levélből teljesen más derül is ki. – mondtam.

- Igen a levél egyértelműen azt sugallja, hogy ez a pici az anyukájának igen fölösleges, bár más is lehetett de, sajnos nem tudjuk mi is történt valójában.. viszont egy dolgot még megpróbálhatunk. – mondta Niall.

- Micsodát? – kérdeztem.

- Elvisszük a ma esti koncertre és élőben megkérdezzük mindenkitől, hogy nem tudnak- e róla valamit. – vetette fel az ötletét Niall.

- Ez tök jó! De akkor had beszéljen Mia. – mondta Becky.

- Igen ebben szerintem mindenki egyet ért. Igaz? – kérdezte Liam.

- Igen.. – mondták.

- Köszönöm.. de akkor készülődjünk, mert már késő lehet. – mondtam.

- 20:00! Te jó ég gyorsan, gyorsan. – mondta Harry.

Majd hamar mindenki összekészülődött és végül időben el is indultunk a koncertre…

103.rész. 

A düh nem játék...(Becky szemszöge) 

Megérkeztünk a helyszínre, és a szokásos dolgok, rajongók, kamerák, firkászok, és a többi. Kiszállt a nagy csapat a limóból, és próbáltunk utat törni. Aztán megláttam azt a nőt. Felment a pumpa bennem, és mikor már indultam volna, Niall megfota a vállam. 

- Becky, ne. - mondta, és odébb húzott.

- Igaz. Nyugodt vagyok. - nevettem, aztán előre furakodtam Louishoz. 

- Na akkor, be is megyünk Erichez? - kérdeztem meg. 

- Becky.Nyugi. Ez nem kérdés. - nevetett. 

- Jól van na. Tudod hogy nagy rajongója vagyok. - böktem oldalba. 

- Tudom tudom. - mondta, aztán megcsókolt. 

Besétáltunk egy épületbe, ahol egyből egy szobába irányítottak minket. Amint leraktam a táskámat, már piszkálni is kezdtem Louist, hogy vigyen át Erichez. Egy edő után már idegesítettem. ezért beleegyezett, aztán elndultunk megkeresni az öltözőjét. Pár ajtóval odább volt, ezért enm tartott sokáig megtalálni. 

Bekopogtunk, és vártuk hogy valaki reagáljon. Aztán egyszer csak előlépett az ajót mögül Eric, félmesztelenül. 

- Szia, ugye nem zavarunk, szeretnénk üdvözölni téged. - kezdett bele Louis. - Na meg persze a barrátnőm nagy rajnogód, és nem hagyott békén addig amíg nem hoztam ida. - nevetett. 

- Dehogy zavartok, gyertek beljebb. - mondta, aztán bevezetett az öltözőjébe.

Soha az élbetben nem gondoltam volna, hogy Eric Saaade öltözőjében fogok egyszer állni, melettem pedig a nagy kedvencemmel Louis Tomlinsonnal. 

- Na és hogy is hívnak téged? - fordult felém Eric. 

- Becky. Becky Blacksmith. - mondtam. 

- Hát, örültem hogy emgismertelek. - ölelt meg. 

- Én még jobban. - mondtam, aztán visszasétáltam Louis mellé.

Végül leültünk egy fotelba, Eric meg nekiállt készülődni. Én feltérképeztem a szobát, amikor kiszúrtam egy újságot az én képemmel. Egyből odamentem, és olvasni kezdtem. De sajnos nem jutottam sokra, az egész cikk svédül volt. 

- Eric ne haragudj, le tudnád ezt nekem fordítani. - adtam a kezébe az újságot. 

- Persze, csak várj egy kicsit.- mondta, és már bele is ekzdett a fordításba. 

" Becky Blacksmith, Louis Tomlinson jegyese csalja vőlegényét? 

Beckyt, a híres neves Louis Tomlinson barátnőjét, illetve menyasszonyát, többször is együtt látták, az Eurovíziós dalfesztiválról ismert Edward Grimes-al. A hírek szerint, köztük már nem csak barátság van. Annál sokkal több. Egyes pletykák szerint nem csak csók volt köztük. De ezt persze nem tudhatjuk biztosra. 

Mindezek által, biztos forrásokból tudjuk, hogy a holnapi nap, a One Direction,  Eric Saadeval fog fellépni. Ki tudja, hátha őt is felszedi a 'vonzerejével' Becky. 

Írta: Maria Kornap" 

- Te jó ég, - borultam térdre, és kezdtem el sírni. - Ez az egész hazugság, hogy írhat valaki ilyet? - motyogtam magamban. 

- Becky, ne sírj, mi tudjuk mi az igazság. Tegnap is megmondtad, annak a nőnek a magadét, most látod, megint azt csinálta. - mondta Louis és simogatni kezdte a hátam. 

- Hogy érted hogy megint azt csinálta? Ő írta a cikket? - kaptam fel a fejemet. 

- Hát....igen. - mondta Louis, mire felpattantam, és kirohantam az épületből. Egyenesen a firkászok felé vettem az irányt, és amikor megláttam ' Maria' arcát, el öntött az ideg. 

- Becky, nyugi, nem éri meg, figyelj, hagyjad a fenébe. - próbált megállítani Louis. 

- Nem, ez uttal nem ússza emg szárazon. - mondtam, aztán már csak méterek választottak el a célomtól, amikor szúrást éreztem a szívemnél. Hírtelen odakaptam, majd a fájdalomtól térdre estem. 

- Becky, kincsem jól vagy? - puszilgatott Louis. 

- Nem. - mondtam, aztán oldalra estem. 

A fájdalomtól vergődtem a földön, és egyszerűen nem tudtam mit csinálni. Aztán egy hatalmas szúrást éreztem újra, majd minden elsötétedett....

*******

Később kórházban ébredtem fel. 

- Ezt nem hiszem el, már megint kórházban. - sóhajtottam egyet. 

- Hát igen. - válaszolt Louis. 

Oldalra kaptam a fejemet, és láttam, hogy Mia és Louis könnyes szemekkel néznek engem. 

- Hé, srácok, mi történt velem? Miért sötétedett el minden? - kérdeztem, aztán éreztem hogy újra fájni kezd mindenem. 

- Becky, az idegességtől begörcsölt a szíved. - mondta Mia, mire az arcom lefagyott. 

- Tessék??!!

104.rész

Most nagyon kell vigyáznunk rád… (Mia szemszöge)

- Igen Becky.. jól hallottad.. úgy néz ki, hogy a szíved nincs teljesen jól. – mondtam majd könnycseppek hullottak az ölembe..
Ahogy ezt a mondatot kimondtam megjelent a doktor nő.. 
- Hát szia Becky! Ez nagyonjó jel, hogy ilyen hamar felébredtél. – mondta a doki.
- Igen az meglehet, de akkor is még mindig nagyon fáj a szívem környéke. – mondta Becky.
- Ez természetes.. figyelj rám ez most nagyon fontos korszak lesz az életedben. Mivel most már egyértelműen a vizsgálatok is kimutatnak, hogy legyengült a szíved „tűrőképessége”. Hogy mit is jelent ez?.. nagyon hamar fel tudod magad húzni dolgokon persze jogosan, mert most például a húgod elmesélte mi is történt. Szóval a következőt kell tenned, nagyon vigyázz magadra nem szabad, hogy súlyosabb legyen mert akkor nagyobb baj is lehet ebből az egészből. Most felírok neked egy gyógyszert.. ez már nem játék!– mondta a doktor nő majd egy receptet nyomott Louis kezébe.
A doki már kiment az ajtón amikor eszembe jutott valami és utána rohantam.
      -  Doktor nő, kérem várjon szeretném ha erre a kérdésemre őszintén válaszolna. – mondtam.
- Persze, mondjad csak. – mondta a doki.
- Beckynél ha rosszabbodnak a dolgok, akkor meghalhat? – kérdeztem.
- Nem tudom.. Ez a dolgok állásától függ.. minden esetre vigyáznotok kell Beckyre. – mondta a doki.
- És még egy kérdés.. Beckyt mikor vihetjük haza? – kérdeztem.
      - Holnap reggel! – válaszolta a doki.
Ezek után bementem a korterembe és elmondtam Beckynek, hogy holnap már hazajöhet, de ő egyfolytában csak a koncerttel volt elfoglalva.
- Becky.. ne csináld már ezt. A fiúk épp azon vannak, hogy csúsztassák a koncertet, és most mindjárt felhívom őket, hogy két nap múlva legyen. – mondta Louis.
- Nem! Én már holnap estére jobban leszek.. és Eric.. vele mi lesz? Akkor nem lesz közös koncert? – idegeskedett Becky.
- Kérlek fejezd be.. nagyon féltünk.. ne idegesítsd fel magad.. akkor holnap este lesz a koncert. – mondtam és megöleltem Beckyt.
Majd egyszer csak egy mély férfihang szólalt meg az ajtón túlról.
- Nem lesz semmi baj.. holnap fellépünk együtt a színpadra, és jól kiosztom én is az egész sajtót. – mondta a hang.. aztán egyszer csak nyílik az ajtó és belép Eric.


- Becky! Örülök, hogy jól vagy. – mondta Eric, Beckynek majd odament hozzá és megölelte.
- Öhhööömm.. bocsánat csak valami allergia lehet – köhögött az ölelés közbe Louis.
- Ne izgulj Loui Eric tudja, hogy jegyben jártok. – kacsintottam rá.
Ezek után megérkezett a csapat többi tagja is és persze Adam, Zayn karjaiban. Mindenki rögtön le is támadta Beckyt.
- Egy percre félbeszakíthatom ezt a családias pillanatot? – kérdeztem.
- Mondjad csak. – mondta Liam.
- Most mindenkinek meg kell ígérnie, hogy nagyon fog vigyázni Beckyre.. mert ez később nagyon súlyossá is válhat. – mondtam.
- Megígérjük! – mondták egyszerre majd folytatódott a beszélgetés.
- Jól vagy Életem? – jött oda hozzám Harry.
- Hát.. a gyomrom liftezik.. rettentően fáj a fejem, de ennek ellenére jól vagyok. – mondtam.
- Jaaj Kicsim.. ez attól van mert, Adamet el kell engednünk és most meg Becky. De a jó hír, hogy holnap este végre megtartjuk a koncertet, és mindent tisztázunk.. Úgy érzem ez egy eléggé érdekes koncertnek ígérkezik – mondta Harry majd megcsókolt.
Amikor már eléggé csend volt a szobában, akkor hallottam egy hangos szuszogást.
- Ki aludt el? – kérdeztem suttogva.
Ebben a pillanatban mindenki elővette a telefonját és azzal világított. De egyből láttuk, hogy Zayn aludt el.. Karjai között Adammel aki persze még  nagyra nyílt szemekkel ébren volt és figyelte a sok kis kijelzőt. 
- Akkor szerintem, most van itt az ideje, hogy mi hazamenjünk, és holnap reggel visszajöjjünk érted Becky. – mondta Lizzy.
- Igen szerintem is. – mondta Becky majd ásított egyet.
Mind valami láncreakció mindenki sorban Becky után kezdett el ásítozni. De persze mind az szokott lenni ahogyan meglátjuk egymást nagyra tát szájjal rögtön röhögésbe fulladunk, igen ez így is történt és erre persze Zayn is felriadt…



105.rész. 

Az Ír gyönyör ( Becky szemszöge) 

Mikor mindenki lelépett, én megpróbáltam aludni, amikor egyszer csak nyílt az ajtó, és egy ágyat toltak be rajta. 
- Becky, ha nem haragszik, hozunk magának egy szobatársat. - vázlalta a helyzetet a doki. 
- Hát, nem. -  mondtam, és abban a pillanatban betotyogott egy lány. 
- Becky, ő itt  Angela. Angela, ő itt Becky. - mutatta be az orvos. 
- Örülök hogy megismertelek. - mondtam. 
- Én nem kevésbé. - mosolygott. 
Első benyomásra egész szimpatikus lány volt. Arról nem is beszélve, hogy mennyire szép. Ritkán látni ilyen, plasztik nélküli szép lányokat. Szőke, copfba fogott haj, gyönyörű kék szem. Ápolt bőr, és még sorolhatnám. Ránézésből úgy, 22 évesnek saccolnám. 
- Na és, te meddig elszel itt? - törte emg a gondolkozásomat. 
- Én holnap reggel megyek haza, és te? 
- Én holnap után mehetek csak. - mondta szomorúan. 
- Na, nyugi, elszorakozunk mi. Holnap valószínüleg csak délután megyek haza, vagyis attól függ, rátudom-e a barátomat venni. - mosolyogtam- Na de ha már így hozta a sors, mesélj magadról. 
- Rendben van, kezdjük ott, hogy a nevem Angela Rokht, Dublinban születtem, de kiköltöztem Svédországba. Van két bátyám, David, és Paul. Ja és amit nem szabad kihagyjak, nagy One Direction és Adam Lambert fan vagyok. - mesélte. 
Amint kimodnta hogy nagy One Direction fan, egy hatalmas mosoly terült el az arcomon. 
- Na akkor msot mesélj te. - piszkált. 
- Hát oké. A nevem Becky Blacksmith. - mondtam, mire elfehéredett az arca. - Mi a baj? 
- Akkor ezért voltál annyira ismerős. - csillant fel a szeme. - Te vagy Louis barátnője. 
- Igen. De légyszi nyugodj le. - mondtam, aztán nevetni kezdtem. 
- Persze nyugodt vagyok, csak hát tudod, a kedvenc bandám egyik tagjának a barátnőjével egy szobában fekszem. Azért az nekem nagy dolog. - kezdett el pattogni. 
- Én is így voltam, amikor megismertem Louist. Egy nagy fan voltam énis. - meséltem. - Mostanra meg már olyan természetesnek veszem Louist, mintha nem is lenne híres. Na de figyelj, most emgkérdezem. Ki a kedvenced közülük? - kezdtem el vigyorogni. 
- Egyértelmű, Niall. - vágta rá. - olyan jó lenne, ha az a dolog ami veled történt, megismétlődne az én főszereplésemmel. - álmodozott. 
Ekkor felcsillant a szemem. Úgyis szerettünk volna Niallnak egy barátnőt, mi lenne, ha ő lenne az. Teljesen összeillenek, és ír mind a kettő. 
- Hát, van rá esély. - kacsintottam. - Mi lenne, ha megkérnélek, hogy majd látogass meg minket a szállodában? - kérdeztem. 
Angela örömében ugrálni kezdett, és emgszólalni is alig tudott. 
- Igen igen igen, és igen. - mondogatta. 
- REndben van, akkor ha ki engednek a kórházból, akkor látogass meg, a címet majd meadom, de egy feltételem van. 
- Mégpedig? - kérdezte. 
- Ha ott leszel, nem viselkedhetsz őrült rajongóként. Ölelgetheted őket, meg ilyenek, de ne sikítozz, ne pattogj, ne legyél hülye. Tehát, viselkedj úgy, mint egy átlagos ember. - mondtam szigorúan.
- Megértettem. - mondta. 
- Na de ha nem haragszol, most megyek telefonálok egyet. - modntam, és már fel is álltam, majd kisétáltam a kórterem elé. Bepötyögtem Mia számát, és amikor felvette, elmeséltem az ötletemet. Persze Mia mindenben benne volt. Aztán modntam neki, hogy holnap jöjjenek délután, abba már nehezen ment bele, de aztán siekrült rábeszélnem. 
TElefonálás után, visszamentem a szobába, és még pár perc besézlgetés után elnyomott az álom......





106.rész

Egyre gondolunk Becky.. (Mia szemszöge)

Aznap este amikor eljöttünk Beckytől én csak a szobámba voltam és Adammel foglalkoztam.. 
- Nagyon fogsz hiányozni kicsim.. de tudom, hogy ez lesz neked a legjobb, szeretlek.. – mondtam miközben Adam nagyrányílt kerek szemekkel nézett.
- Életem.. hát itt vagy.. már mindenhol kerestelek. – jött be Harry.
- Igen amint látod, itt vagyok.. és éppen a kicsi Adam tudtára adom, hogy mennyire szeretem. – mondtam.
Harry nem mondott semmit csak átölelt minket és adott egy – egy puszit a homlokunkra.
- Miért ragaszkodom hozzá ennyire?.. – kérdeztem.
- Nem tudom.. De most vigyük ki a többiekhez had búcsúzzanak el ők is tőle.. hiszen holnap este már az igazi szülei fognak rá vigyázni. – mondta Harry miközben felsegített a földről.
Bementünk a nappaliba és kezdésnek Liam és Danielle kezébe adtam Adamet, majd egyszer csak rezgést éreztem a zsebemben..  Gyorsan előkapom a telefonom.. bejövő hívás Becky.. 
- Szia nővérkém mi az valami baj van? – kérdeztem.
- Szia hugii semmi gond csak képzeld, kaptam egy „szobatársat” egy aranyos és gyönyörű ír lányt.. szőke haj gyönyörű szép kék szemek.. és a hab a tortán.. kedvenc bandája a One Direction és köztük is a kedvence Niall… arra gondolsz amire én? – kérdezte Becky.
- Juujjj ez édes és igen, igen.. akkor vágjunk bele. – lelkesedtem.
- Jah és holnap este lesz a koncert igaz? – kérdezte Becky.
- Igen holnap lesz és tudod Adamnek a szüleit keressük.. és Eric kiosztja a sajtót.. tudod. – válaszoltam.
- Tényleg!!  Na és mondom tovább.. meghívtam Angelát (mert így hívják a gyönyörű ír lányt).. hozzánk holnap után.. legyen ez egy meglepi Niallnek. – mondta Becky.
- Okééé nah de most már megyek, mert úgy látom Niall neki esett a sütinek! Pusziii szijjaaa! – csaptam le a telefont majd rohantam Niallhez.
Miután jól beettünk Niallel utána elmentünk Harryvel aludni, de eléggé szokatlan módon, ugyan is a földön aludtunk párnákon és puha paplanokon, közöttünk, pedig Adam.
*****
Más nap reggel a nap keltett fel. Felébredtem ránéztem az órára és láttam, hogy 11:21 megijedtem, mert  se Adam se Harry nem voltak már a szobában. Kirohantam a nappaliba és láttam egy gyönyörű lila és egy kék ruhát ott heverni az ágyon, rajtuk meg egy - egy cetli. A lila ruhán lévő cetlin ez állt: Mia ez a tiéd én vettem neked ezt vedd fel este. Puszi Harry. 
Kék ruhán ruhán lévő cetlin pedig ezt olvashattam: Mia ezt a ruhát vidd be Beckynek(én vettem) és este együtt gyertek ezekbe a ruhákba. Puszi Louis. U.írat. Majd érted küldünk egy limót 18:00-ra és az majd elvisz a korházhoz aztán meg ide a koncertre hoz ja és Beckyvel már ledumáltunk mindent ne izgulj. Adammel meg velünk majd itt találkoztok.
Ez fura.. na mindegy azt teszem, amit ők mondtak..- gondoltam magamban.
Aztán elmentem reggelizni és leültem a tv elé, megnéztem egy jó kis filmet, ami épp a tévében volt aztán bementem a szobámba és összeszedtem Adam cuccait, majd még elintéztem néhány dolgot és ezek után már csak pont arra volt időm, hogy felöltözzek sminkeljek és tökéletesen elkészüljek. Lementem a hotel elé beültem a limuzinba és egy 5 perc múlva már ki is szálltam a korház előtt. Berohantam Beckyhez és amíg ő készülődött addig én dumálgattam Angelával.
- Na indulhatunk? – kérdeztem.
- Igen.. de nem értem, hogy hogyan vehettek nekünk ilyen tökéletes ruhákat.. – értetlenkedett Becky.
- Ahha… tudod van nekünk egy Danielleünk meg egy Lizzynk. – nevettem.
- Az igaz.. – mondta Becky.
Ezek után gyorsan elköszöntünk Angelától és lerohantunk a limóhoz. Bepattantunk majd már mentünk is a koncert felé. Majd egyszer csak lefékez a sofőr.
- Még is mi történt? – kérdeztem.
- Sikítozó lányok állják el az utat. – mondta a sofőr.
Mi Beckyvel egymásra néztünk, és azt hiszem megint egyre gondoltunk…

107.rész.

Koncert...(Becky szemszöge) 

- Törjünk át a tömegen, és élvezzük hogy ismernek, meg egyeztünk? - nevetett Mia. 

- Oké. - mondtam, aztán már szálltunk is ki a  limóból. Átsétáltunk nagy díva ként a tömegen, aztán a színpad melett besétáltunk a backstage-be. 

- Becky ?!!!! - szaladt oda hozzám Louis. 

- Louiiiis. - visítottam én is, aztán megcsókoltuk egymást. 

- Milyen szép ez a ruha. - dicsekedett. 

- Áhh, hát igen. - nevettem, aztán elindultam Louival az öltöző felé. 

Aztán megláttam John, és Edwardot. 

- Ecseteeek. - ordítottma, aztán a nyakukba ugrottam. - Titeket mi szél hordott erre?  

- Hát tudod, meglátogattuk a rég látott barátainkat. - mondták majdnem egyszerre, egymás szavába vágva. 

- Áhh értem. - mondtam, aztán visszasétáltam Louishoz. 

- Becky, drágám, msot ki kell mennünk a színpadra, nézzél minket, elintézzük egyszer s mindenkorra ezt az Adamos, és sajtós dolgot. - mondta Louis, majd nyomott egy puszit az arcomra, és már fel is szaladt a színpadra, a többiekkel együtt. 

**********

A srácok elmesélték az Adames ügyet, és kiosztották a sajtót, aztán úgy éreztem nincs több keresni valóm, elindultam hazafelé. Sétáltam pár percig, aztán sikerült elérnem a hotelig. Otthon átöltöztem, letusoltam, és lefeküdtem aludni. Nem kelett sok idő, sikerült is elaludnom. 

**********

Másnap reggel Louis melett ébredtem.  Félkómásan kimásztam az ágyból, és kimentem a konyhába. Sehol senki nem volt. Mindenki aludt. Furcsa volt, azért gondoltam emgnézem az órát. 06:23. Hát akkor nem csodálom. 

- Kéne valami reggelit csinálni a nagy családnak. - gondoltam magamban. 

ELőkotortam az egyik szekrényből egy szakácskönyvet, és keresgélni kezdtem. Végül úgy döntöttem, hogy csinálok jó sok palacsintát. 

BEkevertem a tésztát, kisütöttem 70db palacsintát, aztán megtálaltam az asztalon. Ránéztem az órára. 08:56. 

- Egész jó időt futottam. - dicsekedtem magamban. 

Végül leültem a kanpéra és kerestem valami reggeli filmet. Kapcsolgatás közben meghallottam, hogy valaki kicsoszog a szobájából. Hátranéztem, és persze hogy Niall volt az. 

- Mik ezek a finom illatok? - követte őt Mia, és Harry.

- Gondoltam örülnétek egy kis reggelinek. 

- Ez nem kérdés. - mondta Niall ,és már rá is vetette magát a kajára. 

Gondoltam nem ártana felkelteni a többieket, hát elindultam Liamék szobájába. Bekopogtattam, aztán benyitottam, és láttam, hogy Liam a WC ajtót előtt ücsörög, és mered a távolba.

- Te jó ég?! Mi a baj? - mentem oda Liam mellé. 

Liam csak csöndben nézett, és szemei üresek voltak. Mintha nem is lett volna köztünk. 

- Danielle?! Mi a baja Liamnek? - kopogtam be a wc ajtón.

Danielle  kisírt szemekkel kinyitotta az ajtót, aztán beengedett. A padló televolt használt zsebkendőkkel. 

- Danielle, mi a baj? - öleltem meg. 

Szemeiben újra összegyűltek a könnyek, és láttam hogy nehéz kimondania. Sejtettem miről van szó. Sajnos nagyon erős tippem volt. 

Pár perc néma csönd után Danielle megszólalt. 

- Becky..... terhes vagyok......???!!!

108.rész

Örülök.. de szomorú is vagyok.. (Mia szemszöge)

Reggel Becky palacsintákat készített, hát mit is mondjak, imádom a nővérem. Niallel szinte versenyt ettünk, mint mindig. De egyszer csak Becky szólongatott az emeletről.

- Mia! Mia! Gyere fel, kérlek most! – ordibálta.

- Megyek kiáltottam vissza.

Amikor felértem ő ott állt Liam és Danielle mellett.. Minden túl csöndes volt.. és ez gyanús volt nekem.

- Mia.. Danielle terhes!?.. – borult rám Liam.

- Hogy mi??.. – akadt el a lélegzetem. 

- Igen.. úgy tűnik… - nyögte ki Danielle is.

- Akkor tudjátok, mi legyen? Becky maradjon itt Liammel meg a többiekkel.. Liam mondjátok el töbieknek is, hogy mi történt.. jah és Becky várd a vendégünket.. én meg addig Daniellel elmegyek az orvoshoz.. – vetettem fel ezt az ötletem.

- Rendben.. csináljuk ezt. – egyezett bele Danielle is.

*****

Amikor megjöttünk az orvoshoz én gyorsan beszéltem a dokival, hogy fogadja Daniellet most azonnal.. hát igen a doki lánya nagy Directioner.. 

- Jó napot! Miben tudok segíteni? – kérdezte a doki.

- Csókolom… és hát az a gyanúm, hogy terhes vagyok.. – mondta Danielle.

- Jöjjön, ide kérem ebbe a szobába itt több vizsgálatot is végzünk.. és a kis barátnője meg addig itt várakozhat. – mondta a doki.

Nem tehettem mást idegesen, leültem és elkezdtem Beckyvel üzenetezni.:

Becky van még palacsinta?? – kérdeztem.

Mia… ilyenkor is csak az evésre tudsz gondolni? – kérdezett vissza.

Nem tehetek róla Daniellet éppen vizsgálják.. amikor ideges vagyok akkor ennem kell.. – írtam.

Nem hugi.. te minden helyzetben csak eszel. – írta Becky. 

Hehee nagyon vicces. – írtam.

Mia.. kérlek ne borulj ki.. de Adamért jött az anyukája.. elvitte Őt, de hagyott itt neked egy levelet és azt mondta, hogy ezt neked kell felbontanod és elolvasnod.. – írta Becky.

Mennem kell… - írtam vissza gyorsan.

Úgy érzem, hogy most szakították ki a szívemet.. de már nem tudok sírni.. ennyi, vége el kellett engednem. Hisz tudtam, hogy ez lesz. Csak némán néztem a fehér falakat.. Aztán egyszer csak Danielle sikítozására lettem figyelmes. Nagyon megijedtem.. majd a következő pillanatban kirontott és átölelt.

- Mi az?? Mi történt? – érdeklődtem.

- Nem vagyok terhes.. – mondta lelkesen.

- Igaz ez? – kérdeztem.

- Igen igaz.. csak álterhes.. ez nagyon gyakori manapság.. na de most nem részletezem ha nem inkább hamar odaadom a papírokat és ott majd mindent elolvashatnak.. – mondta a doki.

Egy 10 percre rá már minden papírral a kezünkben tartottunk hazafelé. Néma csend volt nagyon sokáig.. amíg Danielle meg nem szólalt.

- Mia! Mi a baj? És ne tagadd le, mert látom rajtad.. – ölelt át Danielle.

- Adamért jött az anyukája.. – suttogtam a fülébe.

- Komolyan? – kérdezett vissza.

- Igen.. és hagyott nekem egy levelet az anyuja.. – mondtam.

- Csak ugyan? Hát akkor abban biztos megmagyaráz mindent.. – mosolygott rám Danielle.

- Hát remélem.. – válaszoltam.

- De megjöttünk úgy hogy irány felfelé elújságolni a jó hírt.. – pattogott Danielle.

- Igen menjünk. – karoltam belé.

Ahogyan mentünk a hotel felé egyszer csak megjelent Angela.

- Angela! Várj mi is felfelé megyünk! – kacsintottam rá.

- Ő az az ír lány akit Niallnek szántatok? – kérdezte nevetve Danielle.

- Igen Ő.. – válaszoltam.

- Huhh hát ő egyszerűen gyönyörű… - mondta Danielle.

- Igen az.. – mondtam. 

- Angela gyere karolj te is belénk! – mondta Danielle.

- Rendben van. – mosolyodott el Angela.

109.rész 

Angela...(Becky szemszöge) 

-Sziasztook! - léptek be az ajtón a lányok. 

- Na mi ez a jó kedv? - kérdeztem vissza a konyhából. 

- Negatív lett a teszt. - örvendett Danielle. 

- Jaj de jó.- futott ki a konyhából Liam, majd mi is követtük őt. 

Kiléptünk az ajtón, és megláttuk Angela-t.  

- Ohh szia, hát te ki vagy? - ment oda Niall hozzá. 

Abban a pillanatban láttam, hogy majdnek kirobbant belőle az a nagy rajongói ösztön, de végül sikerült vissza fognia magát. 

- Angela Rokht vagyok. - nyögte ki. 

- Ez remek, gondolom te ismersz minket. - nevetett Zayn. 

- Hát persze, és rajongótok vagyok. - mondta izgulva. 

- Áhh igen? Na és mennyi idős vagy? - kérdezte  Harry. 

Erre én is kiváncsi voltam, mivel ezt még nem érdeklődtem emg tőle. 

- 18 leszek novemberben. 

- na de gyere beljebb. - mondtam neki. - Ne ácsorogj már az ajtóban. 

Leültünk a nappaliba, és egy ideig beszélgettünk, aztán én bementem a szobámba. 

Előkotortam az ágy alól a laptopot, és leültem egy kicsit nyomkodni. Régen látogattam már a facebookom, meg a twitterem, azért úgy döntöttem fellépek egy kicsit. 

Bejelentkeztem Facebookba, és egyből vagy húszan rám írtak. Mindeki kapásból rávágta 'milyen híresnek lenni?' 

PErsze szokásomhoz híven, senkinek nem írtam vissza. Nem volt kedvem hallgatni azokat a szokásos dumákat. 

" Szia, nagyon sok boldogságot neked, és Louisnak, és add át légyszi a nevemben ugyanezt Miának" - írta az egyik nagyon jó barátnőnk, Britney. 

" Jaj hát nagyon köszönjük, átadom. Miújság veled?" 

" Köszi minden oké, olyan rég láttuk egymást. Be kéne szervezni egy találkozót valamikorra" 

" Jó ötlet, cska tudod, mi most világot járunk a fiúkkal, és msot éppen svédországban vagyunk." 

" Az remek, én is épp ott vagyok. Anyáékkal nyaralok. " 

" Akkor várjál, tudod merre van a Teropical hotel? " 

" öhm..igen, tőle szállunk pár utcányira. " 

" Remek, akkor egy fél óra múlva találkozzunk itt a hotel előtt" 

" Oké, akkor megyek is készülődni, szia" 

" Rendben, Szia :) " 

Kikapcsoltam a laptopot, átöltöztem, és kiszaladtam Miához. 

- Mia, beszélhetnék veled? 

- Persze modnjad. 

- Képzeld, Britney itt van Svédországban. - meséltem. 

- Tényleg??!! Dejóó. - mondta egy nagy mosolyal. 

- Igen, és megbesézltem vele egy találkozót, szóval, én egy negyed óra múlva lelépek ha nem gond. 

- Nekem nem, na de én visszamegyek. - mondta, és már meg is fordult. 

Én beszaladtam a szobába, és keresgélni kezdtem a szekrényemben, amikor belépett Louis. 

- Képzeld, beszéltem anyumékkal, és mondták hogy jól vannka a kutyák. - mesélte Louis. 

- uhh remek, már akartam is kérdezni. 

- Amugy merre mész? - sétált mögém. 

- Egyik régi barátnőmmel találkozok. - mondtam, és a vállamra kaptam egy táskát. 

- Ohh értem. Amugy jó választás volt ez az Angela. Niallhoz teljesen illik. És látszik rajtuk az a 'szerelem első látásra' dolog. - mondta, aztán arcon puszilt. 

Mosolyogtam egyet, aztán megcsókoltam. 

- Na de msot mennem kell, ha nem probléma. 

- Mennyél csak, de aztán ne túl későn gyere, vagy érted megyek. - mondta nevetve. 

- Rendben van főnök. - modntam, aztán már el is indultam kifele.

110.rész

A levél… (Mia szemszöge)

Miközben néztem Angelát és Niallt ahogyan, megismerkednek, csak arra tudtam gondolni, hogy csak nehogy ő is olyan legyen, mint Selena mert azt Niall nem bírná ki még egyszer a gondolatmenetem pedig Becky zavarta meg aki valami miatt behívott a szobájába.

-         Mia képzeld, elmegyek, találkozok Britneyvel. – kezdte el mondani.

-         Ez tök jó!.. és oda tudnád akkor adni a levelet, amit Adam anyuja hagyott itt nekem? – kérdeztem.

-         Persze, tessék itt van. – mondta majd odaadott nekem egy borítékot. – De most már tényleg indulnom kell. – mondta Becky majd egy puszit nyomott a fejemre és kiviharzott a szobából.

Ezek után én átmentem a mi szobánkba, hogy ott nyugodtan elolvashassam a levelemet. Benyitottam és láttam, hogy Harry ott fekszik az ágyon, és valamin nagyon gondolkodik.

-         Kiscsim! Szia! – köszönt nekem Harry.

-         Szia Életem. – mondtam majd odamentem hozzá az ölébe ültem és megcsókoltam.

-         Itt a levél? Akkor olvassuk el.. – lelkesedett Harry.

-         De ezt csak nekem hagyta itt az anya, de mi végülis összetartozunk meg hát leginkább mi viseltük gondját a kicsinek.

Na de ekkor..

-         És mii?? Mi is a gondját viseltük a kicsinek! – rontottak be a többiek nevetve.

-         Hallgatóztatok? – kérdezte Harry.

-         Igen és láttuk is a szép kis csókot.. – nevetett Louis.

-         Akkor felolvasom a levelet.. mindenki üljön le a földre körbe, és akkor olvasom. – mondtam.

-         Várjatok! Becky?? – kérdezte Niall.

-         Nem emlékszel, hogy szólt, hogy találkozik egy régi baráttal? Ja igaz te mondjuk el voltál foglalva. – nevetett Louis.

-         Na akkor kezdhetem…Fiúk! – szóltam rájuk.

-         Perszee! – mondták egyszerre.

"Kedves Mia!

Köszönöm, hogy a gondját viselted a kicsikémnek.. ja, és gondolom ezt nem egyedül tetted, mert ez egy nagy feladat lenne egy ilyen fiatal lány számára, úgy hogy ez útón szeretnék köszönetet mondani az egész csapatnak, és szeretném megmagyarázni, hogy miért találhattátok meg egy bokorban a kicsit.. Azt tudnod kell Mia, hogy erről nekem nagyon nehéz beszélnem.. de tudom, hogy neked nagyon fontos minden részlet.. Ezért erőt veszek magamon és elmesélem neked. 4 évvel ezelőtt megismerkedtem egy férfival, aki egy év után a férjem lett.. házasságunk mostanáig tartott összesen 3 évig.. de nem is ez a lényeg.. ha nem, az hogy a férjemnek súlyos agykárosodása lett.. és emiatt sokszor nem volt magánál.. volt olyan, amikor megütött.. és ezért fogtam a gyerekünket és elviharoztam otthonról és eljöttem ide Svédországba gondolván, hogy itt nem fog rám találni, de sajnos nem így lett.. Nem mertem elmenni rendőrségre, mert tudtam, hogy akkor még nagyobb veszélybe kerültem, volna.. Szóval megtalált tudta, hogy melyik hotelban lakom.. és nem is kellett neki több feljött leütött és elvitte az egyetlen drágaságomat, a fiamat. Ő tudta, hogy nekem ő a gyengém.. amikor felébredtem egy korházban találtam magam rendőrökkel és orvosokkal körülvéve.. és igen itt már nem hagyhattam annyiban a dolgot.. rengeteg álmatlan éjszaka után hallottam a koncertetekről, de sajnos csak a tv-ben tudtam nézni, és akkor eljöttem, hozzátok és a nővéred Becky odaadta és elmondta milyen nevet adtatok neki. Eredetileg Michel volt a neve (ezt is a férjem akarta.) és most át fogom kereszteltetni Adamra, ezzel is kimutatva, hogy mennyire hálás vagyok érte, hogy a gondját viseltétek. Nem tudjátok, hogy amikor Becky a karjaimba adta Adamet menyire boldog voltam, nem is tudom, hogy mit mondjak.. Köszönöm..

                                                                                               Utó í.: Tudom, hogy turnén vagytok, de ha van időtök, akkor ugorjatok be meglátogatni minket. Most éppen a Nagy Városi Hotelben lakunk fenn a 6. emeleten és ott is a 14 – es ajtó a milyén és csak, hogy tudjátok ti mindig is szívesen látott vendégek, lesztek. Puszil titeket Adam és én.."

*****

Amikor elolvastam a levelet, felnéztem és láttam, hogy mindegyikünk szemét elönti a könny… és csak néztünk ki a fejünkből néma csendben…

111.rész.

 Ezt nem kellett volna...(Becky szemszöge)

Találkoztam Britneyvel, és mivel nem tudtunk mit csinálni beültünk az egyik kocsmába.

- Hát akkor igyunk arra hogy ilyen sok idő utá ujra találkoztunk.-mondtam, és már le is húztam a koktélt ami előttem volt. 

Britney követett engem, én pedig már kértem is a következő kört. Egymás után ittuk a koktélokat, és mivel nem vagyok nagy piás a harmadik pohár lerészegített....

*******

Egy órával később, már indultam is haza. Otthon benyitottam, de sehol senki nem volt. Körbenéztem és végül Miáék szobájában megtaláltam mindenkit. 

- Na mi van itt? Mintha szellemet idéznétek. - nevettem magamon.

- Becky, te részeg vagy??!!- reagált Mia. 

- áhh nem ittam én olyan sokat.- mondtam, és kisétáltam a szobából, egyenesem az én szobámba. Ledőltem az ágyra és álmodozni kezdtem. Valahogy részegen szebb a világ.

- Becky, minek kellett ennyire bepiálni?- rontott be Louis.

-én csak szórakozni akartam egyet.-mondtam aztán felálltam, és odasétáltam elé. 

- Becky, tudod, hogy nem szabadna a szived miatt innod, főképp nem ennyit. - ordított Louis.

- Én életem, én felelősségem. -vágtam rá. 

- Igen? Akkor tudod mit? Nem is foglalkozom vele. Már nagyon elegem van, hogy állandóan csak a jót szeretném, aztán le vagyok baszva, hogy minek flglalkozom vele. Hát tessék, most békénhagylak.- ordította aztán kirohant a szobából. 

El pattant a húr a fejemben és idegességemben már azt se tudtam, hogy fiu vagyok-e vagy lány. Az alkohol és az idegesség hatására egy elmebeteg ötlet jutott eszembe. Ugy éreztem nincs már rám szükség, csak, a baj van velem, hát meg kell tenni. Elindultam szédelegve az ablak felé, majd kiültem a párkányára. Nézelődtem egy kicsit, majd kicsordultak azok a könnycseppek. Aztán valaki benyitott a szobába. 

-Becky?! Mit csinálsz??!! - kérdezte ijedtem Zayn, aztán becsukta maga után az ajtót. 

- Minek látszik? - feleltem könnyekkel küzködve. 

- Becky, hogy juthat ilyen az eszedbe?! - Zayn, figyelj, nem látok más megoldást. Televan a fejem piával, ideges vagyok, és, ez jutott eszembe, mint legegyszerűbb megoldás. Halál.- nyögtem ki. 

- Becky, azonnal gyere le onnan, Louisnak szüksége van rád, csak feldühödött egy kicsit. Nem tehet róla, mindenkivel megesik.- mondta.- Kellesz nekünk, szeretünk. 

Egy könnycsepp végül végigfolyt az arcomon, aztán beláttam. Igzza van. Lemásztam az ablakból, és Zayn pedig elindult felém. Aztán újra azt a szúró érzést éreztem odabenn, és hátra estem, egyenesen az ablakba. Ha Zayn nem jött volna közelebb, és nem kap el, akkor nem kellett volna azon az öngyilkosságon agyalni. 

Amikor elkapott, akkor éreztem, hogy egyre jobban fáj. Szúr, lűktet, nyom. Egyszerűen birhatatlan érzés volt. Elnémult minden, és láttam, hogy Zayn a földre rak, majd kiáltozni kezd, és a telefonját keresi a zsebében. Abban a pillanatban a fájdalom elmúlt, már semmit nem éreztem. Megláttam Louis aggódó arcát. Aztán valamit mondani kezdett nekem, majd megjelent az egész kis család a háta mögött, élen Miával. Láttam, hogy ő is, és Louis is keservesen sírni kezdtek. Utolsó erőmmel végül halkan kinyögtem.

- Sajnálom- mondtam, aztán elsötétedett minden.....

*****

Később, gépek csipogását hallottam. Tudtam hol vagyok,tudtam mi van velem, tudtam hogy milyen az állapotom, de nem láttam semmit. Nagy sötétség volt körülöttem. Csak a hangok hallatszódtak át. Hallottam minden kis rezzenést. Éreztem, hogy ott van mellettem valaki, viszont gyenge vagyok. Meg sem tudok moccanni. 

Hallottam egy ajtó nyitást, aztán mebszólalt melettem Louis.

- Doktor úr! Mi lesz vele? Már 3 napja alszik.- kérdezte .

- Figyeljen ide. Azért jöttem hogy híreket mondjak. 

- Akkor kivele.- vágta rá egyből.

- A kedves menyasszonya.....-húta az időt- sajnos az életéért küzd. A gépek tartják életben.

- tessék??!!- kiáltott.

- Sajnálom, de nem tudunk mit csinálni. Ez az ő belső harca. Ha 2 napon belül nem ébred fel........-hagyta abba a doki a szöveget.

- Igen??!! Akkor mi lesz???!!!-ordibált Louis.

-Kérem ne ordítson, attól sem magának sem Beckynek nem lesz jobb. 

- Rendben van, csak nyögje már ki. 

- Szóval....ha 2 napon belül nem ébred fel, akkor szabályokhoz híven, le kell venni őt a gépelről.- mondta az orvos,aztán kiment.

Louis keservesen sírni kezdett, és tudtam, hogy mit kell tegyek. Teljes erőmmel, amit ki tudtam fejteni, megpróbáltam kinyitni a szememet. Nem igazán sikerült. Aztán ujra és ujra próbálkoztam, majd végül munkám elnyerte gyümölcsét, a szemeim kinyíltak. Kapálózni kezdtem, hogy szedjék ki a torkomból a lélegeztetőt, aztán végre bejött egy orvos a szobába és mebcsinálta. 

-Becky, édesem, úgy féltem.- szorította meg a kezemet Louis.

- Nem kell félni, én mindent kibírok.-mondtam rekedt hangon.- De Louis, merre van Mia, és a többiek?

- Hát tudod, Mia otthon van, mert hazaküldtem pihenni, a többiek pedig.... Franciaországban.- mondta lehajtptt fejjel. 

- Ezt hogy érted?

- Hát..tudod a turnénak folytaodnia kellett, és hát, én minden áron itt akartam melletted lenni, és ezért kicsit össze is balhéztam a többiekkel.-mesélte, és abban a pillanatban benyitott Mia......

112.rész

Felépülés…(Mia szemszöge)

- Becky!! Végre kinyitottad a szemed.. – rohantam oda hozzá.

- Igen most ébredt fel.. – mondta Louis.

- Mia!.. mi az hogy a többiek tovább mentek?? És Louis meg te miért nem vagytok ott? – kérdezősködött Becky.

- Kicsim.. nyugodj meg.. nem tudod milyen nehéz volt rávenni a többieket arra, hogy folytassák a turnét nélkülünk.. jah és még egy dolog.. Angela is velük tartott Niall kedvéért.. – mondta Louis egy csöpnyi mosollyal az arcán.

- Tényleg? – mosolyodott el Becky is.

- Igen.. és ha nagyon gyorsan felépülsz, akkor megadták a szálloda nevét és címét és utánuk megyünk. – mondtam majd egy puszit nyomtam a nővérem arcára.

- Szeretünk Becky és próbálj meg erőt venni magadon és felgyógyulni.. viszont.. – akadt el Louis szava.

- Viszont? – kérdezett vissza Becky.

- Először is bocsánat… másodszor.. hogy lehettél ilyen felelőtlen, hogy iszol?? És egyszerűen nem fér a fejembe, hogy miért gondoltad azt, hogy felesleges vagy számunkra.. nem értelek.. de most ha nem haragszotok, akkor telefonálnék egyet.. – mondtam majd kisétáltam a korteremből.

Kint mielőtt felhívtam volna Harryt.. előtte összefutottam Becky dokijával..

- Elnézést.. de ha még nem tudja, akkor szólnék.. a nővérem felébredt, kinyitotta a szemeit és már beszéltünk is miután a nővér leszedte az oxigénmaszkját. – mondtam.

- Igen?? Akkor már is megyek a nővéréhez és készítek, néhány vizsgálatot aztán majd meglátjuk.. – mondta a doki majd már le is lépett.

Na akkor most.. Elővettem a telefonom kikerestem Harry telefonszámát és hívtam.

- Kicsiim!! – ordított bele a telefonba Harry.

- Szia Életem.. – köszöntem én is.

- Van valami hír? – kérdezte.

- Igen van. Becky kinyitotta a szemeit és már beszéltünk is.. nincs semmi elveszve!! Érted??!! A nővérem jól van.. túl fogja élni én ezt, tudom.. – mondtam miközben örömkönnyek hullottak ki a szememből.

- Igen?? Te jó ég!! Hisz ez csodálatos.. mi mindannyian pusziljuk Beckyt! És akkor majd remélem, utánunk tudtok egyhamar jönni?! – mondta Harry.

- Ez tényleg remek! Én is nagyon remélem szerelmem.. de egyelőre a legfontosabb most Becky élete. – mondtam.

- Igen ez kétségtelenül így van!.. nah de várj egy pillanatot mert itt van Angela és beszélni akar veled átadom neki a telefont. Majd még beszélünk, puszii – mondta Harry.

- Mia!! Képzeld el!! Annyira boldog vagyok!! Egyrészt Becky jó híre miatt másrészt pedig ma Niallel elmentünk egy kajáldába voltunk és ott megkérdezte, hogy lennék-e a barátnője, mert, hogy ő igazán belém szeretett az első pillanattól fogva.. én meg hát a nyakába ugrottam és megcsókoltam. És amikor hazaértünk akkor mindenki azt mondogatta, hogy üdv a családban és össze-vissza ölelgettek. Imádok itt mindenkit, de most komolyan! – mondta Angela lelkesen.

- Jaaaj én éreztem!! Milyen jó kerítők vagyunk mi Beckyvel. És akkor hát mi is köszöntenénk a családban. – nevettem. – Jaajj de apropó.. visszakell mennem Beckyhez.. mert a doki most végez, valamilyen vizsgálatokat majd még beszélünk és puszillak titeket Hello! – csaptam le a telefont majd rohantam be Beckyhez.

Bent láttam, hogy Becky felült az ágyában és épp a dokival beszélget.

- Doki! Mi a vizsgálatok eredménye?? – kérdezősködtem.

- Háát nem akarom elkiabálni a dolgot, de úgy látszik, hogy Beckyre nagyon jól hatott az újfajta gyógyszer.. Ez csodálatos! Hivatalosan is kijelenthetem, hogy túl van az életveszélyen! És még ma „elköltözhet” innen az intenzívről. – mondta a doki mosollyal az arcán.

- És akkor kedves doki.. Beckyt mikor vihetjük ki a korházból? – kérdezte Louis.

- Hát ha ilyen jól halad a gyógyulással még 4 napot itt kell töltenie és aztán hazamehet.. – mondta a doki.

- Ez remek köszönöm! - mondta Becky majd odakapott az oldalához.

- Semmi vész csak a fájdalomcsillapító hatása most múlt el. – nyugtatgatott minket a doki majd beadott Beckynek egy következő adagot. – De akkor most magukra hagyom önöket. – mondta a doki majd már ment is kifelé az ajtón.

- Mia!...Louis!.. Sajnálom..  de tényleg… amit tettem.. csak most így Svédországban túl sok dolog történt.. de ez is csak egy rossz kifogás.. csalódtatok bennem.. tudom., és hogy ezen túl, hogy fogtok bennem megbízni arról fogalmam sincsen.. a lényeg hogy remélem, megtudtok nekem bocsátani és ezt majd a többieknek is elmondom.. különösen Zaynnek aki mentett meg a zuhanástól.. – mondta Becky miközben a könnycseppjei a paplanjára hullottak.

- Szeretünk.. nem csalódtunk benned..  és persze, hogy megbocsátunk neked..csak nem értettünk semmit.. és ezen túl meg kell szakítani a barátságot Britneyvel.. mert ő tudta, hogy mi történt veled és még is hagyta, hogy igyál.. és mivel a kishúgod vagyok bíznom kell benned, Louis téged szeret.. minden rossz és jó tulajdonságoddal együtt. – mondtam majd megöleltem Beckyt.

- Igen ebben teljesen egyet értek. – mosolyodott el Louis.

- Szeretlek titeket..és mindent betartok amire kertetek!  – vágta rá Becky majd nagy ölelést csináltunk. 

*****

4 nappal később…..

113.rész.

Indulás Franciaországba. (BEcky szemszöge) 

Az a pár nap a kórházban, gyorsan eltelt. Naponta többször látogatott be Mia, és szórakoztatott. Louist szerencsére sikerült rávenni, hogy menjen el a fiúk után. Nélküle nem teljes az 1D. 

*******

4 nappal később...

*****

Elindultunk hazafelé Miával. Persze az orvos indulás előtt ellátott minden féle tanácsokkal. Ne igyak alkoholt, ne cigizzek, ne erőlködjek, kerüljem a nehéz munkát, és a többi. 

Otthon amikor beértünk, egyből beszaladtam a szobába, és összepakoltam a cuccaimat. Fél óra múlva börönddel a kezemben álltam Mia előtt. 

- Na indulhatunk Franciaországba?? - örvendtem. 

- Ilyen hamar? - nevetett Mia. 

- Persze, ha rajtam múlik. - mondtam. 

Mia kacsintott egyet, aztán kihúzta a bőröndjét a szóbából. 

- Na akkor indulás van. - mondta, és már indultunk is a repülőtér felé...

********

Pár óra alatt oda is értünk Franciába, ahol már egy limuzin fogadott. 

- BEcky?! Életem. - futott ki a kocsiból Louis. - Nagyon hiányoztáál. - szorított magához. - Ugye minden rendben? - puszilgatott. 

- Louis, meg ne folytsad, szükségünk van még rá. - nnevetett Zayn, amikor kiszállt a limóból. 

- Ohh nyugi, ezentúl nem fogom engedni sehova sem egyedül, nem lesz semmi baja, ha rajtam múlik . -nevetett. 

- Hát srácok, ennek úgy örülök. - nevettem. - Ja és Zayn, ezer hála mindenért, hogy megmentettél, hogy segítettél, és hogy lebeszéltél az őrültségről. - mondtam, és odasétáltam hozzá. 

- Áhh ez csak természetes.  mondta és mosolygott egyet. 

- Ölelést se kapok. - siránkoztam. 

- Dehogynem. - mondta, és már magához is szorított. 

- köhöm köhöm. - hülyéskedett Louis. 

- Jólvan te. - modntam, aztán visszamentem és megcsókoltam. 

Ez alatt Harry is megérkezett, és magával ráncigálta Miát a limóba. Aztán megjelent pár rajongó, és mivel nem akartam balhét, és szépen beültem Miáékhoz. Az ablkaon nézegettem a többieket, ahogy fotózkodnak, aztán láttam, hogy egy nő Louis kezébe ad egy kisgyereket. Akkor elgondolkoztam vlaamin, aztán Mia belebökött a vállamba. 

- Becky, csak nem azon gondolkozol, amire gondolok? - kérdezte. 

- De, azthiszem igen. 

- Becky, azthiszem, hogy annak nincs itt az ideje. Bár, ha mégis úgy gondolod, hogy igen, akkor szívesen leszek keresztanya. - nevetett, aztán átölelt. 

- Én úgy gondolom, hogy....- gondoltam emg még egyszer - Elvállalnám. - mondtam, aztán abban a pillanatban benyitottak a srácok

- Miújság? - ugrott be az ajtón Niall. 

- Ohh hát semmi. - modntam. 

- Na lányok, készen álltok meglátni a hotelt? - kérdezte Liam.

- Igen. - modntam, és már indultunk is....

*****

Mikor beértünk a hotelba egyből levetettem magamat az első ágyra. 

- Hol fogunk aludni? - kérdeztem Louistól. 

- Háát, ahol én eddig aludtam, az ott az a szoba. - mutatott az egyik ajtóra.

Amint rámutatott, én bementem, és elámultam a látványtól. Minden tele rózsaszírmokkal, képekkel, szivekkel. 

- Úristen.Louis?! Ezt te csináltad? - kezdtek gyűlni a könnyek a szememben. 

- Igen. - jött be aztán becsukta az ajtót maga mögött. 

- És mi okból. - kérdeztem, és odaálltam elé. 

- Hát, cska úgy. Mostanában annyit veszekedtünk. - mondta, aztán megcsókolt. 

- Sajnos. - mondtam, és adtam én is egy puszit az arcára. 

- Becky...Szeretlek, és soha nem akarlak elveszíteni. - mondta, és magához szorított. 

- Ohh Louis. - modntam, és kicsordult egy két könnycsepp. - Szeretlek. - modntam, és megcsókoltam. 

Pár csók után leültünk az ágyra, és beszélgetni kezdtünk. 

- Louis figyelj. SZeretnék valamit modnani. 

- Mondjad, bármit. - mondta, és megszorította a kezemet. 

Egy kis időhúzással kinyögtem. 

- Gyereket szeretnék. - mondtam. 

Louis vágott egy ijedt fejet, aztán elmosolyodott.

- Akkor hajrá. - nevetett, aztán hátradöntött az ágyon......

114.rész

Este Páriszban..(Mia szemszöge)

Mire a hotelbe értünk már 18:00 volt. Harry felkapott és bevitt a szobánkba. Bementünk és egyszerűen az a szoba maga volt az álom. Odaszaladtam az ablakhoz és kinyitottam látván, hogy az egy hatalmas erkélyre nyílik. Az erkély pedig tökéletes látást adott az Eiffel toronyra, igen.. Párizsban vagyunk éppen.. Franciaország leggyönyörűbb városában. Szóval.. ott álltam és néztem a gyönyörű naplementét, miközben Harry mögém osont és hátulról átölelt.

- Azt mondják, hogy Párrizs a szerelem városa.. és ezért ha már besötétedik, elviszlek téged valahova.. – suttogta a fülembe Harry.

Majd megfordultam és megcsókoltam. 

- Szeretlek.. és szerelmem ugye tudod, hogy nem sokára Liamnek lesz a szülinapja? Pontosan 5 nap múlva.. – mondtam.

- Igen kicsim tudom és épp ezért lépünk le innen 4 nap múlva.. megyünk Magyarországra, hogy Liam találkozhasson a kedvenc magyar focistájával. – mondta Harry mosolyogva.

- Juuujj ez nagyon jó ötlet.. meg majd még kitalálunk valamit  Danielleékkel. – mondtam.

- Rendben.. de most nézzünk, körbe a lakosztályban nézzük meg a többiek szobáját is. – mondta Harry.

- Okééé de a konyhával kezdjük! – mondtam.

- Jól van kis zabagépem. – nevetett Harry majd felkapott.

A konyhához az út a nappalin át vezetett, ott a kanapén Lizzy és Zayn aludtak. Mi harryvel alig bírtuk visszatartani a röhögést, mert olyan vicces volt.. Zayn lába majd, hogy nem Lizzy szájában volt… na de a nappaliról ennyit. Továbbmentünk a konyhába ahol éppen Niall és Angela voltak, éppen etették egymást.

   -  Sziasztok! Látom eléggé összemelegedtetek. – mondtam majd elmosolyodtam.

   -  Nem is tudom, hogy eddig hol volt Angela, hogy nem találkoztunk. – mondta Niall majd megcsókolta Angelát.

Mi Harryvel csöndben kiszaladtunk a konyhából és nekiindultunk a szobák felderítésének. Először Danielle és Liam szobájába mentünk be.

- Haliii! – köszöntünk be.

- Sziasztok! – köszöntek vissza.

- Hát ti mit csináltok? – kérdezte tőlünk Liam.

- Felderítjük a lakosztályt. – mondta Harry.

- Áhh értem.. – mondta Liam.

- És ti meg mit csináltok? – kérdeztem.

- Mi éppen a rajongók leveleit olvassuk.. – mondta Danielle miközben rámutatott a laptopra. 

- És mit írnak a rajongóink? – kérdezte Harry.

- Sok mindent. Sajnos van olyan is, aki cseszegeti az 1D barátnőit.. na de mindegy is.. – mondta Liam.

- Igen.. ilyeneket én is olvastam sajnos.. – mondtam.

- Na de mi most megyünk tovább. Sziasztok! – mondta Harry majd kézen fogott és kihúzott a szobából. – Akkor mehetünk?? – lelkesedett Harry.

- Várj.. még Louist és Beckyt elfelejtettük megnézni.. De mondjuk.. már egy jó ideje benn vannak a szobába és.. Becky azt mondta.. na nem érdekes.. akkor mehetünk. – mondtam.

- Mit mondott Becky?? Mi van? – kérdezett vissza Harry.

- Szerelmem ezt nem mondhatom el.. – mondtam.

- Kicsim.. kérlek… mondd, el nem mondom el… senkinek bennem igazán megbízhatsz.. – mondta Harry miközben boci szemeket meresztett. 

- Hát jó.. de akkor senkinek.. elvileg nekem Becky azt mondta, hogy gyereket szeretne.. de én is csak ennyiről tudok.. – mondtam.

- Tényleg?? Ez nem lesz egy kicsit korai? Báár.. - mondta majd oldalba bökött.. 

- Micsoda?? Harry.. – nevettem majd megcsókoltam.

- Na de most már mehetünk?? – kérdezte Harry.

- Igen.. mondtam.

Azzal kézen fogva lementünk a hotel elé ott pedig már egy limuzin állt a rendelkezésünkre. Beültünk és ott Harry bekötötte a szemem mondván, hogy meglepi, ahová visz.

Egy 5 perc után megállt a limónk és kiszálltunk.. utána meg egy liftbe kellett beszállnom.. sejtelmem sem volt, hogy hova megyünk.. majd megállt a lift.. kiszálltunk és Harry a hátam mögé ment és onnan irányított.

- Jól van kicsim.. innen már csak pár lépés. – mondta.

- Hol vagyunk?? – kérdeztem majd egy korlátot éreztem.

Azzal a lendülettel Harry levette rólam a kendőt és nekem meg egyszeribe könnyek gyűltek a szemembe majd megfordultam.

- Harry.. az Eiffel tornyon vagyunk.. ezt nem hiszem el.. – mondtam majd megöleltem és megcsókoltam.

- Nézd.. innen egész Párizst be lehet látni.. látod a fényeket? Gyönyörű igaz?.. –suttogta Harry.

- Igen tényleg lélegzetelállító. – válaszoltam.

- És még nincs vége.. gyere.. – mondta Harry majd megint irányítani kezdett.

Pár lépés után megpillantottam egy megterített asztalt tele gyertyákkal

- Harry… még vacsorát is terveztél.. – mondtam miközben már az örömkönnyimmel harcoltam.

Ő csak nevetett.. és leültetett az asztalhoz..

   - Mia.. drágám.. már csak 2 helyszínre fogunk menni Franciaország után.. Magyarországra.. és Hawaiira, aztán meg hazamegyünk.. – mondta.

   - Tényleg?? Hawaii?? Beckyvel mindig azt terveztük, hogy ha egyszer nagyok leszünk, oda tuti elmegyünk.. – mondtam.

Majd hangokat hallottunk... én gyorsan felpattantam a korláthoz mentem és lenéztem.. lent pedig láttam az egész csapatot kivéve Beckyt és Louist, egy nagy megafonnal a kezükben.

- Na hogy tetszett a meglepetés Mia? – szólalt meg Zayn.

- Harry.. erről az egészről csak én nem tudtam?? –kérdeztem.

Ő meg csak mosolygott….

115.rész.

Érdekes pillanatok..(Becky szemszöge) 

*1 órával később*

- Louis, szeretlek. - mondtam. - Biztos vagyok benne hogy jó apa lennél. - gondoltam bele a 'dologba' 

- Becky. Te nagyon jó anya leszel. - árqadozott. - És tudom, hogy ez a gyerek lesz a legjobb dolog ami velünk történni fog valaha is. - modnta és homlokon puszilt. 

- Egyet értek. - mondtam, aztán a mellkasára hajtotam a fejemet. 

- Becky, ne haragudj, de el kell intéznem valamit, addig te aludj egyet. - mondta, és kimászott az ágyból. 

Rendben van, monstam, és már el is nyomott az álom. 

***********

Később Louis hangja keltett. 

- Édesem, kelj fel. Nem kéne egész délután aludnod. - puszilta meg a nyakamat. 

- Na ott ne, csikis vagyok. - nevettem.

- Igazán? - kérdezte, aztán csikizni kezdett. 

Ott fetrengtűnk az ágyon, miközben ő csikizett engewm, én pedig szakadtam a nevetéstől. 

- Ohh hát itt emg mi folyik. - jött be a szobába Mia. 

Én már könnyeztem a nevetéstől, ezért megszólalni sem bírtam. 

- Áhh, csak jól esik egy kicsit hallani a envetését. - modnta Louis, és mégjobban elkezdett csikizni. 

- Értem én, de mostmár elég lesz, még megárt neki. - nevetett Mia. 

- jól van. - mondta és elengedett. 

Megkönnyebbülten gurultam le az ágyon, és a könnyeimet törölgettem. 

- Ilyat még egyszer ne- nevettem.

- Na jól van magatokra hagylak. - mondta mia, és már le is lépett. 

Pár perc csönd után felszólaltam. 

- Louis, szerinted, lesz gyerekem? - néztem rá boci szemekkel. 

- Tudod, ez sajnos nem rajtam múlik, de holnap elnézünk az orvoshoz. - mondta. 

- Köszönöm. - modntam, és megcsókoltam. 

- Na de msot menjünk együnk valamit. - mondta, és már fel is húzott a földről. 

Kiemntünk a konyhába, és kipakoltuk a fél hűtőt. Összedobtunk egy mega hiper szuper extra szendvicset, amit aztán emg is ettünk. Egy órával később, mikor már eltakarítottunk minden maradékot, bementünk a szobába, átöltöztünk, és már aludtunk is. 

***********

Másnap reggel mikor felkeltem, Louis sehol sem volt. Gondoltam megint próbára emtnek, ezért halál nyugodtan egyszál bugyiban és pólóban kisétáltam a nappaliba ahol nemvárt vendég várt. 

- Úr isten Sebastian??!! - ordítottam, és igyekeztem minnél lejjebb húzni a pólómat. 

Teljesen meglepett, hogy a semmiből előkkerült a managgerünk, és pont svédországban. 

- Nyugi Becky, azthiszem nem kell előttem szégyenlősködni. - nevetett. 

- Ne haragudj, felöltözök, és visszajövök, modntam, és már be is szaladtam a szobába. Felkaptam egy gatyát, és visszamentem a nappaliba. 

- Szóval, Lányok. Készen álltok egy fergeteges koncertre? - tettte fel egyből a kérdést. 

- Öhm...mikor, hol? -kérdeztem vissza

- Holnap, és délután. Egy tucat jegyet eladtunk, mindenki titeket akar hallani, bombát robbantottunk veletek. Imádnak az emberek titeket. 

- Te jó ég?! Ez igaz? 

- Igen. - mosolygott Seb. 

- És mit énekelnénk? Nincs saját számunk. - Kérdezte Mia. 

- Hát, gondoltam összeszedtek oylan számokjat, amit mindeketten tudtok fejből, és azokat eléneklitek.- vetette fel az ötletet. - Hát végülis, mást nem igazán tudnátok csinálni. - nevetett. 

- Oké. - mondtuk egyszerre miával. 

- Na de ne haragudjatok, én mennék is, sok dolgom van még. - modnta

- Rendben, Szia. - mondtuk egyszerre Miával. 

Seb nevetett egyet, aztán már el is ment. 

Miával egymásra néztünk és ugrálni keztünk örömünkben. 

- Na mi történt? - nyitottak be a fiúk.....

116.rész


Egy kis készülődés, és egy kis más….(Mia szemszöge)


- Képzeljétek itt járt Sebastian a menedzserünk és azt mondta, hogy holnap fellépünk! – mondtuk egyszerre Beckyvel.
- Tényleg?? Ááááááá! – ordították majd nekünk rohantak és engem Harry, Louis meg Beckyt kapta fel és megcsókolta.
- Ez nagyon jó.. nagyon örülök neki.. szeretlek Kicsim! – mondta Harry majd megölelt.
- De csak egy feltétellel léphettek színpadra.. ha én lehetek a háttértáncosotok. – nevetett Danielle.
- Ez csak természetes! – mondtuk Beckyvel majd egy puszit nyomtunk az arcára.
- Jah és mi is fellépünk veletek. Ugye szerelmem? – kérdezte Louis majd Becky felé fordult.
- Juuj ez nagyon jó ötlet.. – örült meg az ötletnek Becky is.
- Akkor holnap!.. – mondta Zayn.
- Harry! Harry! Harry! Harry! – szólóntgadtam.
- Igen, igen, igen? – nevetett Harry.
- Éhes vagyok! – mondtam mosolyogva.
- Na gyere ide kis zabagépem. – mondta majd már épp csókolni akart amikor Niall megszólalt.
- Aki előbb a hűtőhöz ér azé a több nasi!
- Bocsi Életem. – mondtam majd már rohantam is a konyhába.
- Ezért adnod kell majd a nasidból! – kiáltott utánam Harry.
Jól bereggeliztünk Niallel vagy is beebédeltünk, mert már 12:30 volt. Majd mi Beckyvel és a fiúkkal elvonultunk az egyik szobába gyakorolni, addig pedig Danielle, Lizzy és Angela meg elszaladtak venni mindenkinek fellépő ruhát… A szobában leültünk egy körben a földre aztán pedig Niall gitározni kezdett majd Liam elkezdte énekelni a One Thing számot a szólója után meg belépett Harry.. gondoltam egyet és én is énekelni kezdtem. A szólónk után meg éles csend alakult ki.
- Mi az? Ilyen rossz volt? – kérdeztem.
- Nem.. épp az ellenkezője.. nagyon, de nagyon jól szól a hangotok. – mondta Liam.
- Öhhhööm… majd a mi szólónk.. öhhöm.. Bocsi csak valami nátha lehet. – mosolygott Louis.
- Jól van szívem.. mindjárt mi jövünk. – mondta Becky.
- Szeretlek.. – mondta Harry.
- Én is téged. – mondtam.
A próba aztán folytatódott.. Louis és Becky szólója megint úgy megragadott mindenkit, mint a Harry meg az enyém.. de akkor is a nővér duett volt a legnyerőbb.
*****
A próbánknak vége..
- Kicsim!.. gyere csak ide.. – ragadott karon Harry, felkapott majd bevitt a szobánkba.
- Még is mire készülsz? – kérdeztem.
- Egy kis bátorításra mindenkinek szüksége van. – mondta Harry.
Bementünk a szobánkba.. Harry lefektetett az ágyra és fölém hajolt.
- Na mi van művésznő? – mosolygott aztán elsimította a hajam és csókolgatni kezdett.
- Harry.. Harry.. félek.. – dadogtam.
- Még is mitől a fellépéstől? Csodásak vagytok Beckyvel semmi okod a félelemre. Ráadásul mi is ott leszünk és fogni fogom a kezed kicsim.. – mondta.
- Nem csak attól.. Beckynek ha gyereke születik.. akkor félek, hogy káosz lesz minden.. és Louisnak a gyerek mellett nem lesz ideje a közös karrieretekre koncentrálnia. – mondtam.
- Jaaj ne félj, egy gyerek nagy felelősség ezt elismerem, de az a kis drágaság csak összehozza a mi kis családunkat. És az a helyzet, hogy én is szeretnék gyereket.. a kicsi Adam volt a jel arra, hogy készen állnánk..– mosolygott Harry majd újra csókolgatni kezdett.
- Harry.. mondtam már, hogy mennyire szeretlek?.. – kérdeztem.
- Igen.. és tudom.. – mondta majd felállt az ágyról.. odasétált az ajtóhoz és bezárta. – De most azt szeretném, ha meg is mutatnád.. Kérlek szerelmem.. csak bízz bennem.. – mondta Harry aztán megcsókolt majd már azt vettem észre, hogy nincs rajtam a pólóm…


!!!!!!!!!!ÉVADZÁRÓ RÉSZ!!!!!!!!!!

117.rész.

Nagy öröm...(Becky szemszöge)

Próba után én és Louis úgy döntöttünk, hogy elszaladunk az orvoshoz. Felöltöztünk normális ruhába, és már indultunk is.

Pár perc alatt már ott is voltunk, hát odaszoltunk a recepcióshoz, aki adott egy papírt, és felkülfött az ötödik emeletre. Jó nagy ez a kórház. Nem gondoltam volna, hogy ilyenek is vannak Párizsban.

Beálltunk a liftbe, és néztük, ahogy a nyilacska egészen az ötösig megy, majd kinyílt az ajtó. Odamnetünk a számunkra kijelölt ajtó elé, és vártuk, hogy érkezzen a doki.

- Jó napot, terhességi tesztre jöttünk. - mondta Louis az egyik orvosnak, aki onnan jött ki.

- Áhh, jöjjenek beljebb. - mondta, és kiállt az ajtóból.

********

Egy negyed óra mulva, a doki már az eredménnyel a kezében jött vissza.

- Nah? - kérdeztem egyből.

- Becky, van egy jó és egy rossz hírem. - mondta.

- Kezdje a jóval. -vágtam rá

-  Jó hír, hogy maga tényleg terhes. - mosolygott .

- ohh de jó, és mi a rossz hír? - kérdezte Louis.

- Hát.... sajnos a kicsi még jó sokára fog megszületni. - nevetett a doki.

- Ohh már azt hittem. - modntam, és nevetni kezdtem.

Pár dolgot még megbesélztünk vele, aztán én boldogan ugráltam hazafelé Louis melett. Csak út közben fogtam fel igazán, hogy mi történt, és amint egyre közelebb értünk a hotelhez, annál boldogabb lettem.

Othhon egyből rohantam hogy elújságoljam Miának. Odaszaladtam az ajtó elé, és hiretelen benyitottam, de az ajtó nem nyílt ki. Gondolom 'dolguk volt'

- Miaaaa. - ordítottam- ha végeztetek, mesélnem kell valamit- ordítottam, aztán elindultam a szobánkba.

Ott benn ledobtam magam az ágyra és gondolkoztam.. Egyszerre istenien boldog voltam, és ijedt is. nem gondoltam volna, hogy valaha lesz ilyen.

- Becky. Itt vagy? - kopogott be Mia.

- Jaj Mia, ne haragudj, én nem akartalak zavarni titeket. Nem gondoltam volna, hogy...- modntam, és nevetni kezdtem.

- Ohh semmi probléma, cska hát...ciki volt, nagyon. - modnta, aztán ő is nevetett egyet. - Na de mit akartál annyira?

- Jaj, hát képzeld, voltunk orvosnál Louissal. - modntam pattogva. - És kiderült, hogy terhes vagyok. - ugrottam Mia nyakába.

- Úrsiten?! Tényleg? Mondd hogy nem viccelsz. - ölelgetett.

- Nem vicc. Mia, annyira örülök. - dőltem hátra az ágyon. - Soha nem volt még ilyen jó kedvem. - kezdtem el örömömben sírni.

- Becky, nagyon örülök,de ha nem haragszol, visszamennék Harryhez, és megnyugtatnám, hogy minden oké. - nevetett Mia, aztán kiment az ajtón.

Pár perccel később Louis ordíbálására figyletem fel.

- Fiúk, lányok! GYertek a nappaliba! CSapatmegbeszélés.

Én egyből kirohantam, és néztem, hogy mi a fenét akar csinálni, aztán mikor kiértem, rámkacsintott amiből egyből leesett a terve. Szépen lassna kiaraszoltak a többiek is. Végül teljes lett a csapat. Mia, Danielle, Lizzy, Angela, Harry, Zayn, Liam és Niall.

Tele lett a két kanapé, aztán mikor már mindenki elcsendesült, Louis felállt az asztalra, mindenki kezébe nyomott egy pezsgős poharat, kivétel az enyémbe, aztán megkocogtatta a poharát.

- Igyunk, az én drága menyasszonyomra, aki boldogítja mindannyiunk életét. - emelte fel a poharat.

- Mi ez a nagy öröm? - kérdezte Liam.

- Hát tudjátok, hamarosan apa leszek. - vágra rá boldogan Louis.

Mindenki fején meglepődöttség látszódott, kivétel Mia és Harry.

- Gratulálunk. - nyögte ki végül Zayn, és Lizzy....